Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-18 / 46. szám
Körkt? K ombinátunkban, a Martini Nehézgépipari Művekben a termelés és a hatékonyság növelését elsősorban a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk kiszélesítésével akarjuk elérni. Ebben az irányban főleg a KGST- országokkal, különösképpen a Szovjetunióval folytatott tudományos-műszaki és gazdasági együttműködés elmélyítésére törekszünk. Termékeink ötven százaléka külföldön talál gazdára. Az 1986-1990- es évek átlagában 780 millió rubel értékű évi kereskedelmi forgalmat bonyolítunk le a Szovjetunióval. Ez a két ország között megvalósuló gépipari termékcserének körülbelül a 15 százalékát képezi. Kiviteli termékeink között különböző speciális műszaki berendezések, építőipari gépek, hajók és műszaki úszómű- vek, hidraulikus gépelemek, a Bélaz dömperekhez szállított dízelmotorok, továbbá erdei traktorok, robot- technikai komplexumok, prések és egyéb gépek szerepelnek. KÜLÖNBÖZŐ FORMÁKBAN Kombinátunk a Szovjetunió szervezeteivel folytatott együttműködésben a gyártásszakosítástól kezdve a termékek közös fejlesztésén át egészen a termelési kooperációig különböző formákat alkalmaz. Az építőipari és útépítő gépek kivitele és behozatala például árucsere-forgalmunk hagyományos területei közé tartozik. Ezen a területen a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció arra irányul, hogy Csehszlovákia aránylag kevesebb fajta gépet, de nagyobb mennyiségben szállítson a Szovjetunióba, a Szovjetunióból viszont a szakosított gépek NEHÉZSÉCEK A KÖZVETLEN EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN szélesebb választékát (összesen 35 félét) szerezzük be. A végtermékek kölcsönös szállításán kívül a jövőben nagyobb figyelmet fordítunk a kombinátunkban gyártott progresszív részegységek szállítására is (elektrohidraulika, elektronika, auto- matizációs rendszerek) amelyeket szovjet gépek gyártásához használnak fel. A jelenlegi időszakban különösen fontos távlati együttműködést készítünk elő az építőipari gépek területén. Az eddigi tárgyalások alapján előkészítettük a minirakodógépek kooperációs gyártását a Detvai Nehézgépgyár és a kijevi Krasznij Ekszkavator borodjankai üzeme között. Terveink szerint a hosszú távú kooperációs vonatkozó szerződést még az idén aláírjuk, ami azt jelenti, hogy 1988-ban 5, 1996-ban 5000, 2000-ben pedig 10 000 gépnek kell elkészülnie kooperációs termelésében. E kooperáció keretében a kölcsönös szállítások értéke a célévben meghaladja a 100 millió rubelt. További példa: kombinátunk dub- nicai Hidraulikai Gépesítési Kutató- intézetben (ZtS VUHYM Dubnica) közös csehszlovák-szovjet műszaki tervezési és konstrukciós irodát létesítettünk a korszerű hidrosztatikus rendszerek kifejlesztésére a mezőgazdasági és az építőipari gépek meghajtásához. Ezen a területen a kirovográdi Gidroszila vállalattal, valamint a moszkvai Vnyiisztrojdor- mas intézettel vagyunk kapcsolatban. Eddigi közös munkánk eredményei közé főleg az axiális hidrosztatikus erőátviteli berendezés tartozik. PROBLÉMÁK ÉS AKADÁLYOK Az együttműködés új formáinak elmélyítését azonban, amelyek a kölcsönös forgalom növelésére is irányulnak, számos probléma és akadály fékezi. Ezek közé tartozik elsősorban a kiegyensúlyozatlan kereskedelmi mérleg, a reális feltételektől eltérő valutaárfolyamok, a világpiaci áraktól lényegesen különböző árak, valamint a szovjet szállítások gyakran változó összetétele. A kereskedelmi mérleg egyensúlyhiánya a gépipari termékek területén abból következik, hogy már hosszú ideje kevés gépipari terméket hozunk be a Szovjetunióból. Ennek egyik oka az, hogy a szovjet gépipari vállalatok nem eléggé érdekeltek a Csehszlovákiába irányuló kivitelben. Habár mi szorgalmazzuk a behozatal növelését, nincs rá kilátás, hogy a helyzet a gépiparon belül megoldódik. A Szovjetunióban például évente több ezer bulldozért gyártanak, de már évek óta nem tudják kielégíteni Csehszlovákia néhány száz darabból álló évi szükségleteit. Véleményem szerint a kereskedelmi mérleg egyensúlyhiányát a szovjet termelők kivitelre serkentő ösztönzésével kellene megoldani, nem pedig a Szovjetunióba irányuló csehszlovák kivitel korlátozásával. Kombinátunk termékei iránt a szovjet megrendelők az említett teljes választékban tartósan érdeklődnek. Kivitelünk csökkentése ellentétben állna a KGST-országok integrációs és szakosítási törekvéseivel, ezért a jelenlegi helyzetből a kiutat a két ország központi gazdasági és tervezési szerveinek a szintjén kellene megtalálni. Az előbbiekkel szorosan összefügg a valutaárfolyamok és az árak problémája. Ezek a kérdések nagyon komoly mértékben akadályozzák az együttműködés további fejlesztését, főleg a termelési kooperáció területén, de a gépipar keretein belül nem oldhatók meg. Különböző tapasztalataink vannak a gépalkatrészek és részegységek kooperációs gyártásában, ezek kölcsönös szállításaiban, de a legnagyobb problémát mindig az árakban való megegyezés jelentette. A minitraktorok és az erdei traktorok tervezett kooperációs gyártásának bevezetését is főleg az áralku hátráltatja. Tudjuk, hogy az árakban való megállapodás sohasem volt könnyű, de ha nincs egységes árképzés, az akadályok szinte leküzdhetetlenek- ké válnak. Ebben az összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy a transzferábilis rubel nem töltötte be a tőle várt pozitív szerepet. A kölcsönös kereskedelem fejlesztését az is fékezi, hogy gyakran változik a Szovjetunióból származó szállítások összetétele. Számos esetben az ötéves megállapodás időtartama nem elegendő. Ez főleg az olyan termékek cseréjét hátráltatja, amelyek gyártásához jelentős beruházásokra van szükség. A szakosítás és a kooperáció elmélyítését olyan problémák is akadályozzák, amelyeket saját hatáskörünkben képesek vagyunk megoldani. Az említettek esetében azonban a központi állami szervek szintjén kell megoldást találni. Ezt egyébként az a körülmény is sürgeti, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia gazdasága egyre nyíltabbá válik a tőkés államok irányában, ami zavarokat okozhat kölcsönös kereskedelmünk fejlesztésében, s háttérbe szoríthatja az együttműködésből származó előnyöket. Jelenleg mindkét államban aránylag világos alapokra helyezik a tőkés cégekkel folytatott együttműködést, de ugyanakkor rendezetlenek a KGST-orszá- gok kölcsönös kapcsolataira'vonat- kozó gazdasági szabályok. Ez egy olyan paradox helyzet, amelyet gyorsan meg kell oldani. JOZEF UHRÍK mérnök, kandidátus, a Martini Nehézgépipari Művek kombinát igazgatója (Hospodárské noviny) A leningrádi izsorai Üzem termelési egyesülésében főleg atomerőmúvi berendezéseket gyártanak a Szovjetunióban és külföldön épülő atomerőmüvek számára. Az elektronikus vezérlésű megmunkáló gépeknek fontos szerepük van itt a munkatermelékenység növelésében, valamint a termelés minőségi színvonalának emelésében. A felvételen a reaktortartály egyik részének a megmunkálását végzik. (A CSTK felvétele) Moszkvában, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Központjában sajtóértekezletre került sor abból az alkalomból, hogy a Strojexport csehszlovák külkereskedelmi vállalat a szovjet szervezetekkel létesített első kapcsolatok 35. évfordulóját ünnepelte. A Strojexport külkereskedelmi tevékenysége különböző gépipari termékek, szerelési munkák és műszaki dokumentációk forgalmazására irányul. Kivitelében csaknem 90 ipari szakágazat, termékei szerepelnek, behozatalában pedig építőipari és útépítő gépek, bányaipari, szállítási és anyagmozgató berendezések vannak túlsúlyban. A Strojexport Szovjetunióba irányuló kivitele az elmúlt 35 év alatt kétszerese volt az onnan származó behozatalának. Ez a passzív mérleg az 1987-es évben még jobban elmélyült, s a vállalat tőle nem függő okok miatt nem tudta teljesíteni a Szovjetunióból származó behozatal tervét. Az idei év első felében sem változott a helyzet: a szovjet termékek behozatalában nem érték el a tervezett szintet. Mindez kedvezőtlenül hat a tevékenység gazdasági mutatóira, s a terv hiányos teljesítése az alkalmazottak keresetében is megmutatkozik. A körülmények arra késztették a csehszlovák elvtársakat, hogy olyan sajtóértekezletet szervezzenek, melynek keretében megvitathatják a csehszlovák behozatal ki- szélesítésének lehetséges útjait, illetve a szovjet fél erre vonatkozó javaslatait. A tanácskozás egyaránt kiterjedt az áruforgalmi jegyzőkönyvek által meghatározott tervezett behozatalra, valamint a kereskedelmi kapcsolatok új, nem hagyományos formáira. Ezzel kapcsolatban a Strojexport előterjesztette azoknak az áruknak a jegyzékét, amelyeket a szovjet partnerektől a jegyzőkönyv keretein kívül vásárolna. A tanácskozáson a résztvevők a kedvezőtlen helyzet okaira is rámutattak. Ezek közé tartozik az is, hogy nagyon lassan halad a Szovjetunió külkereskedelmi rendszerének átszervezése. Számos termék külföldi értékesítése a külkereskedelmi minisztérium hatásköréből az ipari minisztériumok hatáskörébe került át, ami egyrészt nem ment simán, másrészt pedig az új külkereskedelmi szervezetek nem rendelkeznek még elég gyakorlati tapasztalattal. Ez természetesen csak átmeneti jellegű körülmény, s mint fékező tényező a tevékenység kibontakoztatása és a kellő gyakorlat megszerzése arányában fokozatosan meg fog szűnni. Léteznek azonban tartósabban ható tényezők is. Ezek közé tartozik az a körülmény, hogy a szovjet partnerek elsősorban mennyiségi szempontból nem tudják kielégíteni a csehszlovák vállalatok szükségleteit. Ez részben a szovjet ipari kapacitások nem kielégítő teljesítményére, részben a Szovjetunió növekvő belső szükségleteire vezethető vissza. Bizonyos nehézségeket okoz az is, hogy a Strojexport a behozatal és a kivitel területén különböző partnerekkel van kapcsolatban. Ez a külkereskedelemben szokványos jelenség, de komoly problémákat okoz, ha a partnerek valutái nem konvertálhatók. Számos szovjet vállalat a Strojexporttól szívesen szerezné be a számára szükséges árukat, de nem rendelkezik fizetési eszközzel sem pedig olyan áruval, amit cserébe adhatna. Ugyanakkor olyan vállalatok is vannak, amelyek termékei szükségesek lennének a Strojexport számára, de nem érdekeltek annak árukínálatában, hanem inkább a magyar Transelektro kínálatából vásárolnának. Ami pedig a Transelektro külkereskedelmi vállalatot illeti, ez sem az ő termékeik iránt érdeklődik, hanem valamelyik