Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-11 / 45. szám
Körkép öt csehszlovák terméket tüntettek ki aranyéremmel az idei őszi lipcsei vásáron, mégpedig a horicei Mileta vállalat női és férfi zsebkendőit, a stráznicei Sóhaj vállalat háromrészes férfi öltönyét, a libereci Textilana gyárban készített Li- nenstyle nyári női ruhaanyagot, a gottwaldovi Svit vállalat egyik sé- tacipöjét, valamint a Jablonec nad Nisou-i Liaz állami vállalat UAZ 151.261 es billenöszekrényes tehergépkocsiját. Az aranyérmes LIAZ tehergépkocsi tulajdonságairól és gyártási körülményeiről a vásár alkalmából Ja- roslav Cermák, a vállalat külföldi szervizszolgáltatásának vezetője tájékoztatott.-A lipcsei vásáron aranyéremmel kitüntetett LIAZ 151.261-es billenőszekrényes tehergépkocsi tulajdonképpen a jól bevált, több éven át gyártott MTSP-24-es tehergépkocsi továbbfejlesztett változata, amely már nem felelt meg a közúti közlekedés újabb előírásainak, s a vezetőfülkével szemben támasztott higiéniai követelményeknek sem tett eleget. A konstruktőrök ezért kifejlesztették a hátsókerék-meghajtású 150-es, valamint a négykerék-meg- hajtású 151 -es sorozatot. Az új típusú gépkocsit billenthető vezetőfülkével látták el, amely minden szempontból eleget tesz az Európai Gazdasági Bizottság előírásainak, kényelmes környezetet nyújt a vezető számára, kiváló a rugózása, s jó látási viszonyokat tesz lehetővé. Emellett a kormány magassága is szabályozható, a vezető testalkatához mérten lehet beállítani. Felújították az egész fékrendszert, az alváz szerkezetét, a rugózást, a lökhárítókat, s mindez a maximális szállítási sebességet óránként 79 kilométerre növelte. A motor teljesítményét 224 kW-ra növelték, s a gépkocsihoz 24 tonnás utánfutó is csatlakoztatható. Csökkent a motor fajlagos üzemanyagfogyasztása is, s gazdaságosabb lett az üzemeltetése. Fontos körülmény, hogy ezt a gépkocsitípust az NSZK-ban homologizálták, ami azt jelenti, hogy az Európai Gazdasági Közösség országaiba, valamint más nem szocialista országokba is szállíthatjuk. Jelenleg évente 18 ezret gyártunk ebből a típusból, négy változatban, s az egyes változatok szerint négyféle alvázzal. Ami a gyártás feltételeit illeti, vállalatunk 11 üzemre tagozódik. A tehergépkocsi-motorokat a Jablonec nad Nisou-i 01-es üzemben gyártják, a billenöszekrényes tehergépkocsikat pedig a Mníchovo Hradiáte-i 02-es üzemben szerelik össze. A Liberec-Hanychov-i 03-as üzemben autóbuszmotorokat gyártanak, többek között a közismert magyarországi IKARUSZ autóbuszokba is. A Liberec-Ostasov-i 04- es üzemben öntöde működik, a Mél- níki 05-ös üzemben pedig különböző szerkezeti elemeket gyártanak. A Zvoleni 06-os üzemben hagyományos felépítésű tehergépkocsikat szerelnek össze, a Vel’ky Krtís-i 08- as üzemben pedig különböző részegységeket, többek között RT motorokat gyártanak a bulgáriai Madara vállalattal folytatott sokéves kooperációs együttműködés számára. A pre- rovi 07-es szerelőüzemben LIAZ vontatókat és billenőszekrényes tehergépkocsikat gyártanak, a vezetőfülkéket pedig a holysovi 09-es üzemben gyártják. A 10-es üzem tulajdonképpen a Jablonec nad Nisou-i vezérigazgatóságból áll, s az ugyancsak itt működő 11 -es üzem az építőipari-mérnöki szolgálatokat látja el. Ez gondoskodik a többi tíz üzem berendezéseinek karbantartásáról, .fejlesztéséről, s itt végzik el a célgépek nagyjavításait is. A Motokov kiállítási részlegén a LIAZ tehergépkocsi mellett SKODA 120 L személygépkocsit is láthattak a vásár iátogatói. A Skoda Favorit ezúttal még nem mutatkozott be Lipcsében, mert leghamarabb csak 1989 második felében válhat esedékessé az NDK-ba való szállítása. Csehszlovákia egyébként mintegy 1200 személygépkocsit szállít évente az NDK-ba. Az idén összesen 286 LIAZ tehergépkocsit, valamint 123 TATRA tehergépkocsit szállítunk az NDK-ba, mindkét típust különböző változatokban. Partnereink főleg billenöszekrényes tehergépkocsikat és vontatókat vásárolnak. A vásár egyik különlegességének számított a LIAZ 110.020-as alvázra szerelt SÁLI 323-as izotermikus tehergépkocsi, amely a cho- ceni Orlican vállalat terméke. VLADIMÍR RYMAREVIŐ-ALTMANSKIJ A csehszlovák autógyártás lipcsei sikere Árut áruért A magyarországi Transelektro külkereskedelmi vállalat legutóbbi moszkvai kiállítása abban is különbözött az előbbiektől - amint azt a sajtótájékoztatón is hangsúlyozták - hogy a kiállítók javaslatokat tettek az árucsere új formáinak a kihasználására. A Transelektro, valamint 20 magyar állami vállalat és ipari szövetkezet képviselői azt a célt tűzték maguk elé, hogy kiszélesítik partnereik körét, túllépik a Szovelektro állami külkereskedelmi vállalattal folytatott kereskedelem kereteit, s közvetlen kapcsolatokat létesítenek különböző szovjet vállalatokkal, főleg az elektrotechnika területén, ,de azon kívül is. A kiállításon főleg hegesztő-berendezéseket, elektromágneses kapcsolókat, vendéglátóipari konyhai berendezéseket, kávéfőzőket, hűtőpultokat, fagylaltkészítő gépeket, stb. mutattak be. De nemcsak a magyar árukról volt szó. A Transelektro arról is tájékoztatta a látogatókat, hogy milyen szovjet árukat vásárolna az egyeztetett áruforgalmi kontingenseken kívül. Különböző kábelekről, félvezetőkről, villanymotorokról, szigetelő anyagokról, villamos háztartási készülékekről volt szó. A kiállítás szervezői a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében főleg a barter ügyletek* kihasználását szorgalmazták. Abból indultak ki, hogy a Szovjetunióval fennálló árucsere-forgalom 100 millió rubelt elérő szintjén a kölcsönös kereskedelem a régi, extenzív módszerekkel már nehezen növelhető. Emellett a kormányközi megállapodásokban és az éves kereskedelmi jegyzőkönyvekben rögzített kontingensek számos perspektív termékre nem terjednek ki. A kiállításon például a kontingensekben szereplő kávéfőzők mellett ilyenek voltak a fagylaltkészítő gépek. A Transelektro kezdeményezésének csak örülhetünk. Országaink ipari és kereskedelmi szervezetei éppen ezen az úton találhatnak új partnerekre, s így alakulhatnak ki kölcsönösen előnyös viszonyok a külgazdasági kapcsolatok mindhárom szintjén, kormányközi, ágazati és vállalati szinten. Érdemes azt is aláhúzni, hogy a magyar kiállítást ilyen értelemben folytatásnak is tekinthetjük a Szovelektro idei áprilisi budapesti kiállítása után. Tulajdonképpen mindkét fél kifejezésre juttatta a kapcsolatok fejlesztésében való érdekeltségét. * Barter ügylet - olyan adásvételi forma, amelyben az árumozgást nem kíséri pénzmozgás, árut közvetlenül áruért, tehát pénz közbeiktatása nélkül cserélnek. Ezzel azonban nem szűntek meg a nehézségek. Azzal, hogy a Transelektro a szokásos kereskedelmet és a közvetlen árucsere műveleteit szorgalmazza, egyúttal az együttműködés lehetőségeit is korlátok közé szorítja, s a javasolt keretek között nagyobb előrehaladást nem lehet elérni. A szokásos -kereskedelemhez mind a magyar, mind a szovjet félnél hiányoznak a szükséges fizetési eszközök. Az egyszeri barter ügyletek megvalósíthatók ugyan, de nem erre kell építeni az együttműködés kiszélesítését. A fő irányvonal a termelési kooperáció lenne, erre azonban a partnerek még nem készültek fel. Az okokra a sajtótájékoztatón is rámutattak, ezek közé tartozik a valuták zárt jellege, a két ország vállalati szervezeti szabályzataiban tapasztalható különbségek, az árképzési módszerekben megnyilvánuló gyökeres eltérések, valamint a szállítások kiegyensúlyozásában mutatkozó nehézségek. Ezek olyan problémák, amelyek csekély mértékben függnek a vállalatoktól. A mi országunknak például a kiállításon bemutatott fagylaltkészítő gépeiből több tízezres, sőt több százezres nagyságrendben lenne szüksége, Magyarország viszont önellátó ezekből a gépekből. Hogyan lehetne szó ezek kooperációban megvalósuló gyártásáról, olyan értelemben, hogy az alkatrészek kölcsönös szállítása kiegyensúlyozott legyen? Esetleg egy fordított példát is említhetnénk: egyes termékekből bármely szovjet vállalat egynapi, esetleg néhány órás munkával ki tudná elégíteni Magyarország egész szükségletét. Hogyan lehetne egy ilyen vállalatot arra ösztönözni, hogy közvetlen kapcsolatokba lépjen a magyar partnerekkel? Mindennek ellenére a Transelektro kiállítása a többi hasonló rendezvénnyel együtt jó szolgálatot tesz, arra buzdít, hogy keressük az objektív és szubjektív akadályok leküzdéséhez vezető utakat. Maradjunk például a fagylaltkészító gépeknél. Ezek Magyarországról való vásárlásával a szovjet szükségleteknek csupán töredékét lehetne kielégíteni. A közös gyártást azonban valamilyen szovjet vállalattal kooperálva meg lehetne szervezni, a termékek egy részét szerződéses árakon a Szovjetunióban lehetne értékesíteni, a másik részét pedig harmadik piacokon, a Transelektro nemzetközi értékesítési hálózatának közvetítésével. A sajtótájékoztatón ilyen célzások is elhangzottak. Ez a megoldás már lehetővé tenné a kölcsönös szállítások kiegyensúlyozott szervezését. Az ötlet kezdeményező emberektől származik. A.KAZAKOV Vnyesíhyaja torgovlja A KOVO részvétele a KGST-országok együttműködésében A KOVO csehszlovák külkereskedelmi vállalat már évek óta tevékenyen vesz részt a KGST-országok szocialista gazdasági együttműködésének fejlesztésében. Szerződéses partneri kapcsolatai a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció területén még a hatvanas évek végén elkezdődtek. A KOVO széles körű kereskedelmi programja következtében a KGST több mint száz szervének, valamint négy nemzetközi gazdasági társulásának - Interatominstru- ment, Interelektro, Interetalonpribor és Intergeotechnika - a munkájában vesz részt. Az 1981 -es évben a KOVO 19 sokoldalú és 12 kétoldalú együttműködési szerződést írt alá, s az 1985-1986-os években a szakosítási és kooperációs szerződések többségét az 1986-tól 1990-ig terjedő időszakra is meghosszabbították. Emellett a kölcsönös szállítások növelésére további szakosítási megállapodásokat kötöttek, s így jelenleg 22 sokoldalú és 33 kétoldalú szerződés határozza még a KOVO. 1990-ig előirányzott feladatait a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében. Az elmúlt évben a KOVO által lebonyolított szakosított áruszállítások értéke 10 514,4 millió koronára nőtt, ami a külkereskedelmi vállalat szocialista országokkal megvalósított árucsere-forgalmának 57 százalékát jelentette. Ez a növekedés elsősorban a Tesla Praha, Brno, Roznov és Bratislava, a Tesla Eltos, a ZAVT Praha, a Brnói Általános Gépgyárak, a ÖKD Praha, a Chepos Brno, a TST Praha, a Skoda Plzen, a Labora Praha, az Olomouci Vasúti Automatizálási Művek, a ZSE Praha, a Brnói Mérnöki Geológiai Kutatóintézet, valamint az Elektromont Praha szervezeteknek köszönhető. A csehszlovák-szovjet kétoldalú szakosítási szerződések közül példaként emelhetjük ki azt a két megállapodást, amelyeket az 1975-1976-os években kötöttünk egyrészt a műszerek és számítás- technikai berendezések, másrészt a távközlési műszaki berendezések gyártására. E szerződések keretében 12 év alatt 500 televízió- és rádió-adóállomást, mintegy 600 helyi telefonközpontot, s ezekhez 3 millió telefonállomást szállítottunk a Szovjetunióba. A