Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-26 / 34. szám

*■ *• MÉHES GYÖRGY Az adott szó Csontos, izmos legény volt Waldemár. Mátyás király elégedetten nézte, amint elébe állt, és keményen tisztelgett. Waldemár a legyőzhetet­len fekete- seregben szolgált mint zsoldos katona. Derék fickó... - gondolta a király -, emlékszem rá. Hűséggel szolgált és becsülettel, bátran harcolt.- Mit kívánsz, Waldemár fiam, - kérdezte nyájasan Mátyás.- Felség, elbocsátásomat kérem a seregből.- Most, amikor háborúra készülünk? - komorodott el a király. Hírét vette, hogy leggonoszabb ellensége, Frigyes császár ismét haddal készülődik ellene. Waldemár állta a király tekintetét:- Nem futamodom meg, uram, de valamikor Frigyes császár seregé­ben szolgáltam, s mikor elbocsátott, megesküdtem: ha háborúba kevere­dik, a világ végéről is visszatérek hozzá. Félelmes harag Villant meg a nagy király tekintetében:- A fejeddel játszol, ember!- Tudom, felség, de fogadalmat tettem, s az a becsület, hogy megtartsam az ígéretemet. Az életemet elveheted, de a becsületszava­mat akkor sem szegem meg. Mátyás elgondolkozott, aztán eltűnt arcáról a harag tüze:- Derék legény vagy, fiam, hogy adott szavadért velem is szembe- szálltál. Igazad van, a becsület mindenek fölött való. Gazdagon megjutalmazta a zsoldost, és elbocsátotta, majd a katonái­hoz fordult:- Ember a talpán az, aki a becsületéért mindent feláldoz, akár az életét is. Az igazi nagyság Vitéz Jánosnak hívták azt a nagy tudományé, bölcs férfiút, aki nevelője, tanítómestere volt Mátyás királynak. Nagy volt a tekintélye. Egy ország figyelt a szavára. Maga Mátyás is. Csak éppen idő múltával már nem Vitéz János tanácsai, hanem a maga feje után rendezte az ország dolgait. Rossz néven vette ezt az öreg Vitéz. Ekkor tájt az urak is összerúgták a patkót Mátyással. Megelégelték, hogy ha egyszer Mátyás kimondta, ,,Úgy legyen!“, akkor annak úgy is kellett lennie. Elhatározták, hogy megfosztják a tróntól, s helyére ültetik a lengyel Kázmért. Annak majd ók parancsolnak. Csakhogy Mátyás idejében neszét vette az összeesküvésnek. Bölcs ember volt. Ahelyett, hogy ostrom alá fogta volna a nagyurak várait, hogy elfogassa, elzárassa,,-lényakaztassa őket, inkább egyenként megbékí­tette a hatalmasságokat, kit adománnyal, kit szép szóval. Mert ehhez is értett Hollós Mátyás. Az ellene haragvók vezére - úgy tartják - a nagy tudományé Vitéz János volt. A többiek már mind meghódoltak, egyedül az öreg Vitéz nem békült. Mátyás, erős zsoldos seregével szétzúzhatta volna Vitézt, akinek nem voltak seregei, csak nagy híre, tekintélye. Márpedig azt sereggel, ostromágyúval, hóhérbárddal nem lehet leküz­deni. Tudta ezt Mátyás, így hát sereg helyett a tanácsát alkotó urakkal jelent meg Esztergom falai alatt, Vitéz Jánosnál. Mátyás tábort vert a vár alatt. Királyi szokás szerint, nem hívatta maga elé az öreget. Követeket küldött hozzá. Éppen azokat a behódolt tanácsurakat, akik nemrégiben még verték az asztalt, hogy nekik Mátyás nem kell. A király úgy gondolta, hogy az ő szavukra talán inkább hajlik az öreg. Ahogy a krónikában áll: ,,Az János érsek az urakra tekintvén megcsó­válja vala a fejét, és igen csodálkozik vala az ő állhatatlanságukon. “ Vitatkozott velük, haragudott, de látta: magára maradt. Végül megeny­hült ő is, hiszen a szíve mélyén büszke volt naggyá lett tanítványára. Vitték az üzenetet a tanácsnokok Mátyáshoz: bekül az öreg. Erre a hírre Mátyás fölment a várba. Képzeljük el a jelenetet. Szemközt állt a roskatag, ősz Vitézzel tanítványa, akit tanított tudományokra, becsületre, emberekkel való bánásra is. Azok közt volt, akik trónra segítették Hunyadi János fiát. Most mindezt végiggondolta Mátyás, de Vitéz János is. Az agg Vitéz nem mozdult, vonás se rezdült az arcán: Mátyás, a nagyhatalmú uralkodó volt az, aki elébe lépett, fejet hajtott, és - ő, aki soha senki előtt meg nem alázkodott - kérlelte Vitéz Jánost:,,Feledkez­zék meg iránta való haragjáról, és