Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-14 / 41. szám

Az edző visszatér Jozef Venglos: „A futball becsületes munkát igényel" A futball szerelmese. Tanúskodik erről, hogy visszatért oda, ahonnét az 1982-es világbajnokság után elküldték. A válogatott élére. Dr. Jozef Venglos docens a Tátrán Ruzomberok, a Dukla Pardubice és a Slovan Bratislava színeiben játszott, az utóbbi csapat tagjaként 1955-ben bajnokságot nyert. Tíz év múlva a kenguruk országába ment, az FC Prague Sydney és az ausztrál válogatott szakvezetődéként tevékenykedett. Hazatérése után a VSS-nél és A Slovannál edzősködött, irányításával kétszer szereztek bajnoki címet a kékek. Mint az utánpótlás válogatott edzője - Jan Faberával - Európa-bajnoki diadalra vezette csapatát. 50 mérkőzésen ült a nagyválogatott kispadján Václav Jezek edző mellett, ott volt a csehszlovák labdarúgás nagy sikerénél, amikor a válogatott 1976-ban Belgrádban Európa-bajnokságot nyert. Aztán ö lett a vezetőedző. Bronzéremmel tért haza együttesével az olaszországi Eb­ről, később az 1982-es világbajnokság 24-es döntőjébe vezényelte a válogatot­tat. Edzősködött a Sporting Lisszabonnál és Malaysiában. Az idei esztendő januárjától ismét a csehszlovák válogatott szakvezetője. Újjáalakított csapatá­val október 18-án Luxemburgban kezdi meg a világbajnoki selejtezőket. • Hány órát foglalkozik naponta a labda­rúgással?- A futball olyan erős ópium, hogy állan­dó rabságban tartja az embert. A válogatott csapat edzőjére ez még hatványozottabban érvényes. Szakmai kérdésekkel naponta találkozom a bratislavai testnevelési főisko­lán; ehhez jönnek még az edzések és a meccsek, a szakirodalom és a videofelvé­telek tanulmányozása. Új dolgok felfedezé­se, illetve a régiek felfrissítése permanens munkát igényel. A labdarúgásban nincs megállás. Különben állva hagy a fejlődés. • Mit adott önnek a futball?- Sokat. Szinte mindent. Az egykori ru- zomberoki gyerek bekerült a csehszlovák és a világ labdarúgásának forgatagába. Sok érdekes embert, játékoát, vezetőt és más személyiségeket - ismerhettem meg. Nem­csak itthon. Szerte a világon. Betekinthet­tem az ún. nagy futball kulisszái mögé. Alkalmam volt meggyőződni róla, hogy mi­lyen erős társadalmi kihatása van a futball- nak, hogy többnyire nem a minden áron való győzelmet jelenti, hogy ez a játék a világ szenvedélye, hogy az élvonalbeli labdarúgás milyen látványossággal és szépséggel szolgál. • Bizonyára nem szívesen beszél a spanyolországi világbajnokságról. De hadd kérdezzem meg: mit jelentett Jozef Vengloé számára az 1982-es vb?- Beszélni kell róla. Hogy mit jelentett? Nagyon sokat. Előtte láttam az 1974-es és az 1978-as világbajnokságot, de a hat évvel ezelőtti vb-n való közvetlen részvételem új nézőpontot alakított ki bennem. Megismer­kedhettem a világbajnokság különleges lég­körével, vibráló belső feszültségével, az edzői felelősséggel. A történések közép­pontjában lenni egészen más, mint megfi­gyelőként részt venni ilyen óriási sereg­szemlén. Elgondolkodtatóan sok új tapasz­talatot szereztem. Nagyra értékelem, hogy 12 év után ismét ott lehettünk a világverse­nyen. Csak az idő mutatja meg, helyesek voltak-e elképzeléseink vagy sem. Elmond­hatom: Spanyolország fontos állomása volt edzői pályafutásomnak. va hangulatára. Azon a bizonyos három­szögön belül (edzők-vezetök-játékosok) semmilyen ellentétek nem voltak! Csoport- ellenfeleink egyszerűen jobbak voltak ná­lunk. Gondolok itt Angliára és Franciaor­szágra. A Kuvait elleni teljesítmény messze elmaradt a várakozástól... • önként adódik a kérdés: miért?- Nehéz a felelet. Döntő fontosságúnak tartottuk ezt a meccset, csakhogy nem volt az! Ha tovább akartunk jutni, le kellett győznünk Angliát vagy Franciaországot. A Kuvait elleni sikertelenség következtében a másik két meccsen nagy pszichikai nyo­más nehezedett a labdarúgókra. Azt nem állíthatom, hogy a játékosok nem küzdöttek, de távol voltak optimális formájuktól. A mér­kőzésből levontuk a tanulságokat. Bizonyá­ra akadtak hibák, de bízom benne, az idő néhány akkori konklúziót helyesbít. Ugyanis nem állítható: minden rossz volt! Az edzőt nem egy mérkőzés, egy sikertelenség alap­ján illik megítélni. Akárcsak minden embert, hosszú távon kell értékelni. Legalábbis én így gondolom. Az edzői munka könyörtele­nül igényes, felelősségteljes és kockázatos. Ezeket a nézőpontokat szem előtt tartva tértem vissza a válogatotthoz. • A spanyolországi csalódás után a Sporting Lisszabon edzője lett, majd Malaysiában működött, később a FIFA szolgálatában járta a világot, előadáso­kat tartott, népszerűsítette a labdarú­gást; a nemzetközi szövetség megfigye­lőiéként vett részt az 1986-os mexikói világbajnokságon. Akadt ideje arra, hogy figyelemmel kisérje a csehszlovák fut­ballt?- Egy pillanatra sem veszítettem el a kontaktust a hazai labdarúgással, örül­tem sikereinek és szomorú voltam, amikor nem sikerült bejutnunk az 1984-es Európa- bajnokság és az 1986-os világbajnokság nyolcas, illetve huszonnégyes döntőjébe. Amikor a Sportingnál tevékenykedtem, tele­fonon felhívott a Sparta és én két napon belül elintéztem, hogy játszhasson csapa­tom ellen. Malaysiái ténykedésem idején három csehszlovák válogatott és két klub­csapat szerepelt Kuala Lumpurban. Ezek a portyák több szempontból is hasznosak voltak... • Mikor kezdett azon gondolkodni, hogy ismét átvenné a válogatott irányí­tását?- Csak tavaly októberben; ekkor kaptam a konkrét ajánlatot. Nagy megtiszteltetés számomra a bizalom. • Egyszer már megbukott, most se viszi semmire! Labdarúgásunkon Bek- kenbauer sem segíthetne. Jó, hogy visz- szatért! Miért vállalta, mit akar ezzel bi­zonyítani? Ilyen és ezekhez hasonló megjegyzések hallatszottak, amikor több mint öt év után visszatért a váloga­totthoz. ..-Elég idős vagyok már ahhoz (Jozef Venglos 1936. II. 18-án született - a szerk. megj.)i hogy tudatosítsam: vannak kérdé­sek, melyekre nem lehet nemmel válaszol­ni. Mondjuk, jön az ajánlat a Reáltól, a Ju- ventustól vagy a Liverpooltól és az ember egyszerűen nem utasíthatja vissza. Mert ez bizonyítási lehetőség, szakmai elismerés, dicsőség. És ha a válogatotthoz hívják, egy pillanatig sem habozhat. Minden más csele­kedet helytelen és logikátlan lenne. A többi között azért vállaltam, ezt az óriási felelős­séggel járó tisztséget, mert már egyszer betöltöttem. Lelkesedéssel és becsületesen végeztem munkámat. Nem emlékszem rá, hogy valamilyen ,,bünt“ követtem volna el, vagy ártani akartam volna a csapatnak, illetve valamelyik játékosnak. Az idő később megmutatta: nem könnyű a világ- és az európai élvonalba jutni. Azok, akik vissza­hívtak a csapathoz, valószínűleg figyelem­be vették edzői múltamat is. • Amikor visszatért a válogatotthoz, mondta-e valaki, hogy az 1982-es világ- bajnokság utáni leváltása elhamarkodott volt?- Nem. Senki. Ezzel a kérdéssel ilyen szempontból nem is foglalkoztam. Úgy gon­doltam: visszahívásom az 1982-es világbaj­nokság átértékelésének és az 1970-től vég­zett edzői munkám elismerésének a követ­kezménye. • Spanyolország óta hat esztendő telt el. Megváltozott-e mint ember és edző?- Racionálisabb lettem, tudásban és ta­pasztalatban gazdagabb. Tudatosítottam, hogy a futballvilág hihetetlenül gyorsan vál­tozik, nagyobb a konkurencia, a labdarú­gásnak egyre nagyobb a társadalmi kihatá­sa. Elmondhatom azt is, hogy mostanság már egy kicsit másképpen tekintek a futball­ra mint korábban. Tudatosítottam ama köz­mondás igazát, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Tehát itthon akarok dolgoz­ni, saját körülmények között, szurkolóink szeme láttára, akiknek véleménye bizonyá­ra nem mindig fog egyezni az enyémmel, de akik valószínűleg úgy szeretik ezt a játékot, mint én. • Milyen irányban fejlődött az említett időszak alatt a labdarúgás? #- Univerzálisabbak lettek a járékosok, nőtt az iram, állandó versengésre képes futballnemzedék nőtt fel, olyan labdarúgók, akik képesek ellenfelükre rákényszeríteni stílusukat és villámgyorsan kihasználni az ellenfél gyengéit. Megváltozott a játékosok viselkedése is; kivételektől eltekintve job­ban becsülik egymást. Nálunk sajnos ez többnyire nincs így a bajnoki meccseken. Ilyen értelemben még sok a tennivalónk. • Mit gondol, képes-e lépést tartani a csehszlovák labdarúgás a világfejlő­déssel?