Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
I Mottó:, „A falusi ember csak úgy lesz boldog, ha összefog, nagy gazdaságokba tömörül és közös erővel műveli meg a földet". (Klement Gottwald szavai a CSKP IX. kongresszusán) A munkásosztály februári győzelme a Csallóközben is újszerű gondolkodásra, járatlan ösvények kutatására ösztönözte a parasztságot. A földosztás azokat tette meg a föld gazdáivá, akik megművelték. Szabadságon kívül tehát földjük is volt már az egykori zselléreknek, cselédeknek. Volt, de pénz és termelőeszközök híján csak egy részét tudták megművelni. Ez döbbentette rá az embereket, hogy összefogás, egymás segítése nélkül nem boldogulnak. Ennek felismerése vezetett az úfTnunkaformák kialakulásához. Alig egy hónappal a februári események után Felsőpatony- ban (Horná Potőn) gépesítési, az akkor még önálló Benkepatonyban pedig baromfitenyésztési szövetkezet alakult. Ezek hintették el a közösségi gondolkodásmód csíráit, az enyém-tied-övé helyett az emberek itt kezdték „ízlelgetni1' a közös tulajdonviszonyt kifejező miénk fogalmat. Tehát hem a véletlen műve volt, hogy egy évvel később, amikor a kommunisták napirendre tűzték a falu és a mezőgazdaság szocialista átalakításának programját, a pa- tonyiak az elsők között mozdultak. A gépesítési és a baromfitenyésztési szövetkezet tagjai kezet ráztak, s megalakították az egységes föld- műves-szövetkezetet, melyet a Szövetkezetek Szlovákiai Tanácsának Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottsága 1949. május 4-i dátummal vett nyilvántartásba. A pártsajtó is segített Az első csallóközi szövetkezet tagjai lapos tarisznyával vágtak neki az ismeretlennek. Az egyetlen rozoga traktor utánfutójára mindenüket felpakolhatták volna, hisz az alapítók többségének egyebe sem volt a dolgos kezénél. A kisgazdák, az „egylpvasok11 és módosabb parasztok csak később csatlakoztak. Megnyerésükben sokat segített a pártsajtó, főleg a Csallóközben már akkor is sokak által olvasott Új Szó. Mint az egykori alapítók mondják, elsősorban azzal, hogy a CSKP mezőgazdasági politikájának ismertetésén kívül rendszeresen beszámolt a szovjet mezőgazdaságnak a szocialista átalakításban szerzett tapasztalatairól, s népszerűsítette és ösztönözte a hazai kezdeményezést. A patonyiak 1949 őszén kölcsönből vett vetőmagot vetettek, mégsem engedtek a negyvennyolcból - a következő nyáron együtt arattak. A párt szavára hallgatva, az eredményeikkel, a jó példa erejével győzték meg a szövetkezetesítés ellenzőit. Az egyre gyarapodó szövetkezeteknek mind fényesebben ragyogott a csillaga. Már nem csupán ők tanultak másoktól, hozzájuk is gyakran bekopogtattak az újságírók, s példájukkal buzdítottak másokat. Ez a patonyiakat is még jobb munkára serkentette, így az ötvenes évek végén az ország legjobbjai között emlegették, majd 1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki a Felsópatonyi Efsz-t. A sikerek elérésében nagy érdemeket szerzett Renczés Sándor elnök, a Szövetségi Gyűlés képviselője, aki négy évvel később maga is Munka Érdemrendet kapott.- Akkor én egy csehországi állami gazdaságnál dolgoztam - emlékezett Csömör András. - Amikor hírét vettem, hogy megalakult a szövetkezet, hazajöttem. Éppen aratásra. Napi 16 koronáért húztuk a kaszát, s ebéd helyett nótát kaptunk, azt is csak napnyugtakor. Mégsem csüggedtünk, mert biztatott a párt. Az Uj Szóban sokat olvashattunk arról, hogy másutt ugyanilyen feltételek között küzdöttek a földművesek az újért. Pollák Károly állatgondozó, majd 1960-ig agronómus volt az egy hónappal később alakult csécsénypato- nyi (Őecínska Potőn) szövetkezetben.