emlékezzen arra, mire kérte boldogult atyja, Hunyadi János az, ö testámentumában, mikor halni tért. Hogy legyen kegyelmes az ö fiához. És ő is ígéri, hogy többször nem akarna ellene vétkezni. “ így írja a krónika. Az öreg Vitéz szemét elborították a könnyek, és térdre roskadt Mátyás előtt. A nagy Hunyadi fia lehajolt, fölemelte, és úgy ölelték meg egymást, mint apa és fiú. Példája ez az eset annak, hogy az igazi nagyság bocsánatot kérni is tud, nemcsak megbocsátani. Tallósi Béla nyáron nincsen jegesmedve elolvadna hogyha lenne nyáron nincsen iskola bedugult a kulcslyuka nyáron nincsen hideg hó csak nyárfáról szállongó ha nyáron nincsen semmi se az egész nyár csak szép mese Apa: - Merre csavarogtál egész délelőtt? Fiú: - Vernével utaztam, húsz­ezer mérfödre a tenger-alatt. Apa: - Ne hazudj! Hisz teljesen száraz vagy! Skóciában.- Mi a különbség a villám és a villamos áram között? - kérdezi a tanító a tanulót.-Óriási. A villám teljesen in­gyen van. xxx Elmentem a barátnőmhöz, Ja- nához. A húga, Évike nyitott ajtót. Megkérdeztem tőle: „Jana otthon van?“ Évike így válaszolt: „Nem tudom. Bújócskát játszunk, és még nem találtam meg őt.“ xxx Jóska boldogan rohant haza a tanév végén:-Anyu! Apu! Hogy nektek mi- * lyen szerencsétek van?!- Miért?- Az új tanévre semmit sem kell vásárolnotok. Megbuktam... (Szlovák és cseh gyermeklapokból válogatta és fordította: B. GY.) Ismered őket? ZEPPELIN Eredetileg katona volt, sok háborút megjárt és altábornagyi rangot ért el a százötven éve, 1838- ban született német feltaláló, Ferdinand Zeppelin. A repülés kérdésével csak rendelkezési állomány­ba való helyezése után kezdett foglalkozni. Kivéte­lesen elszánt és türelmes volt. Próbálkozása szám­talanszor kudarcot vallott, de végül is megvalósítot­ta álmát: a magyar Schwarz Dávid terveinek fel- használásával sikerült merev testű, kormányozható léghajót készítenie. Hatalmas alkotmányt hozott létre: hossza 128 méter volt, és két tizenhat lóerős motor hajtotta a légcsavarjait. Zeppelin 1917-ben hunyt el, így még tanúja volt annak, hogy találmá­nyát az első világháborúban is alkalmazták. A Zeppelin próbaútját 1900-ban a Boden-tó felett végezte el. Harmincegy kilométeres sebessé­get ért el. ROSTAND Százhúsz éve, 1868-ban született Edmond Ros- tand francia drámaíró és költő, aki a naturalizmus legnagyobb divatja idején varázsolta vissza a szín­padra a romantikus verses drámát. Müveiről a kriti­kusok azt állították, hogy banálisak, könnyűek és hatásvadászóak, ám a közönség tódult rájuk, mivel ezek nagyszerűen megírt, kiváló színpadismeretről tanúságot tevő és szép színészi játékra lehetősé­get adó darabok. A legtöbb közülük már többé- kevésbé feledésbe merült, de föműveit, a Cyrano de Bergeracot és a Sasfiókot ma is műsorukon tartják a színházak szerte a világon. (Naturalizmus - a 19. század második felében keletkezett irodalmi és művészeti irányzat, amely a valóság fényképszerű ábrázolására törekszik, eközben gyakran a részletekhez tapad és szem elől veszíti a lényeget.) (l-n)' ÁLLATNEVEK Szergej kulipintyójának kocsibejárójánál huszárcsapatok kiabálnak gomolyás puliszkáért. Olvasd kié szövegből hét állat nevét! (kun) TITKOS SZÁMOK Sokféle titkosírás létezik. Például nemcsak számokat lehet betűkkel he­lyettesíteni, hanem fordítva is történ­het: kerülhetnek betűk helyébe szá­mok. Az itt bemutatott számtani műve­let kissé vegyes, betűket, számokat is találsz benne. Próbáld a betűket szá­mokkal helyettesíteni úgy, hogy a megadott végeredmény jöjjön ki. Se­gítségül eláruljuk, hogy a W = 1. Nos melyik betű milyen számjegy? H T T A A H + F w F A A H + F A F F A W 8 8 8 8 8 8 MEGFEJTÉS Az augusztus 12-i számunkban közölt feladatok megfejtése: A-3, B-1, C-2; csak az egyes számjegy alkotja az eredmé­nyeket. Nyertesek: Gémesi Zsuzsa, Ipolyság (Őahy); Pe- tőcz Dávid, Bratisla- va; Burkus Mária, Kassa (Kosice); Ho- dossy Péter, Duna- szerdahely (Dunajská Streda); Zsittnyan Aurél, Komárom (Ko- márno). I I NOBEL-DÍJASOK A múlt században nem volt köny- nyű annak a nőnek a helyzete, aki tudományos kutatómunkát végzett. Ezt tapasztalhatta minden idők legsi­keresebb tudósasszonya is, aki a var­sói gimnázium elvégzése után a pári­zsi Sorbonne Egyetemre ment, hogy ott tanári oklevelet szerezzen. De öt a pedagógiánál sokkal jobban izgat­ták az elméleti fizika kérdései. A nagy tudós, Becquerel mellett asszisztens­ként foglalkozott fizikával. Henry Becquerel neve fogalom hazájában. Nagyapja és apja is híres tudósok voltak. Ő maqa a világ mű­egyetemének, az École Politech- niquenek volt a professzora. A len­gyel tudósnö Maria Sklodowska méltó folytatója lett Becquerel kutatásainak. A fiatal tudóslány megismerkedett a francia Pierre Curie-vaI, akivel 1895-ben házasságot kötöttek. Megismerkedésük idején Pierre Curie bátyjával, Jacques-kal már másfél évtizede a tudományos élet élvonalában dolgoztak. 1880-ban fel­fedezték és megfogalmazták azt a je­lenséget, amelyet piezoelektromos- ság néven ismerünk. A nyomás hatá­sára létrejövő villamos töltés - a pie- zoelektromosság - elvén működik. Az a szikrát vető eszköz, műszer, mellyel a gáztűzhelyen gyújtunk lán­got, de az élet sok területén, például a képmagnók feljátszófejeiben is ér­vényesül ez a jelenség. A későbbiekben Pierre Curie a mágnesesség területén folytatott kutatásokat. Amikor 1897-ben szóba került fe­lesége doktori szakdolgozatának té­mája, Pierre Curie gondolkodás nél­kül a Becquerel-féle sugárzást aján­lotta Maria Sklodowskának. A további kutatások szempontjából döntőnek bizonyult az a tény, hogy Pierre és Jacques Curie olyan piezoelektromos műszert szerkesztettek, amely a su­gárzás kövétkeztében fellépő nagyon kicsi villamos áram mérésére volt al­kalmas. A fiatal tudósasszony ezzel a műszerrel kezdte el kísérleteit. Ha­marosan felfedezte, hogy az uránon kívül a tórium is sugároz, vagyis az ó szóhasználatával élve, radioaktív (azóta is ezt az elnevezést használjuk erre a jelenségre). Pierre Curie rög­tön felismerte a felfedezés jelentősé­gét, ezért minden egyéb munkáját félretéve 1898-tól együtt kutatott fele­ségével. Embertelen körülmények között dolgoztak. A Sorbonne udva­rán világítás és fűtés nélküli deszka­bódéban, téli fagyban és nyári káni­kulában napi tizenhat, tizennyolc órán keresztül tisztították, mosták és főz­ték az uránszurokércet. Az eredmény az lett, hogy felfedeztek két új elemet. Az elsőt, Maria Sklodowska szülőha­zája tiszteletére, polóniumnak, a má­sikat rádiumnak nevezték el. (Ahhoz, hogy egytized gramm rádium-kolori- dot nyerjenek, nyolc tonna uránszu­rokércet kellett egy közönséges üst­ben apránként feldolgozniuk. (Maria Sklodowska-Curie közben, 1897-ben megszülte Iréné nevű lányát, aki 1937-ben szintén felkerült a Nobel- díjasok listájára. Kutatásaik eredményeit 1902-ben hozták nyilvánosságra. Nem sokkal később Maria megvédte doktori érte­kezését. Bár sokan ajánlották a há­zaspárnak, hogy szabadalmaztassák a rádium előállításának módját - ezáltal meggazdagodhattak volna ók ezt azzal az indokkal utasították el, hogy az emberiség javára, nem pedig nyereségvágyból dolgoznak. Felfedezésükért 1903-ban Henry Becquerellel megosztva kapták meg a fizikai Nobel-díjat. ( Pierre Curie karrierjének - 47 éves korában - tragikus baleset vetett vé­get. 1906 áprilisában egy megbokro­sodott konflisló halálra gázolta. A fiatal özvegy méltó utóda lett férjének. A Sorbonne-on 1906-tól tanszékve­zető tanárként dolgozott, öt évvel később átvette a második, ezúttal a kémiai Nobel-díjat. Az első világháborúban a hátor­szágban látott el fontos feladatokat. Ő szervezte a franciaországi röntgen­hálózat kialakítását, és röntgenkocsi­val járta a katonai kórházakat. A há­ború után kinevezték őt a Rádium Intézet fizikai részlegének igazgató­jává. 1934-ben sugárbetegség követ­keztében halt meg. OZOGANYERNŐ !■■■■■■! ■i >■ ■■ m ■■ ■■ ■■ H ■■ ■■ M ■■ Ni ■■ Hl M ■■■■■■■! 1988

Next

/
Thumbnails
Contents