Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
már az lenne a meglepetés, ha a Szovjetunió nem szolgálna meglepetésekkel a nagyvilág számára. S ha belegondolunk, az „//yen még nem vo/f" címszó jegyében kommentált eseményeket csupán azért érezzük meglepetésnek, mert mindmáig a régi mércével mérünk, a régi értékrendet alkalmazzuk. Aminek persze szintén megvan a magyarázata: az ember mindig viszonyít, s összehasonlítani azzal lehet, ami már volt, amit ismerünk. A lényeg, hogy miként értelmezzük az új dolgokat, hogyan tudjuk belehelyezni a szovjet társadalom minden területére kiterjedő gyökeres átalakulás folyamatába, az egyes jelenségek mögött meglátni az általános érvényűt. De hogy konkrét példákat említsünk: Ilyen még nem volt - írták a lapok október elején, amikor legfelsőbb tanács előkészítő bizottsága visszaküldte átdolgozásra az illetékes főhatóságoknak a mezőgazdasági-ipari komplexum jövő évi tervét. A képviselők úgy vélték, a tervezet nincs összhangban sem a XXVII. kongresszus, sem a 19. országos pártkonferencia határozataival, hiszen a beruházási eszközök csökkentését írta elő, holott épp ellenkezőleg, az élelmiszertermelés növelését, a falvak népességmegtartó erejének fokozását szolgáló ráfordítások növelésére van szükség. S ugyanilyen újdonság volt, hogy a szovjet televízió két hete összefoglalót sugárzott a minisztertanács üléséről, amelyen teljes döntések egész sorának végrehajtása következik. Sok küldött bírálta, hogy a gazdasági reform megvalósítása lassabban halad a kelleténél. A határozatok teljesítésének elhúzódását Gorbacsov is a krónikus betegségek egyikének nevezte. Csakhogy a krónikus betegségekre általában jellemző, hogy a kilábalás nem megy könnyen. Erre a következtetésre jutott a főtitkár szeptemberben, amikor szabadságáról visszatérve azonnal Szibériába utazott. A munkatalálkozókon elsősorban a lakosság szociális problémáira terelte a beszélgetést, s kemény szavakat használt a helyi - tanácsi, vállalati - vezetéssel szemben a fogyatékosságok miatt. Emlékezetes krasznojarszki beszédében azt mondta, az átalakítás megmutatta, hogy ki mennyit ért azok közül, akik különböző tisztségeket töltenek be. Sokan még úgy dolgoznak, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. „Úgy vélem, az ilyen káderek nem maradnak meg sokáig tisztségükben, ha nem változtatnak magatartásukon. Ezt az emberek hangulatából éreztem ki..." - fűzte hozzá, s ez utóbbi félmondata nagyon elgondolkodtató. KETTŐS TISZTSÉG 1 Ennek az útnak a tapasztalatai is közrejátszottak abban, hogy szeptember utolsó napjára váratlanul összehívták a központi bizottság, október első napjára pedig a legfelsőbb csők tekintélyének növelését, egyben azt szolgálja, hogy megszüntessék a párt direktív beavakozását a tanácsi munkába. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a pátszer- vek végzik a állami és gazdasági szervek munkáját. A pártbizottságok kidolgozzák az irányelveket, s teljesítésüket nem bírálhatják majd - úgymond - páholyból, mert az első titkár tanácselnökként a végrehajtásért is felelős. Ha a pártbizottság több tagját jelölik a kettős tisztségre, akkor az fogja majd betölteni, aki a legtöbb szavazatot kapja. Természetesen számolni kell azzal is, hogy az első titkárt nem választják meg tanácselnöknek. Ez esetben - moszkvai szakértők szerint - a pártbizottságoknak is fel kell tenniük a kérdést, lehet-e első titkár az, aki nem élvezi az emberek bizalmát. Új LÁNCSZEM Két hete bocsátották a Szovjetunióban országos vitára az alkotmány módosításának és az új választási törvénynek a tervezetét. A dokumentumokból kitűnik, hogy a politikai reform megvalósításában az egyik fő, új láncszem a népképviselők kongresszusa lesz. A kongresszusba ct évre szólóan 2250 képviselőt választanak, kétharmadukat a lakosság, egyharmadukat pedig a különböző társadalmi szervezetek küldik a testületbe. Az, hogy ÍJ SZÚ névre szóló és rendkívül szigorú bírálatok hangzottak el - megint csak az agráripar felelős vezetőit érte a legtöbb elmarasztalás. NYÍLT SISAKKAL A nyílt tájékoztatásnak, a nyilvánosság közügyekbe való bevonásának, vagyis a glasznosztynak a konkrét megnyilvánulási formái ezek. E formákat, módszereket pedig a Szovjetunióban is most tanulják, most szokják meg, ami nem is olyan egyszerű és zökkenőmentes dolog, mivel e formák egyre sokrétűbbé válnak, párhuzamosan azzal, ahogyan a glasznoszty mind több, korábban tabuként kezelt területre (az állami élet kérdései, személyi változások, határozatok előkészítése, külpolitika, honvédelem stb.) terjed ki. A legfelsőbb pártvezetés ji glasznosztyot az átalakítás, a mély gazdasági és politikai reformok egyik legfontosabb eszközének tekinti. Mihail Gorbacsov az országos pártértekezleten zárszavában úgy fogalmazott, hogy e tanácskozás egyik hőse a glasznoty volt. Október és átalakítás: a forradalom folytatódik címmel mondott beszédet tavaly, a hetvenedik évforduló alkalmából megtartott ünnepi ülésen Mihail Gorbacsov, majd pedig sor került arra a maga nemében páratlan nemzetközi találkozóra, amelyen kommunista és munkáspártok, fejlődő országok, szocialista és szociáldemokrata pártok, demokratikus és felszabadítási szervezetek küldöttségei kötetlen formában mondták el véleményüket a világról, Októberről, magáról a Szovjetunióról, az ottani folyamatokról. Gorbacsov emlékezetes beszédében értékelte és újraértékelte a hét évtizedes utat. Most, Október 71. évfordulóján célszerű felidézni néhány akkor elhangzott gondolatot: „Éppen a szocializmus fejlesztésében, a leninizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látjuk mai teendőink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi kötelességünket. “ Másutt: „Minden alapunk megvan arra, hogy az átalakítást meghatározott történelmi szakasznak tekintsük társadalmunk folyamatos fejlődésében... a szocializmust új minőséggel kell felruháznunk, új életet kell belélehelnünk, ennek érdekében pedig a társadalom életének minden oldalát, az anyagit és szellemit egyaránt, alapjaiban kell megújítanunk, s rendszerünk humanista jellegét a legteljesebb mértékben fel kell tárnunk. Az átalakítás célja az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a maga teljességében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját... “ Egy hónappal ezelőtt pedig egy nemzetközi tudományos konferencián Vagyim Medve- gyev, aki pár nappal korábban lett a KB ideológiai bizottságának elnöke, azt fejtegette, hogy jelenleg a Szovjetunióban történelmi kísérlet folyik egy olyan új hatalmi rendszer kiépítésére, amely a párt vezető szerepe mellett sokoldalúan fejlett demokratikus struktúrán alapul. A szocializmusnak olyan politikai rendszert kell kifejlesztenie, amely figyelembe veszi és tükrözi a társadalom tényleges összetételét, az érdekek sokszínűségét. Ha a tavalyi ünnepi beszéd óta eltelt időszak történéseit tömören jellemezni kellene, azt mondhatnánk: folyamatatosság és folytatódó megújulás. A négy hónappal ezelőtti országos pártértekezlettöl maga a főtitkár mondta, hogy ilyen nyílt vitát még nem látott a Kongresszusi Palota. Akkor azt írtuk, hogy megkezdődött az átalakítás második szakasza, a határozatok, a mélyreható felelősségtanács ülését. A pártapparátus új struktúrájával, a személyi változásokkal kapcsolatos döntések célja, hogy új ösztönzést adjanak a peresztrojkának, a demokratizálásnak. A KB keretében hat bizottságot hoztak létre, részben a korábbi osztályok összevonása útján, ugyanakkor sok osztályt - főleg az ipari és mezőgazdasági ágazati osztályokat - megszüntettek, hatáskörüket a tanácsi szervek veszik át. Jelentősen, 50 százalékkal csökkentik a KB-apparátus létszámát is. A hat új bizottság: pártépítési és káderpolitikai, ideológiai, társadalmi és gazdaságpolitikai, mezőgazdasági, külpolitikai és jogpolitikai bizottság felállítása egyben jelzi, hogy a jövőben a párt mely fő területekre összpontosítja figyelmét. E változások egyben a párt és az állami szervek funkcióinak szétválasztása, pontos körülhatárolása felé tett lépést is jelentenek, az országos pártértekezleten elhangzott határozatok szellemében. Hiszen például döntés született arról is, a jövőben a párt- és az állami szervek nem hoznak közös határozatokat, a pártszervek nem adnak utasításokat az állami szerveknek, csupán a bennük dolgozó kommunistáknak. Egyes értékelések szerint a személyi változások azért keltettek bizonyos fokú meglepetést, mert az állami élet átszervezésében megfordult a sorrend. Még a pártkonferencia döntött úgy, hogy a pártbizottság első titkári funkcióját és a megfelelő szintű tanácselnöki tisztséget egy személy töltse be. Sokan úgy képzelték, hogy e folyamat alulról fog kezdődni. Szovjet jogtudósok szerint olyan felépítmény kialakítása a cél, amelyben differenciálódik és integrálódik három, az új szocializmus kép kialakítása felé vezető tényező. Ezek: a párt politikai vezető szerepe, a hatalmat demokratikusan gyakorló államigazgatás és a társadalmi önigazgatás. Az elnöki-titkári funkció összevonása tehát azt szolgálja, hogy eredményesebben megvalósíthassák a párt és állami szervek funkcióinak különválasztását. Frappánsan fogalmazott az események másnapján a Magyar Hírlap kommentátora, amikor azt fejtegette, hogy nem Gorbacsov- nak volt szüksége az elnöki címre, hanem a címnek őrá. Mihail Gorbacsov a pártértekezleten kifejtette, a két tisztség összekapcsolása a tanáa nemzetközi-területi közösséggel együtt a társadalmi szervezetek is helyet kapnak a választott legfelsőbb testületben, lehetőséget teremt arra, hogy a társadalom sokrétűsége tükröződjön benne. A népképviselők kongresszusa dönt majd az ország életének legfontosabb kérdéseiben, évente általában egyszer ül össze, és soraiból választják majd meg a legfelsőbb tanácsot. Ennek két egyenjogú háza lesz, a nemzetiségi és a szövetségi tanács. Feltételezik, hogy a legfelsőbb tanács mindkét házában évente a képviselők 20 százaléka kicserélődik. A legfelsőbb hatalmi szervek rendszerébe fog tartozni s legfelsőbb tanács elnöksége, tagjai lesznek: az elnök, az első alelnök, a köztársasági legfelsőbb tanácsok 15 elnöke, a két parlameneti kamara elnökei és így tovább Ez a testület egyrészt szervezési funkciókat tölt be, az állam „kollektív feje" lesz. Az alkotmánymódosítás számol egy új tisztség, a legfelsőbb tanács elnöki funkciójának a bevezetésével. Az elnököt a kongresszus titkos szavazás útján ötéves időszakra választja, s egy személy kétszer töltheti be egymás után ezt a tisztséget. Tevékenységéért a kongresszusnak és a legfelsőbb tanácsnak tartozik felelősséggel. Törvényeket ír alá, beszámolókat terjeszt elő az ország helyzetéről, a komoly bel- és külpolitikai kérdésekről, az ország védelmi képességéről. Ő áll a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának élén is. Hozzá kell fűzni, hogy a dokumentumtervezet az államhatalmi szervek minden szintjén öt évben állapítja meg a tisztségek időtartamát, s az egyes személyek mindenütt maximálisan két ötéves időszakot tölthetnek el funkciójukban. Korábban nem volt az a korlátozás sem, hogy egy személy egyidejűleg csak két tanácsnak lehet a képviselője. Uj korlátozás az is, hogy a miniszterek, a központi hatóságok vezető és a tanácsi apparátus munkatársai nem lehetnek képviselők abban a tanácsban, amelynek felelősséggel tartoznak. KÍSÉRLETI MŰHELYEK Számos, évtizedek óta húzódó, korában megoldottnak hitt vagy elhallgatott pobléma nyilvános felvetését is lehetővé tette az átalakítás légköre. Ezek közé tartozik a nemzetisé• Képviselők szavaznak az október elsejei parlamenti ülésen (CSTK- archív felvételek) • Mihail Gorbacsov az országos pártértekezleten gi kéídés. Hangsúlyozni kell, nem csupán az azerbajdzsáni-örmény vitáról, a karabahi eseményekről van szó, ezeket egyesek úgy szeretnék beállítani, mintha a peresztrojka szülöttei lennének. Nem, ezek múltból örökölt problémák, s csak a glasznoszty idején kerülhettek előtérbe ilyen kiélezett formában. Már a pártkonferencián is elhangzott, hogy a központi bizottság önálló ülésen foglalkozik majd a nemzetiségi viszonyokkal. Amint Gorbacsov is fogalmazott előadói beszédében, a fejlődés természetszerűleg a nemzeti öntudat növekedésével jár, az ezzel kapcsolatos új szükségleteknek nagy figyelmet kell szentelni. A viszály, a gyűlölködés az egész demokratizálási folyamatot, az átalakítást veszélyezteti. A Szovjetunió népeinek testvériségét, barátságát „úgy kell őriznünk, mint a szemünk fényét, más út nincs, más ésszerű alternatíva nem létezik A nemzeti öntudat előtérbe kerülésével, az emberek közéleti aktivitásának növekedésével függnek össze a balti köztársaságokban tapasztalható folyamatok, amelyek az utóbbi két hónapban elvezettek a népfrontmozgalmak megalakításához. Először Észtországban, majd Lettországban és Litvániában is megalakult a népfront. E népfrontok különböző társadalmi rétegek, csoportok képviselőit tömörítik, vannak közöttük párttagok, s egyházi személyiségek is. Mindhárom köztársaságban azt hangsúlyozzák, hogy a front nem tekinti magát pártnak és ellenzéknek sem. A mintának számító Észt Népfront alakuló kongresszusát Mihail Gorbacsov is üdvözölte, s a tanácskozáson részt vett az Észt KP KB első titkára is. Itt elsősorban azt húzták alá, hogy fő céljuk az átalakítás támogatása. Vaino Váljas első titkár Észtországot a peresztrojka kísérleti műhelyének nevezte. Az Észt Népfront az állampolgárság ügye, a hivatalos kettős nyelv- használat (az észt és az orosz nyelv párhuzamos használata) kérdése mellett a hangsúlyt az ún. köztársasági önelszámolásra helyezi. Vagyis nagyobb önállóságot kívánnak a köz- társasági szerveknek és kevesebb beleszólást a szövetségi minisztériumoknak. Azt akarják, hogy ne a moszkvai főhatóságok döntsenek arról, mit termeljenek Észtországban, s a termékeket hogyan osszák el, továbbá, hogy a vállalati minta alapján a köztársaság is jobban részesüljön az ott elért eredményekből. Lényegében valamilyen köztársasági érdekeltség megteremtéséről, a gazdasági önállóság kialakításáról alkotott elképzelések ezek. Váljas a 19. pártértekezlet vitájában elmondta: „Néhány tucat szövetségi minisztérium és főhatóság kezében van Észtország gazdaságának a 90 százaléka, s e szervek érdekeit nem lehet összeegyeztetni a köztársaság komplex fejlesztésének érdekeivel, örvendetes, hogy ez a fórum általános támogatást adott a regionális önelszámolásnak és önfinanszírozásnak, ami nem regionális elszigetelődést és lokálpatrióta egoizmust jelent, ellenkezőleg: teljes felelősséget a saját ter- '*mészeti és termelési erőforrások kihasználásáért, megőrizve a kialakult gazdasági kötelékeket, az egész ország érdekeinek tiszteletben tartása mellett. Látni kell, hogy mindezek elképzelések, amelyek alakulófélben, forrásban vannak. A pro és kontra vélemények összecsapnak, módosulnak. Elsősorban azért kellett említeni őket, mert érzékeltetik, tükrözik a Szovjetunióban zajló folyamatokat, a nyíltsággal együtt járó véleménycserét. Vagyim Medvegyev a már említett tudományos konferencián kijelentette, az SZKP kész a vitára mind a társadalmi szervezetekkel, mind a pártonkívüli tömegekkel. A párt elismeri a társadalmi szervezeteknek azt a jogát, hogy önálló véleményük legyen az egyes kérdésekben. S mint a gyakorlat, így például az országos vitára bocsátott dokumentumok is igazolják, nemcsak elismeri, hanem ki is kéri a véleményüMALINÁK ISTVÁN 0