-Kezdetben 10-12, az ötvenes évek derekán pedig már 27-28 mázsa gabonánk termett egy hektáron. Hittük is meg nem is, amikor a kutatók arról beszéltek, lesznek még 50 mázsás hozamok is a Csallóközben. A sajtóban gyakran olvastunk a szovjet nemesítök eredményeiről, a szovjet búzafajták termőképességéről. Mi is nekibátorodtunk, s egyszeriben valósággá vált, amiről addig legfeljebb álmodni mertünk. Talán ez is közrejátszik abban, hogy mi, mezőgazdasági dolgozók nem pusztán azért kedveljük az Új Szót, mert segít eligazodnunk a világ dolgaiban, hanem azért is, mert az eltelt négy évtizedben rendszeresen népszerűsítette a jó tapasztalatokat, s ezzel elősegítette a haladó munkamódszerek, az új fajták és új technológiák elterjedését. Mi, gyakorlati szakemberek ezt nagyra értékeljük, mert nap mint nap tapasztalhatjuk, mit jelent ez a segítség a problémák megoldásában, a dolgozók ösztönzésében és a nagyobb feladatok teljesítésére való felkészülésben. . Csánó Júlia huszonkét éven át dolgozott fejönőként a szövetkezetben, 1980 óta nyugdíjas. Amikor a múltról kérdeztük, felsóhajtott:- Nehéz idők voltak, pedig nálunk aránylag korán bevezették a gépi fejést. Csakhogy amikor a legtöbb tejet adták a tehenek, akkor kézzel kellett fejnünk, mert a nyarat a legelőkön, a majorokban töltötte az állomány. Termelékenység? Az első években bizony a kecskék is versenyezhettek volna teheneinkkel. Később a javuló takarmányellátásnak köszönhetően nőtt a tejtermelés. Amikor nyugdíjba mentem, már évi hatezer liter tejet adó teheneink is voltak. Azóta ismét változott a világ. A volt munkatársak mesélik, hogy már nem kell kannákkal cipekedni- ük, csővezetéken jut el a kifejt tej a hútőtartályba. Könnyebb, tisztább lett a fejőnők munkája, öröm a tehenészetben dolgozni. Realitások A felsópatonyi Vörös Csillag Efsz ma 2857 hektáron gazdálkodik. Egyesek szerint „gyengélkedik11, mások a járás átlagos gazdaságának tartják. A realitás kedvéért nézzük inkább a tő gazdasági mutatókat. A szövetkezet évi összteljesítménye 96 millió, nyeresége pedig 11-13 millió korona, száz hektár átlagában 1347 liter tejet és - a baromfit nem számítva - 365 kilogramm húst értékesít. Ha az utóbbi 5 év átlagát vesszük alapul, az elért hektáronkénti 12 896 korona bruttó mezőgazdasági, illetve 10 579 korona árutermeléssel a növénytermesztési ágazat túlszárnyalja a járási átlagot, viszont az állattenyésztésük elmarad a közepes színvonaltól.-Vannak jó eredményeink, de nem vagyunk és nem is lehetünk elégedettek önmagunkkal - vélekedett Cséfalvay József mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza. - Sajnos, nem használjuk ki kellőképpen a lehetőségeinket. Ezzel kapcsolatban leginkább az emberi hozzáállást emlegetjük. Igaz, nem ok nélkül, de szerintem a részben objektív, részben szubjektív eredetű egyéb okokat sem szabad szem elől tévesztenünk. Például azt a tényt, hogy a régi vezetés már nem, az új pedig még nem győzte megoldani a fejlődés ütemét fékező problémákat. Ezek egy része a haladás egyre növekvő társadalmi elvárások természetes velejárójaként merült fel, egy része pedig az 1981-ben bekövetkezett, újabb egyesítés nyomasztó örökségeként maradt ránk. Itt elsősorban a termelés felapró- zottságára, a belüzemi szakosítás hiányára gondolok, ami nem csupán a munkaszervezést és az ellenőrzést, de a költségek szinten tartását is nehezíti. Hogyan is beszélhetnénk rugalmas munkaszervezésről, amikor más-más részlegen-telepen van az ágazatvezető, a traktoros, a traktor, a javítóműhely és az alkatrész- raktár? A szövetkezet nyugdíjasai szerint, akik továbbra is figyelemmel kísérik a gazdaság életét, az utóbbi években lazult a munkafegyelem, romlott a közös tulajdonhoz fűződő viszony. Ezt egy idős bácsi azzal érzékeltette, hogy sokan a kombájnok előtt „böngésznek" a kukoricaföldeken. Másoknak az nem fér a fejükbe, miként tudnak az évek óta bírált sertéstenyésztők a háztájiban rendszeresen 10-12 malacot felnevelni egy alomból. Ezek a problémák bennünket is foglalkoztatnak. Az élet- és munka- feltételek javításával, az egyéni felelősség és anyagi érdekeltség növelésével igyekszünk ráébreszteni a tagjainkat arra, hogy a közös feladatok teljesítése, a szövetkezeti vagyon védelme és gyarapítása mindannyiunk érdeke, kötelessége. És holnap méginkább azzá válik, hisz a szigorúbb feltételek közepette igencsak meg kell fontolnunk, mire költsük a pénzünket, hogyan gyara- pítsuk tovább a közös vagyonát. Felkészülni a holnapra Tánczos László mérnök 1986 tavasza óta áll a járás legfiatalabb egyesített szövetkezetének az élén. Mint mondotta, gondjaik legfőbb eredője, hogy még nem nőtték ki az egyesítés valamennyi jellegzetes „gyermekbetegségét". Felmérték a helyzetüket, s arra a megállapításra jutottak, hogy a pillanatnyi jólétért nem kockáztathatják a jövőt.- Nem a gyors bizonyítás, néhány látványos siker felmutatása a célunk, hanen a gazdaság egészét akarjuk előbbre vinni a fejlődésben. Ehhez idő és megfelelő anyagiműszaki háttér kell. Ezért költöttünk az utóbbi három évben több mint 10 millió koronát gépekre és technológiai berendezésekre. Ezért építettünk új istállókat, magtárat, a környezetvédelmi követelményeknek is megfelelő trágyatelepeket. Ezért építjük a műtrágyatárolókat, korszerűsítjük a gazdasági épületeket. Talán félúton vagyunk a termelés összpontosításához és belüzemi szakosításához nélkülözhetetlen feltételek megteremtésében. Még egy nagy beruházást kell megoldanunk: az ötéves tervidőszak végéig fel kell építenünk a diagnosztikai és javítóműhelyekkel, gépszínekkel kiegészített gépközpontot.-Kell, hogy legyen egy másik út...- Van is, de annak ezzel párhuzamosan kell haladnia. A színvonalasabb szakmai irányítás, a technikai feltételekkel arányosan javuló munkaszervezés, valamint a feladatok bátrabb vállalása és jobb minőségben való teljesítése nagyban hozzájárulhat a terv- és technológiai fegyelem megszilárdulásához, a termelési eredmények javulásához. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy a sajtóban gyakran olvashatunk arról, másutt hogyan oldották meg ezeket a problémákat.-Hallottuk, két merész elképzelést is dédelgetnek.- Nos, igen. Az üvegházak fűtésére használt termálvíz talajba történő visszajuttatásának és újbóli fel- használásának, valamint a geoter- mális energia terményszárításra történő kihasználásának lehetőségeit vizsgáljuk, több kutatóintézettel együttműködve. További tervünk, hogy gerberatermesztési rendszert alakítsunk. A technológiát megvásároltuk, felkészültünk a vízpaplanos palántanevelésre, viszont a szövettenyésztésen alapuló vállalkozáshoz még keressük a megfelelő tapasztalatokkal rendelkező hazai vagy külföldi partnereket. Vagyis igyekszünk, de csodát tenni nem tudunk. XXX Végezetül Tóth Vince hnb-elnök- höz is bekopogtattunk. Nem kizárólag azért, mert a szövetkezet agro- nómusaként egykor maga is vitathatatlan érdemeket szerzett a növény- termesztés fellendítésében. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen az együttműködés a nemzeti bizottság és a szövetkezet között. Elvégre a község 1800 lakosának 80 százaléka a mezőgazdaságnak, a mező- gazdaságból él. Hogy nem rosszul, azt magunk is megállapíthattuk: a családoknak legalább 70 százaléka korszerű családi házban lakik. Ehhez az elnök hozzátette, hogy évente legalább 8-10 új házba költöznek be a lakók. Kitűnt, hogy a szövetkezet hatékonyan hozzájárul a Nemzeti Front választási programjának teljesítéséhez. Támogatja a kultúrát és a sportot, vállalta a nyugdíjasok étkeztetését stb. Vagyis nem csupán akkor tudja, hogy vannak tagjai, amikor szüksége van a munkájukra, de - ahogy korábban az üzemgazdász említette - arra is van gondja, hogy kellemes életfeltételeket teremtsen számukra. Ha a szövetkezet tagjai mindezt nemcsak elfogadják, hanem kellőképpen értékelik is, sőt jó munkával viszonozzák, akkor - miként a múltban - lehet még az elsők % között a Csallóközben ez a szövetl/Q7üt KÁDEK GÁBOR Találkozás a kukoricaföldön. Az ősszel mezőőrként dolgozó nyugdíjasok, Csömör András (jobbról) és Pollák Károly, Mészáros József kombájnossal beszélgetnek, aki immár a harmincadik betakarítási idényt tölti ,,nyeregben" (A szerző felvétele) a II. 16. Kálmán a húszas évek közepén Chomutov- ban volt katona. Akkor még nem sejtette, hogy visszatér ebbe a városba...- Régen volt az már! Unokáimnak mesébe illő történetek ezek, csodálkoznak, ha a számukra szinte elképzelhetetlen szegénységről beszélünk - mondja. A nélkülözéssel, sok szenvedéssel terhelt háborús években a Fehér házaspár Komáromban (Komárno), Budapesten és Érden kereste kenyerét. A férjet többször behívták katonának... A felszabadulást Komáromban érték meg. Még 1945-ben Prágába ment építőmunkásnak, a Moldva egyik hídja felépítésén dolgozott, majd építőipari vállalatával Csehország több helyén megfordult. Az ötvenes évek közepén Blahnovban, egy határvidéki faluba költözött családjával. Házat, földet, kertet kapott, s mint a benépesülő határvidék egyik úttörője minden igyekezetét arra irányította, hogy kitartó munkával kihozza a földből, ami kihozható belőle.- Termény- és tejeladási kötelezettségünket mindig pontosan teljesítettük, sőt, sokszor többet is adtunk az előírtnál. A környékbeliek megcsodálták kertünket, szép korai burgonyánkat, magas kukoricánkat, zöldségtermésünket- emlékszik vissza Terézia asszony. 1961-ben egy Chomutovtól tíz kilométerre levő faluba, Krimovba költöztek. A férj az állami gazdaságban, majd az efsz-bgn és az erdészetben dolgozott, a feleség pedig önkéntes egészségügyi növéri állást vállalt... Mindketten tagjai a kommunista- pártnak. Szilárd meggyőződésük, hogy a szocializmus ügyét a legjobban munkájuk, feladataik példás teljesítésével szolgálhatják. Szerényen, de a természetes emberi büszkeség érzésével szólnak arról, hogy a határvidéken eltöltött évtizedek során tapasztalhatták: munkájukat megbecsülik. S ez így igaz. A Fehér házaspár kitartó, becsületes munkájáért és helytállásáért nemegy elismerésben részesült. Fehérnét a Csehszlovák Vöröskereszt ezüst- és arany jelvényével tüntették ki, s 1975-ben a járási nemzeti bizottság tanácsa emléklappal méltatta a járás fejlesztése terén kifejtett munkásságát. A CSKP járási bizottsága is nagyra étékelte sokrétű közéleti tevékenységüket, különösen a mezőgazdaság és az egészség- ügyi szolgáltatások terén. Ezüst- és arany lakodalmuk a családi megemlékezésen kívül, valóságos társadalmi esemény volt. - Nagyon boldogok voltunk, hogy köszöntésünkre eljöttek a párt, a nemzeti bizottság és a tömegszervezetek képviselői- emlékszik vissza könnyes szemmel Terézia asszony. Régebbi otthonukkal nem szakadt meg kapcsolatuk.- Alkalomadtán, szinte minden évben, valamelyik gyermekünk autóba ültet bennünket, s irány a Csallóköz, Komáromi A személyes látogatásokon kívül a sajtóból is követjük szülőföldünk fejlődését, életét. 1952-től előfizetői, rendszeres olvasói vagyunk az Új Szónak. Szeretjük tudni, mi van a világban, az országban, örülünk, ha az otthoniakról, a szlovákiai magyarok eredményeiről, életéről is olvashatunk. Engem még az is örömmel tölt el, hogy ebben az újságban gyakan olvasok az egészségügyről, az önkéntes véradókról. Az Uj Szó, még ha egynapos késéssel is kapjuk kézhez, képletesen szólva, mindennapi kenyerünkké vált. De persze a városban megvesszük a Hét és a Nő című képes hetilapokat, no meg a Ludas Matyit is. Sokáig tagja voltam a Magyar Könyvbarátok Körének, az évek során egy egész kis könyvtárra való értékes könyvet kaptam - mondja Fehér Kálmánná, miközben régi fényképeket, sárguló iratokat tesz az asztalra. A fényképek közt több újságkivágás. Az egyiket találomra megnézem. Steiner Gábor fényképe, s alatta egy vers a kommunista mártír halálának 10. évfordulójára. Együtt őrzik családi emlékeikkel... Egy munkáscsalád életének egy-egy jelentős állomása villan fel előttem a képek, s az iratok láttán. A hozzájuk fűzött magyarázat nyomán vendéglátóim előtt is megelevenedik a múlt, az a hosszú út, amelyet Chomu- tovig tettem meg. Búcsúzás után, kifelé jövet a házból, a földszinten a postással találkozom. Lapunk előző napi számát tette Fehérék levélszekrényébe. .. SOMOGYI MÁTYÁS Valóságos társadalmi esemény volt... (Archívumi felvétel) Az elsők közölt voltak (és lehetnek) a Csallóközben |
