Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-23 / 51. szám
CSÓKA FERENC Karácsony pó végigszáguldott er- tott a szőnyegen. Körö Tél apó végigszáguldott dón, mezőn, hegyen, völgyön, s csillámló fehér kárpittal vonta be a világot. Minthogy öreg és lelkiismeretes volt, nem elégedett meg művével azonnal. Hol süvítő hóviharral igazított rajta egyet-egyet, hol sűrűn szállingózó hócsillagocskákkal próbálta szebbé, hangulatosabbá varázsolni az összképet. Az elvégzett munka után elnyújtózott szikrázó jégtrónján. Gyönyörködött a csodálatos látványban. Nem így szegény őzike. Éhségtől és a hidegtől legyengült sovány testet alig- alig bírta mozdítani. Hiába kutatott napok óta élelem után, a méteres hótakaró mindent elrejtett előle. Százszor is elhatározta: ledől a fagyos, végtelen paplanra, és alszik, alszik... mélyen. De erős életösztöne újra és újra bírókra kelt a csüggedéssel. Tudja, egyszer majd ismét madárdaltól visszhangzik az erdő, napsugárban tündöklő patakok zubognak a hegyekben és tarka ruhát ölt a mező. Addig kellene valahogy kihúznia... Lent a völgyben gyengécske fény derengett. Az ember lakik ott. Az pedig, köztudott, kiszámíthatatlan. Ha úgy tartja kedve, halált küld az erdő népére, ha úgy, enni ad neki. Most vajon mit gondolhat? Körülkémlelt. Hó, hó, mindenütt hó. Szelíd, bánatos fejecskéje egyre gyakrabban fordult a fény felé. Mit veszíthet még egyáltalán? Vagy segítenek rajta, vagy... Hátha... összeszedte maradék erejét, és elindult. A völgyben megbúvó ház meleg szobájában kisfiú gubbaszszönyegen. Körötte különféle játékok hevertek szerteszét. Volt ott mackó, kisautó, puska, labda. A sarokban felöltöztetett fenyőfa állt. A kisfiúnak mégsem volt jó kedve. Unta a sok lélektelen játékot. Valami másra vágyott. Kezébe vette a macit, nézegette, vizsgálgatta. Elfintoro- dott. Felállt, mackóját földre ejtette, és az ablakhoz lépett. Pisze orra hegyével megolvasztotta a jégvirágokat. Hirtelen visszahökölt. Az üveg Sarkady Sándor Felsüt a csillag Felsőt a csillag, Hold is előjön; Jégcsapok égnek Karcsú fenyőkön. Csörgő Zsuzsa illusztrációja másik oldalához szintén egy orrocska nyomódott. A kisfiú összeszedte minden bátorságát.- Egy őzike - suttogta remegő hangon. - Hogy reszket szegényke! Egy pillanatig sem habozott. Sietve szélesre tárta az ablakot. Szerencsére a hó majdnem a párkányig ért, így könnyen besegíthette az állatkát, majd gyorsan becsukta az ablakot. Az őzike reszkető lábain álldogált a furcsa helyiségben. Nem érdekelte a jövő. Csak élvezte, élvezte a meleget. A kisfiú óvatosan térdre ereszkedett, s kedvesen rámo- solygott a ,.váratlan" vendégre. Tekintetével lágyan végigcirógatta az őzikét. Az meg öt nézte. Nem ismerték egymás nyelvét, de értették egymást. Kései szán fut, Porzik a porhó - Jégrögös úton Villog a patkó. Cinke szeméről Foszlik az álom; Csenget a csengő: Itt a karácsony! Jó hír Csöndes az éj, csak a Hó hull Hirtelen halk harang Kondul; Hópihe, hallod-e, Hullongj, Kis harang, nagy harang, Ujjong! Napkelet csillaga Följön: Fénylik a béke a Földön! Malmok a hóban? A majom és a pálmafa szinte már egy II. jÉklpSi - * % fogalommá váltak. Pedig a majmoknak van egy /ám, olyan fajtája is, amelyik Japán erdős hegyeiben él, annak ellenére, hogy télen ott erősen fagy és hull a hó. Ez a hómajom. A Japán Nagajo város közelében levő hatalmas