Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-25 / 47. szám

oszkva és Brüsszel. A szovjet főváros a KGST, a belga pedig az Európai Gazdasági Közösség, népszerűbb nevén a Közös Piac székhelye. Légvonalban alig 2300 km-re van­nak egymástól, azonban évekig úgy tűnt, mintha legalábbis egy óceán választaná el őket. Másfél évtized telt el úgy, hogy a két legnagyobb gazdasági tömörülés gyakorlatilag szóba sem állt egymással. Úgy lé­teztek, hogy az egyik tudomást sem vett a másikról. Az ötvenes évek vége, majd a következő évtized a bezárkózottság, a befelé fordulás és az elszigeteltség időszaka volt. Ezt hosszadalmas tapogatózás, kapcsolatkeresés követte, ami vé­gül az idén kölcsönös kapunyitást eredményezett: az év derekán megtört a jég és aláírták a két integrációs tömörülés közös nyilat­kozatát, amelyben a KGST és az EGK kölcsönösen elismerte egy­mást. Moszkva nyugatra, Brüsszel keletre tekint - így jellemezte na­gyon lényegretapintóan ezt az ese­ményt az egyik tekintélyes brit gaz­dasági szaklap. A nyilatkozat alá­írása óta eltelt öt hónap is esemény­dús volt, mivel a kapunyitás kézzel­fogható eredményeket hozott. A KGST-tagországok közül első­ként magyarország kötött gazdasá­gi együttműködési megállapodást a Közös Piaccal. Csehszlovákia és az EGK kereskedelmi egyezményét a múlt hónapban parafálták és vár­hatóan még az idén aláírják a Kö­zös Piac küldöttségének prágai Iá- ’ togatásakor. A nehezen indult pár­beszédnek tehát sorra beérnek a gyümölcsei, hiszen további KGST-országok is tárgyalnak brüsszeli illetékesekkel hasonló szerződések megkötéséről. Ves­sünk néhány pillantást a múltra, a dialógus beindítására, a tárgyalá­sok menetére és arra, hogy milyen távlatai vannak ennek az együttmű­ködésnek. DÖCÖGŐ DIALÓGUS A KGST 1949-ben alakult, a Közös Piacot életre hívó Római Szerződés pedig 1958-ban lépett érvénybe. A két tömörülés között egé­szen 1972-ig nem történt semmi, legfeljebb annyi, hogy a két szervezet gyanakodva, fél szemmel figyelte egymást. A kapcsolatfelvé­tel hihetetlen dolognak tűnt, méghozzá azért, mert a két tömörülésnek hibás elképzelései voltak a másikról. A Közös Piac azt a felfogást vallotta, hogy a KGST a szovjet hegemoniz- mus kelet-európai eszköze, amelyet semmi­képpen sem szabad segíteni. A KGST is torz képet alakított ki magának az EGK-ról, mely­nek lényege az volt, hogy a kapitalista orszá­gok semmiféle csoportosulása sem lehet hosszú életű, mert az antagonisztikus ellenté­tek előbb vagy utóbb szétfeszítik. Változás ebben a szemléletben a hetvenes évek elején következett be. 1972-ben szovjet részről ki­nyilvánították, hogy az EGK létező realitás. Ez a megállapítás tette lehetővé azt, hogy elkezdődött a kölcsönös kapcsolatteremtés. A tulajdonképpeni puhatolózó jellegű konzul­tációk egy évvel később kezdődtek. Koránt­sem véletlenül ekkor, hiszen erre az időszak­ra esik a helsinki biztonsági és együttműkö­dési értekezlet Záróokmányának az aláírása. Beindult az enyhülési folyamat, s ebben az oldottabb, feszültségmentesebb légkörben jó lehetőség nyílt a gazdasági kapcsolatok szá­lainak a szorosabbra fűzésére is. A KGST és az EGK közötti párbeszéd indulása nem volt bonyoldalommentes. A Kö­zös Piac nem értett egyet azzal a KGST- indítvánnyal, hogy kössenek olyan kereske­delempolitikai megállapodást, amelyet a két szervezet és azok tagországai is aláírnak. Brüsszel ebben biztosította volna a legna­gyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, vagy­is megszüntette volna az egyes KGST-termé- kekre kiszabott behozatali mennyiségi korlá­tozásokat. Az EGK ettől elzárkózott és azzal érvelt, hogy a Közös Piaccal ellentétben a KGST nem nemzetekfeletti szervezet, így nem köthet ilyen jellegű megállapodást. Brüsszel kezdettől fogva azt erőltette, hogy az egyes KGST-tagországok külön-külön kösse­nek vele megállapodást. Sejteni lehetett, hogy évekbe telik majd egy tartalmas szerző­dés kimunkálása, s erre csak akkor van remény, ha a felek készek a kompromisszum­ra. Döcögve indult tehát a dialógus, majd az 1979-es afganisztáni szovjet bevonulás után hosszabb időre megszakadt. A nyolcvanas évek derekán ismét a KGST kezdeményezett és felvette a párbeszéd megszakadt fonalát. A Közös Piac székhe­lyén kedvezően reagáltak Mihail Gorbacsov- nak arra a kijelentésére, hogy az EGK-val nemcsak mint gazdasági szervezettel, hanem mint létező politikai realitással is számolni kell. A szovjet államférfi Bettino Craxi akkori olasz kormányfő - aki éppen a Közös Piac soros elnöke volt - moszkvai látogatásakor felvetette, hogy ideje lenne rendezni a két szervezet viszonyát. Később a KGST Titkár­sága levélben indítványozta, hogy új megkö­zelítésben vizsgálják meg a kapcsolatfelvétel lehetőségét. A levél .emlékeztetett a KGST 1984-es moszkvai legfelsőbb szintű értekez­letére, amely kinyilvánította, hogy a KGST­országok készek megfelelő megállapodást kötni a Közös Piaccal. A kezdeményezést több levélváltás és tárgyalás követte. A KGST eljuttatta Brüsszelbe saját szövegtervezetét, amely a végül elfogadott közös nyilatkozat alapját képezte. Ebben tükröződött a szocia­lista országok kompromisszumkészsége, hi­szen olyan nyilatkozat elfogadását javasolták, amelyben a két szervezet saját hatáskörének megfelelően létesítene egymással kapcsola­tot. Brüsszel méltányolta ezt a hozzáállást, s ennek jeleként levelet intézett a hét európai KGST-tagország kormányához a kétoldalú kapcsolatok ügyében. A KGST-országok azt A moszkvai KGST-palota (ŐSTK-felvétetek) a választ adták, hogy elvben nincs akadálya a kapcsolatok kétoldalú rendezésének, vi­szont a kereskedelmi szerződésekről minden ország maga dönt. így vált lehetségessé, hogy a kisebb-na- gyobb szünetekkel tarkított másfél évtizedes tárgyalássorozat után idén nyáron sor kerül­jön a közös nyilatkozat aláírására, amelyben a két szervezet hivatalosan és kölcsönösen elismerte egymást. A dokumentumhoz az EGK kívánságára egy függelék is tartozik, amely Nyugat-Bertinre vonatkozik. Ez a kér­dés sokáig akadályozta az előrelépést, végül áthidaló megoldás született, amelynek értel­mében az okmány kiterjed a városra is, de nem érinti annak az 1971-es négyhatalmi megállapodásban rögzített státusát. AZ „ELSŐ FECSKE" Az alig egy gépelt oldal terjedelmű közös nyilatkozat előirányozza, hogy az egyes KGST-tagországok tárgyalásokat folytatnak az EGK-val, egyrészt a diplomáciai kapcsola­tok felvételéről, másrészt az együttműködés­ről. A Közös Piac már 1986-ban előzetesen megküldte minden KGST-tagországnak saját javaslatát. Ebben Magyarországnak például kereskedelmi együttműködési megállapodás megkötését javasolta. A tárgyalások párhuza­mosan folytak a közös nyilatkozatról tartott eszmecserékkel, s három hónappal a közös KGST-EGK dokumentum aláírása után az idén szeptember végén létrejött az első ilyen típusú megállapodás az EGK és Magyaror­szág között. Ennek egy mondatba foglalt lényege a következő: legkésőbb 1995 végéig fel kell számolni minden olyan megkülönböz­tető