Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-04 / 44. szám

„MEGSZEDITETT A MAGASSÁG ismerte el Rudolf Povarnyicin, aki elsőként hódította meg a 240 cm-t • Rudolf Povarnyicin igen mélyről küzdöt­te fel magát ismét a csúcsra (Nagy László felvétele) E gész este fogva tartották. Rossz helyet választott, az újságírók számára kije­lölt teremben a kis bárpultnál sörözgetett társaival. Gyöngyélete nem volt hosszú életű, a hazai, az NDK-beli kollégák, majd a L’Equi- pe munkatársa egymás után csaptak le rá. Csak késő éjjel, a szálloda előcsarnokában találkoztunk újra. Kezében három szál piros szegfű - a verseny egyik legjobb részvevőjé­nek kijáró díj kísérőjeként. Egy igazi gavallér gesztusával nyújtott oda egy szál virágot.- Segítsen megkeresni Zvarát. Mondták, hogy idehozták a szálióba. Mintha olvasna gondolataimban, mert ép­pen oda indultam jómagam is. (A súlyosan sérült csehszlovák magasugróbajnokra műtét várt, hajnalban szállították Prágába.) Amikor odaértünk, már volt egy látogató a szobában, Róbert Ruffíni, de Zvara így is látható öröm­mel fogadta Rudolf Povranyicin érdeklő­dését. Ültem és hallgattam a három magasugrót, figyeltem arcukat. A beszélgetés szaggatot­tan haladt, mindhárman próbáltak jópofás- kodni, de nem ment. Az egyik a csúcsról hirtelen igen mélyre zuhant, akkor kapaszko­Nagy feltűnést keltettek tavaly ilyenkor a szovjet labdarúgó kupacsapatok azzal, hogy mezükön a már rég megszokott D, vagy C betű helyett az OCRIM-felirat díszelgett. Az olasz céggel történt megegyezés akkor jól jött Valerij Lobanovszkijnak és a támogatóinak. A válogatott és a Dinamó Kijev vezető edzője, valamint kis számú követői levegőhöz jutottak a szovjet labdarúgás megreformálásáért, a viszonyok tisztábbá tételéért folytatott "har­cukban. Az OCRIM felirat megjelenése a re­formereket erősítette mintegy manifesztálva: a szovjet futballisták sem amatőrök. Az idei kuparajton már az ugyancsak olasz Danieli cég reklámja virított a szovjet együtte- ' sek trikóján. Lobanovszkijék ugyan még nem nyerték meg - immár két esztendeje folyó- „háborújukat", hiszen hivatalosan még csak a Dnyepr önelszámolású klub, Loba- novszkij egyesülete, a Dinamó Kijev pedig „kísérleti évre" kapott engedélyt; „lássuk, mire vagytok képesek, a többiről azután tár­gyalunk" alapon. Az viszont tény, hogy a hi­vatal sem olyan merev már, mint volt egyko­ron, az új politika a sportban is egyre inkább érezteti hatását. S ez a hatás - többek közt- a nyitottabb, merészebb reklámpolitikában is megmutatkozik. A Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizottság mint ez Anatolij Pogrebnojnak, a Goszkomszport külgazdasági kapcsolatai­ért felelős részlege vezetőjének minapi inter­jújából kiderül - 1983 óta tart fenn kapcsolatot például a nagyhírű sportszergyártó céggel, az Adidas-szal. Az öt éve élő kapcsolatot eddig nem reklámozták különösebben, a külső szemlélődő legfeljebb annyit vett észre, hogy a szovjet labdarúgók, kézilabdázók, röplab- dázók és kosarasok nemzetközi fellépései­ken a dohánylevél emblémájú mezben szere­pelnek. A szerződés ez év december 31 -én jár le, de a Goszkomszport máris kész meg­dott ismét fölfelé, a másik számára még az is kétséges volt azon a csütörtöki késő estén, elindulhat-e még valaha az úton, a harmadik, a legfiatalabb épp kóstolgatta a siker, a nép­szerűség ízét. Az egyik Rudolf Povarnyi.cin volt... Amikor rákérdeztem, mi történt vele, előbb próbálta elviccelni a dolgot:-Ha az ember magasan, harminckilenc centivel a saját teje fölött ugrik, megeshet, hogy megszédül...- De csak a földre eshet...- Igen, de ott jó ideig eltart, míg összeszedi magát - csapott át teljesen komoly hangnem­be. - Három éve, augusztus tizenegyedikén Donyeckben pusztító hőségben harmadszor­ra átjutottam a kettőszáznegyven centi fölött. Nem tudtam elhinni, forgott vetem a világ, csoda történt: én, Rudolf Povarnyicin, akiről a világ eddig mit sem tudott, meghódítottam az álomhatárt, Sjöberg, Mögenburg és a mi legjobbjaink előtt. A sportág történetében nem volt példa arra, hogy valaki tizennégy centimétert javul­jon egyszerre. Már pedig az Udmurt ASZSZK fővárosából, Votkinszkból származó, akkor 23 éves hórihorgas, vékonydongájú fiú esete bizonyította, a sportban ilyesmi is lehetséges. De néha könnyebb feljutni a csúcsra, mint ottmaradni- Megszédített a világcsúcs, edzőm, Vla­gyimir Kiba hiába mondogatta, ne higgyek a véletlennek, amíg nem ugrok stabilan kettő­százharminc fölött, addig nem vagyok nagy versenyző. De én rá se hederítettem, a felle­gekben jártam, az érdeklődés középpontjá­ban álltam, az újságokból, a folyóiratok cím­lapjáról a fényképem köszönt vissza rám.- Nem tarthatott sokáig a mámor, három hét múlva a köbei Universiadén Igor Paklin megfosztotta a világrekordtól.- Szerencsémre. így őrá figyelt mindenki, körülöttem csend lett. Két nagyon nehéz és keserves év következett, megesett, hogy a kettószáztizenöt centi is problémát okozott.-1986-ban 230, tavaly két centivel több volt a legjobbja. Már féltettük, hogy nem kapaszkodik fel újra ... hosszabbítására, hiszen a NSZK-beli mamut­céggel való kapcsolat roppant kifizetődő a legfelső sporthivatal számára, amely - akár a Dnyepr önelszámolású labdarúgóklubja - valutás ügyleteit tekintve önellátó. S ha már egyszer a hivatalnak is a saját lábán kell megállnia, rugalmasabban viszo­nyul „beosztottjaihoz", a sportolókhoz is, el­végre belőlük is profitál, él. A tétel roppant Mihajlicsenko (fehér mezben) a szovjet labdarúgás egyik nagy egyénisége (A ŐSTK felvétele)- Sokszor így éreztem én is. De közben kaptam egy rövidke levelet, Vlagyimir Reutt, első tanítómesterem írta: ,,Apa nélkül nőttél fel, Rudolf, jusson eszedbe, mit mondana most neked az édesanyád: ne nyafogj! Hisz férfi vagy". Mindig meghallgattam, ő csalt el a kosárlabdától, ö faragott belőlem magasug­rót, rengeteg türelemmel bánt velem. Nem voltam rendkívüli tehetség, mindenért kemé­nyen meg kellett dolgoznom, s most is csak a kemény munka lehetett az egyetlen orvos­ság, hogy kilábaljak lelki nyavalyáimból. El­bújtam az emberek elől, csak a feleségem és a kislányom létezett számomra.- Rómában hiába vártuk, hogy viszont­látjuk.. .- Nem volt keresnivalóm a világbajnoksá­gon. Akkoriban már-már szögre akasztottam a tornacipőmet, de észbe kaptam. Natasa, a feleségem, aki balett-táncos, annyiszor fáj­lalta a térdét, a hátát, de mindig összeszorí­totta a fogát és gyakorolt tovább. Szégyelltem magam, s ezért dupla energiával láttam neki a munkának. Folytattam főiskolai tanulmá­nyaimat, közben keményen edzettem. A télen megnyertem a minszki versenyt, majd Vilni­usban a Szovjet Kupa elődöntőjét, Avgyejen- kóval holtversenyben az ukrán bajnokságot, majd a szovjetet is kettőszázharminckét cen­tivel. Rudolf Povranyicin 236 cm-es eredmény­nyel nyerte a P-T-S versenyét, s a 243 cm- es magasságon biztató kísérlete volt. De akkor még nem tudta, ez a világranglistán is előkelő helyet biztosító teljsítmény elég-lesz-e arra, hogy megváltsa a szöuli repülőjegyet. Avgyejenko és Paklin rajtja már biztos volt, így csak egy hely volt üres a szovjet csapat­ban, s erre rajta kívül Malcsenko és Kotovics is pályázott. A volt világcsúcstartó végül részt vett az ötkarikás játékokon, sőt helyet kért magának dobogón is. Igaz, csak a harmadik foka jutott neki, de talán vigasztalta, hogy ugyancsak volt világrekorder, Sjöberg társaságában áll­hatott fel oda. URBÁN KLÁRA egyszerű, ám a gyakorlat nem mindig tükrözi az elmélet igazát. A Goszkomszport valutás bevételei - mint­egy 12 millió aranyrubel - egyötödét a szovjet sportolók „eladásából" szerzik. Nem vélet­len, hogy soha nem volt olyan élénk a piac, mint éppen napjainkban. A nyitottság ered­ményeképpen „divatba jöttek" a szovjet sportolók külföldön, a külhoni játékosszerzők előtt mintha aranybánya nyílt volna meg. Számos labdarúgó, az olimpiai bajnoki címet szerzett férfi kosárlabda-válogatott szinte va­lamennyi tagja már ma valamely spanyol, olasz, amerikai klubban játszana - ha csak a külföldi menedzsereken múlna. Működnek még azonban a fékek... Egy részüket érthető indokok alapján mű­ködtetik. Mert mit tehetne például a kosárlab­da-válogatott edzője, ha legjobbjait Sabonist, Marciulonist, Volkovot, Tyhonyenkót egyik napról a másikra elszippantaná az amerikai profi bajnokság, az NBA? És mit Valerij Lobanovszkij, ha klubcsapatát, s ezzel a válo­gatottat egyik pillanatról a másikra „szét­szednék"! A féket azonban olykor még mindig a régi beidegződés „húzza meg". Elegendő pusz­tán Oleg Blohin esetére utalni. A 109-szeres válogatott labdarúgó minden mutató szerint gond nélkül mehetett volna külföldre, de hó- napogig kellett küzdeni igazáért. Egy-egy Blohin formátumú sportoló „reklámértéke" nemcsak pénzben mérhető... Egyelőre vinné csak a pénzt a tervezett szovjetunióbeli Forma-1-es futam, a tenisz Grand Prix, a sí Világ Kupa-futam, tudják ezt jól a megújulás útjára lépett legfelső szovjet sporthivatalban is, de a sportélet egyszerűen nem maradhat el az új szellemi politika mö­gött. Ráadásul az időleges befektetés - addig is, míg kézzel fogható hasznot nem hoz -, felbecsülhetetlen értékű „reklámját" jelenthe­ti az országnak... (S.L.) A mikor öt évvel ezelőtt Vlagyimir Szalnyikov szédületes világ­csúccsal (14:54, 76!) nyerte az 1500 méteres gyorsúszást, a szakemberek többsége azt vallotta: ez a rekord aligha dőlhet meg ebben az évszázadban. Több mint valószínű, igazuk lesz, mert mindmáig senki sem közelítette meg a kiváló szovjet úszó 1983-ban elért fantasztikus eredményét. Szalnyikov ugyan úszott ennél jobbat (14:45,59) 1985-ben a Bois-Le-Duc-ban rendezett „ 6. úszó Európa Kupán, de 25 méteres kismedencében. Ezért nem hitelesíthető világcsúcsként ez a rémek idő! Ennek ellenére percekig szólt a vastaps a lelá­tókon. Vlagyimir Szalnyikov tehát kisebb- nagyobb kihagyás után sikeresen visz- szatért. Személye körül több mint egy éven át a titokzatosság fátyla lebegett; 1984-ben olyan hírek keltek szárnyra, hogy makacs vállsérülései miatt abba­hagyta a versenyzést. Egy évvel később a szovjet sajtóban folytatásokban közöl­ték sportpályafutásának történetét. Meglepetésre