parkot nemcsak a turisták, hanem ezek a rózsaszín képű, szürkésbarna bundájú, rövid farkú állatkák is látogatják. A parkot övező kiterjedt erdőben élnek. Innen látogatják kedvenc helyüket, ahol a meleg vizű forrásokban mártóznak meg, valamint finom csemegékhez is jutnak: almához, szójababhoz. No, nem a látogatóktól kapják ezeket az ínyencségeket, hanem a park személyzetétől. Ugyanis annak ellenére, hogy megszokták az ember közelségét, mégsem lenne jó, ha túlságosan szelídekké válnának, ellustulnának, és nem keresnék meg maguknak a mindennapi betevő falatot. A turisták a majmokat egészen közelről láthatják. Megcsodálhatják tömör és dús bundájukat, amely kitűnően tartja a meleget a nagy hidegekben. Az időjárásnak megfelelően változik a bundájuk színe és minősége: késő ősszel megsűrűsödik és hosszúra nő, a színe pedig szürkés lesz. Nyáron viszont ritkább, rövidebb és barna a szőrük. Nem könnyű a sorsa egy majommamának. A tavasszal született „csemetéje" a derekára kapaszkodik, az előző tavasszal világra jött majmocska pedig a hátán lovagol. Az idősebbek az anyjuk mellett sétálnak. Három- és ötéves koruk között a kismajmok „felnőtté" válnak. Jól szervezett csapatokban élnek. E közösségekben számuk elérheti a kétszázat is. Vezérük mindig egy felnőtt majom, amelyik meghatározza a csapat napi „programját": merre induljanak élelem után, mikor tisztálkodjanak, törődjenek. Hómajom kicsinyével Idejük nagyobb részét az élelem megszerzésével töltik. A melegebb időszakokban falevelekkel, virágokkal, bogyókkal és rovarokkal táplálkoznak. Téien fakérget rágcsálnak meg rügyeket esznek. Sok időt töltenek bundájuk tisztogatásával: minden nap alaposan „átfésülik" egymás szőrét. Közben persze kicsipegetik az élősködőket is az irhájukból. A National Geographic World alapján: dr. Gergely Katalin Magyar népi hangszerek KOLOMPOK A magyar pásztorok számára a kolompok nemcsak a legelő állatok nyakába akasztott jelzőeszközök, hanem zenei igénnyel összeválogatott hangszerek is voltak. Már időszámításunk előtt is használták a kolompot. Adatok tanúskodnak arról, hogy a IX. században templomi harangok elődjeként ismerték. A magyar nyelvben először a XVI. században fordult elő a kolomp szó. Leginkább kolompár cigányok, de nem cigány származású mesterek is gyártották. A formára szabott bádoglemezt félbehajtva, megfelelő éleit összeforrasztották. Nagy körültekintéssel határozták meg a forrasztóanyag összetételét. A kolompokat ráolvasztott rézötvözöttel vonták be. A pásztor hosszas próbálgatás után választotta ki nváia számára a megfelelő kolompokat. Az összeválogatott készletet kolompkész- ségnek nevezték. Más és más készséget választottak a ménesre mást a gulyára vagy a juhnyájra. Egyéni ízlés szerint alakították ki a kolompok összhangzását. NÁDSÍP Egyszerű nyelvsípokat libatollból, bodzafából vagy nádból készítenek. Leginkább elterjedt a nádsíp. A nádból lemetszenek egy darabot, úgy, hogy egyik végén megmaradjon a csomó. Csomós, zárt végénél behasítva, négy centiméteres nyelvet vágnak a falából. A játékos olyan mélyen veszi a sípot a szájába, hogy a nyelv szabadon rezeghessen a szájüreg belsejében. A hangmagasságot a többi fúvós hangszerhez hasonlóan a cső oldalára fúrt hat-hét hangképző nyílás segítségével változtatják. Készítenek olyan nádsípot is, ahol a síprész különállóan csatlakozik a szárba. A XIX század közepétől származnak az első leírások a magyar nádsípokról. A gyújtók adatai szerint főként pásztorok hangszere volt. DOBOK A legidősebb hangkeltő eszközök közé tartoznak. Természeti népeknél mágikus szerepet töltöttek be ezek a varázserővel felruházott hangszerek. A sámánizmus a magyar nép körében is ismert volt. Bornemisza Péter 1575-ből származó írásában „szita által cselekvő" varázslók ellen hadakozott. A hangszert szita testéből készítették, ezért gyakran csak szitának vagy rostának nevezték. A „Szita, szita, péntek, / szerelem csütörtök, / dob szerda" és a „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel" szövegű gyermekdalaink is a sámándob emlékét őrzik. Egy XVIII. századi szegedi boszorkányper jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy a boszorkányok rézből készült dobokat használtak. A regösök is kísérhették éneküket csörgőkkel felszerelt dobbal. A csángók újévi ,,hejgetés“-ükben egyfenekú dobot vertek. A szitából készített dobra birkabört feszítettek, és mindenféle karikákat, csörgőket szereltek rá. A köznapi életben azonban a dobpergés legtöbbször fontos közleményekre vagy hirdetésekre hívta fel az emberek figyelmét. A falusi kisbíró nyakába akasztott pergödobját verve hívta össze a lakosságot, hogy mondanivalóját közölje. A nagydobot az újabb keletű rezesbandából ismeri a falu. MANDEL RÓBERT Drökéletű pillanatok tó útjára. A fényképezőgép lencséje a múlt század első felétől kezdve kíséri az élet eseményeit. Az embert és környezetét, a hétköznapokat és ünnepeket megörökítő képek hú dokumentumai múltnak és jelennek. A XIX. század utolsó évtizedeiben az üvegnegatívról számtalan példányban sokszorosítható papírkép elterjedésével a fénykép viszonylag olcsóbb, elérhetőbb lett, és lassan tömegáruvá vált. A fotók nyomdai sokszorosításának feltalálása nyomán a századfordulótól kezdve az újságokban is megjelentek a fényképek (Joó) Hihetetlennek tűnik, de már a XV-XVI. század fordulóján foglalkoztak a művészek, a feltalálók a pillanat megörökítésének, a fotózás gondolatával. Leonardo da Vinci ezerötszáz körül írta le a fényképezőgép ősének, a lyukkamerának az elvét. A fotómasina feltalálója Dániel Bar- baro velencei polgár, aki a lyukkamera furatába gyüjtőlenycsét helyezett. A lencsék által alkotott kép rögzítésének módszerét azonban csak 1826-ban fedezték fel, s ezt követően a francia Daguerre dolgozta ki a fényképezés alapvető eljárását. S a fotózás elindult világhódíNYÁJAS SZÁMTAN No, nem a számolás lesz nyájas, inkább egy juhnyájról lesz szó, amely némi fejtörést okoz a juhásznak. Ha a juhász a nyáját 23 új báránykával gyarapítja, akkor a létszám éppen kétszer annyi lesz, mintha 27-et eladna. Hány állatból áll a nyáj? OSZLOPREJTVÉNY Vízszintes: 1. Csillag..., 2. Hangszeren játszik, 3. Elbeszélő költemény, 4. Száll, 5. Szellemes, okos, 6. Fehérje és sárgája van, 7. Tél(idó) is lehet ilyen, 8. Lábát váltogatva emelgeti. Függőleges I: Ennek az ünnepe is a karácsony Készítette: B. GY. MEGFEJTÉS A december 9-i számunkban közölt feladatok megfejtése: A-16, B-9, C-24; Tóbiás, Fickó, Pepi, Boldizsár, Vakarcs. Nyertesek. Mag Erika, Fülek (Firakovo); Németh Péter, és Kati, Nagyölved (Veiké Ludince); Fejes Mária, Rimaszécs (Rimavská Seő); Tóth Ágnes, Bratislava; Szójózsef Bálint, Ajnácskő (Hajnáőka). I I I I I I 1988. XII.
