Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-21 / 42. szám

Hallottuk DRÁGA ASSZONY ‘ - Már a tizedik konyakot iszom - mondja a férj mert összevesz­tem a feleségemmel. Szinte hihetet­len, mibe kerül ez az asszony! Vlado Mach karikatúrája A hét vicce- Nemsokára öcsikét hoz neked a gólya - újságolja anyuka az ötéves kisfiának. - örülsz?- Jobban örülnék, ha inkább az öcsike hozna nekem gólyát. SZIPORKÁK AZ EULENSPIEGELBÖL Akadnak olyan helyzetek, amikor fél­kész tények elé állítjuk egymást. Már arra is büszke, hogy sikerül meg­húzódnia mások árnyékában. Olykor a hallgatást is idézni kellene. Sok helyütt azért vezették be a tanács­adást, hogy megakadályozzák a felvilá­gosítást. Aki nyílt kártyákkal játszik, gyakran be­lebukik a játszmába. • i • « Végre saját hibáit is bírálja. Ám először próbaképp - másokon. Napjainkban néhány, környezetszeny- nyezéssel kapcsolatos kijelentés is légből kapott. Az üres fejnek az az előnye, hogy könnyű magasan tartani. Egy ideig eszményképe volt, manap­ság meg eszményi életmódja... Hogy Szokrátész mennyire bölcs volt, többek között az is bizonyítja, hogy sem­milyen írásos emléket nem hagyott hátra. Sz. Hlavaty Márta fordításai TELEFON A lakásban cseng a telefon.- Ha engem keresnek, mondd azt, hogy nem vagyok itthon - figyelmez­teti a férj a feleségét. Az asszony felveszi a kagylót, kis ideig hallgat, majd megszólal:- A férjem itthon van.- Kértelek, hogy ne mondd meg! - tesz szemrehányást a férj.- Drágám, ez a hívás nem neked szólt! MÁR KÉSŐ A százéves aggastyán felsóhajt:- A száz hosszú év alatt senki sem kérdezte meg tőlem, van-e mit ennem. Most meg minden újságíró arról faggat, mit ettem a száz év alatt. ÉRTHETETLEN A nagylány megkérdezi az anyját:- Miért mentél férjhez az apuhoz? Az anya méltatlankodva feleli:- Hát már te sem vagy képes meg­érteni? TÁNCOSNŐK Pistike balettet néz a tévében. Egyszer csak odafordul az apjához:- Nézd csak, szegény néniknek lábujjhegyen kell táncolniuk. Hát nincsenek magasabb táncosnők? IGAZSÁGTALANSÁG- Az apu ma kétszer vert meg- panaszkodik Pistike az anyjának.- Miért?- Először, amikor megmutattam neki a bizonyítványt, másodszor meg, amikor rájött, hogy az a bizo­nyítvány az övé. LÁNYKÉRÉS- A feleségemmel már beszélt?- kérdezi az apa a fiatalembertől, aki azért jött, hogy megkérje a lánya kezét.- Igen..., de ennek ellenére is szeretném feleségül venni a kedves lányát. * Édességként mind a tíz ujját megnyalta az ebéd után - mert a szalvéta hiánycikk SIKERES DARAB- Mit szól a legutolsó darabom­hoz? - kérdezi a drámaíró a kriti­kust.- A legutolsóhoz? - Hm... ha valóban a legutolsó, akkor gratu­lálok. ELLENTMONDÁS- Doktor úr, mit ajánl a beteg lábamra?- Feküdnie kell!- És mit tegyek, hogy lefogyjak?- Mozogjon sokat. MAGYARÁZAT- Tanú, miért nem avatkozott köz­be, amikor a házasfelek székkel ve­rekedtek? - kérdezi a bíró a szom­szédtól.- Mert nem volt harmadik szék... FÉLELEM- Voltam ma az orvosnál, azt mondta, öltsem ki a nyelvem. Azu­tán erősítő gyógyszereket írt fel - mondja a feleség.- Rettenetes. Csak nem a nyel­vedre? - kiált fel a férj. Miroslav ávandrlík Régebben voltak tíz-tizenöt gyerekes családok is és csupán az • utolsó sarjból sikeredett zseni. Manapság egészen más az ábra. Ragaszkodunk ahhoz, hogy mindjárt az első gyerekből géniusz legyen. Ezt aztán megfelelő kitartással próbáljuk belesulykolni. így történt ez például a Novotny családban is. Eliska asszony úgy vélekedett, hogy a jövendő nagy virtuózát hozta a világra, Jifí úr viszont wimbledoni bajnokra tippelt. Könyörtelen harc kezdődött a családban. A kis Martinék először az anyukáját ütötte ki a nyereg­ből. Drámai jelenetek egész sorozata után meggyőzte öt arról, hogy zenei hallása nem jobb, mint egy szalamandráé. Jifí úr azonban kitartóbb volt. összesen kilenc elsóosztályú te- niszütót vásárolt a gyereknek, de mindegyik kihullott a kezéből. Ráadásul egyre szembetűnőbb lett, hogy a gyerek túltáplált. Ha Jifí úr álma valóra vált volna, minden idők legkövérebb teniszcsillaga tűnt volna fel a sport egén.- A zongoránál hízott el - állapította meg komoran az apa. - Ha szaladgálna, meg súlyzókat emelgetne, akkor erős és izmos testal­katú lehetne.- Nem tőlem örökölte a kövérséget - figyelmeztetett jelentőségtel­jesen az anya. - Ha zenei adottsága lenne, a testsúly semmit sem számítana. Egész sor elhízott kitűnő művészt ismerünk. Sokan ' hájtömegként vonultak be, a történelembe.- Lehetséges - ismerte el az apa -, de Wimbledonban még egyetlen hájtömeg sem nyert. Ügy látom, mindkettőnk álmai szerte­foszlottak.- Csupán egyelőre - mondotta Eliska asszony -, ugyanis lehetetlen, hogy Martinék semmire sem lenne alkalmas. Minden bizonnyal van valamihez tehetsége, amit nem vettünk észre. Hajszoltuk az elképze­léseinket és figyelmen kívül hagytunk nagyon fontos dolgokat. Csak egyszer még a szemünkre ne vesse!- Mi minden lehetségesei elkövettünk! - állapította meg az apa.- Ha összehasonlítom az én szüleimmel...- Hát még az enyémmel! - toldotta meg az anya. - Ma a Nemzeti Színházban játszhatnék hárfán. Úgy vágytam egy hárfára, de az apám folyton csak a horgászbotokat vásárolta, pedig soha nem fogott semmit.- Hát mit kezdjünk Martinékkel? - tért vissza az eredeti tárgyra az apa. - Nem kellene megkérdezni tőle, hogy mi érdekli? Miben kíván kitűnni az életben? Eliéka asszony egyetértett. Lehetetlen, hogy az ő fiának ne legyenek magasztos ideáljai. Olyan példaképek, amelyek fellelkesí­tették a tévében. Este aztán le is ültek a fiukkal, hogy elmélyedjenek serdülő lelkivilágában. Igazi őszinteségre biztatták.- Martin fiam, kell, hogy valamilyen véleményed legyen a világról- kezdte az apja a beszélgetést. - Én a te korodban ökölvívó szerettem volna lenni, anyukád meg hárfaművész. Áruld már el, hogy te mi szeretnél lenni? A gyerek ábrándosán elmosolyodott, majd felsóhajtott:- En szeretnék világbajnok lenni a szilvásgombóc-evésben. Őrei Éva fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents