Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-14 / 41. szám
TANÍTÓ NÉNI A kis Pali hazajön az iskolából.- Nos, mesélj, milyen az új tanító néni? - érdeklődik az apja- Egészen jó - feleli a kisfiú: - Csak ne volna az a nagy korkülönbség. NÁSZÉJSZAKA UTÁN A nászéjszaka után Piriké felhívja az édesanyját:- Ó, drága anyukám: már az első éjjel veszekedtünk!- Nyugodj meg, kislányom, az ilyesmi előfordul.-Az lehet, de most mit kezdjek Péter holttestével? KORSZERŰ TECHNIKA 8 £ £ i •3 P ÚJSÁGHÍR- Azt írta az újság, hogy az új vendéglő kétmillió koronába került!- Képzelem, mennyibe kerülhet ott egy korsó sör! GYORSHAJTÁS-Miért hajtasz olyan gyorsan, Lajos?- Azért, mert nem működik a fék és szeretném, ha hamar hazaérnénk, még mielőtt valami szerencsétlenség történik velünk! NAGYPAPA- Nagypapa, te már 80 éves vagy, és még mindig jégkorongmérkőzésekre jársz. Nem zavar az a szörnyű zaj?- Dehogyis, hiszen megszoktam a diszkóban! SZERELEM- Szerelemből megyek férjhez, Piri, Hát te?- Ha valami jobb nem akad, akkor pn is. A hét vicce-Tudod, Ödön, hogy Lujzának kétszázezer korona hozománya?- Az nem hozomány!- Hát mi?- Fájdalomdíj a vőlegény számára. Hallottuk HA AZ EMBER NEM BESZÉLHET ÉS NEM IS HALLGATHAT, MARAD A CSALÁS TÁRGYALÁSON-Vádlott: a rendőrségen miért mondott hamis nevet?-Á bíró úr, én azt sem tudom mérgemben, hogy ki vagyok! BANKRABLÓ A bankba betör egy álarcos, pisztolyt szorongat, és az ablakon át a pénztáros elé lök egy kis cédulát. A pénztáros elolvassa.- Roppantul sajnálom - mondja -, de egy kiló lisztet, két liter tejet és tíz tojást a mellettünk levő élelmiszerüzletben kap. EDISON- Mi volna - kérdi a tanító a kis lurkótól - ha Edison nem találta volna fel az izzólámpát?-Akkor most gyertya mellett ülnénk a tévé előtt, tanító bácsi! EGYETÉRTÉS- Lajoska - korholja kisfiát a mama. - Apuka és én egyetértünk abban, hogy te alapos verést érdemelsz^- Dl anyuka, ha egyszer egyetér- tetek valamiben, akkor miért kell ezt éppen nekem megszenvednem? FÖSVÉNY- Szörnyű fösvény vagy - mondja mérgesen a vőlegényének Malvin.- Nesze, visszaadom a gyűrűdet!- De hol van a doboza? POLITIKUS-Csak amikor már meghaltam, akkor értik meg majd az emberek, hogy valójában mit is tettem- mondja sóhajtva a politikus.- örülj neki - nyugtatja meg a jó barátja -, hiszen akkor te már biztonságban leszel! MAGYARÁZAT-Tegnap végül megmagyaráztam a fiacskámnak, mennyit ér egy dollár! - közli barátjával egy amerikai igazgató.- No és megértette?- Hát persze. Ezentúl márkában kéri a zsebpénzt! , SZAKÍTÁS A kíváncsi Ilona megkérdi a szomorú Piroskától:-Mondd, miért szakítottatok.Lajossal?- Mert mindig veszekedtünk.- No és min?- Hát azon, hogy melyikünk szereti jobban a másikat? AMERIKAI HUMOR A bankba betér egy rendőr. A pénztáros, mielőtt kifizetné neki a csekkre járó összeget, azt követeli, mutassa fel a gépkocsivezetői jogosítványát és a legnagyobob figyelemmel, hosszasan tanulmányozza. A pénztáros azután kollégájának a füléhez hajol, és ezt suttogja:- Végre-valahára, teljesült a vágyálmom. Már régóta szerettem volna igazoltatni egy rendőrt! xxx Az apa, miután arról értesült, hogjr a fia rodeo-múlovas lett, sóhajtva jegyezte meg:- Persze nem fogsz sokat keresni, viszont hetente mindössze öt másodpercig kell majd dolgoznod! xxx Egy pénzszűkében levő diák arra kérte a barátját, aki kutyanyirási szakember volt, hogy vágja le a haját. A frizura remekül sikerült.-Hát ez pompás - állapította meg a diák, amikor szemügyre vette magát a tükörben. - De hogyan magyarázzam meg leközelebb a borbélynak, hogy pontosan ugyanilyen frizurát csináljon nekem.-Pofon egyszerű - válaszolta a barátja. - Egyszerűen mondd azt neki fölül olyan legyen, mint az uszkáré, oldalt olyan, mint a kuvaszé, a tarkón pedig olyan, mint a pincsié! (Readers Digest) Fordította: GELLÉRT GYÖRGY E zt az időjárást nekünk, migréneseknek találták ki. Mit csináljak? Gumikalapács- csal verjem szét a fejem, a vízcsap alá tartsam, vagy Mironalt vegyek be? Én, az analginfélék halálos ellensége? Csak a végső esetben, negyedévenként egyszer nyújtom ki a kezem ilyesmi után, amikor meglátom a fizetési szalagomon a prémiumom összegét. Először celaskon-te- rápiával próbálkozom, amely enyhíti a jégesőszerú dobogó fájdalmat a fejemben. A celas- kon kissé „habzik", de harminc perc múlva is úgy érzem, mintha olyan körhintán ülnék, amelyből nem lehet kiszállni. De már tudom, mit akarok. Egy csésze erős feketét, vagy fél deci erőset. A hűtőszekrényben azonban erősnek csak a csípős kecsup minősíthető, a pénztárcám belseje pedig - talán a nagy szárazság miatt - teljesen kiapadt. Ah, összeszedem az erkélyen az üres üvegeket. Tizenhármat találtam. Szerencsés szám! Veszek öt deka kávét, s még egy koronát vissza is kapok... Jaj, teljesen kiment az eszemből, a racionalizálás keretében nem tarthatunk igényt az „olcsóbb" csomagolású kávéra, ezért a télikabátom zsebeiben összekaparok még öt koronát s néhány fillért, és pár perc múlva már az önkiszolgáló bolt felé vezető úton állok, melyet az alapvető élelmiszerek beszerzése után sóvárgó vásárlók hosszú sora szegélyez. Oda se neki! Nekem ehhez semmi közöm. Az üvegeket beadom az átvevő-ablaknál, a kapott pénzért, illetve céduláért a pénztárostól veszek kávét és kész.- Hová, hová, barátocskám?! Nem látod a sort?! - förmedt rám egy vékony lábon járó, megtermett söröshordó, aki az ilyen nyápic alakokat, mint én, bizonyára szardíniásdobozból fogyasztja uzsonnára. Ugyanis, ha erősebb szél kerekedik, azonnal bele kell kapaszkodnom valami rögzített tárgyba. Remegő cérnahangon csipogom:-Csak az üvegeket... megyek és... A hordó nem engedi befejezni ■a mondatot. Galléron ragad és a sor végére penderít. Jól van hát, gondolom, én békés természetű ember vagyok. Azt is eltűröm, hogy fát vágjanak a hátamon, csak békesség legyen. Várom, amíg sor kerül az üvegeimre. Végre kirakhatom őket a pultDANA HLAVATÁ Kipróbált terápia ra egy nagyon szimpatikus asz- szonyka elé. Ha a fejem nem fájna, még találkát is kérnék tőle, olyan kedves. De így?-Tizenhárom - közölte röviden a cédula átadása közben. Átvettem és a kosarat udvariasan odanyújtottam a gyermekét karján tartó anyának.- Kérek egy csomag öt... óó- óóóh... tizennyolc koronás kávét - nyögöm kissé zavartan a pénztárosnak, s nyújtom a cédulát, meg az öt koronát.- Csak huszonnégyért van- és kinyújtott karral vár a pénzre.- De nekem nincs több pénzem ... - magyarázom csüggedten.- Sajnálom! - s a továbbiakban ügyet sem vet rám. Hát kész a kocsi. Ilyen sincs, olyan sincs..., hogy az ördög vinné el. Próbálkozzak másutt?... Szeretném visszaszerezni az üvegeimet, vagy megkapni az értük járó tizenhárom koronám.- Ember, hol él maga, vagy megtébolyodott?! Az üvegek ellenértékéért árut kell vásárolnia!- hárítja el kérésemet határozottan az előbb még szimpatikus asszonyka, s akkorát csap a pénztárgépre, hogy a fejemben azonnal fölrobban a kőbánya.- De más árura nincs szükségem - igyekszem még mindig nagyon nyugodt hangon beszélni.- Az engem nem érdekel. Üvegekért árut! - fejezte be a tárgyalást a pénztárosnő, én pedig tanácstalanul álltam kezemben a cédulával.- Mit kiabál itt? Előbb álljon be a kosárra várók sorába, mint mi! - mondta a sorban állók közül egy, a villámhárítóra emlékeztető külsejű asszony. A magyarázkodás, hogy egyszer már kiálltam a sort, nem segített. Újabb fél órát veszítettem. A tizenhárom üveg áráért két üveg sört vettem. Mérgemben az egyiket otthon azonnal fölnyitottam. Nem ihattam meg. Romlott volt. , A vizimanó kiáztatta benne a bütykeit. A másik sem habozott. Fájó fejem a tenyerembe temettem és a tele üveg sört, melyet tárgyi bizonyítékként akartam megőrizni, találomra a polcra szerettem volna helyezni. Elszámítottam a távolságot, s az üveg tartalmával együtt a fejemnek - melyet időnként csak dísznek hordok a nyakamon - a legérzékenyebb pontjára pottyant. Elsötétült előttem a világ, de aztán - akár hiszik, akár nem - az ijedtség és az ütés hatására váratlanul elmúlt a fejfájásom. ,Ha ezt tudom, mennyi időt takaríthattam volna meg, mennyi idegességtől kímélhettem volna meg magam. Az üzletbe sem kellett volna elmennem, ahol már savanyú pofával sem szolgálnak. A fejem tetejére ejtettem volna két méter magasból a virágcser.epet kaktuszostul. De azért minden rosszban van valami jó is. Csak ne lenne ennyire fájdalmas a tapasztalatszerzés..., s legalább csipetnyi logika lenne az egészben. KODAY BERTA fordítása
