Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
Ma már a telefont nem soroljuk a technika csodái közé, de még mindig, sőt egyre inkább a legfontosabb kapcsolatteremtő segédeszközeink között tartjuk számon. Jó szolgálatot tesz, ha a tőlünk távol tartózkodó rokonnal, ismerőssel kívánunk szót váltani, munkánk során időt, pénzt és fáradságot takarít meg, mi több, segítségével akár életet menthetünk. Jelentőségét aligha szükséges különösebben bizonygatni. A telefon egyszerűen nélkülözhetetlen. Kiváltképpen ott, ahol van - mondhatják epésen azok a kedves olvasók, akik hosszú hónapok, sőt, évek óta a telefonigénylók népes táborába tartoznak, már-már kilátástalanul. Vagy talán mégsem? Esetleg már a közeljövőben boldog telefon-előfizető válhat belőlük? Nos, a telefonhelyzetről, a telefonhálózat bővítésének lehetőségeiről ezúttal Augustin Bernadoviö mérnököt, a posta szlovákiai központi igazgatóját kérdezzük. • Bevezetőül talán tekintsük át a Szlovákia telefonhálózatát leginkább jellemző adatokat.- Az SZSZK távközlési-hálózatába ez év augusztus 31 -ig pontosan 1 127 725 telefonkészülék volt bekapcsolva, amelyek közül 618 735 fő telefon-állomás, tehát számmal ellátott, egyenesen hívható. A viszo- nyíthatóság kedvéért hadd tegyem hozzá, ez annyit jelent, hogy száz lakosra 21,24 telefonállomás, illetve 11,63 fő telefonállomás jut. Más szóval, az országban minden negyedik lakásban van telefon. • Tudjuk, hogy a világ számos fejlett országában sokkal sűrűbb a telefonhálózat, mint Szlovákiában. Ismeretes viszont az is, hogy nálunk sem lenne kevésbé fontos a telefonhálózat bővítése...- Ez idő tájt bizony csaknem 68 ezerre rúg a távbeszélő-állomás bevezetését igénylők száma, és több ezer előfizető vár a telefonállomás áthelyezésére. Mindez óriási gondot jelent számunkra, pedig Szlovákiában az idén különösen jó eredményeket ért el a posta a távbeszélő-hálózat bővítése terén. • Már megbocsásson, de tudomásom szerint a múlt év márciusában legalább 16 ezerrel kevesebb volt a telefonigénylések száma, mint ma.- Ez valóban így van. A látszólagos hanyatlást azonban nem a telefonhálózat bővítésének lassú üteme, hanem az igénylések számának nagyarányú növekedése okozza. A posta augusztus végéig már 98,88 százalékra teljesítette az ez évi tervet, ami azt jelenti, hogy az új évig mindösz- sze 397 új telefonállomást kellene létesítenünk. Csakhogy a tervteljesítésen kívül az a fő célunk, hogy tőlünk telhetőén a legnagyobb mértékben elégítsük ki a telefonra várók velünk szemben támasztott igényeit, s hogy ezáltal csökkenjen az elintézetlen kérvények száma. Nem szívesen terhelem a kedves olvasókat további számadatokkal, de az előbb említett eredmény egyben azt is jelenti, hogy dolgozóink szeptember 1 -ig 24 908 fő telefonállomást (ebből 20 847-et lakásokban) helyeztek üzembe, ami 2876-tal (lakás-telefonállomások esetében 252-vel) több, mint amennyi az 1988-as évi tervben szerepel. A 8. ötéves terv 200 ezer telefonállomás üzembe helyezését irányozza elő. Ebből a mennyiségből már most, alig túl a tervidőszak közepén 121 ezerrel elkészültünk. • A posta dolgozói tehát nem mindennapi eredményeket érnek el a telefonhálózat bővítésében, csak éppen a telefonigénylések száma növekszik, s nem is akármilyen ütemben...- Igen, az 1988-as év első nyolc hónapjában például 22 380 fő telefonállomást helyeztünk üzembe, ami 611 -gyei több, mint az 1987-es, 3742-vel, mint az 1986-os és 4516-tal, mint az 1985-ös év ugyanezen időszakában. Az utóbbi négy évben 133,6 százalékkal növekedett a telefonigénylések száma. Ezt a gyors növekedést gazdasági okokból és a posta véges kapacitása miatt egyelőre lehetetlen gyors ütemben megakadályozni. • Ha már a lakásából nem telefonálhat több tízezer távbeszélő-állomásra váró ember, nem kellene-e legalább a nyilvános telefonok hálózatát gyorsabb ütemben bővíteni?- A 7. ötéves tervidőszak folyamán csaknem annyi nyilvános távbeszélő állomást (1436-ot) létesített a posta, mint korábban a történelem során összesen. A 8. ötéves tervidőszak első két éve és nyolc hónapja során dolgozóink már 183-mal többet helyeztek üzembe, mint az egész korábbi ötéves tervidőszakban. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Pedig a nyilvános távbeszélő-állomások hálózata sűrítésével szaporodnak a posta gondjai is. Sajnos, még most is sok a felelőtlen ember, akik ellenszolgáltatás nélkül - akár a készülékek megrongálása árán - igyekeznek telefonösszeköttetést teremteni a nyilvános telefonfülkékből. Főleg Bratislavában lehangoló a helyzet, ahol a múlt év májusáig, az összes nyilvános távbeszélő-állomást újra, korszerűbbre cseréltük. Az eredmény? Tavaly húszat, az idén már 41 darabot elloptak. A nyilvános fülkékben okozott kár 1987-ben 283 ezer, az idén már most 234 ezer korona. A telefonrongálókat az utóbbi időben sajnos még a rendőrség segítségével sem sikerült kézre keríteni. • A telefon iránti fokozott érdeklődés arra utal, hogy egyre többen és egyre többet szeretnénk telefonálni. Ennek megfelelően szaporodik a beszélgetések száma, illetve hosszabbodik az ideje is?- Az 1988-as év első felében az automata központok egymilliárd tízmillió impulzust rögzítettek, ami 106 millióval több, mint 1987 első fél évében volt. Igaz, csökkent a manuális vagy fél automatikus módon létrehozott távolsági és nemzetközi telefonkapcsolások száma, ami viszont a telefon- központok nagyfokú automatizáltságának köszönhető. Ez év június végéig az SZSZK területén a hálózat hetven körzete (az összes 84,5 százaléka) már teljes mértékben automatizált volt, amelyekhez az év végéig további két körzet, a púchovi és a rimaszombati (Rimavská Sobota) is csatlakozik. A jelenlegi tervidőszak végére pedig a hlohoveci, a cadcai, az Ipolysági (Sahy), a lévai (Levice) és a Ziar nad Hronom-i körzetben is megvalósul a teljes automatizálás. Szlovákiában tulajdonképpen a telefon-előfizetők 99,86 százaléka a saját körzetén belül, 91,1 százaléka pedig egész Csehszlovákiában, sőt külfölddel is teremthet automatikus telefon-összeköttetést. • A telefon beszédtéma, ha nincs de akkor is, ha van. Aj. előbbi esetben az igénylők, a másikban pedig az előfizetők szoktak elégedetlenkedni. Aj utóbbiak legtöbbször a telefonszámla miatt, ha az nagyobb összegről szól, mint amennyire szá- i íítanak. Ez a kérdés valóban örök téma marad?- Az SZSZK Központi Postaigazgatóságának körzetéből az idei év első felében 6428 reklamáció érkezett hozzánk ez ügyben, amelyeknek 26,2 százaléka bizonyult jogosultnak. Az érintett előfizetőket erről írásban értesítettük, és a posta megtérítette a nekik járó pénzösszeget. A különbözetet általában műszaki hibák okozták. Talán emiatt is javasolja sok előfizető, hogy a telefonbeszélgetések egység- azaz impulzusszámlálóját helyezzük el a lakásokban (vagy legalább ott is), hogy a számlán tüntessük fel telefonhívások alapadatait stb. A bökkenő az, hogy az impulzusszámláló Soha nem tapasztalt ütemben bővül Szlovákia távbeszélő-hálózata • Gyorsabban csak a telefonigénylések száma növekszik • Sok százezer koronás károkat okoznak a vandálok • Megoldható-e a vitatott telefon- számlák kérdése? e A Távbeszélő-állomások ma már nem csupán a hagyományos értelemben vett telefonbeszélgetések lebonyolítására szolgálnak. A robotizált munkahelyek számítóközpontjaiból segítségével irányítják az egyes technológiai folyamatokat is. (Archív felvétel) az automatikus telefonközpontok elválaszthatatlan részét képezik. A számlálórendszert tehát nem lehet az előfizetők lakására kihelyezni, ezt nem teszi lehetővé szerkezeti megoldása sem. így van ez az egész világon, nemcsak nálunk. Emellett az az igazság, hogy a lakásba helyezett impulzusszámláló vagy ha úgy tetszik, indikátor, nem védhetné kellően az államgazdaságot, hiszen lehetőség nyílna a számlálókkal való jogtalan manipulálásra. Ráadásul bonyolulttá válna az elszámolás is, hiszen házról házra kellene járni az impulzus-számláló állását leolvasni. Tudom, most sokan a villany-, víz- és gáz- fogyasztásmérőt hozzák fel ellenpéldaként, hogy miért ne lehetne hasonlóképpen megoldani a távbeszélő-forgalom elszámolását is. Csak megfeledkeznek arról, mennyire különbözik az említett szolgáltatások jellege, a telefonbeszélgetésekétől. A jelenleg használatos számlázási rendszer - természetesen nem a telefon-előfizető félrevezetésére szolgál - mint azt sokan bizonygatják hanem logikus és szükségszerű megoldás. A hirtelen megnövekedett telefon- számla s az esetleges reklamációval járó utánjárás nem csupán az előfizetők számára kellemetlen, hanem számunkra is, hiszen nemegyszer a becsületünkön esik csorba. Pedig jóllehet, egy-egy tévedhetetlennek hitt berendezés, vagy akár a telefonálók könnyelműsége az oka a félreértésnek. Persze előfordulhat, hogy a posta dolgozói hibáznak. Mégis szabad legyen megjegyeznem: ki állíthatja önmagáról, hogy tévedhetetlen? • Köszönöm a beszélgetést. BARANYAI LAJOS A megalakulásának huszadik évfordulóját idén ünneplő Nagykürtösi (Vel’ky Krtíé) járás legnagyobb vállalata. Az avatatlanok mégis keveset látnak belőle. A termelés szinte teljes egészében a föld mélyében folyik, az irányító-, valamint a forgalmazási központ is egy csendes, félreeső völgyben van. Mindezek ellenére aligha van olyan ember, aki ne ismerné, vagy, ne került volna kapcsolatba - ha közvetve is - az ott dolgozók munkájának eredményeivel... Ez a vállalat a Dolina Szénbánya, ahonnan már a felszabadulást követő években felszínre került a szén, igaz, akkor még a Kékkői (Modry Kamen) Szénbányák égisze alatt termelő, adtak át a kiváló eredményeket elért bányászoknak, többek között Ján Kovác, Iván Kubacka, Jozef Cudzis „Az áldozatkész munkáért", Győri József és Hegedűs László „A munka- hűségért" elismerésben részesült. Ennél persze sokkal többen vannak a most nem ünnepelt „névtelen hősök", akik nap nap után alászállnak, hogy kiszabadítsák az értékes szénréteget a föld szorításából, és a felszínre küldjék. Munkájuk bizony nem könnyű. Erről saját szememmel is meggyőződtem, amikor több alkalommal rekordkísérlet közben, vagy új bányafolyosó megnyitásakor felkerestem az egyes kollektívákat a fekete gyémánt „birodalmában". Légióval szerényebb vállalat keretében. Az azóta eltelt időszak alatt rohamosan fejlődött a bánya, dolgozói, szocialista brigádjai révén szép sikereket ért el. Méltón ünnepelhetjük szeptemberben a bányásznapot, amikor egy napra - miután feljöttek a föld mélyéből - ünneplőbe öltöztek és végigvonultak a városon a járási székhelyre összesereglett állampolgárok ünneplése közepette. Az elismerést igencsak kiérdemelték, hiszen az elmúlt évet is sikeresen zárták: a szénjövesztésben túllépték az egymillió tonnás határt, terven felül több mint 7200 tonna osztályozott szenet küldtek a felszínre, fették mindezt úgy, hogy szigorúan ügyeltek a termelés gazdaságosságára, az üzemanyag- és energiatakarékosságra. Az eredmények elérését nagyrészt segítette többek között a tudományos-műszaki fejlődés vívmányainak bevezetése és több más ösztönző tényező. A „csúcsdöntögetésben" a már korábban is szép sikereket' elért kollektívák: Ján Kyzek ifjúsági brigádja, Jozef Bartko, Rudolf Kubinec, Zólyomi Zoltán, Tóth Tibor, Stefan Strhánsky munkacsoportja jártak elöl. Eredményességben egyenrangúak voltak a vágathajtó kollektívák is: Martin Főik, Köböl Róbert, Ján Kortis és még mások brigádjai is kiválóan dolaoztak. A bányásznap alkalmából idén is több kitüntetést utóbb Stanislav Báláz volt a kalauzunk, amikor a II. fejtőszakaszon a Jozef Bartko irányította brigád tagjait kerestük fel. A bányavasút szűk kabinjában zötykölődve mintegy húsz perc alatt értünk a „végállomásra", ahonnan gyalogszerrel haladtunk tovább, egy már üzemelésen kívül lévő, elhagyott folyosón. Bányához nem szokott embernek hosszúnak tűnő gyaloglás után értük el a fejtőrészleget. A KS1-KG jelzésű szénkombájn egyhangúan haladt előre és morzsolta a majd háromméteres szénréteget. Mellette folyamatosan kúszott a szállítószalag, mely a folyosó'végén lévő „társához" továbbította az évmilliók óta a mélyben érlelődő fekete széntömböket. Jozef Chriena kombájnkezelő leállította a dübörgő zajjal dolgozó gépet, és néhány percnyi pihenőt engedélyezve magának és társainak, vallott munkájáról:- Nem könnyű a bányászélet, mégis lehet szeretni ezt a munkát - mondta, miközben védelmet kerestünk a hidraulikus pajzsok alatt. Rendkívüli munkafegyelmet kíván, sokak esetében lemondást, hiszen itt tilos a dohányzás, a szeszes ital fogyasztása, hogy csak e két dolgot említsem. A bánya mélyén elsődleges feladat a munkabiztonság betartása, hiszen egyetlen könyelmü mozdulat balesetet okozhat, sőt, életveszélyt jelenthet. Ezért van szükség arra, hogy a kollektívák tagjai megértsék egymást, összehangoltan végezzék munkájukat. A mi brigádunk tudatában van mindennek, felelősségteljesen végzi mindenki a munkáját, és igyekszünk teljesíteni a kitűzött tervet. Szorongó tekintettel pillantunk fel a védelmet nyújtó pajzsra, amikor megnyikordul felettünk és apró széndarabkák hullnak az ölünkbe. Ijedtségünket látva Stefan Maksi, műszakvezető megnyugtat:- Nem kell félni, a merevítő pajzsa elegendő biztonságot nyújt az utólag leváló széndarabok vagy földréteg omlása ellen. Mi, akik naponta itt dolgozunk, már megszoktuk, tudjuk, ez természetes velejárója a szénfejtésnek. Persze, biztonságérzetünket az is növeli, hogy minden szükséges tennivalót lelkiismeretesen elvégzünk, nehogy mulasztásunk miatt baleset következzen be. Nekünk, a bánya mélyéhez nem szokott embereknek, feltétlenül jól jött e biztatás, s ami még inkább megnyugtatott: tudtuk, hogy Stefan Maksi közel három évtizede száll alá rendszeresen a bányába, van tehát tapasztalata. Szívesen beszélgettünk volna még tovább, ám a bányászok munkájában különösen érvényes a mondás, hogy minden perc drága... Jó munkát kívánva továbbmentünk, követve a kombájn által futószalagra került szén útját. A szűk bányafolyosókon haladva munkájukat végző munkacsoportokkal találkoztunk. Jozef Golian és Viliam Miekinsky társaival a hidraulikus dúcolást végezték, Milán Václavík és Oroszlán István villany- szerelő ellenőríőmunkát végzett a folyamatos üzemelést biztosító műszerfalon. Az egyik közlekedőfolyosón Ludovít Pohánka karbantartó csoportja végzett javításokat a meghibásodott dúcoláson. A föld alatt szerteágazó folyosókon mindenütt serény munka folyt. A bányavasút kocsijában kifele jövet felidéztem a mintegy három óra eseményeit, a bányászokkal való találkozást. Egyszerű, közvetlen emberek mindannyian, akik önként vál- ÚJI Iáit, felelossegteljes munkájukat igyekeznek becsülettel elvegezni. Kijár nekik a megbecsülés. S nemcsak a bányásznapon... BOJTOS JÁNOS 1988. mmmhm mhmmm mb OHM MM jpMMBHMBHi^k ^MMMMMMM| MMMM ■■ flPiMMMHM^^ flBHB «*E
