Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-02 / 48. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A komplex automatizálás a KGST-országok tudományos-műszaki haladását 2000-ig előirányzó komplex program egyik kiemelt területét képezi. Ezen belül a legfontosabb feladatok közé tartozik a rugalmas gyártórendszerek fejlesztése és bevezetése. Világviszonylatban 1986-ban mintegy 500 rugalmas gyártórendszer működik, s az előrejelzések szerint 1990-ben több tucatnyi teljesen automatizált üzem, több ezer rugalmas gyártórendszer, több tízezer rugalmas gyártósejt, s több százezer ipari robot fog működni a világ ipari termelésében. A komplex automatizálás hatalmas előnyei mellett azonban bizonyos problémák is felmerülnek a termelésben. A rugalmas gyártórendszerek nagyon költségesek, alkalmazásuk nagyon bonyolult feladatot jelent, ezért hatékony kihasználásukhoz rendkívül pontos munka- szervezésre, zavartalan anyagellátásra van szükség. További fontos követelmény az is, hogy jól beilleszkedjenek a termelési folyamat komplex automatizálási rendszerébe, beleértve az automatizált üzemekben való alkalmazhatóságukat. A szerszámgépek gyártásával foglalkozó KGST-országokban a rugalmas gyártórendszereket a kapitalista országokkal egyidőben kezdték fejleszteni. Ez a tevékenység az NDK-ban, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában a nyolcvanas évek elejére elég magas színvonalat ért el. Az 1981-től 1985-ig terjedő időszakban a KGST-országok mintegy 2500 ipari robotot szállítottak egymásnak, ez a szám a jelenlegi tervidőszakban 11,5 ezerre növekszik. A kölcsönösen szállított robotok jelentős részét rugalmas gyártó- rendszerek keretében alkalmazzák. Az NDK például 1990-ig több mint 150- fémmegmunkáló rugalmas gyártórendszert szállít a Szovjetunióba A jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán mintegy 2000 rugalmas gyártórendszert helyeznek üzembe a Szovjetunióban, 75-80 ezer ipari robotot gyártanak, s körülbelül 85-90 ezer automatizált munkahelyet létesítenek a konstruktőrök és technológusok számára. Hasonló ütemben fejlődik a komplex automatizálási eszközök gyártása a többi KGST-országban, de a nemzetközi együttműködést ezen a területen számos régi és új probléma fékezi. A régi problémák közé tartozik a kölcsönösen szállított termékek nem kielégítő műszaki színvonala, a műszaki ellátás és a kooperáció gyenge fejlettsége. Ezek a problémák azonban a rugalmas gyártórendszereknél új minőségi szinten jelentkeznek. Korábban egy meghibásodott szerszámgépet aránylag könnyen lehetett helyettesíteni, a gyártórendszer meghibásodása azonban az egész termelési folyamatot megzavarja. Az új problémák a korszerű technológiai rendszerek működési sajátosságaiból következnek. A legfontosabbak közé a következők tartoznak: a rugalmas gyártórendszerek elektronikai és nem elektronikai elemei között műszaki és minőségi szempontból nincs meg a szükséges összhang, hiányos a vezérlőrendszerek matematikai ellátottsága, s nem kielégítő a KGST-országok kutatóintézeteinek és termelő- vállalatainak az együttműködése a komplex automatizálás különböző irányzatainak fejlesztésében, beleértve a számítástechnikai berendezések ötödik nemzedékének a kifejlesztését, a „mesterséges intelligencia" kihasználását stb. A KGST-országokban az auto- matizációs eszközök gyártásának és alkalmazásának Achilles-sarkát a mikroelektronikai alkatrészek nem kielégítő színvonala és megbízhatósága jelenti. Az ilyen irányú szükségletek jobb ellátása érdekében a Szovjetunió tudományos-kutatási és termelési potenciálját össze kell kapcsolni a többi KGST-ország élenjáró intézményeivel és szervezeteivel. Ebben az irányban már megtettük az első lépéseket. Az 1987-es évben két szovjet szervezet a budapesti „Mikroelektronika" vállalattal és a „Híradástechnikai Szövetkezettel" együttműködve létrehozta az „Inter-MOS" közös vállalatot, amely a nagy integráltságú áramköri rendszerek kifejlesztésére, gyártására és forgalmazására szakosodik. A közös vállalat szovjet technológiai berendezéseket és eljárásokat alkalmaz. A mikroelektronikai fejlesztés olyan nagy teljesítményű és működési sebességű részegységek gyártására irányul a gallium arzenid és más alapanyagok felhasználásával, amelyek versenyképessé teszik a komplex automatizálás vezérlő- rendszereit. A szubmikronos technológiai eljárások elsajátítása az elektronikában garantálni fogja a gépipari komplexumok sikeres fejlesztését a baráti országokban. A kilencvenes évek végére lehetővé válik az áttérés a foton- és biotron- rendszerű technológiákra, amelyek a távoli jöbőben háttérbe szorítják a mikroelektronikát. A szovjet kutatási irányzatok ezen a területen a KGST-országokkal megvalósuló együttműködésben új technológiai áttöréshez vezetnek a komplex automatizálásban. A GYAKORLATI HASZNOSÍTÁS ÚTJAI A tudományos-műszaki haladás meggyorsításának központi kérdése a különböző jellegű kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása. A tudomány és a termelés összekapcsolásának egyik formáját a Szovjetunióban létesített ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok képezik. Ezek működése azonban még kihatással van a résztvevők ágazati szemlélete, a fejlesztési stratégiák nem kielégítő egyeztetése. Az említett komplexumokon kívül célszerűnek mutatkozik a kisebb, esetleg közepes nagyságú kísérleti üzemek létesítése is, a nagy iparvállalatok keretein belül. A nemzetközi tapasztalatok meggyőzően bizonyítják ezek hasznosságát a tudományos kutatás és a termelés hatékony integrálásában. Az Egyesült Államokban például a kis kísérleti vállalatok hálózata az élenjáró technológiai eljárások bevezetésének fő tényezőjévé vált. A kísérleti üzemek létesítésében egyes KGST-országok is szereztek már tapasztalatokat, többek között a komplex automatizálás területén is, például Bulgáriában és Magyar- országon. Példaként megemlíthetjük a „Beroe" termelési-gazdasági egyesülés keretében működő „Volna" kísérleti üzemet, amely egy eredeti bolgár technológiai eljárás alapján hullámreduktorok gyártásával foglalkozik. Ezeket a hullámredukto- rokat, amelyek a számjegyvezérlésű szerszámgépek, ipari robotok és más ipari berendezések automatikus irányítási rendszerének nélkülözhetetlen tartozékai, darabonként 600 dollárért értékesítik a világpiacon. Bulgárián kívül csak az Egyesült Államokban és Japánban gyártanak ilyen hullámreduktorokat. Szófiában egyébként már 1986-ban több mint 80 technológiai kísérleti üzem működött, amelyek többsége elektronizálással és komplex automatizálással foglalkozott. A tudomány és a termelés összekapcsolásának további formáját az ideiglenes tudományos-műszaki kollektívák képezik. A Szovjetunióban 1985 márciusában létesült egy ilyen kollektíva, amely az ötödik nemzedékhez tartozó számítógépek ipari alkalmazásával foglalkozik. A kollektíva tagjai által kidolgozott eljárásnak több módozata van. A „Kronosz" processzor műszaki dokumentációját a Kamaz vállalat akarja megvásárolni a kollektívától, a szerelőüzemben végzett munkák automatizálására. A jövőben a Kamaz egy szuperszámítógépet szándékozik vásárolni, amely a rugalmas automatizált gyártás központi vezérlőegységét fogja képezni. A Szovjetunióban és a többi KGST-országban nagy szükség lesz az ilyen típusú számítógépekre, ezért célszerű lenne, ha ez az ideiglenes tudományos-műszaki kollektíva a feladat sikeres teljesítése után technológiai műszaki-fejlesztési vállalattá alakulna át, s tapasztalatait szélesebb körben hasznosítaná a szuper-számítógépek ipari alkalmazása területén. A PROGRAMELLÁTÁSHOZ SZAKEMBEREKRE VAN SZÜKSÉG A komplex automatizálás bonyolult rendszerei nagy igényeket támasztanak a matematikai ellátással, a programok kidolgozásával szemben. A korszerű mikroprocesszoros programozó berendezések kihasználásában még nagyon sok tartalék rejlik. A magas fokon képzett programozó szakemberek hiánya számos iparilag fejlett országban, többek között Japánban is akadályozza az automatizációs eszközök versenyképességének növelését. Kialakulóban van a programozó ipar, amely különösen gyors ütemben fejlődik. A Szovjetunió gazdaságában a számítástechnikai programok még nem váltak áruvá, s ez a körülmény is oka annak, hogy a komplex automatizálás eszközei az ország gépiparában nincsenek kellő mértékben kihasználva. Egyes KGST-országokban, például az NDK-ban és Magyarországon a komplex automatizálás eszközeinek gyorsan növekvő gyártása, valamint a programok iránti világpiaci érdeklődés ösztönzően hatott a programok forgalmazásával foglalkozó kereskedelem fejlődésére. Magyarországon például több mint ötven vállalat foglalkozik számítástechnikai programok adásvételével, s a piacot 1985-ben 60 százalékos arányban látták el a kisebb, szúkebb szakosított cégek. Ezen a területen a cégek exporttevékenysége is gyorsan kibontakozott. Az 1982-tól 1985-ig terjedő időszakban csupán a „tiszta" programok (berendezések nélküli) tőkés országokba irányuló kivitele ötszörös mértékben növekedett. A jelenlegi időszakban a programtermékek magyarországi exportja évente 30-40 százalékkal növekszik, ami évi 7-8 millió dollár bevételhez juttatja a szállítókat. A Szovjetunió a világ egyik legnagyobb matematikai potenciáljával rendelkezik, s ezen az alapon már most is ki lehetne fejleszteni a számítástechnikai programok gyártását, az exportot is beleértve. Az automatizációs eszközök és a számítás- technikai berendezések számának gyors növekedése azonban szükségessé teszi az áttérést a „kisiparosi" gyártásról a programok tömeges, automatizált tervezésére, sokszorosítására, fejlesztésére és ellenőrzésére. A bonyolultabb programok elkészítése ugyanis hagyományos módszerekkel túlságosan hosszú időt vesz igénybe, néhány hónapig is eltart, emellett drága is, ami nincs összhangban a termelés rugalmas automatizálásának elveivel és céljaival. Ebben az irányban növelni kellene a berendezéseket gyártó vállalatok érdekeltségét a programok készítésében, s a kisebb szövetkezeti vállalatok is bekapcsolódhatnának ebbe a munkába, főleg a személyi számítógépek területén. A programgyártás egész infrastruktúráját törvényerejű rendeletekkel kell majd szabályozni. Ez a terület a jövőben az ország jelentős kiviteli szakágazatává válhat. A berendezésekhez csatolt és a tiszta programok kivitelével jelentős mértékben lehetne növelni a Szovjetunióban gyártott gépek és berendezések KGST-országokba irányuló exportját, s az egész KGST-piac ilyen irányú befogadóképességét. Figyelembe véve a szükségletek gyors növekedését, a nemzetközi együttműködés kibontakoztatása ezen a területen is nélkülözhetetlenné válik. A nagyobb jelentőségű nemzetközi programok kidolgozása elsősorban a vegyesvállalatok, a nemzetközi egyesülések, konzorciumok feladata lesz. Az Európai Gazdasági Közösség országaitól eltérően a KGST-országokban ebben az irányban még nem bontakozott ki jelentősebb haladás. Ezért is megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a több mint 9 éve működő szovjet-bolgár tudományos-kutatási és fejlesztési Intézet, az „Interprogramma" tapasztalatai. Ennek a közös intézetnek a programtermékeit széles körben hasznosítják mindkét ország gazdaságában. Bulgáriában 1986-ban már 80 üzemben alkalmazták az intézet termékeit. Az intézet magas fokon képzett szakemberei a korszerű berendezések segítségével állandóan bővítik a számítástechnikai programok alkalmazási körét. Nagy gondot fordítanak a programkészítés automatizálására is, a nem hagyományos programkészítő eljárások bevezetésére. A jelenlegi időszakban egy teljesen automatizált üzem számára készítenek bonyolult vezérlési programokat, ami az intézet munkájának magas színvonalát, világpiaci versenyképességét bizonyítja. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN Az 1985-ben létrehozott két szovjet-bolgár szerszámgépgyártási nemzetközi tudományos-termelési egyesülésnek az „Interprogram- ma“ intézet nagy segítséget nyújt a korábban nagy nehézségeket okozó problémák megoldásához. A jelenlegi ötéves tervidőszakban ezeknek a nemzetközi egyesüléseknek a termelési programjában 2700 megmunkáló központ, 13 ezer számjegyvezérlésű szerszámgép elkészítése, ezekből 4200 rugalmas gyártóegység összeállítása, valamint több mint 32 ezer ipari robot gyártása szerepel. Ahhoz, hogy az egyesülések termékei a kilencvenes évek folyamán a világpiacon és a KGST-országok piacán verseny- képesek legyenek, teljes mértékben gondoskodni kell a programellátásukról is. Ennek nélkülözhetetlen feltétele, hogy az olyan korszerű gépipari berendezéseket gyártó vállalatok, amilyenek például az említett szovjet-bolgár egyesülések, hosszú távú szerződéses kapcsolatban legyenek a számítástechnikai berendezések gyártóival, a programokat készítő szervezetekkel, s főleg a mesterséges intelligencia fejlesztésével és alkalmazásával foglalkozó kutatóintézetekkel. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezen a területen a nyolcvanas évek második felében azok a közös cégek és kooperációs egyesülések váltak leginkább versenyképessé, amelyekhez szakosított programkészítő szervezetek is tartoztak. Emellett a komplex automatizálás bevezetése a speciális szolgáltatások fejlesztését is megköveteli, amelyekről maguk a rugalmas gyártórendszerek szállítói is gondoskodhatnak, de ezt a feladatot úgynevezett „rendszercégek" is elláthatják. Az utóbbiak tevékenységüket csak ezekre a szolgáltatásokra szakosítják. A Szovjetunióban és a többi KGST-országban már most is szükség van ilyen szakosított szolgáltató szervezetekre. A tagországok tudományos-műszaki haladása komplex programjának a komplex automatizálásra vonatkozó szakasza különösen előtérbe helyezi ezt a kérdést. A Szovjetunióban ilyen szolgáltatásokról jelenleg az Ivanovói Szerszámgépgyártási Termelési Egyesülés gondoskodik, s döntés született arról, hogy Uljanovszkban létre kell hozni egy gépipari mikroelektronikai és automatizálási alkalmazási központot, melynek dolgozói ilyen jellegű feladatokat látnának el. Ezt a tevékenységet azonban a nemzetközi integráció szerves részévé kell tenni. Az olyan szervezetek, amilyen például a két szovjet-bolgár tudományos-termelési egesülés, az ,,ln- terprogramma" intézet, valamint a „Robot" csehszlovák-szovjet egyesülés, jó alapot képezhetnének az integrációs folyamatok fejlesztéséhez ezen a fontos területen. I. MEDVEGYEV, D. SZADOVSZKIJ (Vnyesnyaja torgovlja 8/1988) A jelenlegi ötéves tervidőszak a magyar népgazdaságban is döntő jelentőségű a robottechnikai fejlesztés szempontjából. Ot év alatt csaknem tízszeresére akarják növelni az ipari robotok számát. Ezeket elsősorban a hegesztési és festési munkáknál, a szerszámgépek kiszolgálásánál, s a műanyagok feldolgozásánál alkalmazzák. A robottechnikai fejlesztésre nagy gondot fordítanak a budapesti Csepel Művekben. Itt készült ez a felvétel is, amelyen Szives Lajos technikus az egyik ipari robotot szereli. (A ŐSTK felvétele) Komplex automatizálás a KGST-országokban
