Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-18 / 46. szám
NEM A NULLÁRÓL INDULTAM-Amikor 1988 augusztus elsejével a városi nemzeti bizottság elnökévé választottak, azzal a jó érzéssel kezdhettem munkához, hogy nem a nulláról kell indulnom. Az elődömnek köszönhetően Komárom (Komárno) rohamosan fejlődő, emberközpontú város lett. S mert tudom, érzem, mi bántja a városlakót, hiszen egy cipőben járunk, munkatársaimmal együtt feladatunknak tekintjük a hibák orvoslását. Még megválasztásom előtt - emlékezett visz- sza Pásztor István mérnök - a komáromiak közül néhányan, akik tudták, hogy nem vagyok őslakos, feltették egymásnak a kérdést, vajon egy nem komáromi tisztségviselő mit is tehet és tesz majd a városért?! Talán éppen ezért nekem eleve többet kell bizonyítanom, mint másnak - nevette el magát, majd hozzáfűzte. - Igaz, ezt már nagyjából megszoktam. Nem is kellett rákérdeznem a miértre, szép lassan megtudtam, miként lett egy műszaki végzettségű fiatalemberből nemzeti bizottsági elnök. Pásztor István hazája Gömör, szülővárosa Safárikovo. Oda kötik a gyerekkori emlékek, ott végezte el a magyar tanítási nyelvű gimnáziumot is. - Ne tűnjék közhelynek, de el kell mondanom, mindig szeretettel emlékezem tanáraimra, még ha gyakori szigorúságuk akkor nem is nyerte meg tetszésünket - vallotta. 1972-ben elbúcsúzott a szülői háztól, s a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Kibernetika-számítástechnikai Karán kezdte meg tanulmányait. - Édesapám üzemi balesetet szenvedett, s rokkantnyugíjas, tehát nem vetett fel minket a pénz. Taníttatásom nagy teher lett volna, ezért vállalati ösztöndíj után néztem. Azt szinte azonnal tudtam, hogy nem akarok a fővárosban élni, elég lesz abban a nagy nyüzsgésben kibírni az öt évet. A ,,szerencse csillaga" a komáromi hajógyárba vezényelt. Egyből megszerettem a várost, annak hangulatát és mindazokat, akikkel találkoztam. Közbevetőleg megemlítette, hogy gimnazista éveiben mozgalmas életet élt, dolgozott az ifjúsági szervezetben, rúgta a labdát, és mert a hetvenes években nagy divat volt a beat, zenélt és énekelt is. Mire leérettségizett felvették a pártba.- Az egyetemi évek szépek voltak, igaz, nekünk, más anyanyelvű- eknek, többet kellett tanulnunk, mint a többieknek. Tény azonban, hogy jól felkészülten jártunk a gyakorlatokra, a vizsgákra. Úgy látszik, Pásztor Istvánt a szerencse többször is kegyeibe fogadta, hiszen tanulmányai sikeres befejezése után a hajógyár újonnan megnyílt számítóközpontjába került. Szükség volt tudására, megbíztak benne, és határozott fellépése, éleslátása, jó döntései révén előbb osztályvezető majd a számítóközpont szakosztályvezetője lett.- Mindmáig vallom, hogy nagyon- jó társaság voltunk - majd egy nagy sóhajtás után elmesélte, hogy 1980- tól levelező hallgatója volt a közgazdasági főiskolának, ahol megszerezte az üzemszervezési diplomát. És mert a szükség úgy hozta, huszonnyolc évesen kinevezték a munka- és bérosztály vezetőjévé, négy évvel később pedig a hajógyár gazdasági igazgatóhelyettesévé.- A vállalat vezetőségének bizalma nagy segítséget jelent egy pályakezdőnek. A hajógyárban töltött tizenegy esztendőt nem csoda, hogy nem tudom, de nem is akarom elfelejteni. És tudom azt is - hiszen az elnöki szék nem bérelhető végtelenségig -, ha lejár a megbízatási időszakom és a továbbiakban nem lesz szükség rám - a hajógyár visszafogad. A hajógyárban megismerte a munkások nyílt gondolkodását, feltárult előtte a gondok széles skálája, tapasztalataiból jelenlegi munkabeosztásában is meríthet. - A gö- möriek észjárása, mentalitása furfangosabb a komáromiakénál, s ha eredményes akarok lenni, nyíltságukkal is számolnom kell. Az eltelt három hónap alatt igyekeztem felállítani munkámban egy fontossági sorrendet, hiszen a tempót tartani csak úgy lehet. Komárom fájó pontja a lakáskérdés. A probléma megoldása nemcsak lakásépítésből áll, hanem a lakások felújításából is. (A harmincnyolcezer lakosú városban több mint ezer lakáskérvényt tartanak nyilván.) Javítani szeretnénk a városképet, nagyobb kiterjedésű zöldövezetre van szükségünk, és jobban oda kellene figyelnünk a környezetvédelemre. Szeretnénk minőségileg javítani a sportolási lehetőségeket, hiszen tény, aki Komáromban kedvet érez a sportoláshoz, teheti. A város számos jó nevű kulturális rendezvénynek ad otthont, tehát a lakosok ilyen irányú igényeiket kielégíthetik. A művelődésre megvan a lehetőség, a látogatottság növelése, a tartalmas műsorok iránti igény felkeltése a cél. A műemlékvédelem, a területrendezés, a közbiztonság, az ellátás kérdése és sorolhatnám, foglalkoztatnak bennünket, s mihelyt lehetőség adódik, folyamatosan változtatunk a helyzeten. A lakosoktól türelmet kell kémünk, hiszen folyamatról van szó, amely nem kis anyagi ráfordítást igényel. A nemrég lezajlott városi ankétről (amellyel lapunk is foglalkozott) kicsit csalódottan szólt. - Szinte minden felszólaló a jelenkori gondokról beszélt, bírálta a helyzetet, de azt, merre, hogyan tovább, nem említette senki sem. Ötletet nem kaptunk, (Tatiana Voderadská felvétele) pedig erre is szükségünk volna. De talán majd legközelebb-tette hozzá bizakodó mosollyal. A város gondjaival élő elnöknek egyre kevesebb ideje jut arra, hogy a családjával legyen. - Pedig ebből nem engedhetek. A lányaimnak, a feleségemnek szükségük van rám és nekem is rájuk. A tizenegyéves lányommal - ez nekem pihenést jelent -, megbeszélem olvasmányait, a hatéves viszont szívesen segít az autójavításnál. Mert ez is kedvenc kikapcsolódásaim egyike. Természetesen ma is szívesen focizok és a család szeret úszni. A felszabadult kikapcsolódást a kert jelenti. Nemcsak a fizikai munka miatt, hanem jólesik összeülni a barátokkal, elővenni a tangóharmonikát, vagy a gitárt és dalolni, beszélgetni hajnalig. Szeretek olvasni, és annak ellenére, hogy talán többet olvasok mint barátaim, mégis hiányérzetem van, ugyanis szépirodalomhoz csak ritkán nyúlhatok. A nap sajnos csak huszonnégy órás s mire végzek a szakirodalommal - társadalomtudománnyal, illetve politikai irodalommal és az örök szerelemmel, a műszaki szaklapokkal (nem szeretnék lemaradni!) - nem marad másra energiám. Persze, bízom abban, hogy lesz ez még másképp is - jegyezte meg a harmincnégy éves elnök,- majd hozzáfűzte. - Néha eljátszadozom a gondolattal, mit kérnék, ha egy mesebeli tündér három kérésemet akarná teljesíteni. Elsősorban vagy ezer lakást, aztán azt, hogy minél előbb készüljön el a komáromi bástyák helyreállítása. No és persze azt szeretném, de nem is tudom, nem ezt kellett volna-e először említenem, hogy az itt élők szeressék városukat, s hogy ez a város az embereket szolgálja. De ugye ez már a negyedik kérés? PÉTERFI SZONYA összertörte magát meg a kocsiját, s ráadásul még bíróság elé állítják, elítélik - hangzik el gyakran egy-egy közlekedési baleset következményeinek tömör összefoglalója. A közvélemény olykor elítéli, gyakrabban sajnálja a közlekedési bűncselekmény elkövetőjét, hiszen az „nem akart balesetet, kárt okozni, véletlen volt... ilyen vagy olyan közlekedési szabálysértést mindenki elkövetett már, csak akkor éppen semmi sem történt, neki viszont balszerencséje volt.“ Valóban véletlen, balszerencse? Csupán az ittas vezetés bűntettével szemben egységesebb a közvélemény - ha a részeg balesetet, esetleg halált okoz. Vajon hogyan látja a közlekedési bűncselekményeket, elkövetőiket az ilyen ügyekkel évtizedek óta foglalkozó bíró? Milyen az ítélkezési gyakorlat? Főként ezekre a kérdésekre kértünk választ dr. Andrej Mudráktól, a bratislavai I. városkerületi bíróság tanácselnökétől, aki elöjáróban a következőket mondta:- A főváros közúti közlekedésében elkövetett bűntettek közül a leggyakrabban az ittas jármű- vezetéssel foglalkozunk. Gyakoriságban ezt követi a könnyű testi sértés, a súlyos testi sértés, a szocialista szervezet üzemeltetése körében elkövetett kötelességszegés, majd a szocialista tulajdonban levő vagyon rongálása, elvétve pedig a közve- szélyokozás. Az említettek többségére jellemző, hogy úgynevezett gondatlan bűntettekről van szó. Az elkövető nem akart másnak egészségkárosodást, anyagi kárt okozni, ám a közúti közlekedés szabályainak vétkes megszegésével mégis ilyen következményt idézett elő. Az esetek többségében éppen a következmény az, ami meghatványozza meg: a könnyű, a közepes és a súlyos részegséget - a legutóbbinál a vér alkoholszintje két ezrelék fölött van. • Mind több az olyan gyógyszer, melyek - legalábbis a dobozaikon feltüntetett figyelmeztetés szerint - befolyásolhatják a közúti forgalom biztonságát, lényegében hasonló hatást fejtenek ki, mint a szeszes italok. Milyen ezzel kapcsolatban a bíróságok gyakorlata?- Eddig még nem találkoztunk olyan esettel, hogy ilyen gyógyszerek szedése közlekedési balesetet okozott volna. Persze, ilyen esetben nem is alkalmazhatnánk az ittasság bűntettéről szóló rendelkezést, mivel ezt a bűntettet csak szeszes ital fogyasztásával lehet elkövetni. Törvényszerű véletlenek Beszélgetés a közlekedési bűntettekről a közlekedési szabályok megsértésének súlyát. Ez a következmény persze többé-kevésbé törvényszerű véletlen. Minden balesetet számos „majdnem baleset" előz meg, melyek elkerülését szintén csak a véletlen, a másik gépkocsivezető ügyessége stb. tett lehetővé. Ebből a szempontból bizonyos mértékig kivétel az ittas járművezetés, amely szándékos és egyben veszélyeztető bűntett. A törvényi tényállás nem kívánja meg, hogy a részeg gépkocsivezető valóban balesetet, anyagi kárt okozzon. Elítéléséhez, a büntetés kiszabásához elegendő, hogy szeszes italt fogyasztott, kormány mögé ült és vezetett. Az általános tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy ittas állapotban a gépkocsivezető nem tud megfelelően reagálni a közúti közlekedésben adódó váratlan helyzetekre. Az ittasság szándékos bűntett • Gyakran elítélik azonban azokat is, akik részegen ,,csak‘‘ volán mögé ültek...- Természetesen. Megtörténik ugyanis, hogy a részeg autóba ülve begyújtja a motort, indulni akar, de rendőr vagy valaki más megakadályozza ebben. Ilyenkor az elkövetőt az ittasság büntette elkövetéséért vonjuk felelősségre. • A szeszes ital és a részegség között nemcsak diplomatikus megfogalmazásbeli különbség van.- A bíróságok elé bűntettként csak azok az esetek kerülnek, amikor a gépkocsivezető vérének alkoholszintje meghaladja az egy ezreléket. A bűntett súlyát, társadalomra veszélyességének mértékét és így a büntetés mértékét azonban befolyásolja az is, milyen hosszú útszakaszt tett meg, mennyire forgalmas utakon stb. Természetes, ugye, hogy az olyan gépkocsivezetőt, aki hosszabb útra vállalkozik részegen, szigorúbban kell megítélni. A gyakorlat ezenkívül figyelembe veszi azt is, mennyire volt a vádlott részeg, milyen magas volt vérében az alkohol koncentrációja. Gyakorlatilag három fokozatot különböztetünk • A gépkocsivezetők a múltban gyakran kifogásolták és igazságtalannak találták, hogy ha egy baleset során szocialista szervezet gépkocsijában okoznak 5 ezer koronát meghaladó kárt, a szocialista tulajdonban levő vagyon rongálásának vádjával vonják felelősségre őket, míg a személyi tulajdonban levő gépkocsikon okozott kárnak nincs büntetőjogi következménye. Véletlenen múlik tehát, hogy a közlekedési balesetnél keletkezett kár büntetést von-e maga után.- Az ötezer koronás értékhatár nemrég tízezer koronára emelkedett. A bírósági gyakorlat jelenleg így értelmezi a „nagyobb kár" fogalmát. Egyébként az új büntető jogszabályok előkészítésével kapcsolatban elfogadottá vált az a követelmény, hogy a személyi tulajdonnak ugyanolyan védelmet kell nyújtani, mint a szocialista tulajdonnak. Oköljog az utcákon • A fővárosban gyalog közlekedő emberek közül egyre többen vallják, hogy mind veszélyesebbé válik átkelni a zebrán. A gépkocsivezetők többsége nem engedi át a gyalogosokat, nem lassítanak a zebra előtt, sót olykor kifejezetten megkergetik a védett helyen átkelőket. Kinek van elsőbbsége a zebrákon?- A közúti közlekedés szabályai, a közismert „százas" rendelet szerint a gépkocsivezető köteles elsőbbséget adni annak a gyalogosnak, aki rálép a kijelölt átkelőhelyre. Persze tudjuk, az autósok gyakran kockáztatnak, kierőszakolják elsőbbségüket a zebrán is. Nem megy ritkaság- számban az sem, hogy a gépkocsivezető a párhuzamos sávban előzi az átkelőhely előtt fékező és megálló autókat abból indulva ki, hogy pillanatyilag nem lát közvetlenül maga előtt senkit. Ez rendkívül kockázatos, és sokszor vezet gázolásokhoz. A gépkocsivezetőknek általánosságban javítaniuk kellene a gyalogosok iránti viszonyukon, pontosabban az emberi élet és egészség iránti viszonyukon, hiszen ezek az értékek megismételhetetlenek, pótolhatatlanok. • Tudjuk azonban, hogy a gyalogosok jó része szintén fittyet hány a közlekedés elemi szabályaira. Sokan nem a kijelölt átkelőhelyeken közlekednek, habár ezen talán nem csodálkozhatunk, ha a zebra nem nyújt tényleges védelmet. Nem megy ritkaságszámba viszont az sem, hogy belegyalogolnak a tilos jelzésbe, átbújnak az útmenti korlátok alatt, önmagukat is veszélyeztető magatartásukkal hirtelen fékezésre, kerülésre kényszerítve a sofőröket, baleseteket okoznak. Hogyan Ítélik meg az ilyen cselekményeket?- A gyalogosok büntetőjogi felelősségre vonása elvben nincs kizárva. Rájuk is vonatkoznak a közúti közlekedés szabályai, illetve a Büntető törvény- könyv rendelkezései. Kötelesek például fegyelmezetten és figyelmesen közlekedni; a kijelölt átkelőhelyeknél is kötelesek meggyőződni arról, nem fenyegetne őket vagy másokat veszély, s a forgalom sűrűsége és folyamatossága indokából kötelesek tekintettel lenni a gépkocsivezetőkre, főleg oly módon, hogy nem egyenként, hanem csoportosan kelnek át a zebrán. A kijelölt gyalogos átkelőhelyeken kívül pedig csak úgy mehetnek át az úton, hogy ne kényszerítsék a gépkocsivezetőket lassításra vagy irányváltoztatásra. A gyakorlat azonban más. Ha a gyalogos balesetet okoz is, rendszerint megússza bírságolással. Tehát szabálysértésként kezelik az ügyét - ha egyáltalán foglalkoznak vele. Én ezt nem tartom helyesnek, sőt szükségesnek tartanám, hogy a közlekedés biztonságában érdekelt szervek a gyalogosok cselekményeit is szigorúan a jogi rendelkezések szerint bírálják el. A közlekedésbiztonság társadalmi ügy. Nem elég, ha a közlekedésben részt vevőknek csupán az egyik csoportja fegyelmezett - mindenkinek meg kell tartania a szabályokat. Amnesztia és ítélet • A köztársaság elnöke nemrég amnesztiát, közkegyelmet hirdetett. Vonatkozik ez a közlekedési bűntettekre is?- Az elöljáróban említett közlekedési bűntettek közül csak a testi sértés minősített eseteire nem vonatkozik az amnesztia, mivel az ezekért kiróható szabadságvesztés-büntetés meghaladja a három évet. Nem vonatkozik azonban mindenkire, aki az amnesztia alá eső közlekedési büntettek valamelyikét elkövette. Nem vonatkozik például azokra az elítéltekre, akiknek a javító-nevelő csoportok súlyosabb, azaz második vagy harmadik fokozatában kell letölteniük büntetésüket, s nem vonatkozik azokra sem, akiket a közkegyelem kihirdetését megelőző tíz évben szándékos bűntettért jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, esetleg akiket szándékos bűntettekért kirótt szabadságvesztésből bocsátottak szabadlábra, hacsak nem kell úgy tekintenti rájuk, mintha nem lettek volna elítélve. Ezeket a körülményeket is vizsgálnunk kell, mielőtt megszüntetnék az eljárást a még el nem ítélt vádlottak ügyében. • Nyilván vannak azonban, akik ártatlannak érzik magukat. Számukra pedig csak a felmentő ítélet jelentene elégtételt a ,,megalapozatlan" vádért. Van arra lehetőségük, hogy tisztázzák magukat a bűntett gyanúja, vádja alól?- A büntető eljárás megszüntetését közük a gyanúsítottal, illetve ha az üggyel már a bíróság foglalkozik a vádlottal. A közléstől számított három napon belül kérheti ügye megtárgyalását, az eljárás folytatását. Ilyenkor persze különleges helyzet áll elő - a bíróság a bizonyítékok alapján felmenti vagy bűnösnek találja és ezt az ítéletében rögzíti, de nem róhat ki büntetést a vádlottra. Senkinek sem származhat tehát hátránya az amnesztiából, sem pedig abból, hogy ragaszkodik az igazság megállapítáFEKETE MARIAN 19
