Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-09 / 49. szám

A Nagykürtösi (Verky Krtís) járás sklabinái szövetkezete sokáig a veszteségesen gazdálkodók közt szerepelt. A fordulatra a jelenlegi elnök, Barnabáé Ortay megválasztása után került sor. Vele beszélgettünk az eredményekről, a még meglevő hiányosságokról, arról, hogy milyen gondok merültek fel az átalakítással kapcsolatban, 's hogyan igyekeznek azokat a 2150 hektáron gazdálkodó szövetkezetben megoldani.- Elnök elvtárs! Tíz éve irányítja a szövetkezetét. Mit tart az elmúlt évek legnagyobb sikerének?- Sok minden megváltozott itt az évek során, mi mégis arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy végre nyereségesen gazdálkodunk. Tavaly például ötmillió korona nyereséget értünk el. A dolgozóink elégedettek, munkaerő- problémáink nincsenek. Az átlagos havi kereset tíz esztendő alatt mintegy 1000 koronával nőtt, s ma - a természetbeni járandóságon kívül - minden dolgozónk megkeresi a havi 2700 koronát. Ez a tény ösztönzően hat a dolgozók munkakedvére. Tagjaink többsége felelősséggel és odaadással végzi a munkáját.- Melyek voltak a termelés gazdaságosságának megszilárdításához vezető első lépések?- Első és legfontosabb célunk az volt, hogy kellő színvonalra emeljük a takarmánytermesztést. Elegendő termőföldünk van, mégis gyakran előfordult, hogy már február végén kiürültek a szénatárolóink. Járhattuk a szomszédos üzemeket és járásokat, hogy legalább némi eleséget szerezzünk az állatok számára. Mi sem természetesebb, minthogy a rossz takarmányozás következtében egyre romlott az állomány termelőképessége. A tehenektől évi átlagban alig 2600 liter tejet fejtünk. Most merőben más a helyzet. Tavaly 800 tehenünk volt, a fejési átlag pedig elérte a 4360 litert. Takarmánygondjaink nincsenek, és a 6-7 tonnás hektárhozamoknak köszönhetően szemesekből is önellátók vagyunk. Ezek az eredmények a dolgozók odaadó munkájának és a színvonalasabb szakmai irányításnak köszönhet tök. Tíz évvel ezelőtt hét mérnök dolgozott a szövetkezetben, mostanra a számuk megháromszorozódott. Fiatal, törekvő szakemberek valamennyien, akiknek az átlagos életkora nem éri el a 30 évet.- Sok helyütt állítják, hogy a fiatalok, főleg a főiskolát végzett szakemberek, inkább a városokban, a kutatóintézetekben igyekeznek kényelmes helyet találni maguknak.-Természetes, hogy a mai fiatalok faluhelyen is méltóképpen akarnak élni, szeretnének berendezkedni, családot alapítani. Mindehhez megfelelő gazdasági, szociális és kulturális háttér kell.

(A szerző felvétele)

Nálunk szerencsére a gondok egy része már megoldódott. Sokat jelent, hogy már működik a faluban óvoda és bölcsőde. Ami a szövetkezet nyújtotta segítséget illeti, az sem szégyellni való. Eddig 58 összkomfortos lakást építettünk tagjaink részére, további 16 családnak pedig a mindössze öt kilométerre levő járási székhelyen szereztünk szövetkezeti lakást.- Melyek azok a gondok, amelyek a legtöbb fejtörést okozzák a szövetkezet vezetőségének?- Sajnos, érvől évre visszatérő gond a különféle vegyszerek, főleg a külföldi készítmények beszerzése. A vegyiparunk egyre több, a mezőgazdasági termelés hatékonyságát szolgáló készítményt gyárt, csakhogy azok minőségben messze elmaradnak a külföldi vegyszerektől. Az iparágak képviselői gyakran hangoztatják, hogy mindenben segítségére kívánnak lenni a mezőgazdaságnak. Véleményem szerint, a „segítség" fogalmat végérvényesen száműznünk kell a gazdasági szótárunkból. Segítséget általában az arra rászorulóknak szoktak nyújtani. Csakhogy mi nem szorulunk könyöradományokra, a mező- gazdaság azt igényli, hogy a partnerei becsületesen teljesítsék kötelességüket úgy, ahogy azt a CSKP XVII. kongresszusának határozata feladatul adta. Ha ez így lesz, akkor könnyebben, céltudatosabban léphetünk az átalakítás mezsgyéjére. A jövővel kapcsolatban elsősorban az nyugtalanít bennünket, hogy még mindig nem tisztázódott az üzemanyag- és energiakeretek kérdése. És hogy őszinte legyek, a szállítói-megrendelői kapcsolatok alakulása miatt is aggódunk. Minden lépésünket a hatékonyságra és minőségre való törekvés jellemzi. Csakhogy a cukorgyáraik, a tejüzemek és néhány további partnerünk nem teljesíti a kötelességét.- Az önfinanszírozás feltételei szigorúak. Felmérték-e már, mit kell tenniük a hatékonyság és jövedelmezőség növeléséért?- Nemrég a küldöttek testületének tanácskozásán arra a következtetésre jutottunk, hogy a termelés mai szerkezetének és színvonalának megtartása esetén is mintegy 2,5 millió korona fog hiányozni jövőre a költségvetésünkből. Viszont a társadalom rovására nem akarunk és nem is fogunk vállalkozásba kezdeni. Akadnak még belső tartalékaink, s azok kihasználása egy fillér beruházást sem igényel. Elég, ha javítjuk az ellenőrzést, megszigorítjuk a nyilvántartást, és valamennyi dolgozónktól tökéletesebb, jobb munkát követelünk meg. Például az idén hozzávetőlegesen félmillió koronát veszítünk azon, hogy a tejnek csak a 75 százalékát tudjuk az első minőségi osztályban értékesíteni. Vagyis a zootechnikusoknak, etetőknek és fejőnóknek el kell gondolkozniuk, hol követtek el hibát a mindennapi munkájukban. Sőt, ugyanez ránk, a szövetkezet vezetőire, és természetesen az ellenőrző szervekre is vonatkozik.-Az átalakítás több demokráciát is jelent...- Igen, de nem parttalan demokráciát. A demokráciához a fegyelem, a felelősség és a házirend megtartása is hozzátartozik. Mindenekelőtt a kommunisták segítségével szeretnénk a szövetkezetben megszilárdítani a munkafegyelmet, elmélyíteni a közös tulajdonhoz fűződő viszonyt. Tagjaink gyakran felteszik a kérdést, viszonyaink között mit jelent tulajdonképpen az átalakítás? A válasz egyértelmű: jobb munkát és több felelősséget. bÁTORI JÁNOS

VÁLTOZÁSOK A SZOVJET MEZŐGAZDASÁGBAN

A szovhoz, mint a bérlők szövetkezete címmel érdekes írást közölt nemrég a szovjet Szelszkaja zsizny című szaklap a Tulaj terület Jasznogorszki járásának Zybino szovhozában alkalmazott újszerű szerkezeti felépítésről. A cikk már a bevezetőben kiemeli, hogy az agroipari komplexum új szerkezeti felépítése kedvező feltételeket teremt olyan egységes, többlépcsős gazdaság kialakítására, amely a családi, csoportos és brigádrendszerű munkaközösségeken, a bérlők kollektíváin alapszik, s szervezetileg a kolhozon, szovhozon, járási társuláson és mezőgazdasági kombináton keresztül eljuthat akár a legmagasabb fokot jelentő területi agroipari társulási formáig is.

Sokan feltették a kérdést, miként értelmezik ezt a gondolatot a gyakorlatban? Mit tesznek a Tulai terület agroipari komplexumának élenjáró vállalatai az elképzelés gyakorlati megvalósításáért? A Szelszkaja zsizny szerkesztői szintén ezekre a kérdésekre keresték a választ, amikor kerekasztal-beszélgetést szerveztek a Zybino szovhozban, ahol már értékes tapasztalatokat szereztek a gazdaság irányítása belüzemi rendszerének érvényesítésével.

A szovhoz, melynek A. Kuzmicsevaz igazgatója, elsősorban állattenyésztésre, ezen belül pedig a holstein-fríz tehenek szaporítására szakosodott. Sok kiváló legelője van, viszont a szántóföldjei igencsak soványak. A gazdaság pénzben kifejezett termelési potenciálja 18 millió rubel értéket képvisel. A szovhoz 1982-ig veszteséges volt. Akkor fordult a kocka, amikor áttértek a termelés üzemegységek szerinti irányítására, s valamennyi ágazatban és munkahelyen bevezették a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Ez az intézkedés egy csapásra megszilárdította a kisebb szervezeti egységek önállóságát, az irányító szakkáderek és a dolgozók felelősségérzetét.

Persze, odáig az út nem volt sem egyenes, sem könnyű. Sok akadályt kellett'leküzdem, s meg kellett birkózni az elavult nézetekkel és idejét múlt hozzáállással, Szerencsére volt támaszuk, hisz a Novomoszkovszkoje néven ismert társulásban szintén a gazdasági egységek önállóságára alapozott belüzemi szervezési és irányítási módszert alkalmazzák. A Zybino szovhoz vezető tisztségviselői éppen itt tanulmányozták az új módszert, s,a tapasztalatok birtokában igyekeztek maguk is új utakat keresni.

A szovhozban korábban a munkacsoportok, illetve munkacsapatok alkották a szervezeti alapegységeket. Helyüket és szerepüket most átvették a bérlők szövetkezetei, amelyeken belül a munkaszervezés többféle formája érvényesül. Vannak egyéni, csoportos, családi vagy brigádba tömörülő vállalkozók, s ennek megfelelően változik a munkaszervezés és javadalmazás formája is.

A bérlők első csoportját a gépesítésben dolgozók alakították meg. N. Minyenko, az egyik egyéni bérlő, gépkocsivezető. Mint mondta, eddig tonnakilométerben számított teljesítmény alapján kapták a fizetésüket. Ma a valós teljesítményt veszik alapul, a feleslegesen megtett kilométerekért, a várakozással eltöltött időért egy kopejkát sem fizetnek senkinek. De meg is van a látszata. Nemrég még 40 tehergépkocsija volt a szovhoznak, mégis mindig akadozott a szállítás. Most 18 gépkocsi nagyobb teljesítményt ér el, mint a korábbi 40.

Minyenko arról is beszélt, hogy a múltban állandó használatra adták át a sofőröknek a gépkocsit, most pedig bérbe kapják. Elsősorban a belüzemi anyagmozgatásnál kell segíteniük, de más társulások részére is nyújthatnak szolgáltatást. Külön kimutatást vezetnek az elvégzett munkákról, így mindenki a tényleges teljesítmény után kapja a fizetést. Ezt ugyanúgy tudatosítják a sofőrök, mint azt a tényt, hogy a keresetükre egyebek

között a közvetlen költségek is kihatással vannak. Ide tartozik a felhasznált üzemanyag, pótalkatrész, kenőanyag értéke, a javítási költségek, az amortizáció értéke, és a garázsban történő parkolásért szintén felszámítanak a bérlőknek napi 1 rubel 85 kopejkát. Mindez tükröződik a gépkocsivezetők fizetésében és természetesen a szovhoz gazdasági eredményeiben. A technikai okok által előidézett kényszerpihenők terjedelme az előző évi valóság egyhetedére csökkent, s 50 ezer rubellal kevesebbet kellett az autópark javítására és karbantartására költeniük.

Ezek az eredmények méggyózően igazolták, hogy helyes utat választottak a gépesítésben dolgozók. Az eredmények láttán újabb csoportokat alakítottak a bérlők a növénytermesztésben, állattenyésztésben, a gépesítésben stb. A bérlőknek a szovhoz 8-10 évre adta bérbe az alapeszközöket - az amortizációs időtartamtól függően -, a termőföldet pedig 15 évre. Elsősorban a munkások, tehát közvetlenül a termelésben dolgozók köthetnek bérleti szerződést, vehetik bérbe munkahelyükön a gépeket, állatokat és a mindennapi munkához nélkülözhetetlen egyéb eszközöket.

A szovhozban már mintegy 50, különböző típusú kooperációs forma létezik. Vannak egyéni vállalkozóik, családi és csoportos bérlőik. A szovhozban mintegy 300 ember dolgozik bérleti szerződés alapján. Gyakorlatilag az egész gazdaságot bérbe adták a vállalkozóknak, s a szovhoz a szervezeti alapegységet alkotó szövetkezetek társulásává változott.

Az egész újszerű gazdasági rendszert a bérlők társulása igazgatja. A társulás élén elnök áll. Ezt a tisztet jelenleg a szovhoz igazgatója látja el. A gazdasági vezetés csökkentett létszámú alkalmazott szakemberrel dolgozik. Konkrétan tizeneggyel, akiknek a szovhoz tudományos-technikai fejlesztése, a számvitel és a pénzügyi gazdálkodás ellenőrzése a feladata. Figyelmet érdemlő, hogy így 15 fővel csökkenteni tudták áz adminiszt- , rációban dolgozók létszámát. (eme)

Néhány évtizeddel ezelőtt az aratás okozott legtöbb gondot és nehézséget a mezőgazdaságban. A termelés gépesítettségének köszönhetően, ma már lényegesen kevesebb munkaráfordítást igényel a gabona betakarítása. Ha kedvező az időjárás, 10-15 nap alatt a magtárakba kerülhet a termés. Most az őszi munkák igényelnek nagyobb erőfeszítéseket a mezőgazdasági vállalatoktól. Nagyon fontos a jó felkészülés, a feladatokhoz való viszonyulás. Ez természetesen nem csak a termelőkre, de a felvásárló szervezetekre is vonatkozik. Bakulár László, a szocialista munka hőse, a mar- celházai (Marcelová) szövetkeze elnöke ezeket a gondolatokat fejtegette, amikor az őszi terménybetakarítás eredményeiről érdeklődtünk.

A marcelházai szövetkezetben az elmúlt ősz is bőven kínált tennivalót. Főleg a kertészetben és szőlészetben, hisz a paprika, paradicsom, karfiol és szőlő betakarítása még napjainkban is sok kézi munkát igényel. Igaz, hogy a zöldségtermesztéséről országszerte ismert szövetkezetben már megfelelő tapasztalatokat szereztek a betakarítás szervezésében és a termés értékesítésében, mégis előadódtak még az idén is olyan nehézségek, amelyekre előre nem számítottak. Például a szélsőséges időjárás nagy vámot szedett a kertészeti ágazatban. Az augusztusi jégverés elsősorban a paprika- és paradicsomtermesztésben okozott tetemes kárt, de a szőlőtermesztésben is keresztülhúzta a számításokat. A szövetkezet tagjai, hogy mérsékeljék a kárt, nagy körültekintéssel szervezték meg a betakarítást. Vagyis mentették a menthetőt.

Az olcsó zöldségféléknek nincs keletjük?

Idény után az értékesítési gondokról

Elsősorban a 120 hektár paradicsom betakarítása okozott nem mindennapi gondokat. A konzervipari célokra szánt termés betakarításán három speciális gép, az étkezési paradicsom szüretelésénél pedig 120 idénymunkás dolgozott, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Az ipari paradicsom minőségére kedvezőtlenül hatottak az esőzések. A kevés napsütés is rontotta a beltartalmi értéket, így a feldolgozó vállalatok kevesebbet fizettek a paradicsomért.

A rossz időjárás a szőlőtermesztésben is éreztette kedvezőtlen hatását. Amíg más években például a rizlingszilváni borszőlőt rendszerint 20, vagy ennél nagyobb cukorfokkal értékesíthették, az idén a cukortartalom alig érte el a 17 fokot.-Sajnos, szüret idején nem csupán a gyengébb minőség és az időjárás okozta terméskiesés adott okot a bosszankodásra - mondotta Bakulár László. - Az értékesítéssel is sok volt a probléma. Rosszul szervezték a termés átvételét. A borászati üzem a főidényben olykor három-négy bolgár kamiont is fogadott egyszerre. Amíg a munkások az apró ládákban szállított szőlőt kirakták, bizony négy-öt óra is eltelt. így nem Csoda, hogy a mi szállítóeszközeink gyakran fél napokat vesztegeltek, amíg rájuk került a sor. Emiatt lelassult a szüret, aminek cseppet sem örültünk.

A kertészetben dolgozók mindent elkövettek a termés mielőbbi betakarításáért. Ennek köszönhető, hogy ebben a szövetkezetben még a fagyok beállta előtt biztos helyre került a zöldség. Az eredményekkel mégsem elégedettek. Hogy miért? Az elnök ezzel kapcsolatban a következőket mondotta:- A paprika- és paradicsomtermesztés jövedelme- zöáége nem a legjobban alakult. Számomra érthetetlen, miként várhatjuk a termelőkedv serkentését olyan árpolitikától, amely nem veszi figyelembe a termelési költségek alakulását? Hogyan fordulhat elő, hogy a fel- vásárlási ár alacsonyabb a termelési költségeknél? S ami ugyancsak bosszantó, az alacsony árakhoz még értékesítési gondok is társultak. Például nekünk az első osztályú vastag húsú paprikáért kilogrammonként csupán 4 koronát fizettek, a másodosztályú árut pedig át sem vették. Ki érti ezt? A vásárlók körében keresett a lecsó és vegyes savanyúság készítésére megfelelő, olcsó paprika, paradicsom. Furcsa, hogy a felvásárlók éppen az ilyen árut nem becsülik. Meggyőződésem, hogy a felvásárlásban és az elosztásban van a hiba. Nem tudjuk elhinni, hogy a fogyasztók nem vásárolták volna meg kilogrammonként három-négy koronáért a gyengébb minőségű paprikát. Elég sok zöldparadicsom is a „nyakunkon" maradt. Kínálgattuk a konzervgyáraknak, de hallani sem akartak az átvételéről. Mi mást tehettünk, a termés egy részét feletettük a juhokkal, a többit a szemétbe hordtuk. Az év elején nem ilyen elképzelésekkel indultunk. A fogyasztói igényeket szem előtt tartva, igyekeztünk minél több zöldséget termelni és értékesíteni. Nem rajtunk múlott, hogy jó része nem jutott el a fogyasztók asztalára.

Az idei tapasztalatok - és itt nem csupán a marcelházai példáról van szó - ismételten arra figyelmeztetnek: ha nem változik meg a felvásárlás és elosztás mechanizmusa, ha az árpolitika és a szabályozórendszer továbbra is inkább fékezni, mint ösztönözni fogja a termelői kezdeményezést, akkor az új feltételek között még nehezebb lesz megteremteni a fogyasztói igények kielégítésének feltételeit.

KOLOZSI ERNŐ