bekerült a szófiai Európa- bajnokságra készülő keretbe, ám meg­hűlés miatt nem indult a kontinensviada­lon. Aztán az Universiadéról is hiány­zott. Kiöregedett - mondogatták sokan, amikor híre ment, hogy részt vesz az Európa Kupa-viadalon. Már senki nem figyelt oda, pontosabban: nem vették komolyan. A szovjet úszó legjobb napja­ira emlékeztető formában győzött, nem­csak 1500 méteren, hanem 400-on is! Szalnyikov sikeres visszatérése Semmi kétséget • nem hagyott afelől, hogy nagy tettekre lehet még képes. ,.Visszatért a cár" - ez volt olvasható a nyugati sajtóban. Ezzel azt akarták érzékeltetni: le a kalappal, minden idők legnagyobb hosszútávú gyorsúszója előtt. Csakhamar fény derült a hosszas kihagyás okaira is. Szerinte azért került válságos helyzetbe, mert 1984-ben az intenzív és az igen kemény edzések ellenére nem sikerült világcsúcsot úsz­nia. Kritikus lelkiállapotba került, ráadá­sul a bal válla sem volt rendben. Két hónapig kerülte a medencét, azonban később egyre nagyobb vágyat érzett az uszodák zajos világa iránt. 1985 áprili­sától napi két edzéssel, teljes gőzei és edző nélkül (!) készült a madridi 5. vi­lágbajnokságra. Lemondott Igor Kos­kin szolgálatáról, mert állítólag a mester keveset foglalkozott vele. Egyedül edzett... Óriási meglepetéssel ért véget a spa­nyol fővárosban az 1500 méteres gyors- úszás fináléja, melyben a táv világ­csúcstartója Vlagyimir Szalnyikov vere­séget szenvedett, és csak a negyedik helyen ért célba. Senki sem számolt azzal, hogy a szovjet úszó érem nélkül tér haza Madridból. Őt tartották az 5. úszó-vb legnagyobb vesztesének, aki csak ennyit mondott: ,, Veszíteni is tudni kell. Nem adom fel, még nem mondtam ki az utolsó szót!" Aztán jött a stras- bourgi Eb, ahol egy évvel ezelőtt csak a kilencedik időt úszta, és nem jutott a fináléba. Ennek ellenére a háromszo­ros olimpiai bajnok nem fejezte be az aktív sportolást. Sokan megmosolyogták, amikor megtudták: Szalnyikov részt akar venni a XXIV. Nyári Olimpiai Játékokon. A 28 éves világcsúcstartó, ha arról faggatták, nem érzi-e túl öregnek magát a méden- cében, így válaszolt: ,,Természetesen öreg vagyok már ahhoz, hogy naponta 25 kilométereket ússzak. Ezt szó nélkül megcsináltam 18 éves koromban. Vi­szont senkinek nincs olyan versenyta­pasztalata, mint nekem. Úgy érzem, van bennem annyi, hogy érmet szerezzek Szöulban!" Csak az utolsó pillanatban nevezték őt az ötkarikás játékokra. Szalnyikov kitűnő idővel, nagy fölénnyel nyerte meg a férfi maratoni sprintszámot. Az újabb olimpiai aranyérem után ezt nyilatkozta: „Bíztam, hogy felkerülök a dobogóra. Most már több mint valószínű befeje­zem ..." Sokak szerint az sincs kizárva: ott lesz a jövő évi bonni Európa-bajnok- ságon. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A sport sem kivétel ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, hetyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János. Szerkesztóseg: 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telefon: 309, 331-252, 332-301 Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sportrovat 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8. Fényszedessel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon 335-090, 335-091 Hirdetési iroda közuleteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesító/Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents