Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-18 / 46. szám
Már régen mondják, hogy a súlyemelők nem természetes edzésekkel érik el a fantasztikus eredményeket E gyszer még hálásak leszünk Ben Johnsonnak. Ha valaha, most az ő doppingbotránya mozgósíthatja a sportvilágot a tiltott, ám széltiben-hosszában használt szerek ellen. Ha eddig nem volt elég figyelmeztetés a dopping szervezetroncsoló hatása, most talán kellő riadalmat kelt az érdekeltek körében, hogy maga az élsport, annak hitele került veszélybe. A Johnson- botrányt követően az Egyesült Államokban húsz százalékkal esett visz- sza az olimpia tv-nézöinek száma, márpedig ők igazán nélkülözhetetlenek a versenysportba áramló nagy pénzek körforgásában: a szponzorok bőkezűsége egyenes arányban van a vevóközönség méreteivel. Ha nincs kinek hirdetni, nincs szükség szuperbálványokra sem. Ott állnak a sztárok annak a szakadéknak a szélén, ahová Ben Johnson belezuhant és lepillantva még visszahö- kölhetnek. A doppingellenes és főleg a következetesnek, kíméletlennek ígért harcot meghirdető Nemzetközi Olimpiai Bizottság keresve sem találhatott volna alkalmasabb bűnbakot, noha a Big Ben bukása árnyékot vetett magára az olimpiára. Ha valahol, hát a csúcson kellett példát statuálni, (gy lett a szöuli 100- as döntő a játékok kétségtelen csúcspontjából - stílszerűen johnso- ni gyorsasággal - az olimpia mélypontja. Ahonnan, remélhetőleg, már csak felemelkedni lehet. Ha a híresztelések igazak, Ben Johnsont már régóta figyelték. Nem csoda: izmainak különös fejlődése, pattanásai, a Sztanozol okozta májártalmakról árulkodó sárgaság a szemében, teljesítményének meghökkentő javulása (és a doppingra ugyancsak jellemző formaingadozások) több mint gyanússá tették személyét. Akár azt is mondhatnánk, hogy ha éppen ő megint megússza (az 1987-es vb-diadalát és eredményét sokan firtatták, köztük a fő rivális, Cári Lewis), akkor szinte szabad a vásár. Jóformán mindegy, hogy azért, mert megerősödik a vélemény: a legnagyobbak mentességet élveznek, avagy csupán fokozza a sportolók és kuruzslóik hitét: igazán sok pénzzel mindig egy lépéssel az ellenőrzés előtt lehet járni. Egyszóval, valóban nagy szükség volt éppen Ben Johnson botrányára, csak azt nem szabad megengedni, hogy most ó egyedül (és vele a pár szöuli megbukott) „vigye el a balhét". A végzet sorsszerűén érte a „világ leggyorsabb emberét". A kanadai válogatón korántsem tudatosan mellőzték ót a tesztelésnél, hanem mert a számok első három helyezettjéből csak kettőt vetettek alá - sorsolással - a költséges doppingvizsgálatnak, s Johnson lett a „szerencsés" harmadik. Szöulban a laboratóriumi vizsgálók is csak kódszámokat tudtak, s az egyik adat pozitív eredménye után maga Alexandre de Mérődé herceg egyeztette a nevet. Állítólag pánik tört ki a vezetők körében, gyorsan előkapták Johnson kontroliadagját, ami ugyanezt bizonyította. Ezután vitték a kétségbeesett kanadaiak Ben Johnsont - álnéven - az olimpiai falutól távol levő hotelba és vették el tőle hajnali háromkor az aranyérmét. Szemtanúk szerint Ben Johnson szinte kábulatban volt, fel sem fogta mi történt vele. Valóban hatalmasat zuhant. Őszintén szólva azért sem nagyon értem, hogyan kockáztathatott ekkoGeorge Astaphan sejtelmesen kérdezte tőle: „Láttad Ben kirobbanó rajtját?" S az orvos bizalmasan eldicsekedett vele, hogy „valamit" beadott Johnsonnak, „négy nappal és aztán újra négy órával a verseny előtt", és „istenemre, bevált". Az edző érdeklődésére, hogy mi volt az, Astaphan csupán annyit mondott, kellett mellé egy másik szer is, hogy „elfedje" az első hatását. „Csak nem tiltott volt a szer?" - tudakolta állítólag az edző, mire az orvos lakonikusan közölte: „El kellett fedni...“ Hát ez az! Sok hozzáértőben főleg azért keltett a Johnson-ügy meglepetést, mert melléfogásról tanúskodott, a „fedés" fogyatékosságáról. Némelyek szerint Astaphan nem volt tisztában az ellenőrzés legújabb eredményeivel, főleg azzal, hogy a Sztanozolt így és ennyire ki tudják mutatni (ellentétben ezek szerint Rómával is). Mások szerint - a titok tudói persze szófukarok - minden az időzítéstől függ. Az ellenőrzés előtt három-hét héttel kell abbahagyni a szteroid-kúrákat, és - a bolgár súlyemelőknél talált - víz- hajtók is segítenek a „fedésben". A doppingolás mesterei állítólag főleg ahhoz értenek, hogy a szer serkentő hatása még hasson (de ne legyen kimutatható), az elvonás pedig már ne okozzon teljesítményMindenki gyanússá vált? Vagyis igazi hazárdjáték folyik a sportvilágban, netán sajátos „pénzt vagy életet" játszma. Birgit üressel 1984-ben kilencedik volt a női ötpróbában. 1986-ban negyedik, 1987-ben viszont már halott. Egy mainzi kórházban halt meg háromnapos iszonyú szenvedés után, szervezete nem bírta az általa szedett húsz (!) különböző szert, amit három orvostól kapott. E szerek egyike különben a Stromba volt, ami a Sztanozol egyik márkaneve. Minél több pénz jár a dicsőséggel, annál több sportoló hazardírozik az egészségével, s ami a fő: rohamosan nőttek a doppingadagok. A tekintélyes New England Journal of Medici- ne, az első számú amerikai orvosi lap szerint csak az Egyesült Államokban „vagy egymillióra rúg" az anabolikus szteroidokat használó sportolók száma! [Különösen elterjedt a baseballban és az amerikai futballban (a rögbi durvább formája), ahol szinte nincs ellenőrzés, és amely utóbbinak a klubjai éppen most versengenek - Ben Johnsonért...] De hát, egy menedzser szerint a detronizált sztár „közönségvonzó, s nekem teljesen mindegy, hogy azért jönnek ki, mert fújolni akarják, vagy mert tapsolni akarnak neki..." rát. Számítások szerint 10-15 millió dollár várt rá a szponzoroktól, hirdetőktől. Persze, ehhez muszáj volt megnyernie az olimpiai döntőt! A világ második vagy harmadik leggyorsabb futójának már kevesebb jár; persze, korántsem annyival, hogy - ésszerűen gondolkodva - Johnsonnak megérte volna. Egyszer még azt is meg kellene tudni, milyen nyomás nehezedett rá, hogy „szállítson". (Egy ismeretlen szponzor csak azért fizetett egymillió dollárt, hogy a sérült Big Bent Szöulra rajtra készre injekciózzák.) Más kérdés, hogy Johnson az elmúlt pár évben ugrásszerűen javult, ha úgy tetszik, feltűnően. Híres rajtjára emlékeztetőén tört ki 1984, Los Angeles után Cári Lewis árnyékából. Ezért is kellene a sportvilágnak sürgősen kikerülni a Johnson-ügy árnyékából. Mindenki gyanússá vált, aki túl jó eredményt ér el. A női 100 méteres síkfutás döntője után együtt állt Evelyn Ashford, a jócskán lemaradt második és Florence Griffith- Joyner, a fantasztikusan futó győztes. S a kérdésre, hogy futhatott az utóbbi ilyen parádésan, Ashford éllel megjegyezte: „Miért nem árulod el nekik, Florence?..." csökkenést. A londoni De Econo- mist szerint tulajdonképpen nem is nehéz - hosszabb távon - felfedezni a kemény doppingolókat: a túl nagy formaingadozások, a váratlanul lemondott versenyek sora árulkodó. A lap úgy véli, Astaphan és Johnson szöuli felkészülését (aminek egy része egy karibi sziget magányában zajlott le) „megzavarta" az augusztus 17-i zürichi párviadal Lewis-val: nem akarván elszalasztani a felkínált 250 000 dollárt, orvos és atléta elvétette az adagolás menetrendjét. (A torontói egyetemen most vizsgálják az állítást, hogy Astaphan doktor az ó sportolóikat is ellátta szerekkel.) Nem a sportolók gyártják e szereket, s a legtöbbjének edzője, orvosa adagolja. Az olimpia előtt pár hónappal sok száz amerikai atléta kapott reklámanyagot, amely részletezte, hogyan lehet teljesítményt és testet növelni szteroidokkal és főleg miként lehet „tiszta teszteredményt produkálni". Némelyek szerint sokan Szöulban ezért mosolyogtak Ben Johnson esete azért váltott ki ekkora megrökönyödést, mert mindenki tudja, sejti, hogy nem egyedi. Inkább a jéghegy csúcsa a lebukott szöuli tizenkettő. Hiszen maga e szám nem túl nagy, Los Angelesben egy híján ugyanennyi bukott meg, az 1983-as Pánamerikai Játékokon 19, s egy tucatnyi USA-spor- tolót a saját szűrés után, még verseny előtt hazaküldtek. Jellemző módon, Szöulban sok sportoló nem azon álmélkodott, hogy Ben Johnson is doppingolt, hanem azon, hogy - elkapták. Utólag sokan kinyitják a szájukat. Egy Gary Lubin nevű torontói edző most számolt be róla a kanadai ívben, hogy a tavalyi római atlétikai vb után Johnson immár hírhedt orvosa, Johnson bukásán. A londoni De Times mindenesetre sürgeti, hogy ezentúl a sporttól teljesen független orvosokra bízzák a szúrópróbaszerű, edzési időszakban is végzett ellenőrzéseket. (A lap szerint nem is kell mindent a véletlenre bízni: a muszklimiskák és szakállasodó hölgyek külön figyelmet érdemelnek, emellett a rajtaütök is számolhatnak a kúraciklusokkal, amelyekre az eredményeikből és elmaradásukból is lehet következtetni). Éppen ilyesmit javasol - sok kiváló társával összefogva - Edwin Mo- ses is, aki a News Week-nek megírta: elég régóta látja sok társánál a test- és személyiségváltozás feltűnő jeleit ahhoz, hogy bármitől is meghökkenjen. „Ellenkezőleg - írja -, inkább azt nem tudom felfogni, miként kaphattak el egy sztárt, mert 1988-ra doppingolt sportolónak lenni gusztustalanul egyszerű dolog". Moses szinte sajnálja Johnsont: „Micsoda szégyen, hogy még neki is szerekre volt szüksége, és még nagyobb baj, hogy mindazok, akik javasolták neki és kidolgozták a tabletták és injekciók programját, szinte biztosan büntetlenül megúszták". Moses úgy véli, az atléták, a kerékpárosok, az evezősök fele fennakadna a szűrőn, „ha nem olyan ügyes". Moses elképzelhetőnek tart 1992-re „doppingmentes olimpiát", ha bevezetik az edzésidó alatti szúrópróbákat (a lényeg az előzetes értesítés, vagyis a kiszámítás kizárása, hiszen különben a sportolók egyszerűen lelassítanak mint gyors- hajtók a tudott radar előtt). S a másik javaslatnak is foga van: megbüntetni, eltiltani „minden orvost, edzőt és menedzsert", akinek köze van a doppingoláshoz, különben „ők minden bukás után folytatják a következő sportolóval. Ben Johnson még mosolyog... Mostanában ugyan milyen a kedve? (A CSTK felvételei) S nemcsak azért, mert a szteroidokat összefüggésbe hozták a szívrohamokkal, magas vérnyomással, sterilitással, rákkal, vesebajokkal. Akadnak, akik szerint hagyni kell, ha akarják, kockáztassák a sok pénzért a sportolók testi épségüket, legfeljebb rendezzenek külön „tiszta" és „szteroidos" olimpiákat... Valójában azonban a hazardőrök korántsem csupán a saját egészségükkel játszanak (némely orvosok szerint 10-20 év múlva hullani fognak a mai erős doppingolok), hanem a másokéval is. Szinte rákényszerítik versenytársaikat a tiltott szerek használatára, s ma már a nemzetek is belekerültek az ördögi körbe, ha állni akarják a presztízsversenyt „másokkal". Ezért jelenthet talán kitörést e bűvös körből a most körvonalazódó szovjet-amerikai összefogás a dopping ellen. Mert a tisztasághoz kölcsönös garanciák kellenek, a ,ha - ti - így - mi - is - úgy" szemlélet fordított értelmezése. Lám, korántsem csak a fegyvercsökkentésnél van szükség szigorú és helyszíni ellenőrzésre... AVAR JÁNOS #ÚJSZÚ vasárnapi kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 2010/3659 és 551-83. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. mán