intézkedést, amely magyar árut az EGK piacain sújt. A mennyiségi korlátozások egy részét a megállapodás hatályba lépése után egy éven belül fel kell számolni, nagy többsé­güket 1992 végéig, majd még ebben az évben egy bizottság megvizsgálja, hogy a meglevő korlátozások miként szüntethetők meg. A megállapodás előirányozza, hogy a felek megvizsgálják a mezőgazdasági ke­reskedelem és a vámok terén kölcsönösen nyújtható kedvezményeket. Becslések szerint a diszkriminatív korlátozások megszüntetése azonnal 40 millió dolláros többletexportot je­lentene Magyarországnak Budapesten nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a megállapodásnak, hiszen a Szovjetunió után az EGK déli szomszédunk második legnagyobb kereskedelmi partnere: ide irá­nyul a magyar kivitel 16-18 százaiéiul, s az összes behozatal 22-24 százaléka innen származik. Látható, hogy a kereskedelmi mérleg Magyarország szemszögéből defici­tes, éppen az említett mennyiségi korlátozá­sok miatt. Magyarországot különösen az ag­rártermékeket sújtó korlátozó intézkedések érintik hátrányosan, és a megkötött megálla­podástól éppen azt várják, hogy termékeik könnyebben bejuthatnak az EGK piacaira. A FOLYTATÁS: CSEHSZLOVÁKIA Amikor a Brüsszel és Budapest közötti egyezményt aláírták, már zárószakaszukhoz érkeztek Csehszlovákia és az EGK tárgyalá­sai. Kormányunk nagy jelentőséget tulajdoní­tott ezeknek a megbeszéléseknek, hiszen konvertibilis elszámolású külkereskedelmi forgalmunk 60 százaléka a Közös Piac tagor­szágaival bonyolódik le. Az eddigi kereske­delmet három ágazati jellegű megállapodás szabályozta, amely a textíliák, a kohóipari termékek és a tőkehús kivitelére vonatkozott, így némileg javultak az értékesítési lehetősé­geink az EGK 12 tagországának piacán, azonban számos más területen importkorlá­tozások és vámakadályok gátolták terméke­ink bejutását. Ezért a hátrányos helyzet fel­számolására Csehszlovákia indítványozta, hogy más ágazatok termékeire is terjesszék ki a megkülönböztetéstói mentes bánásmó­dot. Javasoltuk, hogy kezdődjenek tárgyalá­sok az exportunk 70 százalékát alkotó ipar­cikkek kiviteléről. A Közös Piactól hamarosan pozitív válasz érkezett: a Miniszteri Tanács A Közös Piac brüsszeli központjának jel­legzetes Y alakú épülete ◄--------------------------------------------------------------­felhatalmazta az illetékes bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat az iparcikkek kereske­delmét szabályozó megállapodásról. Ez első­sorban a hagyományosan jó nemzetközi hír­nevű termékeinkre, a cipó-, üveg-, porcelán- és kerámiaipari termékekre vonatkozott volna. A tárgyalásokon csehszlovák részről hatá­rozottan sürgették a diszkriminációs intézke­dések felszámolását s nem ok nélkül. A fenn­álló korlátozások súlyosan érintették a tőkés országokba irányuló exportunkat, hiszen pél­dául a Benelux-országok 32, Dánia 8, az NSZK 36, Görögország 14, Spanyolország 58, Franciaország 15, Írország 5, Olaszor­szág 59, Portugália 17 és Nagy-Britannia 8 fontos exportcikkünkre állapított meg meny- nyiségi kvótákat. Ez az érem egyik oldala. Másfelől nagyon gyakoriak voltak az ún. dum- pingellenes eljárások, amikor az egyes EGK- országok önkényes lépésekhez folyamodtak arra hivatkozva, hogy bizonyos termékek tö­meges importja veszélyezteti a hazai terme­lést. Csehszlovák részről több szempontból is fontosnak ítélik meg a múlt hónapban parafáit és várhatóan decemberben aláírásra kerülő szerződést. A megállapodás eredményeként a csehszlovák