Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-23 / 51. szám
ly egyre hajtogatta: az.ünnep, aztán sehol inyke fenyő, amire ágit. Nem nagyobb a ka- rmek örvendezne, kap- iy után - és szorította nnégy hónapos kisfiút, :a, hogy az még nem i karácsonyfának. abba. Odaát Pesten 'öt, mintha nem tudnád, k akad egy szál... falban is. ií? zt már sikoltotta: redj csak! Eredj lopni! lóbálta a gyermeket, gö sírásra fakadt. A férfi ézelödött, majd a szer- i nyitott. Ásót, kapát it utcán. Magához vette kést s felső zsebében léikül indult, az asszony utána, nem szólt, csak jyre ereszkedő estébe. ütött a szegényes budai a földszintes, kétabla- it. Az elsötétített város- ly, a máskor nyüzsgő ók mögött, s hol vannak yerekek: „Mennyből az lozzátok..." Dombnak , változik a kép. Kertek rmokkal fedett pázsitja, ás bokrok mögött föld- leletes villák, némelykor n át szűrődő zenefosz- fülének idegen hangza- s ami mélyebben zeng, lián cimbalom? Hallgat- a fülnek, de a kertben vész fenyöfácska sincs, vább az enyhe emelke- II, nézelődik, kutat, válogat. Emitt akad négy, egymásssal közösséget alkotó fenyő, de jó magasra nőttek, a kerítés amúgy is hegyes vaspántokkal megtűzdelve - bizonyára van mit félteni odabent. Az ember bensőjében terjedt a panasz, majd a keserűség, és váddal illette az egész utcát, a szép házakat s azoknak lakóit. Ekkor már egészen beestelledett, de ahogy hozzászokik a szem, valami halvány fényessége van a levegőnek, s néTHURY ZSUZSA lát az ember, főként manapság, kérem...-Az már igaz - mindja az idegen. - Ezek tehetik - s a hangjában némi fitymálás érződik. - Hát, csakis ezért álldogált itt, úgy mondja, egyéb célja nem volt.- Csakis. Hogyan tetszik képzelni. Müasztalos vagyok, kérem, nem akárki.- Hiszen nem is másnak néztem. A magamfajtának jó szeme van effélémelyik ablakon átüt a világítás. Ahol egy kapu közelében megpillantja a kicsi növendék fenyőt, éppen nagyszabású épület előtt áll. Igen előkelő urak lakhatják, mert a függönyön átcsillámlik a mennyezetig érő karácsonyfa, villany- körtékkel világítják, ez már igen! És a tömérdek színes dísz meg bizonyára cukorka, az ó fia két kézzel kapna utána, hallani véli az örömteli nevetését, ez igen... Felkapaszkodna a kerítés peremére, de egy hang megállítja.- Mi van, jóember? Mi járatban? A hang erőteljes és kemény, maga a biztonság, a zsebében vagy akár a kezében fegyver. Az ember nem engedi el a rácsot, úgy tűnne, hogy menekül.- Semmi, kérem, csak elcsodálkoztam, a díszSs karácsonyfán. Ilyet ritkán hez. Ide nem vesznek akárkit éjjeliőrnek, ezeknek megbízható ember kell, tanult ember, gondolhatja.- Miért? Kik ezek, tessék már mondani.- Hát a Baranyi Nagy.- Mit nem mond!- Az hát. Az ö szava dönt most Pesten, Budán. Ezeket viszik, ezek maradnak. Azon múlik, hogy ki áll a zsidó mögött, valami nagy hatalmasság vagy éppen úgy van egymagában, mint az ujjam, s megy a Dunába, hát ebben van szava a Baranyi Nagynak. Odafönt most a kompánia, vitézek, fóurak, még miniszter is.- No, még ilyet! Az éjjeliőr megmozdult.- Elbeszélgetem az időt, még jól körül kell nézzek, hiszen gondolhatja. Maga meg induljon hazafelé - a hangja, ha nem is fényegető, de ismét megkeményedett -, nem jó ilyenkor az utcán. Isten... Abban a pillanatban dörrenés, amilyent emberi fül még nem hallott, mintha megmozdult volna a föld, s követte a második. Az éjjeliőrt mintha vihar repítené, már messze járt, a dörrenést meg követte a többi, s közeli puskaropogás - elszabadult a pokol. Odafönt az emeleten egyszeriben sötét lett, a karácsonyfa villanyégői is kialudtak. Az elrémítő zenebonában is hallotta az ember, hogy ordítozó emberek szaladgálnak, lépcsőn lefelé vagy fölfelé, vagy ész nélkül, ki merre lát. Nagy csörömpöléssel zuhantak ki az ablaktáblák, a terem nyitott ablakán kifelé lóbált a szél függönyöket, zuhanás, úgy ám, a karácsonyfa! Az ember nekivadultan ugrott át a kerítésen, kezében a konyhakés. A kis fenyőfa elé guggolt, s szórta kifelé, ahogy érte, a fagyott földet, markolta a fa törzsét, tépte, húzta s a lelke legmélyén valami óvta, nehogy kárt tegyen a fában. Azután rántott rajta egyet, s ott volt a kezében: a gyökér szúrta a csuklóját, az ujjait, nem tesz semmit, ode se neki, semmi ez... Mintha a füle mellett süvítenének a lövedékek, a karját, a vállát súrolnák. Maga előtt tartotta a fácskát, s átlépett a kerítésen. Minden eddiginél hatalmasabb dörej, s szinte látni vélte a löveget, amely egyenesen az emeletes épületnek irányul. Nem egy tömbben, hanem hasábokra osztva omlott össze a ház, az emelet a földszintre, a földszint az alagsorra, s kísérték állati, nem emberi hangok. Az ember rohant lefelé, melle előtt a fenyőfa, mint védelem vagy ünnepi zászló, s mondta, egyre mondta:- Dögöljetek meg! Dögöljetek meg! Borzi László felvétele ZDENÉK SLEPIÓKA Bimbózás Emlékezetem bolyong mint forrásukhoz megtérő ős folyók s, kettő, négy és kettő. Jen, amit meg kell ten- akarom, és visszafelé az utat. Vissza ismét gyek, ha kedvem tartja. : következetes. Gondol- g menni, rád gondoltam rtem eldugott kezeim Jásaim az asztalhoz haj- ileket írtam neked (talán yegeim), ott feküsznek, orítékokban, majdnem imikor háttal felfelé fek- tgatom ki s be a lakatot, ti fűtés vezetékén függ. n zajt okozok ezzel, dö- tlon, dörömbölök én is. az ö életükből, ezek az az ö vezetékeik. Ha nem losszabban zörgők (nin- Ez fellelkesít, vakarga- Ujjaimmal. így. Ha nem izárt, hogy tudnák, azért negtudjam, otthon van- i maradnak alul, lépése- fárasztó ez számukra, ablakból, amikor jönnek szett bárányok, várok öt Ikezdek zörögni, fordulok, a párna felé, n néhány tornamozdu- m elfáradok, hisz tudod ezt, belesüllyesztem fejem a párnába (és a sötétbe) és pihenek. Ha új erőt gyűjtöttem, hátamra fordulok, hintázta- tom lábaimat, várom, hogy jön yalaki és csupa jó hírt hoz nekem. A látogatók fogadásában (egyre kevesebb van belőlük) jó gyakorlatom van. Sokszor álltam fel látogatások miatt és nyitottam got. Sokat fecsegnek, úgy beszélnek velem, mint gyerekkel, hordják nekem az ételt. Méltóság. Talán csak ha valamilyen lány látogat meg. De valami másról akartam neked írni, tehát az ágyon, egyik oldalról a másikra fordulva, biztosan el tudod képzelni, mint halott a sírban (miközben élek!), tartott (érted, te trikó nélkül). Tehettem mást? Egyszer csak rajtad (te már szoknya nélkül). De valami másról akartam írni neked, akarom, tudd, hogy (tehát már egy hónapja) tiltakozom. Négy lépés a fürdőszobába, kettő az ablakhoz, négy a konyhácskába és kettő az asztalhoz, ahol leülök és írom hozzád az újabb levelet. Ennyit akartam még neked. Nincsenek bélyegeim, fekszenek az asztalon (azok a levelek) majdnem úgy, mint én, amíg nem csenget valaki, (a lábai elé vetem magam) (- Igen, igen) hoznak nekem banánt (elfordított fejek) és amikor nevethetnékem támad (kabaré) úgy beszélnek velem, mint gyerekkel (fejsimogatás) már tisztelettudóbban viselkedem (mások szerencsétlensége egy idő után untat) négy lépés, kettő, négy és kettő (téglalap ez) letenni a virágot, körüljárni a sírodat. Négy lépés, kettő, négy és kettő. Ez minden qoDNÁR GYULA fordítása JÁN LITVÁK Fekve ajtót kíváncsisággal a szememben. Bárki állt ott, térdre ereszkedtem és összevissza csókoltam bárkinek a cipőjét. Elgörbítettem az arcom, úgy dadogtam ki:- Igen, igen. Egy hónapig semmi mást nem mondtam senkinek. Amikor valaki megkérdez tőlem valamit, kinyitom a számat (ó, akkor nagyon velem kell érezniük, szégyenkeznek, hogy a kegyetlen sors, elfordítják fejüket) és elbögöm magam, esetleg az én egyetlen válaszomat. Kabaré ez, a nevetést nem szükséges elrejtenem, megértőén simogatják a fejemet és átkozzák a kegyetlen valósáamikor rosszat beszélnek róla, tehát két fordulatot csinálhatok az ágyon. És a faltól az ágyszélig kettő és felet, (látod?) így le is tudok hajolni (a padlón fekszenek a könyvek), visszahengere- dek, nevetek, mint akkor, amikor még nem vetettél meg, és velem voltál. Bolondok. És amikor először akartál elmenni tőlem, meztelenre vetkőztem, majd lefeküdtem a szőnyegre, hogy addig nem állok fel, emlékszel? És azt mondtam:- Tiltakozom! Nevettél, és kíváncsi lévén, ki bírja tovább, mellém feküdtél (trikó nélkül), hogy te is tiltakozol, mondjuk, öt percig Minden tél sárba fúl A tavasz dalát nekem az avignon-i csalogány énekli Mireille Mathieu Szeretem az életigazságot bimbózó világot MARIÉ HORÍNKOVÁ Dreg szerelmes Hogyha, uram, valamit hozni kéne vagy vinni, megvarrni, esetleg megragasztani vagy megfőzni... szóljon, szívesen megcsinálom. Felöltőm az új ruhámat, útközben fülbevalót veszek. Nehogy szenvedélyünk kergemőd hárfázva dombokon szaladgáljon. HARASZTI MÁRIA fordításai Molnár János felvétele ÖRDÖGH SZILVESZTER Az este hideget hozott a pusztába. A napfény túntével már didergető lett a levegő, s amint sötétedni kezdett, rejtelmes tömbbé sűrűsödött a hűvösség, összebújtak az állatok, külön a marhák, külön a birkák, s közel húzódtak egymáshoz gönceikbe burkolózva a pásztorok. Fönt szikra-káprázat volt az égből, izzófehéren tündökölt benne néhány nagy csillag. „Az ott az Esthajnal“ - düny- nyögte a fiatal pásztor, s az öreg rábólintott. ,,Az éjszaka fogósabb lesz, mint tegnap volt". ,.Mostantól egyre fogósabb. Hajnalra megül a dér a füvön. “,, Tüzet kellett volna raknunk. " „ Holnaptól rakunk: Szedünk száraz ganajt." ,,Csak melenget majd egy kicsit. „Megszokod. A pásztornak mindent ki kell bírni. A leg- cudarabb időben a nyáj közt hálunk. Ott melegebb van, mint a tűz mellett. "A lábuknál kushadó kutyák fölneszeitek. Fölkapták a fejüket, a vaksötétség felé tódultak, aztán visz- sza, mintha parancsot várnának. Mozdulásukra a szamár is moccant; meglóbálta a farkát, és félig nyitott szemével a pásztorokra nézett. ,,Eridj!“ És a kutyák eliramodtak. ,,Szélednének a barmok?" „Inkább jön valaki. “ ,,Éhenkórász vadállat?" „Inkább ember. Vagy gyerekember.". A kutyák csaholása egyre messzebbről hallatszott. A jövevény is pásztor volt, pásztorinas a szomszédos legelöjárásról. Haja csapzott, arca csupa verejték, a levegőt kapkodva hadarta:,,Segítség kéne, ellik a deres kanca, de nagyon megszenvedi... A gazdám küldött, hogy ö kevés most egyedül, hogy jönnének maguk is... Nehogy megszakadjon az a szegény állat, nehogy elpusztuljon a csikaja... Olyan rég várjuk, nem is hittük már, hogy megfogan a deres..." „Ha ennyire rohantál, akkor szükség lehet ránk. “ És fölkászálódtak, előbb az öreg, aztán a fiatal. „A csordákkal addig mi lesz?" „A kutyákra bízzuk. Tudják a dolgukat." És parancsolt az öreg: „ Te eridj jobbra, te meg balra!" A kutyák a vakhomályba szaladtak. „Te meg oda középre, hé!" - és rávert a szamár farára. Meghullámzott a sötétben a gyapjuhab, bégetett néhány bárány. „ Most aztán igyekezzünk, öreg kanca első el lésénél sose lehet tudni. ." Kapkodták a lábukat, gönceik suhogtak a csöndben, akár denevérszámyak. „Az itatókút melletti istállóban vagyunk, oda hajtotta be még tegnap a derest a gazdám, előre érezte, nagyon kellett féltenie." „Most már ne beszélj, haladjunk." Pislogva figyelték őket a csillagok. „ Ott van, már nem messze, ahol a lámpás ég..." „Ismerem. Megháltam benne párszor a nagy fagyok idején. Rozoga már, ki tudja, mikor építették. Régóta senkié." Sírt a kanca, távolról lehetett hallani. Semmit nem szóltak, amikor beléptek. A ló a csupasz földön hevert, hánykolódott, merő tajték volt, párát és habot fújt reszkető pofája. „Én majd erről fogom.“ „Én húzni próbálom." „Te a lónak segíts!" És a pásztorokat is elöntötte a verejték. Már együtt nyögtek, jajgattak, erőlködtek a kancával. „Kell, hogy sikerüljön!" „Sikerülni fog, vigyázz a csikóra, óvatosan húzzad!" Fél éjszaka múlt így el. S végre kiszakadt a földre a csikó. „Él..." „Hála legyen... “ „Már alig hittem benne..." Kézfejükkel törölték az izzadtságot a szemükből. Talán könnyeztek is, mint a lihegve pihenő kanca. „Emeljük lábra az anyját, muszáj." „Ezzel a pányvával, kétoldalt." Törölgették, simogatták, nyugtatták a lovat, aztán egymást biztatva nekiveselkedtek. „ Vigyük elébe a fiát, hadd lássa, hadd szagolhassa." ölben vitték, a jászol elé tették. Mosolyogtak, rajta. „Akár egy galambfióka." „Máj föláll nemsoká, fölsegíti az anyja." „Látjátok: csillag van a homlokán!" Félrehúzódtak, szótlanul örültek. „Nekünk meg mennünk kéne." Csak intettek az istálló ajtajából: „Béke veled." A gazda a csikót nézte még, „Galamb lesz a neve. “ Köd fehérlett a pusztában.
