Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-09 / 49. szám

Egy öregasszonynak volt hét lánya - egyik szebb, mint a má­sik. Mind a hétnek megvolt a ma­ga dolga a háznál. Csak a ház kapuinak bezárásánál került rá­juk a sor hétnaponta. A háznak hat kapuja volt. Egy este a legeslegfiatalabb leányon volt a sor - Namakin. Namaki kiment az udvarra. Féló- sen pislogott körbe-körbe, be­csukott öt kaput, de a hatodikra csak a riglit sikerült rátolnia, mert akkor a szél felborított egy üres vödröt, az döndült egyet, és Na­maki ijedtében, a félelemtől re­megve, beszaladt a házba. Éjfélkor arra ébredt, hogy va­laki zörög az udvaron. Kilesett az ablakon. A kapu, amelyet nem tudott rendesen bezárni, sarkig ki volt tárva. Az udvar közepén pedig valami sötét árny magaso­dott. A Varázsló.-Az, aki elfelejtette bezárni az ajtót, velem jön! - szólt a Va­rázsló dörgő hangon. Namaki eszméletlenül esett össze az ablak mellett. A Va­rázsló felemelte a leányt, akár a pelyhet, és beletette a zsák­jába. Namaki a Varázsló palotájá­ban tért magához.- Hét gyönyörű terme van a palotámnak - szólt a Varázsló. - Gyere, megmutatom őket. Egyik szoba csodálatosabb volt, mint a másik. Gazdag sző­nyegek borították őket, hatalmas márványvázák sorakoztak ben­nük, roskadoztak az aranytól és drágakőtől... Miután megnézték az ötödik termet, a Varázsló azt mondta:-Ha engedelmes teszel, ez a nagy gazdagság mind a tiéd lesz. Namaki összeszedte a bátor­ságát és megkérdezte:- Van még két termed. Azokat miért nem mutatod meg?- Arra a két teremre gondol­nod sem szabad. Ha benézel oda, magadra vess! Egyszer a Varázsló vadászni i ment. Holtfáradtan ért haza. Megevett néhány kövér bárányt és mély álomba merült. Negyven hosszú napot szokott átaludni. Namaki odalopakodott hozzá, és óvatosan leoldotta a kulcscso­mót a Varázsló övéről... „Ha megfejtem annak a két teremnek a titkát, lehet, hogy kiszabadulok “ - gondolta a le­ány, és nesztelen léptekkel az (Üzbég népmese) első ajtóhoz osont. Reszkető kézzel dugta a kulcsot a zárba. Az ajtó hangtalanul kitámlt. Gyö­nyörű leányok feküdtek a pad­lón, a szomorúfúz száraz ágaira hasonlítottak a bánattól és az éhségtől. Az a leány, aki a legkö­zelebb feküdt az ajtóhoz, sajnál­kozva tekintett Namakira.-Te is az átkozott Varázsló foglya lettél?- Megmentelek benneteket, kedves leányok - felelt Namaki, és hullottak a könnyei a sajná­lattól.- Meg tudod tenni! Szabadi- tónk a hetedik terem foglya. Ha kinyitod az ajtót, egy hatalmas kutyát látsz majd. Ne félj! Vedd le róla a láncot, s azonnal gyö­nyörű férfivá változik. Ö a her­ceg. Ó tudja, mit kell tenni. Namaki óvatosan kinyitotta a hetedik terem ajtaját. Meglátta a kutyát. Eloldotta a láncot. A ku­tya férfivá változott. Hálája jeléül meghajolt a leány előtt, majd nyomban a terem sarkába indult, a szökókúthoz. A szökőkút vizé­ből kifogott egy tenyérnyi arany­halacskát, annak szájából kivett egy kis üveghordócskát, amely alig volt nagyobb egy félpénznél. A hordócskában egy parányi fe­kete giliszta tekergőzött. Abban a pillanatban felébredt a Varázsló.- A kulcsaim! - mennydörög­te. - Ki vette el a kulcsaimat? Te voltál, Namaki, tudom! Békává változtatlak! Ám akkor a Varázsló észre­vette a herceg kezében a gi­lisztát.- Te győztél - mondta, és a márványpadlóra zuhant. - Kérj, amit akarsz!