Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-21 / 42. szám
írott tó irattan ^Utóinak, aZS'k tó'Twánytótógok kiküszöbölésének reményétón? sek levonásává! szukebb g . , bejelentések és valamint a különféle harométer szerepét, amely SS??srsw;. „ ssaf&s SS^SSSSSíSl tó a tttóügye* igazgatásába. gált és feltárt fogyatékosságokat mindenképpen igyekszik „eltussolni", magyarázni, mentegetni. S végső soron csak passzivitást, közönyt, vállrándítást és kézlegyintést von maga után az a körülmény is, hogy noha emelkedő tendenciáról tanúskodik a kirótt büntetések száma, nagy többségük csak amolyan ,,no-no!“ vagyis enyhe dorgálás, amelynek nagyobb foganatja nincs. ALKALMAZZUK A TÖRVÉNY SZIGORÁT Az igazsághoz persze - hozzátartozik az is, hogy a lakossági panaszok alapján felderített komolyabb esetekben alkalmazzák a törvény szigorát. Most is folyamatban van néhány ilyen ügy. Egy névtelen bejelentéssel például fény derült arra, hogy a Középszlovákiai Baromfiüzemek konszernvállalatnál az 1984-1985-ös években a vállalat vezető gazdasági dolgozóinak utasítására az üzemvezetők számviteli üzelmekkel papíron mintegy kétmillió koronával „megemelték" az elért nyereséget, hogy ne maNEM EGYEDI, HANEM INTÉZMÉNYES MEGOLDÁSÉRT Van azonban még egy dolog, amiről éppen a lakossági panaszokkal összefüggésben feltétlenül szólni kell. Nevezetesen arról - s ez igen komoly dolog -, hogy vannak olyan bíráló észrevételek, főleg a közellátásra, a szolgáltatásokra, a közlekedésre, de nemcsak ezekre, amelyek évről évre ismétlődnek. Az ok az, hogy esetenként ugyan orvosoljuk a bajokat, de az intézményes megoldás (persze ennek számos összevetöje van) elmarad vagy megengedhetetlen módon késik. S ez nem éppen bizalomszilárdító körülmény. Köztük nem kis számban akadnak olyanok is, amelyek a józan emberi ész szerint még a beszűkült gazdasági feltételek közepette sem megoldhatatlanok. Részben a kisebb területi és termelési egységek, részben pedig a kormányok szintjén. TEHER AVAGY TÖKE Mindennek tudatában eltékozolhatatlan töket és nem.az ügyintézők gondját tetéző terhet kell látnunk azokban a lakossági beadványokban, amelyek - eltekintve most attól, hogy egy részük megalapozatlannak bizonyul - társadalmi aktivitásról tanúskodnak. Mégpedig olyan megvilágításban, hogy ez tulajdonképpen csak a csúcsa a nagy tömegében a felszín alatt rejtőző jéghegynek. Teljes mértékben vonatkozik ez az országosan tavaly elintézett mintegy másfél százezernyi, s a Szlovák Szocialista Köztársaságban nyilvántartásba vett csaknem negyvennyolcezer lakossági panaszra. A kérdés társadalmi jelentőségére utal az is, hogy a szövetségi kormánynak egy tavalyi határozata alapján, amely a minisztereknek és a szövetségi központi szervek vezetőinek feladatul adta az ezzel kapcsolatos ügyintézés alapvető tapasztalatainak felmérését és a jelzett fogyatékosságok kiküszöbölését, ezekben a hetekben a Szövetségi Gyűlés két kamarájának bizottságai megtárgyalták a CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának vonatkozó ellenőrző jelentését. A felülvizsgálat általánosított megállapítása egyébként az volt, hogy a lakossági beadványok nagy hányadát ugyan felelősségteljesen intézték el, de ennek ellenére a helyzet lényegesen nem javult. A bíráló észrevételek száma növekedett s ez főleg olyan területeken volt szembeszökő, amilyen a lakásgazdálkodás, a lakások karbantartása, a közlekedés, a kereskedelem és a lakossági szolgáltatások. Más szóval, semmiképp sem csökkennek, hanem éppenséggel gyarapodnak az olyan gondok és bajok, amelyek nap nap után közvetlenül érintik a lakossági érdekeket, jogokat s nem különben az egész társadalom jól felfogott érdekét is. Ugyanakkor, főleg az irányítás alsóbb szintjein - s ezt az ellenőrző jelentés hangsúlyozottan állapítja meg - a problémák rendezése távolról sem felelt meg a követelményeknek. Vegyük például az ilyen bejelentések kivizsgálásának módját. Tény az, hogy még viszonylag sok esetben nem eléggé tárgyilagos, nem tér ki a panaszok lényegére. Számos bírálót sem elégítenek ki a kényesebb kérdéseket kerülő, semmitmondó válaszok, arról már nem is beszélve, hogy az ügyintézés többnyire adminisztratív jellegű. Csak ritkán történik meg az, hogy személyesen is felveszik a kapcsolatot azzal, aki kritikájával bizalommal fordul az illetékes államhatalmi vagy államigazgatási szervhez. Ennél is súlyosabban esik a latba, hogy nem kevés az olyan vezető gazdasági dolgozó, aki a panaszok alapján kivizsradjon el a várt prémium. Most ezzel az SZSZK Legfőbb Ügyészsége foglalkozik. További lakossági panasz és a Csehszlovák Állami Bank ezt követő kivizsgálása leleplezte a SLOVAKOTERMA gazdasági egység vezetőinek „ügyeskedését", amellyel devizagazdálkodásunkat több, mint 185 ezer dollárral károsították meg. Ezzel az üggyel is foglalkoznak a bűnüldöző szervek. Bejelentéseikben elég sokan nyíltan szóvá tesznek egyéb jelenségeket is, amelyek szöges ellentétben állnak pártunk elnökségének a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem alapelveinek megszegése elleni harc hatékonyságának növelésére felszólító levelével. Egyebek között rámutatnak szolgálati gépkocsik magáncélokra való felhasználásának, jogtalan lakás- kiutalásoknak, a hétvégi házak engedély nélküli építésének, a tényleges gazdasági eredmények meghamisításának, „felértékelésének" eseteire. Az így kipattant és megerősített ügyek a törvény szigorába ütköznek, és az ilyesmi ma már igencsak kockázatos „vállalkozás". Ezzel összefüggésben az év első felében a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok több intézkedést fogadtak el. Céljuk az, hogy a legfájóbb panaszokra a közeljövőben rugalmasabban reagáljanak és megoldásukat biztosítsák az egyes tárcák, szervek és szervezetek. Ezzel egyidejűleg továbbra is követelmény, hogy az irányítás minden láncszeme szigorúan megkívánja a fegyelem megtartását, határozottan szembe szegüljön a társadalomellenes megnyilvánulásokkal és következetesebben fokozott igényeket támasszon a vezető dolgozók felelősségvállalásával szemben. Ezek a követelmények lényegében mindannyiunkra vonatkoznak. Csak teljesítésükkel érhető el, hogy kevesebb legyen a fejlődésünket gátló, az életszínvonalunkat, a közérzetünket kedvezőtlenül befolyásoló bosszantó körülmény, amelyeket híven tükröznek a lakossági panaszok. GÁLY IVÁN Szinte kivétel nélkül az uralkodó osztályok tagjai látogatták a Magas-Tátrát az első világháború előtt. Ebből kivétel csak Stary Smoko- vec volt az 1833-1868-as években, amikor is tulajdonosaitól, Csáky gróféktól, majd a jobbágyság megszűnése és a nagybirtok felosztása után a mlynicai földesuraktól Rainer János György, a dolgos és szerény poprádi vendéglős vette bérbe. A Rainer-házaspár korabeli vendégkönyve, amely1 ma megtalálható Tatranská Lomnicában a Tátrai Nemzeti Múzeum gyűjteményében, érdekes és kifejező képet fest a fürdőtelepülésról és látogatóiról. Az 1833-1847-es években a vendégkönyv 292 nagy formátumú oldalára minden fürdővendég legalább a nevét bejegyezte. Miután a látogatottság megnőtt és a település a bérlők igyekezetének köszönhetően jelentősen megnagyobbodott - ez már bonyolultabb lett. A huzamosabb ideig itt tartózkodó vendégek azonban annál részletesebben számoltak be tapasztalataikról. Megdicsérték Rainerék gondoskodását, gyakran verspróbálkozásaikkal fejezték ki kirándulási élményeiket és a Tátra iránti csodálatukat. A település intézményei Csákyék idején csak a „kiválasztottak" számára voltak nyitottak. Rainerék vendégei azonban többnyire a középrétegekből, nevezetesen a vidéki értelmiségi körökből regrutálódtak, de ellátogattak ide diákcsoportok, sót, nem is szórványosan, földművelők és munkások is. Volt, akit ide vonzott a Tátra megismerésének szándéka, másodikat pedig a gyógyfürdő hírneve. Ez annak volt köszönhető, hogy a Rainer-házaspár a helyi ásványvízbe cirbolya- és törpefenyő kivonatot elegyített. Neves személyiségek is ellátogattak ide. Többek között - 1833-ban - a szepességi festőművész, Czauczik József, aki portréi hátterén előszeretettel örökítette meg a Tátra panorámáját. Járt itt Húsz Dávid, a poprádi múzeum alapítója és Tibély Károly, aki négyvenkét napot töltött itt el tátrai tájképek festésével. A vendégkönyvbe - 1835-ben - rábukkanunk Kari Kalchbrennernek, a jeles botanikusnak és John Paget angol utazónak és irodalmárnak soraira. Rá három évvel a környéken festegetett a bécsi Jakub Alt festőművész, majd két évvel később a rokonszenves nyaralóhelyet megkedvelte Emst Lindner költő is. Asbóth János, a kitűnő fizikus és ásványkutató ezt írta a vendégkönyvbe: ,.Csodálatba ejtett nemcsak a gyönyörű természet, hanem a hideg fürdők gyógyhatása is". Ellátogatott ide Ludwik Zejszner, a neves lengyel geológus és Greiner Lajos, a haladó szellemű jolsvai (Jelsava) erdész. Ő állapította meg elsőként, hogy a Tátra legmagasabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs. II. FriedrichAugustszász király még jóval ezt megelőzően a vendégkönyvbe szerényen csak a nevét jegyezte be, amelyet valaki csak később emelt ki egy odarajzolt fenyőgallyal. Súlyos reumabántalmakkal 1841-ben jött el ide Ján Martin ratkovái földműves. Már öt éve segítség nélkül mozgásképtelen volt és négyhetes priessnitz-kúra után bot nélkül és fájdalommentesen felment a Tarajkára. Gyógykezeltetése jó eredményeiről adott számot a gerlachi Janó Fifík, a batizovcei Ján Povec, a poprádi Ján Graff kereskedelmi tanonc és mások. Kár, hogy azóta egyetlen egy kis hozamú forrástól eltekintve a többi elapadt. Magam is emlékszem még arra, hogy hozzávetőleg a negyvenes évek végéig minden smokoveci vendéglő asztalán két üvegkancsó állt, a fehérben kristálytiszta forrásvízzel, a zöldben ízletes savanykás ásványvízzel. A vendégkönyvben szereplők egyébként kiemelik a bérlők és a vendégek között uralkodó szívélyes légkört, a kitűnő konyhát, a személyzet figyelmességét. Az 1848-1949- es évek bejegyzései forradalmi hangulatot is árasztanak és a Bach-korszak abszolutizmusa idején ezt a települést úgy is jellemzik, mint a tényleges szabadság egyik ritka oázisát. Különféle nyelveken szerepel a vendégkönyvben a jelszó: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Rainer, miután hitvese és hú munkatársa elhunyt, már nem tanúsított érdeklődést a bérlet iránt. A vendégkönyvben ezt a helyzetet - nem kevés hibával - így jellemzi,,Pr. fűzfaköltő": Azt hallottam hogy Rainer úr, / Az eszét mindig azon túr, / Hogy már ő itten nem marad, / Város békére leszakad; / Jajj akkor pompás hegyeknek / És ezen kéki menyeknek / Úgy ezen nyári lakának / És utak javításának, / Mert ez mind fog elhervadni, / És utána kanyarodni. Áz 1869-es esztendő nyarán idelátogató vendégeket minden bizonnyal kellemetlenül meglepte, hogy a szívélyes és szerény Rainerék helyett két elegáns, büszke és kétségtelenül udvarias, de legalább olyannyira hűvös úriember fogadta. A bécsi „ihletésű" Kari Melicher Schwartz és Rébel igazgató, a tisztségviselőnek olyan típusa, amilyen itt még nem fordult elő s amilyenre itt nem is tartottak igényt A mesterkélt nagyvilágiság, a vaskala- posság és az új „világárak" már természetesen nem e hely korábbi látogatóira voltak szabva. Rainerék távozása után ismét olyan idők köszöntöttek be, amikor a Szalóki-csúcs alatti, annak idején egyetlen tátrai településnek ismét csak a kiválasztottak lehettek a vendégei. IVÁN BOHUŐ II. Friedrich August szász király aláírása a később odarajzolt fenyógallyal (Ifj. Iván Bohuá felvételei) jüMüHMUTH
