Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-08 / 27. szám
Több mint három évtizedes múltja van az atomfegyvermentes övezetek eszméjének, igazán sürgetővé, időszerűvé azonban az utóbbi években vált. Egyrészt azért, mert a katonai szembenállás, s ezen belül a nukleáris konfrontáció szintje is mostanra jutott el a „tűréshatárig", másrészt azért, mert a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható pozitív változások e téren is adnak reményeket az előrelépésre. Az NDK fővárosában, Berlinben nemgériben rendezték meg az eddigi legreprezentatívabb találkozót az övezetekről: 113 ország több mint 1000 képviselője jelent meg, s a kilenc munkabizottságban összesen 651 delegátus fejtette ki véleményét. Ez a hatalmas érdeklődés is tanúsítja: az emberiség tudatosítja korunk realitásait, s az övezeteket igenlők és ellenzők vitájában a többséget - szerencsére - az első csoportba tartozók a -rotják. De az érvekről és ellenérvekről később szólunk. ELŐZMÉNYEK Egy közép-európai atomfegyverektől mentes zóna létrehozását először a Szovjetunió javasolta az ENSZ-ben, több mint 32 évvel ezelőtt. Azóta számtalan javaslat látott napvilágot ilyen övezetek létesítésére a Közel-Keleten, Latin-Ameriká- ban, az Indiai-óceán, a Földközi-tenger térségében és így tovább. De eddig csak két olyan nemzetközi megállapodást sikerült tető alá hozni, amelyek lakott területekre vonatkoznak. Nem beszélve természetesen arról a napjainkban elterjedt gyakorlatról, hogy sok Országban városok, községek nyilvánítják - kormányaik szándékaival ellentétben is - területüket atomfegyverektől mentesnek. S bár igazán hatékonyak a nemzetközi szerződések lennének, a helyi kezdeményezések jelentősége sem becsülhető le, hiszen a közvélemény ilyen megnyilvánulásai fontos politikai állásfoglalásokat jeleznek. A két érvényes megállapodás közül az egyiket Latin- Amerikában, mexikói kezdeményezésre írták alá 1967-ben. Különböző fogyatékosságai - hiszen ez volt a maga nemében az első - ellenére is nagy jelentőségű: kimondja, hogy a résztvevők a nukleáris energiát kizárólag békés célokra használhatják, tiltja az atomfegyverek gyártását, kipróbálását és harmadik országok megbízásából történő tárolását is. A másikat, amely a Csendes-óceán déli részére vonatkozik, 1985-ben, a hirosimai tragédia évfordulójának napján írták alá, ez szintén tiltja az atomfegyverek gyártását és tárolását. Természetesen a világ más térségeiben is születtek hasonló javaslatok. Például Afrikában felmerült az egész földrészre kiterjedő megállapodás gondolata, de ezt a fajüldöző Délafrikai Köztársaság nukleáris ambíciói miatt nem lehetett megvalósítani. A Közel-Keleten pedig Izrael ugyanilyen szándékai miatt fulladtak kudarcba a törekvések. Az Indiai-óceánról 17 évvel ezelőtt fogadott el egy nyilatkozatot az ENSZ közgyűlése, amely kimondja, hogy a térség legyen a béke övezete, s 48 ország részvételével meg is alakult egy különbizottság. Ennek feladata lenne egy olyan nemzetközi konferencia összehívása, amely kidolgozná a szerződést a békeövezetté nyilvánításról - beleértve az atomfegyverek eltávolítását is. A konferenciát mindmáig nem sikerült összehívni a NATO- országok, elsősorban az Egyesült Államok elutasító álláspontja miatt: az USA vagy két tucat támaszpontot tart fenn a térségben, a legismertebb és legnagyobb Diego Garcia szigetén van. EURÓPA - AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONTJÁBAN Mégpedig azért, mert itt a legnagyobb a katonai, s ezen belül a nukleáris szembenállás szintje. A legérzékenyebb térség földrészünkön Közép-Európa, ahol a két társadalmi rendszer, a két katonai tömörülés határa húzódik. Mint már említettük, az első erre vonatkozó javaslatot a Szovjetunió tette, majd 1957 őszén, szintén a világszervezetben, Rapacki akkori lengyel külügyminiszter ajánlotta: Varsó hajlandó kötelezettséget vállalni az atomfegyverek gyártásának és tárolásának tilalmára, ha az NSZK is csatlakozik ehhez. A Rapacki- terv szerint az övezet az NDK-ra és hazánkra is kiterjedt volna. Közép-Európára vonatkozóan azóta is számos elképzelés született. Például 1982-ben Olof Palme, volt svéd kormányfő javasolta a Varsói Szerződés és a NATO határán egy 150-150 kilométer széles atommentes folyosó létesítését. Jól ismert az NSZEP, az SPD és a CSKP javaslata a középeurópai atomfegyvermentes, valamint az NDK és hazánk javaslata a vegyi fegyverektől mentes övezet létesítésére. A berlini konferencia résztvevői is nagy elismeréssel szóltak az idén februárban ismertetett Jakeé-tervról, amely céljait tekintve szorosan kapcsolódik e témához. E javaslat abból az elvből indul ki, hogy a biztonság ma már nem szavatolható pusztán katonai eszközökkel, ezért ajánl az érintett országoknak együttműködést politikai, gazdasági, ökológiai és humanitárius területen is. Tavaly májusban született a „szélesebb" Közép-Európára, vagyis 9 állam területére vonatkozó Jaru- zelski-terv, amelyet a lengyel vezető novemberben tovább pontosított, a kifejezetten támadó jellegű eszközök számának korlátozását javasolva. Nem sokkal később Erich Honecker fejlesztette tovább az atomfegyvermentes folyosó gondolatát, amikor azt ajánlotta, hogy a tavaly decemberi szovjet-amerikai rakétaszerződés megvalósítása után a két német állam területéről távolítsák el a hátramaradó taktikai nukleáris fegyvereket. Bonn nem adott rá kedvező választ. Szintén Honek- ker javasolta a mostani berlini övezet-konferencián, hogy a válsághelyzetek gyors megoldása és a katonai incidensek megelőzése érdekében Berlin, Bonn és Prága között hozzanak létre „forró drótot". Nemrégiben kaptuk a hírt, hogy az NSZK ezt is hivatalosan elutasította, mondván: a bizalom erősítését célzó javaslatoknak egész Európára kell vonatkozniuk, nemcsak egy részére. Az Észak-Európára vonatkozó javaslatot még a 60-as évek első felében tette Urho Kekkonen, egykori finn államfő, s az ötlet azóta többször is szóba került különböző fórumokon. Kifogásokat mindig a két NATO-ország, Norvégia és Dánia emelt. A Szovjetunió egyértelműen támogatta a javaslatot, sőt Mihail Gorbacsov tavaly ismertetett murmanszki javaslatai jelentős mértékben továbbfejlesztették az eredeti gondolatot, egyéb bizalom- és biztonságerősító intézkedéseket is megfogalmazva. Szólni kell még a Balkánról: az erre vonatkozó első javaslatot Románia tette három évtizede, majd 1981-ben Bulgária csúcstalálkozót ajánlott az érintett országoknak a kérdés megvitatására. Pár hónapja a hat ország külügyminiszterei is megvitatták a kérdést. Jelentős előrelépés nem történt, de a balkáni külügyminiszteri értekezlet megrendezése már önmagában is politikai sikernek könyvelhető el. PRO ÉS KONTRA Nem hagynak kétséget afelől az eddig felsorolt javaslatok, hogy a szocialista országok feltétlenül támogatják az atom- és más tömegpusztító fegyverektől mentes övezetek létesítését. A másik fél, a NATO ezt elveti, különböző ürügyekkel. Érvelése átlátszó, az húzódik meg mögötte, hogy a tömb mindmáig nem adta fel a nukleáris elrettentés doktrínáját. Agyaglábakon áll az az érv, hogy az ilyen övezet csupán a biztonság illúzióját keltené, mert: 1. a fegyvereket könnyen vissza lehet szállítani oda, ahonnan kivonták; 2. ma már a hagyományos eszközök hatásfoka megközelíti a nukleáris eszközökét, ezért a konvencionális fegyvereket kell elsősorban csökkenteni; 3. nem övezeteket kell létrehozni, hanem • Közép-Európa csökkenteni az atomfegyvereket. Szépen hangzó elméletek ezek, s ráadásul igazak is - önmagukban véve, nem pedig olyan összefüggésekben, ahogyan tálalják. A Varsói Szerződés mindig is szorgalmazta a hagyományos eszközök csökkentését, javaslatok tucatjait terjesztette elő, ajánlva, hogy az egyes fegyvernemeknél meglévő aránytalanságokat is szüntessék meg. Radikális változás egyelőre nincs, nem a szocialista országok hibájából. Akkor pedig miért kötik össze a két kérdést? Természetesen egyetértünk azzal is, hogy az atomfegyvereket csökkenteni kell, de nem a Varsói Szerződés, hanem a NATO döntött úgy legutóbbi csúcsértekezletén, hogy ragaszkodik az Európában hátramaradó harcászati eszközökhöz, sót korszerűsíteni is kívánja azokat. Tehát a 3. pontnál is sántít a logika, mert érvelésük mögött nincs szándék. Ami pedig az elsőt illeti: igen, könnyen vissza lehet szállítani a fegyvereket, de hogy ne így történjen, az a kormányok felelősségén múlik. Mivel a leszerelési folyamat ennyire bonyolult, a mi álláspontunk az, hogy az övezetek, bár nem oldják meg az atomfegyverek felszámolásának kérdéskörét, de jelentősen ösztönözhetik e folyamatot, hiszen erősítik a leszereléshez olyannyira nélkülözhetetlen bizalmat, elősegítve az atomfegyverek elterjedésének a megakadályozását is. Olyan részleges lépésekként tekintünk az övezetek létesítésére, amelyek fokozatosan, természetesen a nagyobb horderejű intézkedésekkel együtt, elvezethetnek a végső célig. MALINÁK ISTVÁN • Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Albánia, Görögország és Törökország külügyminisztereinek értekezletén a balkáni atomfegyvermentes övezet létesítése is szóba került IJ SZÚ VII. 8. George Bush tanácsadói szerint ha Mi- chael Dukakisnak van gyenge pontja, akkor az a külpolitika. Dukakis emberei viszont úgy vélik, Bushnak magának is felelnie kell a Reaaan-kormányzat tengerentúli politikájáért. így valószínűnek látszik, hogy ősszel a kampány nagyrészt külpolitikai kérdésekre, összpontosul. Dukakis készségesen elismeri, hogy semmi tapasztalata sincs a külpolitika alakításában. De erőfeszítéseket tesz felzárkózása érdekében; időnként igénybe veszi a Georgetown Egyetem és a Harvard Kennedy School of Government tanácsadóinak tájékoztatásait. Az egyetemi instruktorok szerint Dukakis gyorsan tanul, nem ismételgeti papagáj módra a tőlük hallottakat, hanem önálló vélemények kialakítására törekszik. A Kennedy School munkatársa mindenesetre megjegyezte: „Miután annyira okos és oly gyorsan felfogja a dolgokat, hajlamos a feltevésre, hogy többet tud, mint amennyit valójában elsajátított." Egyébként a massachussetts-i kormányzó meglehetősen széles körű egyéni tapasztalatokat szerzett külföldön. 1954-ben egy nyarat töltött Peruban, az amerikai hadsereg kötelékében 16 havi szolgálatot teljesített Koreában, és üzleti célból vagy szórakozásból járt Közép-Amerikában, Kubában, Venezuelában, Kanadában, Írországban, Görögországban, Izraelben, Hongkongban, Kínában és Japánban. Folyékonyán beszél görögül és spanyolul, nem elveszett ember, ha franciául kell beszélnie, s néhány koreai mondattal is megbirkózik. Sok külföldi vezetőt is megismert Peresztől egészen Corazon Aquinóig. Kiabból áll, hogy Bush elfogadta a döntést, miszerint fegyvereket ad el az ország túszokért, dicsérte Marcosnak a demokrácia melletti elkötelezettségét, támogatott Kozóp- Amerikában egy minden szempontból kudarcot vallott politikát, és két éven át védelmezte a tétlenséget a Közel-Keleten". Mit ér a tapasztalat, ha ez az eredménye? tehetően a2 adóemelést is beleértve -, hogy csökkentse a költségvetési deficitet és a kereskedelmi egyensúly hiányát. De kijelenti, hogy Rónáid Reagan csillagháborús programja a fantázia világába való; majdnem minden új hadászati fegyvert visszaszorítana a hagyományos erők feltöltése érdekében. Közép-Amerikáról: Dukakis kudarcnak ítéli az ottani amerikai politikát, a nemzetközi törvények megszegését látja benne, támadásnak tartja a józan ész ellen, sót egyszerűen tisztességtelennek minősíti: „A törvény fölé helyezzük magunkat. Az öklünket ráztuk szomszédainkra, amikor segítő kézre lett volna szükségük." Támogatja Oscar Arias Sancheznek, Costa Rica elnökének béketervét, és elutasítja a kontrákat. A Közel-Keletről: Izrael erős támogatója. Dukakis felszólította kormányát, tanúsítson „maximális tartózkodást", de nem bírálta politikáját a palesztinaí válságban. Megbeszélésekre törekedne Izrael, Jordánia, Egyiptom és „felelős palesztinaí vezetők" között, de nem közölte, hogy kik lennének ezek. Egyébként Dukakis legtöbb konkrét állásfoglalása még kialakulóban van, a végső elgondolások később bontakoznak ki. (Newsweek) DUKAKIS GYENGE PONTJA dolgozás alatt álló politikája a gazdasági erőre és az ENSZ melletti törhetetlen liberális elkötelezettségre épül. Tanácsadói keményen dolgoznak azon, hogy a határozott eltökéltség képét alakítsák ki róla. „Dukakis idealizmusát nem szabad összekeverni a gyengeséggel'^ - hangsúlyozta Chris Edley, a Harvard Egyetem professzora, Dukakis maga is szilárd álláspontokról tesz tanúságot: „sosem" lenne hajlandó terroristákkal tárgyalni, és nem habozna a katonai erő alkalmazásával, ha az ország védelme szükségessé tenné. Busht illetően Dukakis a napokban feltette a kérdést a New York Times tudósítójának: „Mire jó a külpolitikai tapasztalat, ha Saját állásfoglalásai közül néhány: Az amerikai-szovjet kapcsolatokról: Dukakis bízik benne, hogy megállapodásra tudna jutnj Gorbacsowal. „Kihívást" akar intézni a szovjetek ellen, hogy ötven százalékkal vagy még nagyobb mértékben csökkentsék a hadászati fegyvereket, szeretné beszüntetni a nukleáris gyújtófejekkel folytatott kísérleteket, be akarja tiltani a fegyvereket a világűrben, s a fegyverkezésnél megtakarított összegek egy részét a szegénység elleni háborúra és a harmadik világbeli betegségek leküzdésére használná fel. A védelemről: Az erős védelem egészséges gazdaságra épül. Ez Dukakis véleménye, s ennek érdekében tenni is akar - fel-