- Engedd el a leányokat! Add vissza egészségüket és szépsé­güket! A Varázsló teljesítette a pa­rancsot.- És most, átkozott Varázsló, tűnj el örökre! A herceg szétnyomta a gilisz­tát, amelyben a Varázsló álnok szíve rejtőzött. Hatalmas dördü- lés hallatszott, és a Varázslóból csak egy kupac fekete hamu maradt. Namaki elmesélte történetét a hercegnek. Hazatértek a her­ceg palotájába, megtartották az esküvőt, amelyre Namaki édes­anyja és hat nővére is hivatalos volt. HARASZTI MÁRIA fordítása Miért holtak ki? „Zsarnokgyík“ (Tyrannosaurus). Ez a 12 méter magas kengurusárkány félelmetes ra­gadozó volt. Hogyan lehet, hogy az őshüllők a földtörténet kö­zépkorának vé­gén, a krétakor­ban végleg ki­pusztultak? Felté­telezik, hogy geo­lógiai vagy klima­tikus változások, valami nagy ter­mészeti kataszt­rófa következté­ben tűntek el az élet színpadáról; a közelmúltban a Halley-üstökös közeljártával kap­csolatban felve­tődött az az el­képzelés, hogy talán egy üstökös becsapódása, csóvája, a kozmikus por vagy valami sugárzás okozta az ős­hüllők pusztulását. Egy kozmikus katasztrófa in­kább csak helyi jellegű pusztu­lást okozhatott. Nem szabad el­felejtenünk, hogy az őshüllők ki­halása nem is egyszerre, mint­egy varázsütésre, hanem foko­zatosan történt; több százezer, esetleg néhány millió év alatt. A biológusok már a múlt szá­zadban rámutattak arra, hogy az őshüllők az évmilliók során rossz irányban fejlődtek: a bő növényi táplálék folytán rendkívül meg­növekedett testsúlyukat végül saját csontrendszerük szilárdsá­ga nem tudta követni. Feltűnő továbbá rajtuk a fej aránytalan megkisebbedése, amivel együtt Gyermekkoromban egyszer a villamoson feltűnt a szemben levő ülésen egy idős ember. Csukott szemmel ült, kezében furcsán lyuggatott papírlapokat tartott, a másik kezével pedig sorról sorra tapogatta ujjai he­gyével a lapokat. Nem értettem, mit csinál? Édesanyám magya­rázta el, hogy ez az ember vak, és így olvas. A párizsi vakok intézetének vak tanára, Braille (ejtsd: Bráj) 1825-ben (16 éves korában) egy, hat kidomborítha­tó lyukból álló rendszert dolgo­zott ki, amit kemény kartonlapra nyomnak. A vakok ezeket a fron­tokat, domborulatokat tapintják kifinomult ujjaikkal, és így olvas­nak. Ma már kottákat és telefon­tárcsákat is készítenek a vakok számára, s ez jelentősen meg­könnyíti számukra a társadalom­ba való beilleszkedést és kiszé­lesíti munkalehetőségeiket. A Braille-írás tette léhetővé oly sok vak ember számára a világ- irodalom sok alkotásával való megismerkedést. De lehetséges, hogy ilyen fi­noman tudunk tapintani? A tapintásérzés azon alap­szik, hogy a tapintótestek a bőr alakváltozását érzékelni tudják, és a megfelelő idegek útján az érzés a központi idegrendszerbe jut. Nemcsak a bőrt érő direktív alakváltozás eredményez nyo­más- vagy tapintóérzést, hanem ennél finomabb inger is. Próbál­játok ki magatokon! Ha a bőrhöz hozzá sem nyúlunk, csak a szőr­szálat mozgatjuk meg, máris úgy érezzük, hogy megérintettük magunkat. A szőrtüsző környe­zetében levő tapintásérzékeló testek a szőrszál görbítésekor kialakuló nyomást érzékelik. Az ember ujjbegyén a tapintótestek száma lényegesen nagyobb, mint másutt: ez a két funkciójá­val, a munkavégzéssel függ össze. Gyakorlattal a tapintásér­zés fejleszthető is. A vakok esetében számtalan­szor tapasztalhatjuk, hogy egyéb érzékszerveik is kifinomultab­bak. így a hallásuk általában éle­sebb, a távolság és veszély megítélésében sokkal biztosab­bak, mint látó embertársaik, ez vonatkozik a tapintásra is. A vak ember a tárgyak felismerésére csak a szaglás, ízlés és tapintás útján képes! A tapintásérzékelő testek nemcsak nyomásra, hanem a hi­degre is érzékenyek, és sokkal kisebb mértékben. Ez az oka annak is, hogy a hideg tárgyat nehezebbnek érezzük, mint az ugyanolyan súlyú melegebbet. Próbáljátok ki! Dr. Alföldi Ferenc A felvételen lát­ható Szabó Ad­rienn, a Pozsony- püspöki <Pod. Biskupice) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapiskola hatodik osztályos tanulója meggyő­ződéssel vallja ezt. Pedig nem is olyan könnyű, mert bizony elég nehéz négy lab­dát úgy tartani, hogy szét ne gu­ruljanak. Rajta kí­vül két osztálytár­sa, Holovics And­rea és Holocsi Denisza is ügyes játékos az iskola kézilabda-csapa­tában, mely nem­régiben körzeti bajnokságot nyert. Bizonyítja ezt az is, hogy a legutóbbi városkerületi versenyen, a honvédelmi sportnapokon első helyezést értek el. A mini-fultballban és magasugrásban pedig harmadikok lettek. Egyénileg is jól szere­peltek az iskola tanulói. Távolugrásban Gábris Regina 343 cm-rel, Dániel Éva 308 cm-rel volt első helyezett. Tóth Sándor pedig a magasugrásban; 115 cm fölött ugrotta át a lécet. Fürst Mónika a futók versenyében győzött; 60 méteren 8,8 mp-es, 300 méteren 52,34 mp-es teljesítménnyel. Kép és szöveg; Hajdú Endre SZÁMOLJ! Segítsetek a csempézónek! Számoljátok meg, hány-hány csempére van szüksége az egyes fajtából (A, B, C), hogy az ábrán látható mintát elkészíthesse! /SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSS* járt az agy csökevényesedése is. Igaz ugyan, hogy az ágyéktá­jon egyik csigolyájuk annyira ki- öblösödött, hogy a gerincvelő abban mintegy pótagyat hozott létre, és az egyes fajok esetében nagyobb volt, mint a koponyá­ban levő agyuk. Tudjuk azon­ban, hogy a gerincagy inkább csak a motorikus izommozgások irányitója volt, az élet helyes megítéléséhez szükséges nagy­agy elcsökevényesedése tehát mindenképpen végzetessé vált számukra. Egy híres magyar ős­lénykutató, Nopcsa Ferenc már a múlt század végén rámutatott arra, hogy az óriásnövés, ami az agyalapi mirigy (hipofízis) túlten- gésével függ össze, együtt jár a végtagok hiányos csontosodá- sával és a szervezet el­lenállóságának csökkenésével: ez lehetett az őshüllők kihalásá­nak oka. KUTYANÉVADÓ Fickó, az, akin nincs nyakörv, és abban az irányban nyargal, mint Boldizsár, ráadásul bundájának színe egyezik Pepiével. Utóbbi Vakarcs­csal egy irányban lépked. Vakarcs budája pont olyan, mint Tóbiásé. Ezek alapján tudod-e, hogy a kutyák milyen nevekre hallgatnak? A sárkányok tehát már akkor kihaltak, amikor az embernek még híre-hamva sem volt a Föl­dön: az utolsó őshüllők eltűnése és az ember megjelenése között a földtörténetben legalább száz­millió év telt el. A sárkányok világa végleg letűnt, és most már csak a mesékben létezhet. Dr. KALMÁR ZOLTÁN A november 25-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Tisztaság fél egészség; a várból egy F-elem maradt ki. Nyertesek: Básty Stefánia, Ipolybalog (Balog nad Iplőm); Pelle Tímea, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Majoros Jácint, Safárikovo; Koós Gábor, Fifakovo; Pinke Béla és Attila, Perbete (Pribeta). ÍÜ2

Next

/
Thumbnails
Contents