Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-07 / 40. szám

VASÁRNAP 1988. október 9. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.48, nyugszik 17.00 Kö- zép-Szlovákia: 05.55, nyugszik 17.07 Nyugat- Szlovákia: 06.01, nyugszik 17.13 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 04.09, nyugszik 16.19 Közép-Szlovákia: 04.16, nyugszik 16.26 Nyugat- Szlovákia: 04.22, nyugszik 16.32 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÉNES - DIONYZ nevű kedves olvasóinkat • POSTAI VILÁGNAP • 1888- ban született Nyikolaj Ivano- vics BUHARIN szovjet-orosz forradalmár, a munkásmozga­lom harcosa (t 1938). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A KLERIKALIZMUS POLITIKÁJA NAPJAINKBAN Ondrej Dányi cikke KÍMÉLNI KELL A KÖRNYEZETET Július Tadian írása A FEJLESZTÉS NEM CSUPÁN HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE Dr. Sladovník József cikke FALU AZ ÉPÜLŐ ATOMERŐMŰ KÖZELÉBEN Németh János riportja ÁRVA GYÖNGYE Gáiy Iván riportja FÖLÖSLEGES IDŐTÖLTÉS Filakovszky Zoltán jegyzete MOST TE KÖVETKEZEL... Aiberto Moravia elbeszélése A HADSEREG ÉS A LIBERALIZÁLÁS Alekszej Jurjev cikke Indonéziáról Kiváló eredményeket ér­nek el a Banská Bystrica-i Kerületi Gyermekonko­lógiai Központ munkatár­sai. A rákkutató centrum (hazánkban kettő műkö­dik) a diagnózis gyors és pontos felállításához, va­lamint a daganatos be­tegségek megállapításá­hoz felhasználja a kerüle­ti egészségügyi intézet minden diagnosztizálási s laboratóriumi eszközét. A gyorsaság fontos, mi­vel a gyemnekek eseté­ben sokszor agresszívan rosszindulatú daganatos megbetegedések lépnek fel. A központ dolgozói ebből indulnak ki a több szakaszból álló terápia­programjuk végrehajtása során. Ezenkívül a gyó­gyításban felhasználják a dr. Josef Koutecky pro­fesszor vezette prágai onkológiai központ, vala­mint a Bratislavai Kísérle­ti és Klinikai Onkológiai Intézet tapasztalatait. A felső képen: Juraj Pas- torok laboráns tomográfi­ái vizsgálatra készíti fel a kis beteget. Az alsó képen: dr. Stanislav Mi­hál termovízió segítségé­vel folytat vizsgálatot. (Peter Lenhart felvételei- ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az átalakítás merész, elvszerü személyes kiállást, hozzáértést, konkrét tetteket követel. A feladat az, hogy ilyen tulajdonságokkal ren­delkező emberek kerüljenek mindenütt a dolgo­zókollektívák élére, s élvezzék bizalmukat. Ez­zel összefüggésben szólni szeretnék a vállala­tok vezető dolgozóinak és önigazgatási szer­veinek választásáról. Az első tapasztalatok megerősítik ennek az útnak a helyességét. A választások hozzájárulnak ahhoz, hogy elmé­lyüljön az emberek vállalati ügyek és végső soron az egész társadalom iránti felelősségtel­jes viszonya. Éppen ezért kell arra törekedni -se tekintetben sok függ a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom tevékenységétől is -, hogy a választások valóban betöltsék szere­püket. Az ügy javát szolgálja, hogy a dolgozókollek­tívák tanácsainak tagjai a kollektívában nagy erkölcsi tekintélynek örvendő, képzett emberek legyenek, akik képesek a kérdéseket hozzáértő­en, széles társadalmi összefüggéseikben meg­ítélni. A széles körű demokratizálás követelmé­nye az igazgatók választására is vonatkozik. Egyes vállalatoknál azt az eljárást választották, hogy a dolgozókollektíva elé csak egy jelöltet, többnyire az addigi igazgatót állították. Vajon az ilyen választás célját éri-e? Lehetőséget kell adni a tényleges választásra. Ez megkívánja két vagy több jelölt jelölését. Ugyanakkor feltétle­nül szükséges, hogy ott, ahol a választásokban nem vehet részt a dolgozókollektíva valameny- nyi tagja, ott nagyobb számban delegálhassák képviselőiket. Nem szabad megengedni azt, hogy a választás az emberek maroknyi csoport­jának ügyévé váljon. Nem elég a demokráciát csak meghirdetni, hanem elsősorban követke­zetesen érvényesíteni kell a gyakorlatban. Pozitívan értékeljük azt a körülményt, hogy társadalmunkban támogatásra talál az átalakí­tás és a demokratizálás, hogy az emberek jobban elgondolkodnak munkájuk, annak felté­telei, a dolgozókollektiván belüli viszonyok, a népgazdaság és az egész társadalom helyzete fölött. Élesebb és kritikusabb megvilágításban tekintenek a problémákra és a fogyatékossá­gokra. Ezt örömmel fogadjuk. Ebben kifejezésre jut a nagyobb felelősségvállalás a közös műért. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom is se­gítse az embereket, hogy az átalakításban meg­találják a helyüket s eközben ne nyugtalanítsa nézeteik differenciáltsága, mivel ez a szocialis­ta pluralizmus konkrét megnyilvánulása. Csak a nyílt vita teszi lehetővé a problémák lényegé­nek s ezáltal megoldásuk célravezető útjainak feltárását. Sajnos, ez a légkör még nem jellemez minden munkahelyet. Úgyszintén feltétlenül le kell számolni azzal a gyökeret vert alibista gyakorlattal, hogy a felelősséget áthárítják má­sokra, amelynek gyakran velejárója, hogy a fo­gyatékosságokat mindenkinél látják és bírálják, csak önmaguknál nem. (Részlet Miloé Jakes elvtársnak az orszá­gos szakszervezeti konferencián mondott beszédéből) Hangja kellemes, alig észre­vehető mosolya megnyerő, sza­vai meggyőzőek. Nem kétséges, ha nála vásárolnék lábbelit, meghallgatnám észrevételeit és megszívlelném tanácsát. Ahhoz a sok száz és ezer vevőhöz hasonlóan, akiket a majd négy évtizedes pályafutása alatt ki­szolgált. Mindenkor egy sajátos eladói alapelv szellemében, amit mesterei útbaigazító tanácsai alapján önmagának fogalmazott meg, s amihez mint íratlan tör­vényhez mindenkor ragaszko­dott.- Az emberek, így a vásárlók is sokfélék, de az eladónak min­dig ugyanolyannak kell lennie. Kedvesnek, udvariasnak és fi­gyelmesnek. Ugyanakkor egy ki­csit pszichológusnak is, hogy is­merje fel, vajon a boltba belépő magabiztos egyén-e, akinek nincs szüksége segítségre, csu­pán egy udvariassági gesztusra, vagy olyan tanácstalan ember, aki döntéséhez útmutatást vár. A tőlünk független és gyakran minket is elszomorító áruválasz­tékot figyelmen kívül hagyva ennyi kell ahhoz, hogy a vevő elégedetten távozzon.- Ha ezt nem mondja ki, mi bizonyítja, hogy elégedett?- Az, hogy legközelebb ismét nálunk kezdi a vásárlást. Sőt meg is mondja, hogy azért, mert legutóbb jó tanácsot adtunk, elé­gedett volt a kiszolgálással. Hogy a Prior komáromi (Ko- márno) áruházban a cipőosztá­lyon - ahol Borsány Valéria nyol­cadmagával dolgozik - naponta hány ilyen visszatérő vásárlóval találkozhatnánk, pontos felmé­rés nélkül még csak találgatni sem érdemes. A röpke egyórás megfigyelés azonban bizonyítja, hogy nincsenek kevesen. Soka­kat már valóban ismerősként fo­gadhatnak.- Az áruház megnyitása óta dolgozom itt, és a két évtized alatt rengeteg arc maradt meg az emlékezetemben. Ez persze az illető számára a vásárlásban nem jelent elsőbbséget, valami­féle privilégiumot, csupán a kap­csolat felvételében, az eladást megelőző eszmecserében meg­határozó. Egyébként számomra minden vevő egyformán kedves, mindenkit ugyanazzal a figyel­mességgel szolgálunk ki. A többes szám nem véletlen, hiszen Borsányi Valéria 1973-tól nemcsak árusít, kiszolgál, ha­nem a részleg vezetője. Köny­vel, kimutatásokat vezet, árut rendel, sokszor személyes után­járással, és irányítja; útmutatá­sokkal, tanácsokkal látja el kollé­gáit. Úgy, ahogy öt is irányították hosszú éveken keresztül azt kö­vetően, hogy 1949-ben az alig tizennyolc éves kislány álma tel­jesült.- Emlékszem, ha tehettem, hosszasan elálldogáltam a kira­katok előtt. Legtöbbet a cipóbol­toknál. Az okát pontosan nem tudom megmondani, de azt tu­dom, hogy egyre jobban meg­erősödött bennem az elhatáro­zás: én cipőket fogok árulni. Az elhatározásból valóság lett és egy nagyon erős vonzalom a munka, a hivatás iránt. Annyira erős, hogy amikor két-három hó­nap múltán esedékes nyugdíjba- vonulása kerül szóba, szemei megtelnek könnyel, előkerül a zsebkendő. Annak ellenére, hogy a pihenésre már második éve jogosult.- Nehéz lesz itt hagyni a kol­lektívát. Nagyon jól megértjük egymást. A problémákat, nézet- eltéréseket mindig nyíltan meg­beszéljük. Nálunk senki sem ha­ragszik a másikra. Évente két­szer még egy közös vacsorára is futja az időnkből, amikor kelle­mes környezetben sok minden szóba kerül, még jobban meg­erősödnek az összetartó szálak. Mondanám, hogy amelyek most megszakadnak, de a még mindig kézben lévő zsebkendő visszatartja a szavakat. Monda­tai azonban így is a folytatást körvonalazzák.- Úgy akarok elmenni, hogy bármikor visszajöhessek. Lega­lább egy baráti látogatás erejéig.- Otthoni elfoglaltság? - is­métli meg előbb lassan a kér­dést, s csak azt követően vála­szol. - A férjem már nyugdíjas, így nem leszek egyedül. A ház­tartás, a kert mindig ad tenniva­lót. Régi, aktív tagja vagyok a Vöröskeresztnek, ezt a munkát is folytatni akarom. Szeretem a társaságot, sok mindenről szí­vesen elbeszélgetek. No és majd sorra veszem azokat a könyveket, amelyeket félretet­tem olyan céllal, hogy ha időm lesz, elolvasom. A példamutató eladó életrajz­töredékét az áruház személyzeti osztályán még két mondattal egészítették ki: 1981-ben az or­szágos szocialista munkaver­seny győztese, egy évvel ké­sőbb pedig az áruházak példás dolgozója lett. Igyekezetét A Ke­reskedelem Érdemes Dolgozója címmel kétszer, 1984-ben és 1986-ban is méltányolták. EGRI FERENC Akihez visszajárnak a vásárlók

Next

/
Thumbnails
Contents