Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-16 / 37. szám

r 5 AUTÓSOK HÉJ MOTOROSOK A „százlábú" NEVADA Tovább őrzi a klasszikus Renault 21-es kellemes megjelenését, mértéktartóan választékos belső terének felszereltségét a franciaországi Maubeuge-i autógyárban készülő legújabb Nevada 4x4-es. A népszerű modell a 21 -es család huszadik tagjaként éppen a Genfi Autószalonon mutatkozott be először a nagyközönség előtt. A hátsó kerekek a meghajtást a hagyományosan elhelyezett erőátviteltől kapják, a hátsó híd differenciálzárral rendelkezik. Ez utóbbi, valamint a hátsó kerékmeghajtás a műszerfalon lévő gombok lenyomása révén pneumatikusan kapcsolható be. Három változatot kínálnak: Nevada 21 GTX 4x4:1995 cm3-es, befecskendezés, 86,5 kW (120 LE) teljesítmé­nyű erőforrással és 181 km/h végsebességgel. Nevada 21 GTD 4x4: 2068 cm3-es dízelüzemű, 48 kW (67 LE) teljesítményű erőforrással és 153 km/h végsebességgel. Nevada 21 GTX 4x4: 2165cm3-es, katalizátoros, 79 kW (110 LE) teljesítményű erőforrással és 181 km/h maximális sebességgel. Az ide tartozó illusztrációk a Renault 21 Nevada 4x4-es változatait, illetve belső terét, az erőátviteli egység felépítését, valamint a benzin- és dízelüzemű motorjának metszeti rajzát szemlélteti.. A. T. A LEGERŐSEBB A külföldi szaksajtó szerint a nagysike­rű Kawasaki GPZ 900R után a közönség kicsit csalódott a gyár későbbi típusában, a GPZ 1000RX-ben, és ez lehet az oka annak, hogy a gyár egy igazi szuper sportmotorkerékpárral, a ZX 10-zel jelent meg a piacon. A nagymotor-háborúban ezzel a típus­sal a Kawasaki pillanatnyilag lépéselőny­re tett szert, mert ez a motor 137 lóerős teljesítményével a világ legerősebb szériamotorja lett. Pusztán a teljesít­A motor stabilitásáról és döntéséről árulkodó kép ménynöveléssel ma már nem lehet vevő­ket toborozni, és ezt szemmel láthatóan a Kawasaki is érzi. Ennek köszönhető az a különleges, ,,E" szelvényű kétszeres dobszerkezetú, alumíniumötvözetú váz, aminek alsó részét a blokk hasa alatt átívelő csövek egészítik ki. Az egész egység mindössze 15,5 kg-ot nyom. Egy ilyen nagystílű vállalkozás világra jöttekor már az sem meglepő, hogy az áramvonalidom-rendszert szélcsatorná­ban kísérletezték ki, és azt mondják, az ilyen módon alacsonnyá és hosszúvá lett gép még a motorversenyzőknek is élve­zetes vezetési tulajdonságokat nyújt, füg­getlenül attól, hogy formailag esetleg ki­csit zaklatott képet mutat. Csakhogy a kifinomult műszaki megol­dások áramvonalba bújtatása kompro­misszumokra kényszeríti a tervezőket, de maguk ezek a megoldások a formai hát­rányokért kárpótolnak. A blokkolásgátló például föltétlenül a biztonságot szolgálja, akárcsak az első lebegő tárcsafék, a mo­tor elé állított óriási vízhűtő és a vele egy egységben alászerelt olajhűtó a motor megbízhatóságát és élettartamát növeli. A motor vezethetőségével is remekel­tek a tervezők. A kezelőszervek a kor­mányról a kéz elvétele nélkül könnyen elérhetők, és a fék-, illetve kuplungkar négyféle állítási lehetősége is azt célozza, hogy mindenki kedve szerint igazítsa ma­gához a karokat. A ZX-10-es váza - jól látszik az „E“ szelvényű váz. A négyhengeres motor előtt a vízhűtő, annak aljára csípve pedig az olajhűtó látszik A két vezértengelyes, négyszelepes vezérlés - a szelepjátékot hézagoló betétekkel állítják be A négyhengeres, 15 fokban előredön- tött soros motor globálisan a GPZ 10OORX-ból származik, de alapo­san áttervezték azt. A leglényegesebb változások a négyütemű motorok leg­meghatározóbb részét, a hengerfejet érintik, a 997 cm3-es motornak á furat­löket (74x58 mm) viszonya azonban nem változott. A hengerenkénti 4 szelepen zongorázó két vezérműtengelyt a blokk bal oldalán felszaladó Morse lánc hajtja meg, és a rendkívüli kis tehetetlenségre méretezett vezérlési rendszernek is kö­szönhetően a főtengely percenként 11 000-et is fordulhat, sőt 13 800-as for­dulatszámot is elvisel. A motorba az ötszelepés Yamaha FZR-hez hasonlóan négy, erősáramú (0 36 mm-es Keihin) porlasztón át érke­zik a keverék az 1:11 -es kompresszióvi­szonyú hengerekbe, és a teljesen elektro­nikus gyújtás által képzett szikrával az új típusú, 10 mm átmérőjű gyertyák lobbant- ják lángra. A magas fordulatszámnak kö­szönhetően pedig ez a fenevad 268 km/órás végsebességre képes, vagyis 12 kilométer/órával többre, mint a Yamaha FZR és a Suzuki GSX 1100R, de négy kilométer/órás különbséggel a Honda CBR-t is maga mögé utasítja, ráadásul ezt a tempót már 200 méter után eléri. -di­Automata övék Lenyűgöző látvány egy autógyári ütközésvizsgálat: a kocsi, ülésein az elektronikus mérőberendezésekkel telerakott, egyébként pedig az em­beri szervezetet utánzó bábukkal 50 km/h sebességgel rohan a szilárd betontömbnek. Miközben az orr­rész összegyűrődése felemészti a mozgási energiát, a jármű mind­össze 40 cm-es úton megáll. Ha az utasokat nem rögzíti valami a ka­rosszériához, akkor a tehetetlenség következtében változatlan sebes­séggel tovább repülnek, míg rá nem zuhannak az utastér belső felületei­re. Ilyesmit túlélni csak kivételes szerencsével és nagyon súlyos sé­rülések árán lehet - a tragikus kime­netelt biztosra vehetjük. Egészen más a helyzet, ha az utas biztonsági övét használ: ilyen­kor teste a kocsideformáció és az övnyúlás által meghatározott út- hosszon fékeződik le. Még ekkor is Korszerű övautomata röntgen­rajza a földi nehézségi gyorsulás 20-30- szorosát kitevő lassuiások jönnek létre, ami azt jelenti, hogy az illetőt saját testsúlyának ugyanennyisze­rese préseli be az övbe. Ez is ször­nyű igénybevétel, de el lehet viselni, a túlélési esély megsokszorozódik, a komoly sérülések veszélye jelen­tősen csökken. A keletkező erőket az övrendszer alkatrészeinek meg­bízhatóan el kell viselniük. Ugyanak­kor elvárjuk, hogy a rendszer keze­lése egyszerű és kényelmes legyen, különben az emberek - fittyet hány­va a veszélyre és az előírásokra - nem fogják használni. Ezeket a követelményeket csak az automata biztonsági öv elégíti ki, amellyel ma már - néhány kivételtől eltekintve - a világ összes új gépko­csiját elöl-hátul ellátják. A felcsévélő szerkezettel szemben az az első számú követelmény, hogy a.hasz­nálaton kívüli hevedert tekercselje fel, használat közben pedig mindig engedjen ki annyit, amennyi kell, és az övét tartsa enyhén feszes álla­potban. Ezt az igény egy gyermeki­en egyszerű részlet oldja meg: a tengelyhez spirálrugó kapcsolódik, amelyet a heveder kihúzása feszít meg. Annak érdekében, hogy a rugó jelleggörbéje nagyon lapos (az öv teljes kihúzása se igényeljen nagy erőt), az órarugóhoz hasonló, de nagyon hosszú, kiterítve 3,5 m-t elé­rő rugót használnak. A könnyed kihúzhatóságnál sok­kal fontosabb azonban, hogy a he­vederből egy centiméterrel se jöjjön ki a szükségesnél több, ha komolyra fordul a helyzet. Kezdetben ezt úgy oldották meg, hogy a csévélődob tengelyével együtt forgó kilincs cent­rifugális erőtől kilendült, és beakad­va megfogta a tengelyt. A mechaniz­mus működését bárki egyszerűen ellenőrizhette oly módon, hogy meg­rántotta az övét, mire annak rete­szelni kellett. A gyakorlatban ez a megoldás nem vált be, és ma már nem is használatos, azonban nem kell megijedni, ha a húzogatásos „tesztelés" negatív eredményt ad. A korszerű automata öv tenge­lyén a rugóval ellentétes oldalon fogaskerék van, záráskor ebbe akad bele a kilincs. Az utóbbit azonban nem a centrifugális erő mozgatja, hanem egy fészekben elhelyezkedő acélgolyó a felette levő lemez segít­ségével. Ha a kocsira ható gyorsu­A felcsévélö automata robbantott ábrája lás (vagy ellenkező előjellel: lassu­lás) meghalad egy bizonyos értéket, akkor a golyó kimozdul a fészek mélyedéséből, megemeli a lemezt és a fogaskerék fogai közé nyomja a kilincset. A működtetéshez szük­séges gyorsulás tervezési határérté­ke 0,45 g, azaz a készülék erősebb fékezéskor vagy kanyarvételkor is -reteszelhet, ezenkívül akkor is, ha a kocsi erős lejtőn halad. A zárószerkezet már ebben a for­mában is működőképes lenne, de nem lenne üzembiztos, Előfordul­hatna, hogy a kilincs nem foghézag­ba talál, hanem magára a fogra, nem tud beakadni, és közben a zu­hanó test úgy felpörgeti a tengelyt, hogy a megakasztás végképp lehe­tetlenné válik. Ezt a problémát úgy hidalják át, hogy az érzékelő szere­pét betöltő gólyós rész és a kilincs- mű közé a sebességváltóéhoz ha­sonló szinkronizáló szerkezetet ik­tatnak be, amely mindenkor biztosít­ja a jó kapcsolódást. A fentiekből következik, hogy az övautomatikát mindig függőleges helyzetben kell beépíteni, különben az egyik irányban túl gyorsan a má­sikban pedig későn vagy egyáltalán nem működik. Ennek az egyszerű követelménynek a teljesítésekor azonban a mechanizmus tökélete­sen megbízhatóan működik a kocsi teljes élettartama során, semmiféle ellenőrzésre, karbantartásra nincs szüksége. Az automata övnek van egy jelle­géből adódó hátránya a statikus öv­vel szemben, mégpedig az, hogy a hevederből akkor is ki lehet húzni valamennyit, ha a tengely már áll, ezt az teszi lehetővé, hogy a heve­der egymásra csavarodó menetei összébb húzódnak egy kicsit. Ha­sonló a helyzet ahhoz, amelyet már minden fotós tapasztalt: befűzés után egy darabig továbbítani kell a filmet, mire a kazettába nyúló visszatekerö kar forogni kezd. Ezért is beszélnek a biztonsági szakem­berek „filmtekercshatásról". A dolog azért veszélyes, mert ütközéskor a test a kocsihoz viszonyítva megin­dul előre, majd megfeszül rajta az addig laza öv, ezután kihúz vala­mennyit az orsóból, végül a heveder anyaga rugalmasan nyúlik, és így összeadódik annyi elmozdulás, amennyi már elegendő egy súlyo­sabb sérüléshez. Ezt a veszélyes jelenséget a fino­mított kivitelű automata öv szelle­mes módon küszöböli ki. Ütközéskor a heveder nekiszorul egy rögzített A különböző övrendszerek eltérő mértékben engedik előre a testet A: övszorítóval és övfeszítővel B: övszorítóval C: szokásos automata öv ütközőnek, és az nem engedi tovább csúszni. Ennek az apróságnak a ré­vén 5 cm-rel rövidül a test megállítá­sához szükséges távolság, és sok­szor éppen ez dönti el, hogy a bal­esetet szenvedett ember feje eléri-e a körmánykereket vagy sem. Egyes autókon még tovább mennek, és az övét a karambol pillanatában ráfe­szítik az utasra. Ilyen megoldást ta­lálunk feláras szerelvényként egyes Mercedeseken. A berendezés úgy működik, hogy az ütközésérzékelő szenzor jelére egy elektronikus kap­csolás lőporos feszítő szerkezetet aktivizál, amely feltekeri az öv laza részét.

Next

/
Thumbnails
Contents