harmadik szervezet kínálatából vásárolna. Közben nem valamiféle tömeges szállításokról van szó, vagy olyan egyszerű, szokványos árufélékről, amelyeket tonnákban, kilogrammokban lehet kimutatni, s ezért ezeket az éves jegyzőkönyvekbe is köny- nyen be lehet foglalni. Emellett a Strojexport, s hasonlóképpen a szovjet vállalatok kielégítetlen szükségletei sok milliós veszteségeket jelentenek az egész gazdaság viszonylatában. Mindez új feladatok elé állítja a külgazdasági kapcsolatok fejlesztését. Meg kell például találni azokat a formákat, amelyek a szovjet importőrök és exportőrök érdekeit összefüggésbe hozzák. Mindaddig azonban, amíg nem alakulnak ki köztük gazdaságilag megalapozott közvetlen kapcsolatok, amíg a valuták nem válnak konvertibilisekké, s nem valósul meg a termelőeszközök nagykereskedelmi forgalmazása, addig valamilyen közvetítő szervezetre lesz szükség, amely lehetővé teszi a szovjet vállalatok piactól való elkülönítettségének áthidalását. Ilyen szervezetre egyébként minden normálisan működő gazdaságban szükség van, ezt nemcsak az átalakítás viszonyai követelik meg. Ezt az az eset is bizonyíjta, amelyről Sz. J. Podoly, az Uralelektromegy külkereskedelmi részlegének vezetője számolt tx? a Vnyesnyaja tor- govlja folyóiratban közölt cikkében. Ez a kombinát rézgálic kivitelére szóló szerződést kötött volna egy olasz céggel, az olaszok azonban olyan feltételhez kötötték az üzletet, hogy a rézgálicot csak akkor veszik át, ha ezzel együtt karbamidot is vásárolhatnak. Az Uralelektromegy rézgálicból a kelleténél is többel rendelkezett, karbamidot azonban nem sikerült találniuk, így az üzlet elmaradt. Ha létezett volna egy érdekelt közvetítő, aki összegyűjti és nyilvántartja a keresletre és a kínálatra vonatkozó információkat, s elősegítette volna a probléma megoldását, bizonyára megvalósult volna az üzlet. Ilyen közvetítő szerepet a külgazdasági kapcsolatok minisztériumához tartozó szervezeteken kívül különböző ipari szolgáltató szervezetek, valamint köztársasági külkereskedelmi egyesülések is betölthetné- nek. Az észt Esztimpex külkereskedelmi szervezetben például létrehozták a Konszulytacija nevű céget, amely alapjában véve ilyen jellegű tevékenységet folytat. Hasonló szervezetek más köztársasági egyesülésekben is vannak. Véleményünk szerint ilyen feladatokat elsősorban a Roszvnyestorg láthatna el, mivel az Orosz Föderáció rendelkezik a legnagyobb gazdasági potenciállal, amely a legcsekélyebb mértékben vesz részt az ország külkereskedelmi forgalmában, s emellett Moszkva a legalkalmasabb helynek bizonyulhat a külföldi partnerek érdeklődésének összegyűjtésére és elemzésére. Ilyen közvetítő cégeket egyébként szövetkezetek is létesíthetnének. A Transelektro és a Strojexport sajtótájékoztatóinak tapasztalatai, valamint az Uralelektromegy említett sikertelensége egyaránt azt bizonyítják, hogy elérkezett az idő a külkereskedelmi közvetítő szervezetek létrehozásához. J. NYECSAJEV, H. OGARKOVA (Vnyesnyaja torgovlja) A Nyugat-szibériai Metallurgiai Kombinát dolgozói a Kemerovói területen nagy gondot fordítanak a megrendelések időben való és jó minőségű teljesítésére. Ebből a dolgozók számára anyagi előnyök is származnak. Az idei év első felében 56 ezer tonna nyersvasat, 22 ezer tonna acélt, valamint 38 ezer tonna hengerelt árut termeltek terven felül. A felvétel a kombinát késztermékeinek a raktárában készült. (A ÖSTK felvétele) ÚJS 1988.X Közvetítőkre van szükség