kooperáció az interurbán telefonközpontok egyes részegységeinek gyártására is kiterjedt, ami elősegítette a városközi kapcsolások további automatizálását a Szovjetunió telefonhálózatában. Jelentős mértékűvé vált a stúdiókban és hangversenytermekben használt nagymagnetofonok szállítása is a zenei programok felvételére és lejátszására. Azokból az elektronikus mérőműszerekből, amelyek gyártására Csehszlovákia szakosodott, eddig körülbelül 15 ezret szállítottunk a Szovjetunióba. A megállapodások alapján a Szovjetunió más rendeltetésű elektronikus mérőműszerekkel látja el a csehszlovák ipart, s különböző részegységeket szállít a televíziós közvetítő berendezésekhez, valamint az érintkezés nélküli automatikus telefonközpontokhoz. A megállapodások nagy hajlásszögű színes képernyők, valamint kisméretű színes képernyők közös kifejlesztésére is vonatkoznak. A gyártásszakosítás és a termelési kooperáció fő irányzataiban a többi szocialista országgal is megállapodtunk. Hét szakosítási szerződést kötöttünk az NDK-val, négyet Lengyelországgal, hármat- hármat pedig Bulgáriával, Magyarországgal és Romániával. Jugoszláviával hét, Vietnammal pedig egy megállapodás keretében működünk együtt. Ezek a szakosítási szerződések kedvező feltételeket nyújtanak a csehszlovák termékek műszaki színvonalának emeléséhez. Példaként említhetjük az Automatizációs és Számítástechnikai Művekben (ZAVT Praha) gyártott villamos szervomotorokat, amelyek műszaki fejlesztéséről rendszeresen tanácskoznak a szerződött partnervállalatokkal. A közösen kidolgozott javaslatok megvalósítása alapján ezek a szervomotorok szilárdan tartják helyüket a nemzetközi élvonalban, s a legigényesebb piacokon is versenyképesek. A szakosítási szerződések a csehszlovák gazdaság számára lehetővé teszik olyan termékek beszerzését is, amelyeket azelőtt nem szocialista országokban vásároltunk. Az együttműködő országok licencben gyártott termékeiről van szó. Ilyen például a Lengyel- országban licencben gyártott Izostat nyomógorríbos kapcsoló. A Jugoszláviából beszerzett korszerű elektronikai elemek televíziós technikánk fejlesztését segítik elő. Az érvényben levő szakosítási és koqperációs szerződések alapján a jelenlegi időszakban olyan új integrációs szerződéseket készítünk elő, amelyek a KGST-országok tudományos-műszaki és termelési potenciáljának magasabb szintű fejlesztésével függnek össze, s jelentőségük túlmutat az ezredfordulón. g MATEJCEK PZO KOVO A moszkvai Taganka Színház külföldön is nagy népszerűségnek örvend, a tagankai 43. számú szabászati szakmunkásképző iskoláról azonban csak a környékbeliek, s a moszkvai szabóműhelyek dolgozói tudnak. A 19 moszkvai ruhaipari szakmunkásképző iskola közül csak hatban készítenek fel önálló szabómestereket, a tagankai is ezek közé tartozik. Az iskola már 31 éve működik, s Moszkvában talán nincs is olyan szabómúhely, ahol ne dolgozna valaki az itt végzett tanulók közül. A közismert Zajcev Divatházban az iskola volt növendékei közül tizennyolcán dolgoznak. Az iskola 700 tanulója által készített ruhákat a kereskedelmi hálózatban értékesítik, részben pedig saját „ Junior“ üzletüket látják el áruval. Az eladásból származó jövedelem 50 százalékát a legjobb tanulók ösztöndíjainak kiegészítésére használják fel, ami havonta 20-30 rubelt jelent. A tanulók is saját készítésű ruhákban járnak. Az önigazgatás szelleme a tagankai szabóiskolába is eljutott, a tanulók a 23 éves Irina Kolobajevova személyében saját maguk választották meg vezető mesterüket. Az iskolának három irányzata van, mégpedig női szabó, férfi szabó és varrónő. A felvételen Irina Kolobajevova a női szabó irányzat tanulóit nyári ruhák készítésére oktatja. (A ÓSTK felvétele)
