Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-14 / 41. szám

T. ÁGOSTON LÁSZLÓ- A gyémánt Apám, aki falusi asztalosmes­ter volt, ablaküvegezéssel is fog­lalkozott. Ha üveget vágott, elő­ször gondosan leseperte a gya- lupadját, puha pokrócot terített rá, s arra tette az üvegtáblát. Aztán gondosan bejelölte a mé­retet, beállította a nagyvonalzót, és elővette a szemüvegtokból a gyémántot. Gyémántnak ne­vezték az üvegvágót, mert a vé­gébe egy kis, kemény kő volt forrasztva, amelyik vágta az üveget. Vékonyka, cirpeló han­got hallatott, amint végighúzta az átlátszó táblán. Hasonlót a tücs­kök zenéjéhez. Egy csík maradt utána az üvegen. Olyasféle, mint amit a korcsolya hagy a jégen, ha jól megélezték. Aztán a két mutató- és hüvelyujja közé vette az üvegtáblát, kisség meghajlí­totta, s úgy végighasadt a karco­lás mentén, mintha sohase lett volt egyben. Olyan volt ez nekem, mint egy cirkuszi bűvészmutatvány. Iri­gyeltem is apámat a mestersé­géért. Szerettem volna én is megtanulni, de a gyémántot so­ha nem adta ki a kezéből. Nagy­apámnak is volt, de ő is elzárta előlem. Egymásét sem használ­ták, mert - mint mondták- a gyémánt csak a gazdájának engedelmeskedik. Idegen kéz­ben tönkremegy. „No hiszen, csak aggodal­maskodjatok - gondoltam.- A gyalul meg a fűrészt sem rontottam el, kipróbálom én ezt is, csak menjetek el hazulról Kilestem, hová dugja apám az üvegvágóját, és váriam. Egyik délután hosszúra nyúlt képpel állított be Attila barátom. Otthon, az udvaron futballoztak, aztán véletlenül az ablaknak pat­tant a labda. Ripittyára tört. Ha meglátják a szülei, nagyon meg­büntetik érte. Gyorsan leakasz­totta hát az ablakszárnyat és elszaladt vele hozzánk. Volt né­mi megtakarított zsebpénze. Ideadná, ha elég lenne a javí­tásra.- Tedd csak el! - mondtam nagyvonalúan. - Majd veszünk rajta csokit a boltban. Az ablakot meg én elintézem. Lesöpörtem a gyalupadot, ahogy apámtól láttam, ráterítet­tem a pokrócot, arra az üveget, aztán fölmásztam a polcra a gyémántért. Ment minden, mint a karikacsapás. Csak hát a mé­ret... Vagy fél centivel nagyobb lett az üveg a keretnél „Sebaj- gondoltam újra elvágjuk Aztán a felénél lecsúszott a gyé­mánt. Reccsent egyet, és kipoty- tyant belőle a kis kő. Falfehéren néztünk egymásra. Mind a ket­té n a hátsó felünkön éreztük a porolót...- Ne félj, nem árullak el- mondta a barátom. - Tedd vissza a helyére és iszkoljunk, amíg apád haza nem ér a sző­lőből! Másnap egy szekérderék ab­lakkeretet hoztak a műhelybe. Amint megláttam, hogy megáll a ház előtt a kocsi, azonnal sür­gős dolgom támadt a falu másik végében. A vacsoránál apám csak tur­kálta az ételt. Bezzeg én fel sem néztem a tányérból.- Valaki hozzányúlt az üveg­vágómhoz - mondta ingerülten.- Kitört belőle a gyémánt. Nincs valami mondanivalód, fiam?- Nekem? - húztam be a nya­kamat. - Itthon sem voltam.- Ne bántsd a gyereket! - kelt védelmemre nagyanyám. - Biz­tosan nem ö rontotta el! Ha úgy lenne, legalább nekem meg­mondta volna.- Akkor hát maga nyúlt hozzá már megint, anyuska? Tudja, mi­be kerül egy ilyen gyémánt?- Tudom hát - felelte nagy­anyám, aztán hozzám fordult.- Te meg menj már lefeküdni, kisfiam! Holnap korán kell kelned. Gyorsan lefeküdtem, mielőtt kitört volna a vihar. Évekig nem került szóba a do­log, de ahányszor megláttam apám kezében a gyémántot, mindig elszégyelltem magam. Egy alkalommal aztán erőt vet­tem magamon, és eléálltam.- Papa! Kérlek, adj nekem két nagy pofont!- Nocsak... - ámult el apám.- Aztán miért ütném meg a fel­nőtt fiamat?-Csak azért, mert akkor... tudod... én rontottam el a gyé­mántodat. Rám nézett és megcsókolt.- Tudtam, hogy az én fiam képtelen hazugságban élni. NOBEL-DÍJASOK 1 6. A természet „tükre11 A Nobel-díjak odaítélésénél a század első évtizedeiben in­kább a gyakorlatias szempontok érvényesültek, a nehéz elméleti munkákat ritkán vették figyelem­be. A későbbiek folyamán vi- • szont egyre inkább előtérbe ke­rültek a kifejezetten elméleti te­vékenységgel foglalkozó kuta­tók. Közéjük tartozik Wigner Je­nő is. Wigner 1902-ben született Budapesten. A gimnázium el­végzése után a berlini Műszaki Főiskola hallgatója lett. Ez idő tájt ugyanitt tanult a nála két évvel idősebb Gábor Dénes is. Doktorátusát 1925-ben szerezte meg kémiából, viszont ezt köve­tően az egyetem fizikai tanszé­kén helyezkedett el mint tanár­segéd. 1930-tól az Egyesült Ál­lamokban dolgozik. 1938-tól a világhírű Princeton Egyetem professzora volt. Köztudott, hogy az első atom­reaktort az Európából Ameriká­ba elszármazott tudósok Chica­góban állították fel Enrico Fermi olasz tudós vezetésével. Wigner Jenő 1942-tól 1945-ig a chicagói egyetem laboratóriumának volt a munkatársa, neutronsokszoro­zó rendszerekkel foglalkozott, ezzel nagymértékben hozzájá­rult a Fermi máltai készített plutó­niumtermelő atomreaktor meg­valósításához. Elméleti kutatá­sainak fő területe az atomhéj kvantummechanikája, az elemi részek elmélete és a modern fizika több központi kérdése. A tükrözési elmélet - amelyet fő felfedezésének tartanak - a harmincas évek folyamán kezdte foglalkoztatni. Mint tud­juk, az atommagok pozitív tölté­sű protonból és villamosán sem­leges neutronból állnak. Wigner kísérletileg is igazolta, hogy a páros számú protont és neut­ront tartalmazó atommagok kö­tési energiája nagyobb, mint a környezetükben levő páratla­noké. Azt is kimutatta, hogy a magerők függetlenek a villa­mos töltéstől. A fenti szabályta­lanságra meglehetősen sajátos elméletet dolgozott ki, amelyet \ A tarahumara indiánok § Bő monda- és legendavilá- ^ gukról ismertek. Hiedelmeik sze- ^ rint réges-régen hegyszakadé- ^ kaikban óriások laktak. Ezek ^ asszonyai egy napon az égbe ^ szálltak és az Orion csillagkép ^ legfényesebb csillagaiként vilá- 8 gítanak. A tarahumara nép azt 8 állítja magáról, hogy az égnek ^ ebből a csillagképéből hullott le ^ a hegyvilágba. Más változat sze- ^ rint farkasoktól és prérifarkasok- $ tói származnak. $ ^ Mexikó északnyugati részén, ^ a Nyugat-Sierra Madre roppant ^ sziklahegységében laknak a ta- 8 rahumara indiánok. ^ A kereken 16 ezer négyzetki- ^ lornéternyi nagyságú települést 3000 méter feletti magasságú Lelkes Miklós Tavon Tibor tolt egy csónakot. Vízicsirke csipogott. Nádiveréb keresett kerek vízikereket. Nádirigó vizitelt. Kecses köcsög vizet nyelt. Alábukott a vöcsök s meglátta a köcsögöt. Belebújt a köcsögbe a vöcsök és a kisöccse. Meglátta egy kecsege: ez a köcsög de csecse! Köcsög száján becsúszott. Vöcsök torkán lecsúszott. Kis kíváncsi kecsege. így lett finom pecsenye. Köcsög száját befogtam - köcsög vöcsök markomban! Figyeljetek, öcskösök: most bújik ki két vöcsök! Méregetik a kosok: mi a kevés, mi a sok Az én kosom okosul, míg a füle lekonyul. Holnap már megannyi kos között 6 lesz főokos, s fülelik más kosfülek: sokat bég vagy keveset? hegyek veszik körül. A Sierra Madre járhatatlan, vadregényes hegyszakadékainak védelme alatt menekültek el a tarahuma- rák a spanyolok elől a XVII. szá­zadban, akik munkára akarták kényszeríteni őket az ezüstbá­nyákban. Bár a hegyekben a ter­mészet adta körülmények között elképzelhetetlennek tetszett a földművelés, hosszú idő után mégis kukoricát és babot ter­meltek, juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat tartottak, és az akkor még dús vadállományra vadásztak. A tarahumarák máig is négy-öt családot számláló te­lepüléseken laknak. Kémény nélküli, kis kunyhókat építenek, vagy természetes sziklabarlan­gokban húzódnak meg. Minden ilyen település maga választ főnököt, az úgynevezett gobernadort. Mivel ebben a he­gyi világban a tél nagyon zord, gyakran változtatják lakóhelyü­ket. Félnomád életet folytatnak a tűlevelű fákkal gyéren benőtt 2000 méter magas fennsíkon. Amikor a tél beköszönt, levonul­nak a melegebb éghajlatú völ­gyekbe. A 25-30 ezer lélekszámú ta­rahumara nép a mexikói indiá­nokhoz tartozik, akik mindmáig megtartották eredeti, ősi életfor­máikat. Különösen ünnepi szer­tartásaikban mutatkozik ez meg. Gyakran összejönnek ilyen cél­lal, s ilyenkor a kukoricából, víz­ből és füvekből maguk által ké­szített, alacsony alkoholtartalmú kukoricasört, a tesguinót isszák nagy mennyiségben. Ünnepeik sokszor napokig tartanak, köz­ben énekelnek, táncolnak, szomszédaikkal barátkoznak. A tarahumarákat egész világ választja el az Amazonas men­tén nyíllal és íjjal vadászó indiá­noktól, mivel közelebb állnak a civilizációhoz. Nagy változást hozott életük­be a kilencven évig épült 1961- ben átadott vasútvonal, amely Chihuajuát, az azonos nevű szö­vetségi állam fővárosát és a Csendes-óceán partja mentén fekvő Los Mochist köti össze. A másik komoly változás, hogy utakat építettek magányos erdei világukban. A vasút és az utak hatására a tarahumarák telepü­lési helyein kialakult az ipar és bányászat, s jelentősen emelke­dett a turisták száma. Ma már sok fiatal szegődik el munkásnak a fűrész- vagy bá­nyaművekhez, s a látszólag gondmentes városi élet kedvéért elhagyják szülőfalujukat. Ez jel­lemző Amerika minden indián népére. Szemlátomást megvál­toztatja az indián közösségeket, erkölcseiket és szokásaikat. Azok a tarahumarák, akik nem bányákban vagy fadöntö munkásként dolgoznak, illetve nem turistavállalkozásoknál te­vékenykednek, ma is a földjeiket művelik és állattenyésztéssel foglalkoznak. A rossz minőségű földeken' kukoricát, burgonyát, dinnyét és főzelékféléket ter­mesztenek. Akinek van néhány marhája, már a vagyonosabbak­hoz tartozik. A legtöbb család csak néhány juhot, kecskét vagy sertést tart. A levágott állatok húsát a régi idők szokásai szerint napon szá­rítják, így tartósítják télire. A va­dak kipusztulásával vadászatra ma már nincs módjuk. A tarahumarák száma a meg­változott életmód következtében erősen megfogyatkozott. Az elő­ző évszázadban még híresek voltak egészségükről, magas életkorukról és szívósságukról. Ma gyakori a rosszul tápláltság, amely sok betegség és halál okozója. G. KALAMÁR ANGYALKA ÖSSZETETT SZAVAK Szóösszetétellel új szavakat tudunk alkotni. De nem mindegy, hogy az összetett szó tagjait hogyan helyezzük egymás mellé. Mert ugyebár a VÍZÁLLÓ mást jelent, mint az ÁLLÓVÍZ, a VILÁG­NAP mást, mint a NAPVILÁG. Keress még legalább négy ha­sonlót! BETÜREJTVÉNY tematikailag is igazolt. Ennek lé­nyege, hogy a természetben szimmetria van, vagyis minden eseménynek, állapotnak meg­van a maga tükörképe. Filozofi­kusan ezt úgy fejezhetnénk ki, hogy ha egy fizikai jelenség vég­bement, akkor ennek tükörképe is végbement a természetben. Elméletének elfogadtatása nem volt egyszerű, hiszen a hét­köznapi életben számtalan el­lenpéldát láthatunk. Ha már tü­körről esett szó, elég a tükörbe tekintenünk, hogy észrevegyük: arcunk két fele, testünk két fele nem egyforma. Csakhogy a tük­rözési (idegen szóval szimmet­ria) elmélet számol ezzel a lehe­tőséggel. Tekintetbe veszi ugyanis, hogy bár a természet szimmetriára törekszik, külső hatások ennek a kialakulását akadályozhatják, gátolhatják. Ilyen tényező lehet például a Föld forgásából keletkező erő, a gravitáció, a folyadékörvénylés és sok más külső hatás. Az atomfizikusok a későbbiek folyamán igazolták Wigner elmé­letének tételeit, így nem volt már semmi akadálya a tudományos elismerésnek. Vagy mégis? 1953-ban az elemi részek kuta­tása közben azt észlelték a tudó­sok, hogy az ún. mezonok (kö­zépnehéz elemi részecskék) esetében a tükrözési elv megsé­rül. A tudományban minden egyes elméletet megpróbálnak általános érvényűvé tenni, idővel azonban felszínre kerülnek az elméletek alkalmazhatóságának határai. Ez történt a tükrözési elmélet esetében is. A természet ugyan törekszik a szimmetriára, de nem minden esetben képes rá. Sőt, néha egyáltalán nem. Wigner Jenő rendkívül érde­kes és gazdag elméleti munkás­ságáért végül is 1963-ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Jelen­leg is a legnépszerűbb és leg­megbecsültebb tudósok közé tartozik: tagja az amerikai mate­matikai, fizikai és filozófiai társa­ságnak, a tudományos akadémi­ának. De több külföldi akadémiá­nak és tudományos társaságnak is a tagja. Szülőhazájával szin­tén szoros kapcsolatokat tart fenn. Jó fél éve a Magyar Televí­zió Neumann János nyolcvana­dik születésnapjára készített műsorában láthatták őt. OZOGÁNY ERNŐ Megfejtés A szeptember 30-i szá­munkban közölt feladatok megfejtése: árkád (vagy ká­dár), deviza, farag, jókora, nevetés, tehát; a hármas ka­pun. Nyertesek: Szeghy Tí­mea, Kulcsod (Kl'úöovec); Pásztor László, Csúz (Dub- ník); Bajusz Karolina, Le­lesz (Leles); Csontos Zsu­zsa, Hurbanovo; Illés Erika, Izsa (Iza).

Next

/
Thumbnails
Contents