Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
IJSZI 3 88. XII. 16. (Folytatás az 1. oldalról) F elvetődhet a kérdés, vajon tanulságok és egy évtizeddel korábbi történelmi tapasztalatok nem játszottak-e bele a lap arculatával kapcsolatos kezdeti elképzelésekbe. Sajtótörténeti írásokban a fasizmus elleni népfrontpolitika idején megjelent Magyar Nappal kapcsolatban gyakran történik utalás arra, hogy pártlap jellegét áttételesen, a megjelölés elhagyásával juttatta kifejezésre. Az okok, mégin- kább a társadalompolitikai összefüggések érzékeltetése viszont nem túl gyakori jelenség. Ismeretes, hogy a Magyar Nap munkatársai a fasizmus .elleni összefogás kereteinek kitágítását szorgalmazva a magyar nemzetiség alkotóelemeire, s a szövetkezésre helyezték a hangsúlyt. Érzékelték a középrétegek súlyát a nemzetiségi közösségen belül, s az összekötő kapcsokat keresték. Egy egész közösségnek, valamennyi rétegének és csoportjának érdekeiért szálltak síkra, igyekeztek bevonni őket a fasiszta veszély elhárítását célzó harcba. Népben, közösségben gondolkodásnak, az Új Szó hatáskifejtésének az indulással összefüggő előtérbe helyezése innen is kaphatott ösztönzéseket. A lényeg persze abban van, hogy magyar nyelvű pártlap megjelenésével is kifejezésre jutott: a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság a párt- politika objektumaként az országos méretű átalakulás közösségi erejű tényezőjévé válik. Pártpolitika, közösségformálódás és valóságtudat ellentmondásokkal járó összefonódásáról vall e folyamat kiterebélyesedésének nyomon követése. Ennek az összefüggésrendszernek a működése már közvetlenül a szocialista átalakítás megindulását követően kitapintható az Új Szó szerepvállalásában. Az építőmunka magával ragadó lendülete árad az ötvenes években megjelent lapszámokból. Ezek természetszerűen magukon viselik a szocializmusról kialakult korabeli leegyszerűsítő felfogás nyomait is. A társadalmi viszonyok leszűkítése a tulajdonviszonyokra, s az iparosításnak és a szövetkezetesítésnek azonosítása az anyagi alapok teljes megteremtésével, sőt magának a szocialista építésnek az értelmével makroszinten mozgó szemléletet eredményezett. Az Új Szó hasábjain is az átalakulás országos méretei váltak meghatározóvá. Ezen belül elmosódtak a szúkebb közösség körvonalai. Ugyanakkor a nemzetiségi kulturális intézmények kiépülése és munkájuk figyelemmel kísérése ösztönzéseket adott a nemzetiségi közösségtudat formálódásának. Ezen belül viszont nem kapcsolódhatott össze kellőképpen a szociális és kulturális összetevők hatóereje. Az Új Szóban kialakuló valóságkép kettősséget mutatott. A korabeli köztudatban ez azonban még nem váltott ki számottevő feszültséget. K ésőbb a hatvanas évek elején és közepén már érezhetővé váltak a sajátos mikrostruktúrával rendelkező nemzetiségi közösség kialakulásának, szocialista tartalommal telítődésének és e folyamat tudati tükröződésének jelei. Meglehetős ösztönszerűséggel jelentkeztek a nemzetiségi lét kiteljesedésével kapcsolatos követelmények, feszítő erejű hatást keltve a közhangulatban. Egyre érezhetőbbé vált a nemzetiségi politika elvi alapjai újragondolásának szükségessége, elősegítve a nemzetiségi-közösségi lét politikai és jogi biztosítékainak teljesebbé válását. Azoknak az intézkedéseknek az előkészítése, amelyek ebbe az irányba mutatnak, viszont túlontúl megrekedt a párt- és állami szervek keretei között. A sajtó a nyugtalanság megnyilatkozásaira ösztönösen reagált, s ez tükröződött az Új Szó hasábjain is. A párt korabeli politikai vonala a valóságtól elrugaszkodó társadalmi fejlődésképet erőltetett a köztudatra, s ez persze nem volt képes megfelelő választ adni a növekvő elégedetlenségre. A hatvanas évek fejleményei, a későbbi válsághelyzet leküzdésével összefüggő tanulságok aláhúzzák az Új Szó pártjellegéből adódó szerepkör érvényesítésének fontosságát. Ugyanakkor figyelmeztetnek a közösségi értékek gyarapodásának bonyolultságára, ami nem nélkülözheti az elviség és a problémamegoldás programszerű összekapcsolódását. A hetvenes években megnőtt az ideológiai hatáskifejtés elvi megalapozottságának szerepe. Az Új Szóban tág teret nyert az eszmei nevelést szolgáló ismeretanyag lecsapódása. Lendületet kapott a nemzetiségi kapcsolatokkal és a párt nemzetiségi politikájával foglalkozó elvi-elméleti írások közlése. A lap ez irányú igyekezete természetesen nem volt mentes a párt eszmei nevelőmunkájának azoktól a nyomaitól, amelyek a közelmúltban - életközelséget sürgetve - élesebb megvilágításba kerültek. Az idevágó párthatározatok felhívják a figyelmet az eszmei-politikai befolyásolás összetett hatásmechanizmusának fontosságára. Napjainkban válik mind érzékelhetőbbé, hogy az emberi gondolkodás és magatartás formálása során nem hagyható figyelmen kívül a közvetlen, ösztönös hatásformákkal is terhelt mindennapi ideológiai szerepe. Ez minden ellentmondásossága mellett, problémaközpontúságánál fogva nemcsak jelzőrendszer, hanem közvetítő láncszem is. Természetesen a mindennapi ideológiának megvan a nemzetiségi kérdést érintő vonatkozása is. Lapunk ezt szem előtt tartva hatékonyabbá teheti a közösségi tudat alakítását, élve a torzító mozzanatok hatástalanítását szolgáló érveléssel, ugyanakkor maga is probléma- érzékenyebbé válhat. N apjainkban az átalakítás folyamata, az érdekkifejeződés szerepét megújítva ad új dimenziókat a társadalmi viszonyrendszer valamennyi elemének. S ez közösségi és egyéni érdekek bonyolult közvetítődését és ugyanakkor elválaszthatatlan összefonódását jelzi. Egyéni és közösségi alkotóerők felszabadítását szorgalmazva esik erről szó leginkább. Persze, látnunk kell, hogy a sokrétű cselekvőkészség kibontakoztatása és annak érdekközpontú indítékai nem egykönnyen találnak egymásra. A közvetlen személyiségérdekekre gyakran csak anyagi-gazdasági szempontból .tekintünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hasznosság és méltányoltság egyéni-közösségi érdekét és tudatát. S ezt meghatványozza kis és nagy közösségek szoros egymásba kapcsolódása, ami együtt jár a sajátos és szélesebb társadalmi érdekek összehangolásával, kölcsönös értékgyarapodással. Az Új Szó a párt politikáját szolgálva ennek szellemében alakít és gazdagít egyéni-közösségi értéktudatot. Máig érvényesek Fábry Zoltánnak húsz évvel ezelőtti szavai: „Az Új Szó az internacionalizmus lapja, de igazi nemzetköziség csak úgy képzelhető el, ha a magam igazi értékeivel tudatosan fogok sáfárkodni és így ennek ember- ségi többletével az egyetemességet gyarapítani. “ A jubileumi múltbatekin- tés így kap jövőbe mutató értelmet. Cikkek, közlemények az Új Szó első számából (Lőrincz János fotomontázsa) H azánkban is a gazdasági változások, az útkeresés, számos vonatkozásban pedig a pályamódosítás heteit, hónapjait éljük. Megszülettek, illetve születőiéiben vannak azok a nélkülözhetetlen keretek és feltételek, amelyek - kellő politikai akarattal megtámogatva - fölerősíthetik a társadalmi átalakítás és a szocialista demokrácia elmélyítésének folyamatát. Napjainkban közösségi és egyéni méretekben egyaránt ismerkedünk az új követelményekkel, az eddigieknél kétségtelenül jobban tudatosítva korunk kihívásait, társadalmunk mai és holnapi igényeit. Hatékonyság, minőség, korszerűség, rugalmasság - ezek a kulcsszavak eddigi munkánk értékelésében, a további út, tehát az eszközök és a célok meghatározásában. Mára már nyilvánvaló, hogy az átalakítás nem korlátozódhat csupán a gazdaság szakaszára: lépés- és szemléletváltásra van szükség valamennyi területen, mert enélkül nincs, nem lehet előrehaladás, gyökeres változás. Hasonló feladatok várnak tehát társadalmunk felépítményi szférájára is, hiszen - amint azt a CSKP KB 10. ülésén is hangsúlyozták - az eszmei-nevelőmunkának, a társadalomtudományoknak, s az ideológia más szakaszának meghatározó és pótolhatatlan szerepe van ember- és társadalomformáló terveink valóra váltásában. Szerkezetváltást - nemzetiségi sajtónkban is Az átalakítás követelménye teljes mértékben vonatkozik nemzetiségi sajtórendszerünkre is. Egyre erősödnek azok a hangok, amelyek javasolják sajtónk átgondolt, a nemzetiségi szellemi életünk igényeit messzemenően figyelembe vevő szerkezeti átrendeződését. Napjainkban furcsa ellentmondás alakult ki. Különböző fórumokon, szemináriumokon elsősorban a fiataloknak publikálási lehetőséget teremtő új irodalmi lap, továbbá magyar nyelvű társadalmi és kulturális hetilap megindítását javasolják. A magyar nemzetiségű műszaki értelmiségiek - számuk évről évre gyarapszik - joggal kifogásolják, hogy anyanyelvükön nem tudnak publikálni, mert hiányzik olyan tudományos-népszerűsítő nemzetiségi folyóirat, amely erre lehetőséget teremtene, s a maga sajátos eszközeivel befolyásolhatná a fiatalok világlátását, érdeklődési körét, sőt akár pályaválasztási orientációját is. Az érem másik oldala az, hogy több olyan magyar nyelvű folyóirat lát napvilágot, amelynek - mondjuk ki nyíltan - alig van olvasótábora, következésképpen gyér á szellemi kisugárzása. Lapokat, címeket említhetnék, de igazságtalan és méltatlan lenne, már csak azért is, mert egy-egy kiadvány profilja, olykor még tartalma is, nem csak a szerkesztőkön múlik, habár természetesen rajtuk, kezdeményezőkészségükön is. Ilyen meggondolásból is szükséges a már meglévő lapok, folyóiratok arcélének, tartalmának alapos felülvizsgálása és - ha szükséges - megváltoztatása a meglévő lehetőségek jobb kihasználása, nemzetiségi kulturális életünk gyarapítása, az olvasókkal, a rádióhallgatókkal és a tévénézőkkel való termékeny párbeszéd elmélyítése érdekében. Az újságcikk feladata elsősorban a fölmerülő gondok jelzése, megoldással ebben az esetben sem szolgálhat. Az elhamarkodott javaslatok, a kellően végig nem gondolt intézkedések, határozatok már sok kárt okoztak szellemi életünkben. Már csak ezért is szükséges, hogy első lépésként a szakemberek, az illetékes párt- és állami szervek alaposan mérjék föl nemzetiségi szellemi életünk - s ezen belül nemzetiségi sajtónk - jelenlegi helyzetét, igényeit. Eddigi eredményeinkre támaszkodva, a folyamatosságot megőrizve tegyenek javaslatokat a szükséges szerkezeti változtatásokra, hogy pártunk lenini nemzetiségi politikájának elvei teljes mértékben érvényesüljenek a gyakorlatban, s tömegtájékoztató eszközeink - beleértve a tévé magyar híradását - a korszerűsödés útjára lépve, eddigi tevékenységüket kritikusan értékelve, sajátos eszközeikkel hatékonyabban járuljanak hozzá politikai és társadalmi céljaink eléréséhez. Az mindenesetre intő jel, hogy a változni és változtatni elvet, a továbblépés, a bizonyos szerkezetváltás fontosságát idáig elsősorban egyének - íróink, újságírók, közéleti személyiségeink - hangoztatták. Úgy vélem, az írószövetség, az újságíró-szövetség illetékes szerveinek és további intézményeknek is föl kellene figyelniük ezekre a javaslatokra, mert társadalmi és nemzetiségi szellemi életünk valós igényeit fejezik ki. SZILVASSY JÓZSEF
