Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-08 / 27. szám
KÁNYÁDI SÁNDOR FRISS HAJTÁSÚ ROZMARINGSZÁL Csodálatos reggelekre virradtunk mostanában. Minden kizöldiilt fa egy-egy zengzetes zenepalota. Sárgarigók, gerlék, vadgalambok búgnak, turbékolnak, fuvoláznak. Nem tudhatjuk, hogy a hazatérésnek örül- nek-e ennyire, vagy a déli útjaik, vándorlásának alkalmával látottakkal dicsekszenek az itthon maradt, a komisz telet átdidergett, s hosszú turista utakra gondolni sem merő csiribiri szürke verebeknek. Meg az önérzetes feketerigóknak. A rigók azonban a nagy zenebona elől kicsettegnek a kertek végébe, s a városszélek bokrai közé. Párosán szállnak s nagy egyetértésben. A szarkák is egyre sűrűbben csir- regnek-csörrögnek, s valahonnan a Közeli erdőből a kakukk is bejelenti, hogy ő is itthon van, és hogy az maradt, aki volt. Kakukk, kakukk, kakukk! Mérgesen pattan elő erre a ka- kukkos óra kakukkja. És válaszul hétszer kiáltja, hogy: kakukk!- Hét óra! - nyit be a kisfiúhoz édesanyja. De a kisfiút mostanában, csodák csodája, nem kell költögetni, noszogatni, szavakkal ösztökélni, hogy kelljen már, igyekezzék a mosakodással, öltözködéssel. Már az első kakukkszóra kinyitja a szemét, s a hetediknél már kint is van a fürdőszobában. Még fél nyolcat se mutat a nagy mágus, és a kisfiú már a táskával a hátán, vígan lép ki az ajtón.- Mi ütött ebbe a gyerekbe, hogy még a bátyját sem várja meg? - töp- renkedik az édesanyja. Tavasz van - mondja mosolyogva a nagyfiú, s olyan titokzatosan, mint aki tudja, hogy miért igyekszik úgy a kisöccse.- Már úgysem érem utol - mondja a nagyfiú, lassan hajtva le a reggeli kakaót. De mintha nem is igyekezne utolérni. Neki nem sietős, az ó nagy lépteivel jó tíz perc alatt elér az iskolába. így ment ez pár napja. Aztán egyik délben kibújt a szög a zsákból.- Együtt is jöttünk! Hazafelé is! - buggyant ki az öröm a kisfiúból.- Kivel?- Hát vele...- Kivel vele? A kisfiú elpirult.- Akivel reggelenkint menni szoktam...- Kivel szoktál menni? A kisfiú hallgatott, majd azt mondta:- Egy hetedikessel...- Egy hetedikessel?- Egy hetedikes lánnyal...- Másodikos létedre?- Meg szokott várni a sarkon. Aztán együtt megyünk...- S hogy hívják? A kisfiú elnevette magát.- Úgy hívom a néma szultánkisasszony. De csak magamban nevezem így. Az egyik meséből való...- Néma szultánkisasszonynak nevezed?- Annak. Mert nem szól soha egy szót sem. Csak megvár. És megyünk együtt. Én mesélek neki, mint neked szoktam, amikor együtt megyünk az utcán. Elmondok mindig egy mesét az iskoláig. Néha kettőt is, ha rövidebbek. S ha nem érek a végére az iskoláig, akkor a szünetben tovább mondom. Ó csak hallgatja, és mosolyog. Nagyon szépen tud mosolyogni.- És ezért igyekszel úgy minden reggel?- Ezért - mondta boldogan a kisfiú. És kedvvel nekiült a másnapi leckének. x- Ma szólt! - Ezzel toppant be délben a kisfiú. - Megszólalt! Az édesanyja már látta a kisfiú arcán, hogy ki szólalt meg, de azért megkérdezte: ■ - A néma szultánkisasszony?- És mit mondott?-Azt kérdezte: ,,hogy vagy?" Csak ennyit?- Ennyit! De megszólalt. Holnap lesz a nevenapja.- Azt is megmondta?- Nem ö mondta. Én mondom. Erre az édesanyja mindjárt a falinaptárra pillantott, hogy hadd lám, milyen névnap is lesz holnap.- Nincs benne a naptárban! - mondta a kisfiú -, a néma szultánValkó Sándor illusztrációja kisasszony neve napját nem írják a naptárba. Azt csak én tudom, hogy holnap lesz. Vinnék neki egy szál virágot.- Virágot? Azt jól tennéd.- Csak egy szál rozmaringot szeretnék vinni. Vihetek?- Hogyne vihetnél, kisfiam - simogatja meg boldogan az édesanyja. Reggel aztán egy gyönyörű, friss hajtású rozmaringszállal indult el a kisfiú. A rozmaringot könyvbe is lehet tenni. Hálás, szerény virág. Hosszú ideig megőrzi illatát. Sokáig emlékeztet arra, aki adta. Légi furcsaságok A légi utasszállítás már a két világháború közötti években megtette az első, még bátortalan lépéseket, de csak a második világháború után indult fejlődésnek. Napjainkban a repülőgép a leggyorsabb és talán a legkényelmesebb közlekedési eszköz. A belföldi járatokon még nem is olyan jelentős a vonat, az autó, és a repülő közötti különbség. Minél nagyobb a távolság, ez annál jelentöN. KÁKAROV SZILVIA Éjszaka Súg a csend, búg a csend, alszik már a város, hallgasd ezt az éji zenét, hogyha nem vagy álmos. Ablakodon betekint a hold kerek képe, csillagpárok kapaszkodnak, fel az égi rétre. Neonlámpám bűvkörében pillangók cikáznak, éjszakai nyugalomra házőrzők vigyáznak. Egy elkésett autó száguld gyors iramban, sikít a fék, s felriadnak a rigók a parkban. sebb. Phileas Fogg úr, Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényének hőse, napjainkban jóval rövi- debb idő alatt járhatná körül a földgolyót. Csak föl kellene hívnia egy utazási irodát és telefonon megrendelnie a jegyeket a kívánt útvonalra. Aztán kényelmesen elhelyezkedhetne a sugárhajtású repülő kényelmes foteljában, s jószerivel még szét se nézhetne, máris visszafelé hozná a gép. De egy ilyen utazáson nem lehetett volna része ezer fantasztikus kalandban, következésképpen Verne sem írhatta volna meg ennek a (maga idejében) nem mindennapi utazásnak a történetét. Talán jobb is, hogy Phileas Fogg 1872- ben, vagyis több mint száz évvel ezelőtt indult a világ körüli útra! Az évtizedeken át tartó kísérletezések és az azokat követő korszerűsítések eredményeképpen az utasszállító repülőgépek ma már biztonságosan közlekednek olyan útvonalakon is, amelyekre húsz évvel ezelőtt még csak nem is gondolhattak. Talán hallottatok már Cskalovról és Gromovról, a két szovjet pilótáról, akik a harmincas években, életük kockáztatásával az Északisark fölött átrepülve tették meg az utat a Szovjetunióból az Egyesült Államokba. Akkoriban ez olyan hőstett volt, amelyről az egész világsajtó a legnagyobb elismerés hangján számolt be. Most pedig nincs ennél egyszerűbb a nap alatt. A SAS, a skandináv légitársaság évek óta az Északi-sark fölött vezeti át a Koppenhága-Tokio közti, menetrendszerű járatait. Amikor a stewardess ünnepélyesen bejelenti, hogy „Hölgyeim és uraim, az Északi-sark fölött repülünk", az utasok nagy része az igazak álmát alussza. Azok pedig, akik nem aludtak el, megvonják a vállukat: „Na és!“ Ugyanez a helyzet az Atlanti-óceánnal is. A repülés úttörőinek - gondoljunk itt Reedre, Aloockra, Lindberghre - drámai repülése ma már történelem. Utasszállító gép leszállás nélkül először 1953-ban repülte át az Atlanti-óceánt, de már ez is a múlté. Mostanság akkora forgalom van az óceán fölötti légtérben, mint egy nagyváros legforgalmasabb utcáján. De nemcsak az óceán fölött. Ha ránézünk a földgolyónkat behálózó légi útvonalak térképére, jószerivel nem is látjuk a földet a sok vonalkától. Rio de Janeiróból Londonba, Ottawából Sydneybe, Moszkvából Tokióba számtalan, egymást keresztező légi út vezet. Maholnap alig lesz olyan pontja a Földnek, amelyet ne közelíthetnénk meg gyorsan és biztonságosan: vagyis repülőgéppel. F. I. Gondolkodom, tehát... Összerakó A számozott részek közül kettő hézagmentesen egymáshoz illeszthető úgy, hogy egy kör alakuljon ki. Melyik ez a két rész? 1. Milyen szerszám látható az egyes képen, és ki használja? 2. Melyik földrészen él a kettes képen látható vadkutya, a dingó? MEGFEJTÉS A június 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: egy gömb súlya nyolc kocka; 1-c, 2-c, 3-a, 4-b, 5-b. Nyertesek: Rákóczi Diana, Komárom (Komárno); ifj. Hudák Milán, Érsekújvár (Nővé Zámky); ifj. Szórád Ferenc, Nyárasd (Topol'níky); Fiala János, Bratislava; Valkó Rózsa, Somorja (Samorín). NOBEL-DIJASOK o 2. A neoncső és a láthatatlan sugarak A múlt század folyamán sikerült megtalálni a villamos energia gyakorlati felhasználásának módjait. Elkészítették az első áramfejlesztőket (dinamót, alter- nátorokat), a villanymotorokat és a világítótesteket is. A távíró, a telefon, sőt a rádió is a tizenkilencedik század találmánya, hiszen a velük kapcsolatos elméleti kérdéseket a múlt században • tisztázták. Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy jelentős felfedezésekre számítva sok tudós folytatott kísérleteket az elektromosság területén. A katódsugárzás volt a megoldásra váró rejtélyek egyike. Michael Faraday, a villamosság- tan „atyja", az első laboratóriumi áramfejlesztő és a villanymotor feltalálója, már a múlt század harmincas éveiben létrehozott villamos kisülést ritkított gázban. Tevékenysége nyomán többen vizsgálták azt a fényjelenséget, amely a katóddal szemben az üvegcső belső falán jön létre. Sokáig csak érdekességük miatt kísérleteztek a katódsugarakkal. Egy idő után a tudósok kiderítették, hogy ezek a sugarak negatív töltésű részecskékből állnak. Ez a felismerés elvezetett az elektron felfedezéséhez. Wilhelm Conrad Röntgen, a würzburgi egyetem fizikai intézetének egykori vezetője - 1894-tól rektora - 1895. november 8-ról 9-re virradó éjszaka laboratóriumában különös jelenségre lett figyelmes: amikor bekapcsolta a fekete papírba burkolt kisülési csövet, a közelben elhelyezett fluoreszkáló só világítani kezdett. Röntgen azonnal felismerte, hogy újfajta sugárzással áll szemben, amely nem azonos a negatív részecskékből álló ka- tódsugárzással. Lázas kísérletezésbe kezdett. Néhány hónap múlva sikerült olyan készüléket szerkesztenie, amely a gyakorlatban is használható volt: 1896. január 20-án már az X-sugarak segítségével (Röntgen így nevezte el az újfajta sugarakat) illesztették össze emberi kar eltört csontjait. Azóta sem volt rá példa, hogy tudományos felfedezés ilyen gyorsan bekerült volna a gyakorlatba. Röntgen kiderítette, hogy ez a sugárzás egyenes vonalban terjed, rendkívül átható és ellentétben a katódsugarakkal - amelyből létrejön - elektromos térben nem hajlik el. Vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy afényhez hasonló természetű. Mint az a későbbiekben kiderült, Röntgennek ebben is igaza volt. A fény és az X-sugarak mindössze hullámhosz- szukban különböznek egymástól. Az utókor, felfedezője iránti tiszteletből, a sugarakat röntgen- sugaraknak nevezte el. Keletkezésük módját csak később sikerült tisztázni. Kiderült, hogy a ka- tódsugarat alkotó nagy sebességű elektronok az anód nevű elektródba vagy egy másik fémlemezbe (ún. antikatódba) ütközve lefékeződnek, eközben rendkívül kis hullámhosszú elektromágneses, azaz röntgen- sugárzás jön létre. 1901-ben, az első fizikai No- bel-díj átadásakor, senki sem vonta kétségbe, hogy azt Wilhelm Conrad Röntgen jogosan kapta. A röntgensugarak vizsgálata ezzel nem zárult le, ellenkezőleg: igazán csak ekkor kezdődött. A tudósoknak később több Nobel-dijat „hoztak" ezek a láthatatlan sugarak. OZOGÁNY ERNŐ ■i mm M mm i ■ü 891 /
