Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-09 / 36. szám
szú IX. 9. TUDOMÁNY TECHNIKA A karaván lassan halad előre a kiszáradt vidéken. A horizont szikrázik a hőségtől és szertefolynak a legelő gnu, zebra és gazellacsordák körvonalai. A magas, karcsú száji vezető hirtelen letért az egyenes útról. A fehérek kis csoportja nyugtalanul kérdezgeti, miért ez az irányváltás? Előttük a szavanna, tele állatokkal, a távolban kunyhók és tűzhely füstje. Az íjat hordozó maszáj csak félig fordítja meg a fejét válasz közben és megvetően megjegyzi: „II Dorobo“. HAGYOMÁNY ÉS ÉHSÉG A fent leírt jelenet, más-más formában, Kelet-Afrika bármely részén lejátszódhatott volna. II Dorobo névvel azokat a törzseket illetik, amelyek nem tartanak marhacsordát. Fordításban e szó azt jelenti: koldus. Ezek a törzsek általában valamilyen katasztrófa során vesztették el állat- állományukat, vagy a szárazság, vagy az álomkór. vagy a fertőzések, vagy az élősködők miatt. így aztán egyik napról a másikra bármely törzsi település koldussá válhat és élhet abból, amit a helyi természet adni tud neki. Vadásznak, halásznak, gyűjtögetnek. E kézenfekvő magyarázat ellenére a nomád pásztortörzsek annyira lenézik a csordáikat elvesztetteket, hogy az egy európai ember számára teljesen érthetetlen. A nomád pásztor nem vesz a szájába halat, és vadhúst is csak az éhhalál küszöbén eszik. A híres oroszlánvadászat, vagy más vadak becserkészése inkább csak szórakozás számukra, nem szolgálja az élelemszerzést. Az állattartás tapasztalatait a ma- szájoktól más törzsek is átvették, elsősorban a bantuk, így a szarvas- marha mára elterjedt szinte az egész afrikai kontinensen. De nemcsak a szarvasmarha, hanem a juh, kecske, teve és szamár is. Ez azonban komoly gondot jelent Afrikának. A kontinens hatalmas területei váltak pusztasággá, mert a jószág széttaposta és lelegelte a vékony, füves felső réteget, a szél és a víz medret vájtak a talajba és elvitték a termőföldet. A Szaharától délre elterülő félsivatag, az ismert Száhel-övezet örök szélviharai mozgásba hozzák a homokszemeket, s a homok fokozatosan „megfojtja" azokat a területeket is, amelyek tíz évvel ezelőtt még termékeny szavannák voltak. S dünék velejárója az éhség is. AZ ÉLELEM OTT „LEGEL" A SZAVANNÁN Sok kelet-afrikai törzs már tevékre volt kénytelen cserélni szarvas- marháit, hogy megéljen az egyre kíméletlenebb körülmények között. Ez a változás a törzsön belüli szociális összetételt is átrendezte. Amig a maszáj törzs öregeit a szarvasmarha-csordában rejlő gazdagság függetlenné teszi a fiatalok erejétől, addig a még félvad tevéket tenyésztő törzsekben a sok erőt és mozgást kívánó itatás és gondozás fiatal és erős férfiakat igényel. A szarvasmarha-tartás Afrika számára azonban más szempontból is előnytelen. Az emberek olyan betegségekben szenvednek ugyanis- főleg a cecelegyek által terjesztett álomkórban vagy a lépfenében- amelyek a vadon élő állatokra is átterjednek és paraziták is élősköd- nek rajtuk. A sertéseknél ez olyan mértékben elterjedt, hogy Afrika egyes területein a sertéshús-fogyasztás életveszélyes. Felelőtlen emberek - a cecelegyek miatt- egész területeken irtották ki a vadállatokat, így megsemmisítve a gazdagságot, amely kiaknázható lett volna. Mert ez az utóbbi ötlet mindenkinek eszébe jut, aki egyszer keresztülhalad a szavannán és látja a jól hízott elefánt-, gnu-, zebravagy zsiráfcsordákat, hogy csupán a legismertebb afrikai növényevőket említsük. Ezek csak a fűféléket legelik, és csupán bizonyos bokrokról, fákról fogyasztják a leveleket, főleg akáclevelet, amelyből nagyon sok van Afrikában. A táplálkozásban mutatkozó különbözőségük lehetővé tenné az afrikai természetnek azt, hogy annyiféle pat$s állatot eltartson, amelyre más kontinensen nincs példa. Ezeknek az állatfajtáknak a háziasítása áldás lenne Afrika számára, hiszen ellenállók a helyi betegségekkel szemben és testi felépítésük „lelki" adottságaik is alkalmazkodtak a helyi klímához. Tartásukkal tehát a fehérjetermelés megnövekedhetne. ÁTVETT MÓDSZEREK Hogy még mindig nem sikerült háziasítani egyetlen nagy testű afrikai kérődzőt sem, ennek oka a lakosság ragaszkodása a szarvas- marhához. Nemcsak a maszájók, akikkel állandó konfliktusaik vannak a védett nemzeti parkok őrzőinek, de gyakorlatilag minden más törzs is ezekre alapozza létbiztonságát. Emellett nagyon erős a hagyományokhoz való ragaszkodás is. Az archeológiái vizsgálatok szerint az ember a kutyát, juhot, kecskét, szarvasmarhát és a sertést 7000 évvel ezelőtt kezdte háziasítani Nyugat-Ázsiában az ún. termékeny félhold területén, tehát a Tigris és az Eufrátesz folyók vidékén. Elterjedésükben részt vettek az egyiptomiak is, akik meghonosították a macskát és a szamarat, amelyek Észak-Afri- kából származnak. Mintegy 4000 évvel ezelőtt az újkőkori nomád pásztorok megindultak délre a Nílus vonalán a mai Kelet-Afrika területén, s innen tovább nyugatra és délre. A szarvasmarha átjutott a Szaharán és a Szahelen is, mivel 5000 évvel ezelőtt ezek még nedvesebbek voltak, folyókkal és tavakkal tarkítottak. Mások tapasztalatai tehát megelőztek minden, az eredeti növényevők háziasítására tett kísérletet Afrika belsejében. Egyszerűbb volt a már bevált módszereket elfogadni. A szarvasmarhák tehát az élelem és a gazdagság hordozóivá váltak. Ez a gyors folyamat egyébként Egyiptomot is meglepte, ahol már akkor is, és még ma is, kísérleteket tettek a jávorantilopok, a gazellák és az apró rágcsálók háziasítására. Az egypupú teve csak sokkal később lépett színre Egyiptomban, mintegy 6000 évvel ezelőtt, hogy azután az egyre száradó Szahara nélkülözhetetlen háziállatává váljon. Ma milliók élete függ ettől a kérődzőtől, amely a teherhordás mellett tejet, húst, vért és gyapjút (teveszőrt) is ad. Az igazat megvallva, Kelet- Afrika ugyanis ma a nomád pásztorkodáson kívül más megélhetést nem nagyon teremt lakosainak. Itt a köves pusztaságokon az állatok elpusztulnának az ember gondoskodása nélkül. VADBÓL HÁZIÁLLAT Meg lehet azonban változtatni az afrikai pásztor mentalitását, hogy saját országa jövőjének érdekében elfogadja az új háziállatokat? Ez a terv csak akkor válhat valóra, ha a kísérletek megbízhatóak, kockázatmentesek lesznek. Kevés afrikai ország rendelkezik olyan élelmiszertartalékokkal, hogy egy bizonytalan kimenetelű állattartási módszerbe belefogjon. Ilyen helyzetben nehezen találunk olyan politikust, aki döntést hozna az afrikai állatok háziasításának kiszélesítéséről. A nagy testű jávorantilop megszelídítésére már a múlt században kísérleteket tettek Angliában. Az akkor nagy figyelmet keltett program azonban fokozatosan leállt. Az állatok egy része Ukrajnába is elkerült, ahol ma is tenyésztik és kézzel fejik őket. Afrikában Kenyában és Zim- babweban is folynak ígéretes kísérletek. A tenyésztés kétféle módjával foglalkoznak: nagy, szabad térségekben és zárt, bekerített helyeken. Ezeknek az állatoknak létszükségletük a nedvességgel telített reggeli levegő. Nagyságuk megegyezik a tehenekével, s a laktációs időszakban 600 kg tejet adnak. Kísérletek folynak a gazellákkal is, amelyek szintén megszelídíthetök és óriási előnyük, hogy sokáig kibírják víz nélkül. Bizonyos fajtának ugyanis különleges hőszabályozó rendszerük van, amely megengedi számukra, hogy nappal növeljék testhőmérsékletüket. így csökkent a közöttük és a környezet közötti hőmérséklet- különbség és szervezetüknek nincs szüksége olyan intenzív hűtésre. De példaként említhetjük a struc- cokat is, amelyeket sikeresen tenyésztenek Afrika déli részén. Valamikor sok tenyésztő sikere függött a strucctollak divatjától, s amikór hirtelen csökkent az érdeklődés ez iránt az árucikk iránt, úgy tűnt, hogy a strucc elveszti háziállatként kivívott szerepét. Ennek ellenére még ma is léteznek tenyésztők, akik mintegy 30 ezer, a bőre és a tolla miatt tenyésztett struccal foglalkoznak. Sajnos, húsuk inkább csak melléktermék. VADHÚS IS Kissé más a helyzet Nyugat-Afri- kában, ahol a vadak részét alkotják a lakosság élelmiszer-ellátásának és az elfogyasztott húsmennyiség mintegy felét adják. Ez viszont csak egyetlen állat, az afrikai sül egyik fajtájának érdeme. Négy kilónál nehezebbre is megnő és annak ellenére, hogy állandóan vadásszák, egyre szaporodik. Évenként átlagban kétszer négy kölyköt nevel fel. Nem csoda tehát, hogy sokan szeretnék a piaci ellátást ezen a területen is tenyésztéssel biztonságosabbá tenni. A nyulakéhoz hasonló ketrecekben tartják őket, és természetes táplálékukon kívül, ami főleg nedvdús növényi szárakból áll, kukoricát és magokat is etetnek velük. Az afrikai nagyvadak gazdasági hasznát nem szabad túlbecsülni. Ezeket az állatokat az evolúciós fejlődés erős, túlélésre és szaporodásra képes egyedekké fejlesztette, de nem arra, hogy az emberek számára húsféleséget termeljenek. Hogy a szarvasmarhák ilyenné váltak, ahhoz sok ezer éves szelekció is szükségeltetett. Más példa viszont az agancsosok esete, amelyek lehetőséget nyújtanak az élelemszerzés bővítésére. A JÖVŐ KÉRDÉSEI Gyakran beszélnek arról, mi legyen a szarvasmarhák és a kecskék által tönkretett afrikai területekkel. A Szahel-övezet nyomora komoly kétségeket ébreszt és megszégyeníti a fejlett ipari országokat, amelyek fölöslegekkel rendelkeznek. Az is igaz, hogy sok állam nyújt segítséget az érintett afrikai országoknak, de ez a segítség nagy százalékban hatását veszíti. A szivattyúkra kapcsolt szélmalmok környéke lakatlan, elhagyott, s ez sérti azokat, akik segítséget nyújtottak. A vizzel tele hordók körül sivatag van. De miért, ha a víz ezen a vidéken a legfontosabb? Azért, mert a csorda, amely az ilyen mesterséges itatókhoz jár, egy kilométeres körzetben mindent letarol. Az Etiópia és Kenya határán elterülő síkság valamikor a gazellák és antilopok paradicsoma volt. Világos tehát, hogy ezek kihasználásával, ipari segítséggel, nagy területen hozhatnák helyre a felbomlott ökológiai egyensúlyt. Lehet, hogy az afrikai állatok nagyszabású háziasításában való részvétel, amely a fejlett országok nemesítőközpontjai számára nem jelenthet gondot, olyan segítséget adhat Afrikának, amely a legjobbkor és a leggyorsaban jön. Ez a módszer az adott természeti rendszerre támaszkodik, egyáltalán nem erőltetett. Ha az 5000 éves afrikai szarvasmarha-tartás lassanként több kárt okoz, mint hasznot, akkor ideje elgondolkodni ennek értelmén. (Jan Baltus - Elektron) Afrika kiaknázatlan lehetőségei Az Aral-tó megmentéséért Átfogó akció indult meg Üzbegisztánban az Aral-tó megmentésére. Olyan kollektorrendszert építettek, amely az öntözés után visszamaradó vízmennyiséget összegyűjti és a Kizil-kum sivatagon keresztül visszajuttatja a kiszáradóban lévő tóba. A földrajzi atlaszokban és leírásokban az Aral-tó méreteit tekintve a harmadik helyen szerepel az amerikai Felső-tó és az afrikai Viktória-tó mögött. Az elmúlt negyedszázadban azonban a tó felülete 64 ezerről 40 ezer négyzetkilométerre csökkent, ennek következtében elvesztette ipari és hajózási jelentőségét. A világűrből készült felvételek elemzése arról tanúskodik, hogy ha nem történnek azonnali intézkedések, akkor a tó 2010-re teljesen kiszárad. Ez katasztrofális következményekkel járhat a több mint 30 millió lakosú régió számára. A víz apadását az emberi tevékenység okozta. Az Amu-Darja és a Szir-Darja által táplált tó körzetében óriási méretű öntözéses gyapotültetvények létesültek, amelyek ma évente mintegy egymillió tonnányi termést hoznak. Ezek a pozitív eredmények azonban úgy születtek, hogy közben nem vették figyelembe az ésszerű vízgazdálkodás követelményeit. Az Aral-tó védelméért az egész szovjet társadalom felemelte szavát. Sajtóvita folyik a probléma lehetséges megoldási módozatairól. A világon egyedülálló Transzkizilkumi kollektorrendszer a tó megmentésének csak egyik - bár a leghatékonyabb - módszere. Most építik a Szir-Darja automatizált vízgazdálkodási rendszerét, ami jelentős vízmegtakarítást jelent majd, csökkentették a legvízigénye- sebb növény, a gyapot termelését. (APN) SZILÍCIUMKORSZAK A hajdani kőkorszak, a bronzkorszak és a vaskorszak analógiájára jogosan beszélhetünk szilíciumkorszakról. A mikroelektronikai termékek világpiaca 200-re eléri a 600 milliárd DM-et, vagyis annyit, amennyit a mai gépkocsiipar produkál. A Siemens cég igazgatójának fejtegetései szerint a jelent három irányzat egyidejű fejlődése jellemzi: a harmadik ipari forradalom, az információtechnika és a szilícium térhódítása. Az első ipari forradalom az embert gépekkel látta el, hogy megkímélje a fizikai erőfeszítésektől. A második Taylor és Ford nevéhez fűződik, akik a munka- folyamatokat kis szakaszokra bontották, míg a harmadik ipari forradalom megszabadítja az embert a fizikai és a szellemi ipari rutinmunkától, vagyis a futószalag ember nélkül fog működni. Ennek alapja az információtechnika, amely a kis szilíciumkristályok integrált elektronikus áramkörei révén fejlődött ki. A további fejlődés - amely a bioelektronika terén várható és a szilíciumot valószínűleg szerves molekula helyettesíti majd - még csak találgatható. Napjainkban öt iparág függ a korszerű chipek lététől, folyamatos szállításától: a gép-, a járműipar, az elektrotechnika, a finommechanika és optika, valamint az iroda- és adatfeldolgozó gépek iparága. Az igényeket az NSZK-ban mindössze egyhar- madrészben elégíti ki a hazai ipar, a többi a tengerentúlról származik. Ez a függőség tartósan nem viselhető el egy exportra törekvő ipari országban. Ezért a szükséglet és felhasználás között mielőbb egyensúlyt kell teremteni mind az NSZK-ban, mind Európában. A mikroelektronika nemcsak a szilíciumkorszakot alapozta meg, hanem végül is az egész társadalomra hatással lesz. Az ipari fejlődés a XIX. században létrehozta az alvó- és elővárosokat, az ingázást az ipari gócpontok és a lakóhelyek között. A jövőben viszont a mikroelektronikának köszönhetően a munka visszakerülhet az otthonokba. (VDI) BADAR MŰSZAKI AKADÉMIA A SZOVJETUNIÓBAN Neves szovjet tudósok javasolták, hogy a Szovjetunióban hozzanak létre Műszaki Akadémiát, amelynek olyan kiemelkedő szakemberek lennének a tagjai, akik nagy termelési tapasztalatokkal rendelkeznek és alkalmasak önálló alkotó jellegű kutatásra is - hangsúlyozta Alek- szandr Islinszkij akadémikus, a műszaki-tudományos egyesületek tanácsának elnöke. Együttműködésük az élenjáró műszaki-tudományos elgondolások minél gyorsabb gyakorlati megvalósítását, olyan technológiák létrehozását eredményezi majd, amelyeknek forradalmi szerepe lesz a gépgyártásban, a kohászatban, az anyagok kutatásában és a gazdaság más területein. Vaszilíj Misin és Georgij Nyi- kolajev akadémikusok szerint a Műszaki Akadémiára szükség lenne mind az egyes műszaki- tudományos tervezetek, mind pedig a népgazdasági ágazatokra és földrajzi térségekre vonatkozó komplex fejlesztési programok minősített szakértői értékeléséhez. Szükséges lenne ez az akadémia a műszaki vezetők továbbképzése szempontjából is. (APN) LÁTOGATÁS A DINOSZAURUSZNÁL Moszkvában már fogadja a látogatókat az új őslénytani múzeum. Az új helyre költöztetett kiállítás a szakemberek szerint a világ egyik leggazdagabb ilyen jellegű gyűjteménye. Termeiben, amelyeknek alapterülete több mint négy négyzetkilométer, mintegy ötezer kiállított érdekesség tekinthető meg. Az első terem bevezetőnek mondható, amely az öslény- tankutatás módszereit, legjelentősebb eredményeit ismerteti, valamint történetét és az élőlények törzsfejlődését. Ezután a földtörténeti korok szerint rendezték be a termeket. A legnagyobb érdeklődést minden bizonnyal a dinoszauruszokat bemutató kiállítás kelti majd. Itt 25 méteres csontvázak is láthatók. Végül az emlősök zárják le a kiállítást. A múzeumot a jövőben tovább fejlesztik. Januártól külön termekben láthatók majd a borostyánba zárt - élőlénymaradványok. HIHETETLEN GYORSASÁG? Nehéz két éve volt a japán félvezetőiparnak. Amerikai követelésre jelentős áremelést kellett végrehajtaniuk, és ennek következtében csökkent az exportjuk. 1986 nyarán a legnagyobb japán félvezetógyártóknak ígéretet kellett tenniük, hogy exportáraikat az amerikai kereskedelmi minisztérium által megadott értéken tartják. A japán elektronikai ipar vezető gyártói az intézkedés hatására új eladási stratégiát dolgoztak ki. Hihetetlen gyorsasággal új termékeket fejlesztettek ki, és a termékgyártást áthelyezték oda, ahol azt értékesítik, vagyis az USA-ba és az NSZK-ba. Végül jelentős mértékben növelték a termelés hatékonyságát. így például a Hitachi cég a videokazetták gyártását 99 százalékban automatizálta, ezáltal 90 százalékos munkaerő-megtakarítást ért el. i