- Szerintem igen. Azokat a változásokat, amelyekről beszéltem és amelyeket tudato­san elhallgattam, nem lehet erőszakkal „importálni". Megfelelően kell ezekre rea­gálni, fokozatosan átültetni sajátos körül­ményeink közé. Azt hiszem az alapfeltéte­lek megvannak. A szülök és a gyerekek szeretik a futballt, megfelelő szinten van a szakmai és szervezési „hátország" is. Ezeket a lehetőségeket kell helyes irányba terelni. A hangsúlyt a gyerekekre, a tömeg- futballra, illetve az élvonalbeli labdarúgásra kell helyeznünk. A futball minden szinten következetes és becsületes munkát igé­nyel. Sok mindent át kell értékelnünk; egye­síteni a nézeteket, hogy aztán határozottan indulhassunk a kitűzött célok felé. • Napjainkban lépten-nyomon talál­kozunk az átalakítás fogalmával. Hogyan képzeli ezt el labdarúgásunkban?- A társadalomban történő változások a futballt is érintik. Ez természetes. Szerin­tem nagyobb önállóságot kellene engedé­lyezni a kluboknak; mind szervezési, mind szakmai vonalon. És azon kellene fáradoz­nunk, hogy a labdarúgás népszórakozás legyen. Százezreknek a kispályákon és a szurkolóknak a lelátókon. • Mögöttünk van a tavaszi idény. Sőt, már ősszel is játszott egy mérkőzést a válogatott. Milyenek a tapasztalatai?- Ezek a meccsek a játékosok megisme­rését, összekovácsolását, a csapat konszo­lidálódását szolgálták. Ami a csapatot illeti, nem rossz kollektíva, lehet rá. építeni. A döntő azonban a játékosok formája és a mérkőzésekhez való hozzáállása lesz. A klubcsapatokban is! A válogatott gerincét a Sparta alkotja; a bajnokcsapat tagjai élet­módban, edzésmorálban példaképül szol­gálhatnak a többieknek. Sok új játékosnak is lehetőséget adtunk: Stejskal, Vlk, Hyravy, Moravcík, Weiss, Bittengel, Grussmann, Némecek, Fitzel, Fieber. Nagyjából már állóndósult a keret. • A világbajnoki selejtező csoportban Belgium, Portugália, Svájc, Luxemburg lesz az ellenfél. Hogyan látja az esé­lyeket?- Kiegyenlítettek az erőviszonyok, sze­rintem a pillanatnyi forma lesz a döntő. Számolni kell meglepetésekkel is. Minden csapat alaposan készül, gyűjti ellenfeleiről az ismereteket. Úgy gondolom, mostani válogatottunk rendelkezik figyelemre méltó futballtulajdonsággal. Láthattuk ezt néhány tavaszi mérkőzésen. Az igazi megismerést azonban csak a vb-találkozók jelentik majd. Labdarúgóinknak fel kell készülniük az el­lenfelek játékstílusára, hogy rájuk kénysze- ríthessék sajátjukat. Sok függ majd a csa­paton belüli légkörtől; átérzi-e mindenki a helyzet komolyságát, hisz egy futballnem­zedék világbajnoki szerepléséről van szó. Ezen túlmenően pedig elsősorban a cseh­szlovák labdarúgás hírnevének visszaszer­zése a tét. Úgy gondolom, a játékosok képességei, erkölcsi-akarati tulajdonsága, a motiváció biztosíték erre. Igényes edzés­munka nélkül azonban manapság már nem érhető el siker. LADISLAV JEZEK • A gyenge szereplésen, a keret összetételén (a sérült Masny és Kozák is tagja volt), a taktikán, a felkészülésen már nem változtathatunk. Mégis: ha le­hetne, mit csinálna másképpen?- Határozottabban kérném a küldöttség kibővítését egészségügyi szakemberekkel, szakáccsal... A keretet felelősségteljesen és az adott helyzet logikájának megfelelően jelöltük ki. Ezzel az eljárással csak később kezdett visszaélni néhány emberből álló csoport, amely kiprovokálta a sorozatos bírálatokat. Kozák és Masny nem lépett pályára a világbajnokságon. És talán még vannak olyanok, akik emlékeznek akkori kijelentésemre: a két játékos nélkül is elu­tazhatunk a vb-re. A felkészülés a tervek­nek megfelelően zajlott le. Olyan tenger­szint feletti magasságban edzőtáboroztunk, mint további hét válogatott, beleértve a fran­ciát is. Tíz nappal a vb megkezdése előtt 5:1-re vertük az olasz Ascolit. Csakhogy Jakubec megbetegedett, haza kellett utaz­nia, Bicovskynak magas láza volt. Ez a két momentum is rányomta bélyegét a kollektí­Ivan Hasek (balról), a csehszlovák válogatott egyik erős­sége (A CSTK felvétele) Nemrégen még mindhárman tagjai voltak a csapatnak - balról; Pavel Chaloupka, Václav Danék és Karéi Kula. Most már csak az utóbbi kettő. (Eugen Vojtísek felvétele) &ÚJ szó VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, hetyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252. 332-301 Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091 Hirdetési iroda közéleteknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83/544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. (Nagy László felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents