Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-08 / 27. szám
MXi> Taskentben meggyőződtem IVIcU róla, hogy a hagyományokat feltétlenül és szigorúan osztályozni kell. Ez különösen Üzbegisztánra vonatkozik, amely nemcsak a kapitalizmust átugorva kezdte meg a szocialista társadalom építését, hanem lényegében átlépte a fejlett feudalizmus időszakát is. A század elején ezeken a vidékeken valódi iszlám középkor volt, mindennel, ami ezzel együtt jár, így a rabszolgaság maradványaival is. Szóltunk már arról, hogy bizonyos, nem éppen pozitív hagyományok terhét máig sem sikerült lerázni. Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy lassan eltűnik nagyon sok értékes hagyomány, amely viszont feltétlenül megőrzendő az üzbégek azonosságtudatának fejlesztése érdekében. Azzal a céllal kértem találkozót Ulmasz Rahimovics Umarbekov 'üzbég kulturális minisztertől, hogy tájékoztatást kapjak a köztársaság kulturális életéről és a műemlékvédelem helyzetéről, problémáiról, de- a ,,minden mindennel összefügg“ cáfolhatatlan törvény alapján - számos más érdekes, sajátosan üzbég kérdés is szóba került.- Mielőtt miniszter tettem volna, a filmgyártásban dolgoztam, s akkor találkoztam először azzal a problémával, amely ma munkám egyik fő területét alkotja, s amelyet személyesen is szívügyemnek tekintek- kezdte a beszélgetést a miniszter. - Egy róla, s a miniszter bízik abban, hogy a városatyák szentesítik az elképzeléseket, hiszen előzetes beleegyezésüket adták a terv kidolgozásához. A kulturális kormányzat azt tervezi, hogy az egykori óváros helyén, egy 8-9 hektáros területen egy igazi üzbég negyedet építenek fel, vályogból, ahogyan kell, a népi építészet minden szabálya szerint. Nem holt skanzen lesz ez, hanem igazi élő városnegyed. Ugyanis nemcsak a népi építészetet kell megőrizni, hanem a népi mesterségeket is. Ezért úgy döntöttek, a városnegyedet a népi mesterek bevonásával építik meg, hogy minden hiteles legyen, ugyanakkor a mesterek maguknak fognak építeni - nemcsak lakóházakat, hanem műhelyeket is, ahol majd dolgoznak, foglalkoznak tanítványaikkal, s természetesen eladásra kínálják termékeiket, öt-hat év alatt szeretnék megépíteni ezt a kézmúvesne- gyedet, amely minden bizonnyal a főváros egyik attrakciója lesz. Élő művészet V/////////////////////////////////////////////////* Nemcsak a Taskentben és környékén honos építészeti és kézműves hagyományokat akarják itt megőrizni, hanem a különböző üzbég tájak jellegzetességeit is. Bár tény, hogy vidéken még tartják magukat olyan emberek laknak, akik hegyről-végről rokonai családunknak. Vidéken ma sincs ez másképp. Az egész család segít a fiataloknak a házépítésben, ez többek között abban is megnyilvánul, hogy őrzik az iszlám hagyományokat - a házaknak az utcára nincs ablakuk. Sok helyütt a gyerek születésekor még ma is elültetik a tizenkét jegenyét- a jövőbeni ház gerendáit és verandájának, az ajvannak a tartóoszlopait. Mifelénk nagy kincs a fa, ezért minden darabkáját mesterien megdolgozzák - minden tartóoszlop, minden kapu egy-egy faragott remekmű. Híresek művészetükről az üzbég szőnyegszövők, a bokharai perzsaszőnyeg máig fogalom. A szőnyegszövés sem volt öncélú, pusztán művészeti tevékenység: a vertvályog padlóra valamit teríteni kellett, hogy ne legyen hideg. Természetesen a kézi csomózású, tüzes színű gyapjú szőnyegeket csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, a szegényeknek maradt a kelifnszönyeg vagy egyszerűen a zsákvászon.- Hányán derülnek az üzbégek szö- nyegimádatán - mondja a miniszter érezhető rosszallással a hangjában. - Gyártunk szőnyeget eleget, de más köztársaságokba is szállítunk termékeinkből, így aztán- amint azt egy filmben is kifigurázták - az üzbégek sokszor Moszkvából meg más városokból hozzák vissza az itt gyártott szőFELFEDEZŐ ÚTON ÜZBECISZTÁNBAN II DlUEflBBlIIK filmforgatáson kiderült, Taskentnek nincsenek régi negyedei, de még csak olyanok sem, amelyek magukon viselik az üzbég építészet jegyeit. Üzbegisztán mindig is földszintes volt - itt meg tele a város emeletes házakkal. A nép agyagból és kőből építkezett- itt meg csak tégla- sót panelházak vannak. Természetesen nem volt ez mindig így, még századunk közepén sem, de a huszonkét évvel ezelőtti súlyos földrengés szinte letrölte a föld színéről az óvárost. Az azonban szerintem megbocsáthatatlan, hogy két évtized alatt meg sem próbálták visszaadni Taskentnek üzbég jellegét. Nem tudom, hogyan történhetett meg, hogy az újjáépítéskor senkiben még csak fel sem merült, hogy nemcsak tömbházakat kell építeni, hanem lehetőséget kell adni az embereknek a választásra, s aki a magánház mellett dönt, annak meg kell engedni a házépítést. Ma már szerencsére más a helyzet, Taskent külvárosai családi- ház-negyedek, én magam is házat építettem. Ulmasz Rahimovics a jelek szerint azonban nem érte be annyival, hogy csak magának épített házat. Vezetésével elkészült egy nagyszabású terv, melynek jóváhagyása folyamatban van, lényegében már csak a városi tanács vezetőinek aláírása hiányzik a hagyományok - természetesen minél messzebb a nagy ipari központoktól, annál jobban. A kislakokban még megtanítják a fiúkat arra, amit egy férfinak tudnia kell(ett), s ugyanez vonatkozik a lányokra is. Azért mégis fogytán a fafaragók, a fémverők, akik ismerik az ősi motívumokat, s vonatkozik ez a szőnyegszövőkre, az aranyhímzókre, de a fazekasokra is. Nem vonatkozik viszont az építészetre - a házak ugyanolyanok, mint évszázadokkal ezelőtt, csak némileg az építőanyag változik, bár a vályog még mindig vezet. Ezeken a tájakon ez nem a szegénység, hanem a gyakorlatiasság jele. Azonkívül, hogy korlátlan mennyiség van belőle, kitűnő tulajdonságai is vannak: a nagy nyári hőségekben hűvös, a viszonylag hideg teleken pedig tartja a meleget. Az Üzbegisztánban sok helyütt honos színes kerámiaborítással pedig nemcsak tetszetős, hanem tartós is.- Nálunk még ma is körülépitik az emberek a telkeket, újabb és újabb lakrészt építenek a fiataloknak, egy udvarban lakik az egész család, egy utcában a rokonság. Emlékszem, kicsit meglepő, de egyben megnyugtató volt számomra - meséli Ulmasz Rahimovics -, hogy felcseperedve tudatosítottam, az utcában minden házban nyegeket. Nincs ezen mit derülni, a hagyományos módszerrel épített házakban ugyanolyan szükség van a jó vastag szőnyegre, mint a tűzhelyre. Errefelé a perzsa- szőnyeg nem a falra kerül, mint sok helyütt a világon, hanem oda, ahová eredetileg szánták - a padlóra. rsssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssss Igények '/////////////////////////////////////////////////// Üzbegisztánban vissza-visszatérő téma szinte minden beszélgetésben a víz értéke. A víz - élet. Taskentben ezt nagyon tudatosítja az ember - folyik a csapból a hideg meg a meleg is, bár - mint mondták - júliusban vagy augusztusban előfordulnak vízkorlátozások. Nincs ezen mit meglepődni, sok városban és faluban itt, a mérsékelt éghajlatú Közép-Európában is vannak vízgondok. Különbség talán csak abban van, hogy Üzbegisztánban, főleg nyáron, nem ajánlatos forralatlanul inni a csapból folyó vizet. De ki iszik itt vizet? Hiszen itt van a zöld tea, amely cukor nélkül, hidegen és melegen egyaránt kitűnően oltja a szomjúságot. Teát inni persze otthon is lehet, de „igazából" a teaházakban ízlik, ahol az ember- így illik - a cipőjét levetve a szőnyeggel borított kereveten befészkeli magát a hímzett párnák közé, s az ésszerű táplálkozás minden szabályát feledve hamisítatlan keleti nyalánkságokkal ellensúlyozza a tea fanyar ízét. Közben halk népzene szól és folyik a ráérős beszélgetés... Mindez hozzátartozik az üzbégek életformájához, szervesen, elválaszthatatlanul. Hogyan elégítik ki az ilyen igények egy rohanó nagyvárosban, a szűk lakótelepi lakásokban? Minden kellemes komfort ellenére az üzbégek inkább a vidéki életet szeretik. A városokban a folklór is meghal. Itt - például - a zenét már nem „csinálják", csak hallgatják. De sokszor már az sem népzene.- Vannak a civilizációnak áldásai és ártalmai. Áldásaihoz könnyen hozzászokunk, ártalmait nehezen tudjuk semlegesíteni- véli Ulmasz Rahimovics. - Itt Közép- Ázsiában különösen szembetűnő a gyors ütemű fejlődés, de az is, hogy gyorsan és sokat veszítettünk és veszítünk a nemzeti hagyományainkból, gyengül nemzeti azonosságtudatunk. Én ezen a poszton ezt különösen a szabadidő eltöltése módjainak megváltozásában tapasztalom. S ami nagyon aggaszt, az az élő népművészet hanyatlása. Ki hitte volna harminc-negyven évvel ezelőtt, hogy kénytelenek leszünk megkülönböztetett figyelmet szentelni a népzene, a népi tánc oktatásának, s hogy a folklórt olyan emberek próbálják majd újra elterjeszteni, akiknek ez tanult szakmájuk. Ilyen faragott ajtók díszítik az üzbég házakat Hiszen egykor nem volt család, amelyben ne lett volna valamilyen hangszer. A lányok számára egyszerűen kötelező volt, hogy tudjanak hangszeren játszani, tudjanak énekelni. A zenei képzés nevelésük elválaszthatatlan része volt. Bizonyos pozitív változások azonban már tapasztalhatók ezen a téren - tudom meg a minisztertől. Ez abban is megnyilvánul, hogy a zenekedvelő közönség mintha nyitottabbá válna: a népzene is megtölti a koncerttermeket, nemcsak a klasszikus vagy a popzene. Felrója a rádiónak és a televíziónak, hogy zenei téren nem nagyon törekszik a sokszínűségre, döntő mértékben az éppen divatos slágereket ontja, nem él a rétegműsorok sugárzásának lehetőségeivel.- Valamikor összeült a család, összejött a rokonság, és az emberek együtt énekeltek. Ma hol jöjjenek össze? A két, legjobb esetben három szobában és zavarják a tévét néző szomszéd nyugalmát? - teszi fel a kérdést Ulmasz Rahimovics. - Erre valahogy senki sem gondolt, amikor a sokemeletes házakat építették. Büszke vagyok arra, hogy sikerült elérnünk: ezentúl a város vezetősége csak olyan háztípusok építését engedélyezi, amelyekben közösségi helyiségek is vannak. Addig is hozzáláttunk a kihasználatlan pincehelyiségek, sosem használt mosókonyhák átalakításához. Az már a minisztériumunk feladata, hogy az elemi felszereléshez kiharcolja a pénzt. Legfontosabb érvünk: a társadalom csak akkor támaszthat fokozott igényeket az emberekkel szemben, ha tesz is valamit az emberek jogos igényeinek kielégítéséért. GORFÖL ZSUZSA Saslikárusok. A nemzeti ízek is hozzátartoznak egy-egy nemzethez (APN-felvételek)