ipari termékek kivitelére érvé­nyes közös piaci mennyiségi korlátozások minden érinteti termékcsoport vonatkozásá­ban csökkennek, sőt, bizonyos áruféleségek esetében a kereskedelem néhány éven belül teljesen liberalizálódik. A megállapodás négy évre szól, s a felek évente tárgyalnak a kvó­tákról. Az egyezmény egyik cikkelye szerint a mennyiségi korlátozások alá eső termékek körét közös megállapodással tovább szűkít­hetik. Csehszlovákia máris jelezte: kész tár­gyalni egy átfogóbb szerződésről, amely az áruforgalom teljes körére kiterjedne. AKIK SORON VANNAK... A közös nyilatkozat aláírása után érezhe­tően felélénkült az EGK és további KGST- országok párbeszéde. A Szovjetunió is jelez­te, hogy kész kereskedelmi és gazdasági együttműködési szerződést kötni a nyugat­európai integrációs tömörüléssel. Brüsszel­ben már megkezdődtek a tapogatózó jellegű megbeszélések, amelyek részben egysze­rűbbek, részben bonyolultabbak, mint az EGK-eszmecserék más KGST-országokkal. Könnyebbek olyan értelemben, hogy a Szov­jetunió főleg olajat és nyersanyagokat szállít, s ezek nem esnek mennyiségi korlátozás alá. Bonyolítja viszont a helyzetet, hogy a Szovjet­unió érdeklődik a legfejlettebb technológiák és berendezések iránt, de ezek eladásába döntő beleszólása van a COCOM-nak. A Nyugat exportellenőrző bizottsága amerikai befolyás alatt van és amint azt a szervezet múlt havi tanácskozása is igazolta, Washing­ton körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy a tilalmi listán szereplő cikkek körét ne szűkítsék. Ez a magatartás abban gyökere­zik, hogy a Fehér Ház szemmel láthatóan féltékenyen figyeli a KGST és a Közös Piac kibontakozó együttműködését. Bulgária szintén közölte, hogy hivatalos kapcsolatokra kíván lépni, s ugyanennek a szándékának adott hangot Lengyelország és az NDK is. Kissé meglepő, hogy Kuba és a EGK között is megtörtént a kölcsönös elismerés. Az EGK korábban ugyanis lenéző­en nyilatkozott a KGST Európán kívüli tagor­szágairól, azok fejlettségi fokát tekintve úgy vélte, nem érdekelt a velük való együttműkö­désben. POLITIKAI JELENTŐSÉGŰ LÉPÉS A KGST és a Közös Piac kölcsönös elis­merése nemcsak gazdasági, hanem egyúttal politikai jelentőségű esemény is. Ha megfi­gyeljük: a 15-éves tárgyalássorozat mindig sikkor lépett előre, ha a politikai enyhülés vitorláit is jó szél dagasztotta, az eredményes gazdasági párbeszéd pedig erősítette a politi­kai dialógust. Ilyen szempontból mind a KGST-nek, mind pedig az EGK-nak érdeke most, a kapcsolatok rendezése után azok bővítése még ha egyesek arra próbálják is helyezni a hangsúlyt, hogy ez főleg a szocia­lista országok érdeke, hiszen tőkés elszámo­lású árucsere-forgalmuk 55 százaléka az EGK-országokra esik, mig ugyanez az arány az EGK vonatkozásában nem éri el a 7 szá­zalékot. Azt most ne részletezzük - hiszen már felvillantottuk -, hogy többek között miért nem. Lényeg az, hogy a 400 millió fős KGST és a 340 milliós főt számláló EGK kapcsolatra lépett, s a létrejött megállapodást most tarta­lommal kell megtölteni. A lehetőség tehát adott ahhoz, hogy a fent említett aránytalan­ságot mérsékeljük, hosszú távon pedig fel­számoljuk. Remélhetőleg ezt a törekvést nem gátolja majd az a körülmény, hogy az EGK és az egyes KGST-országok közötti megállapo­dások nem egységes modell szerint készül­nek, hanem mindegyik specifikus lesz, s a szerződések tükrözik majd az illető szo­cialista országok sajátosságait. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents