Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-11 / 45. szám

* >■ ■ Szergej Artyusenko A párbaj A színárnyalatok homályos szürkék lettek, a hegyek körvo­nalai nyersen kirajzolódtak, de a táj hátterében minden össze­folyt. Abba kellett hagynom a munkát. Fáradtan tekintettem a festői völgyre. Sehogy sem sikerült élethűen lerajzolnom! Egy nagy ragadozó madár ke­ringett könnyedén a magasban, és szárnyait leeresztve hirtelen zuhanni kezdett. A földre szállás előtt szélesre nyitotta szárnyát. De hát mi történt? A madár a kopár sziklára csapódik, felug­rik, újból leesik, elszántan vag­dos a csőrével valamit, és ver- des a szárnyával. Felemeltem a távcsövet. A forró légáramlatban remegő szürke köveken és a szokatlanul viselkedő madáron kívül semmit sem láttam. Lehet, hogy beteg, vagy elvet­te a hőség az eszét? A ragadozó nagy erőlködés­sel felszállt a földről. Határozot­tan felismertem karmai között egy kígyó összevissza tekeredö testét. A madár könyedén és maga­biztosan ért újra magasba, és szárnyát kitárta az ég gyöngy­házként csillogó ködében. De hirtelen éles fordulattal kezdett megint leszállni. Újból harc kere­kedett az izzó köveken, majd ismét lassan felszállt. Most már nem olyan könnyed a repülése. Hatalmas szárnyai­ban nyoma sincs a rugalmas­ságnak, széles szárnycsapásai­ból hiányzik a repülés biztonsá­ga. Közvetlenül a föld felett száll, és egyre lejjebb ereszkedik. Újabb összecsapás után a madár megint kezd a levegőbe emelkedni. Felém tartott, elérte az alsó hegynyúlványt, majd egyre ma­gasabbra tört. A kígyó ott vergő­dött acélos karmaiban, elvesz­tette támaszát, a földet s vele erejét is. Hirtelen kínos dolog történt: a madár megállt a levegőben, és... zuhanni kezdett! Először lassan, azután egyre heveseb­ben csapdosott sérült szárnya­ival. Egy pillanat - és az éles kö­vekre lehullt a kígyó. Modulatlanná dermedve ül­tem. Ezután rohantam, másod­percek alatt végigfutva a fél kilo­métert. Fulladozva értem a mozdulat­lanul fekvő harcoshoz. A szépséges sas és a végze­tes vipera... A vad, szabad élet szeszélye csábította őket halálos párbajra, s az égből a kövekre hulltak mind a ketten. Szomorúan és elismerően pil­lantottam a két rettenthetetlen harcosra. Legyőzték egymást, és mégis legyözhetetlenek ma­radtak. DÖMÖTÖR ÁKOS fordítása TALLÓSI BÉLA V Ilyen se volt se lesz utazom a siccvonaton morcos kandúr Macskatánc a siccmozdony egy egérért csillagtetős színházunkban kezdődik a cicatánc ráérősen siccáriát énekelnek csirkemájért szélsebesen megy hangosan a vonat sicckeréken a kiscicák Fogjunk kezet! Fogjunk! De hogyan? És egyáltalán, miből alakult ki az a szokás, hogy barátainkkal, ha érkeznek vagy távoznak, ke­zet fogunk? Hiszen a kézfogás semmiképp sem higiénikus do­log, és köszönni sok más módon is lehet, például szíves szóval, meghajlással. Akkor meg mi a jelentősége a parolának? Ma már jószerivel semmi. Ré- gente viszont igenis volt jelentő­sége. Amikor a kézfogás még nem a köszöntés egy szimpla neme volt, a békés szándékkal közeledő azért nyújtotta kezét, hogy bizonyítsa: nincs nála fegy­ver, baráti érzelmekkel jött. Álta­lában tenyérrel felfelé nyújtotta, és általában a jobb kezét, hisz a fegyvert is jobb kézzel markol­ta volna. A látványos gesztus főleg a szabad ég alatt volt fontos hajdanán, midőn békés vándo­rok és morc brigantik egyaránt gyalog taposták az országutat, s a közbiztonság olyan laza volt, hogy minden szembejövő ide­gen gyanút keltett a magányo­Karikatúrák az őszről Ősz - színes, esős, ködös, bo- rongós és talán a legszomorúbb évszak. O. Pazerini és V. Javorsky karikaturisták szerint meg ilyen. san kóborlókban. „Itt a kezem, nem disznóláb! “ mondja parolá- zásnál ma is a magyar, immár nem tudván, hogy nyelvünkben a mordályt, a pisztolyt nevezték alakja miatt egykoron disznóláb­nak, e mondás tehát azt jelenti; nincs a kezémben fegyver, nem kell tőlem tartani. A pisztolyok közben kikoptak a hétköznapi érintkezésből, a baráti kézfogás azonban szo­kássá vált, és megmaradt. Tán mert a kéz mindig is aktív sze­replője volt az úgynevezett test­beszédnek. Kezet ■fogunk, ha gratulálunk, ha meg akarunk pe­csételni egy fogadást vagy egy üzletkötést, de akkor is, ha ve­szekedés, harag után kibékü­lünk. Amikor távolról üdvözlünk valakit, a kezünket lendítjük felé nyitott tenyérrel. „Kezet rá!“ - mondjuk, ha egy ígéretet hite­lesíttetni akarunk, kezünket tár­juk szét, ha repesünk, s két ke­zünket felfelé tartva adjuk meg magunkat. Hogy ki miként fog kezet, ab­ból a jellemére is lehet következ­tetni. Az energikus, kemény kézfo­gás általában nyílt és egyenes emberre vall, a lanyha, ernyedt parola bizonytalan lelkjialkatot feltételez. Persze mindkét fajta kézfogás lehet mesterkélt is. Az ápolatlan kéz parolázásá- nál visszatetszést kelt. Hasonló­képpen az izzadó tenyér, s még inkább az ha valaki tenyerét ru­hájához dörgölve törölgeti, mie­lőtt kezet ad. Felénk nyújtott kezet vissza­utasítani a legnagyobb sértések egyike. Félrenézve vagy lesütött szemmel kezet fogni meg neve­letlenség, mivel szembenézni minden kézfogásnál alapsza­bály. A legbeszédesebb parola az úgynevezett testvéri kézfogás, amelynél a partner feléje nyújtott tenyerünket mindkét kezével át­kulcsolja, így* adván hangsúlyt rokonszenvének. Az ilyen kézfo­gás olyan, mintha a kezek ölel­keznének. Mivel a kézfogás amolyan te­nyérnyi világnyelv, amellyel mind barátban, mind idegenben kü­lönféle érzelmeket kelthetünk, az árnyalataira is érdemes odafi­gyelni. Az egymást valamikor csak meghajlással köszöntő japánok, akik a kézfogás mikéntjét az európaiaktól tanulták el, oda is fi­gyelnek. Olyannyira, hogy kézfo­gógépeket szerkesztettek, azo­kon gyakorolják külföldre utazó üzletkötőik, menedzsereik a pa- rolázást. S mivel egy száraz, hűvös kezet megszorítani kelle­mesebb egy izzadtnál, kézsimo- gatónak nevezett, tojásdad ala­kú jáde követ tartanak a zsebük­ben. E mindig hűvös kő markolá- szása áHítólag megszünteti a te­nyérverítékezést. KUN ERZSÉBET Gon LÉPESMÉZ A képen méhsejtból épített lépdarabot látsz. Benne tizenegy fekete sejt van, s a feketék körül hat fehér. írd be az 1 -tői 36-ig terjedő számokat úgy, hogy valamennyi fekete sejt körül a szá­mok összege 111 legyen. Segítségül megadtuk a számok egy részét előre is. FOGAS KÉRDÉS Technika az állatvédelemben II. A barnamedvét a sűrűn lakott európai országokban már régen kiirtották. Ez az állat ritka vendég a Pireneusokban és az Alpok­ban, az Egyesült Államokban azonban viszonylag gyakrabban fordul elő. Az USA-ban a hetve­nes évtizedben a barnamedvék mozgását műholdas rendszerrel követték. 1984-tól a svédek is rádiójelzö módszerrel követik a barnamedvék útvonalait. Technikailag bevált ez a mód­szer, de egyes svéd zoológusok mégis tiltakoznak ellene: a med­vét ugyanis, hogy rászerelhes­sék a rádióadót, altató lövedék­kel el kell kábítani, és egy eset­ben előfordult, hogy a medve nem ébredt fel. Zimbabwe területe 390 622 négyzetkilométer. Szomszédai: Zambia, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság és Mozambik. Eb­ben az országban jól fetfegyver- zett orwadászcsapatok hosszú évek óta tizedelik az orrszarvú­csordákat, mert az állatok csontjaiból „csodatevő" gyógy­szereket, tulhaiból díszes farag- ványokat készítenek. Tevékeny­ségük a Zimbabwéval szomszé­dos országokra is kiterjed. A zimbabwei kormány 1987-ben különleges vádászalakulatot ké­pezett ki, amelynek az a felada­ta, hogy az orvvadászokat felde­rítse és elfogja. Az amerikai zoológusokat mostanában a puma fokozott mértékben érdekli; mármint en­nek a nagymacskának az élete, viselkedése. Érdekes, hogy a puma a fogságban odaadással ápolja kicsinyét, a természetben veszély esetén azonban nem­egyszer cserbenhagyja. Floridá­ban jelenleg 50 puma él a sza­badban és néhány fogságban. Azt tervezik, hogy a fogságban élőket is szabadon bocsátják, de előzőleg rádiadókkal szerelik fel őket, és műholdak segítségével figyelik majd mozgásukat. A teknősöket sokféle veszély fenyegeti. Az ember szereti fog­ságban tartani a kisebb példá­nyokat, az óriásteknösböl levest főz; a vendéglők gasztronómiai külünlegességkén hirdetik a tek- nösételeket. A teknősök száma így aztán érthetően csökken. Az állatok védelmét szolgáló járművek közül ezúttal csak a helikopterről szólunk. Ez egy­aránt sivatagok, dzsungelek, sza­vannák, tengerpart stb. feletti bevetésekre: kis helyen leszáll, lebegve állatokat emel fel fedél­zetére. Állatok számlálására is jó, fedélzetéről a súlyosan beteg állatok kilőhetők. Jól bevállt a helikopter az állatcsordák nyo­mon követésére, filmezésére. Befejezésül még egy meg­hökkentő adat. Hogy mi minden és hogyan veszélyezteti az álla­tokat, arról beszédesen szól az 1985-ös svéd közlekedési bal­eseti statisztika: ebben az évben 13 611 olyan gépjárműbaleset történt, amely őzzel, szarvassal vagy vaddisznóval történt ütkö­zés miatt következett be. ENDRESZ ISTVÁN Az október 28-i számunkban közölt feladatok megfejtése: az alsó mérleg serpenyőjébe tíz szem mogyorót kell helyezni; szivattyú, képeskönyv. Nyertesek: Ruzsik András, Rozsnyó (Roznava); Zsidai Ágnes, Nagykapos (Veiké Kapusany); Illés Zsolt,-Kolárovo; Győri Csaba és Tamás, Nádszeg (Trstice); Tóth Tamás, Kassa (Koáice). m I I | I | I I I I 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents