Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-15 / 28. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1988. július 15. XXI. évfolyam Ára 1 korona II — nyár, akkor uborkaszezon - mondtuk, hittük is soká1d ig. Bizonyos jelek kétségtelenül erre is vallottak. Néhány hétre bezártak a kőszínházak és többnyire csend honol a hangversenytermekben is. Nyári szünet - olvashatjuk számos kulturális intézmény hirdetőtábláján. Itt a pihenés, a vakáció, a kikapcsolódás időszaka. Beköszöntött az uborkaszezon. A jelenségek leegyszerűsítése ebben az esetben is téves megállapításokhoz vezetett. Elég csak a környező szocialista országokba utazni, hogy az ember lépten-nyomon tapasztalja: nyár van, de nincs uborkaszezon a kultúrában sem. Sőt: ahány idegenforgalmi központ, kirándulóhely és nevezetes város, szinte annyi vonzó kulturális rendezvénysorozat. Szabadtéri színházi előadások, hangversenyek, várjátékok, kiállítások, művelődési táborok, a legkülönbözőbb gyermekműsorok csábítják - szórakoztatják a hazai lakosságot és a külföldi turistákat. Ez így természetes. Hiszen az ember társas lény, művelődni és szórakozni is vágyik. A legtöbben nem elégednek meg azzal, hogy édes semmittevéssel - napozással, fürdőzéssel, terefe- rékkel - töltsék el az egész szabadságot. Esténként, vagy rossz időben szeretnének zenét hallgatni, a környék látványosságaival, műemlékeivel ismerkedni, szeretnének minél több kellemes élményben részesülni. Ha végigböngésszük városaink és idegenforgalmi központjaink nyári kulturális kínálatát, akkor felemás kép tárul elénk. A helyzet alig változott a korábbi évekhez képest. Vonzó és színvonalasnak Ígérkező műsor várja az érdeklődőket Prágában és Bratislavában, ahol évről évre újabb életrevaló ötletekkel tarkítják a progamot. S ez a céltudatos gondoskodás m^g is érlelte gyümölcsét: mindkét városban rendszeresen növekszik a nyári rendezvények népszerűsége, látogatottsága a külföldiek körében is. Fürdővárosaink elsősorban hangversenyeket, kiállításokat, néhány esetben pedig népművészeti műsorokat kínálnak a vendégseregnek. Zvolenban az idei várjátékokon kívül színvonalas színházi előadásokra kerül sor. Mondjuk ki nyíltan: hazánk és Szlovákia fővárosát kivéve eléggé szegényes és egyhangú a kínálat. A Tátrában például a legszerényebb becslések szerint is több tízezerre tehető qz üdülők száma, ugyanakkor a fél kezünkön össze tudnánk számolni a valóban tartalmas kulturális programokat. Dél- Szlovákiában is számos üdülőközpont épült ki, egyre többen járnak például felüdülést keresni a termálfürdőkbe és a különböző tavakhoz, ám - kevés kivételtől eltekintve - esténként mindössze a sétálgatás, az olvasgatás, a beszélgetés és az unatkozás között válogathatnak. Azt hiszem, a kulturális intézményeken kívül elsősorban az illetékes nemzeti bizottságok és az idegenforgalmi hivatalok, s talán az utazási irodák nagyobb aktivitására és összefogására lenne szükség ahhoz, hogy legalább nagyobb városainkban és a kirándulóhelyeken fölpezsdüljön a kulturális élet. Hazánkban kiváló színjátszóegyüttesek, zenekarok működnek, európai mércével mérve is erős az amatőr művészeti mozgalom. A nyári műsorokhoz nem kellenek különösebb létesítmények sem. Énekelni, táncolni, színdarabot játszani a szabad ég alatt, néhány szál deszkán, két-három reflektor segítségével is lehet. Nem pénzre van tehát szükség, hanem ügyszeretö, ötletekben gazdag tisztségviselőkre, akik kifogások helyett megoldásokat keresnek, s támogatókra is találnak elgondolásaik megvalósításához, a semmittevés és a megkövesült munkamódszerek fölszámolásához. Az idén úgy tűnik föl, mintha Dél-Szlovákiában is megmozdulnának az állóvizek. A zselizi (2eliezovce) szabadtéri színpadon már javában folynak a hónap végén bemutatásra kerülő színmű próbái. Remélhetően ez a kezdeményezés nem lesz tiszavirág-életű, s a közönség is támogatni fogja, s akkor a zselizi szabadtéri színpad az országos népművészeti fesztiválon kívül nyári színházi előadások színhelye is lesz. Ugyancsak jó ötlet eredményeképpen rendezik e napokban Somorján (áamorín) az I. csallóközi kórustábort, amelyen a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mintegy kétszáz énekkari tagja, ének- és zeneszakos pedagógusa, valamint az éneklöcsoportok számos vezetője tölt el együtt egy hetet. Szakmai foglalkozásokat tartanak, új kórusműveket tanulnak be, hangversenyt adnak a dunaszerdahelyi és a nagymegyeri (Őalovo) termálfürdőben, valamint a kórustábor színhelyén, s ezenkívül előadások és kirándulások is szerepelnek a programban. Követésre méltó példák, kezdeményezések ezek, hiszen ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket minden járásban, csaknem minden üdülőközpontban lehet és kell rendezni. Benne vagyunk- a nyárban, az idén tehát városainkban és a kirándulóhelyeken már aligha lehet csodát művelni. Ahol nem gondolkodtak, nem cselekedtek idejekorán, ott többnyire egyhangúság jellemzi majd a nyári idényt, s a helyi vezetők legfeljebb abban bízhatnak, hogy a sok napsütés és a kellemes víz kárpótolja a vendégeket az unalmas estékért. A zért jó lenne, ha kicsit körülnéznének, elgondolkodnának ezekben a hetekben, okulnának a hazai és a külföldi példákon, s végre tudatosítanád hogy nem lehetetlen, sót nem is túl nehéz feladat vonzó nyárfkulturális műsorokat szervezni. Az is üdvös lenne, ha végre munkához látnának, hogy jövőre nálunk is minél kevesebb helyen legyen uborkaszezon. SZILVÁSSY JÓZSEF ag & .
