Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-19 / 33. szám

■9 bü ám

mm

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

B

l

HANA DOSKOŐILOVÁ

Túl az erdőn és hegyeken volt egy útkereszteződés. Öt fehér út talákozott ott. Az útelágazás közelében öreg kovácsmühely volt. Egymagában állt, mégis akkora volt benne a nyüzsgés, mint a humpolci vásáron. Aki arra járt, megállt a vaspatkós kapu előtt. Ugyanis, Simo kovácsék értették a mesterségüket. Élesen és simán patkolták meg a lovat, de fejszét, szögeket, fűrészeket, kilincseket is tudtak kovácsolni. Egyszóval náluk jobb mester nem akadt széles e vidéken. Ki tudja, hány emberöltő óta, apa és fia mindig együtt kovácsoltak. Párban jobban megy a munka. Amíg egyikük veri a vasat, a másikuk szítja a tüzet.

Az utolsó Simót, Kleofást kovács-balszerencse érte. Hét gyönyörű gyereke közül egyik se viselt nadrágot.

Egyedül még az ördög sem bír az ülővel -* bosszankodott Kleofás. Mi mást tehetett?

Es mivel ahogy mondják, a baj bajjal jár, akkoriban kezdett garázdálkodni a fehér országutakon Vambert rablólovag. Mintha az ördög küldte volna Kleofás nyakára. Ahogy a rossz hir elterjedt a környéken, mindenki elkerülte az útkereszteződést, és így a Vaspatkó nevű kovácsműhely elnéptelenedett.

Kleofás mesternek azonban nem szállt inába a bátorsága. Feleségét hét leánygyermekükkel együtt elvitte Simo nagymamához a dombon túlra, ő pedig elővette nagyapjától örökölt mor- dályát.

Kipróbálta, kifényesítette és várta Vamberket. Ám Vamberk először legfiatalabb szolgáját küldte el, hogy felderítse a terepet. Amikor a rabló feltűnt a kapuban, a kovács célzott a mor- dállyal, és puff! Eltalálta a felfüggesztett patkó szélét, és ez megtette a magáét. A rabló össze- csuklott. Kleofás mesternek csak annyi ideje maradt, hogy a leesett patkót felfüggessze a kapu fölé, máris jött a következő bitang.. Estére három rablót fogott a kovács, a pajtába vitte, és megkötözte őket.

Ezután Vamberk is megjelent. Hátulról, a szérűn át osont be a kovácsműhelybe, mint valami szellem. Keleofás egyszer csak hátában érezte a rabló pisztolyának csövét.- Fel a kezekkel, kovács! - utasította öt Vamberk.- Nocsak, messzebbről el sem találsz? - tréfálkozott a kovácsmester. - Ezek szerint ócska pisztolyod van. Mutatok neked jobbat.

Kivett a zsebéből egy garast, feldobta, s amíg leesett, kilencszer lőtte keresztül a kovácsolt mordállyal.- Csodafegyver! - örvendezett Vamberk. - De el is búcsúzhatsz tőle. Tudod mit? Készíts egy ugyanilyet! A bal kezembe is!- Kovácsolok én, hogyne kovácsolnék! Csakhogy egyedül vagyok a műhelyben. Nincs, aki szítsa a tüzet.- Ne köntörfalazz! - mondta Vamberk. - Ketten vagyunk! Én

Valkó Sándor illusztrációja

is tudok tüzet szítani, igazán nem nagy művészet.- Igen is, meg nem is! - nevetett a kovács. - Minden attól függ Vamberk, szótfogad-e neked a tűz. Kipróbálhatjuk. Persze nem a mordállyal, valami egyszerűbbel kezdjük.

így is történt. Nekiláttak láncot kovácsolni. Simo mester darabokat csípett a vasrúdból. Ezután volt szükség a tűzre. Vamberk olyan erővel fújta a parazsat, mintha vad északi szél süvített volna a torkából.- Túl erősen fújsz - suttogta a tűz.

A rablólovag megpróbálta gyengébben.- Lépj közelebb az üllőhöz, és fújj egy kicsit szaporábban, hogy fellobbanjak és hegyesek legyenek a lángok! - tanácsolta a tűz.

A rablólovag szót fogadott. Megértették egymást.

A kovács ámuldozott. Nagyszerű segéd lenne - gondolta, de nem szólt. Miután összekala- pácsoltak kilenc láncszemet, Kleofás mesternek ötlete támadt. Szaporán kezdte ütni a láncszemeket. Vamberk rémülten vette észre, hogy a furfangos kovács hozzáláncolta ót az üllőhöz.- Te, kovács, ezt még megke- serülöd!

Kintről lovak patáinak dobogása hallatszott, és nemsokára felfegyverzett pandúrok lepték el a műhelyt.-A rablólovag bandáját üldözzük - kiáltott a kapitány. - Kleofás, nem láttál errefelé gyanús alakokat?

A kovács tétovázás nélkül elárulta a három léhútőt, akiket a pajtába zárt, de Vamberkről nem szólt.- Ez itt kicsoda? - kérdezte a kapitány. - Miért tartod láncra- verve?- Nálunk, kovácsoknál ez a szokás járja - válaszolta Kleofás. - Amíg az inas nem tanulja ki a mesterség fortélyait, megláncoljuk, el ne szökjék.

Kiadta a pandúroknak a megkötözött rablókat és kikísérte őket a kapuig. Műhelyébe visz- szatérve, megdöbbenve látta, hogy a láncot elszakították. Vamberknek pedig se híre, se hamva.- Most aztán jól nézek ki! - sóhajtott fel a kovácsmester. - Vajon mihez kezdjek?-Mihez? Talán patkócsiná- láshoz, mert láncot már tudok csinálni - szólt Vamberk a sötét sarokból.

Azóta az öt út kereszteződésénél lévő kovácsműhelyt nemcsak Simoék műhelyének, vagy Vaspatkó műhelynek, hanem Vamberk, illetve Berk műhelyeként is emlegetik. Ugyanis Simoék legidősebb lánya, Betulinka, sohasem ment volna feleségül rablólovaghoz.

OREL ÉVA fordítása

8. Az atomkor bölcsője

I

Két hónappal a W. C. Röntgen felfedezése után a Francia Akadémia ülésén 1896. január 10-én Henry Poincaré, a nagy francia matematikus ismertette a találmányt, szemléltetve azt néhány röntgenfelvétellel és Röntgen eredeti cikkét is megmutatta a jelenlévőknek. Az ülésen részt vett Henry Antoine Becquerel is, aki élénk vitát folytatott az előadóval. Becquerel hosszú ideje foglalkozott a „hideg fény", a fluoreszkálás és a foszforeszkálás jelenségével. Ezt a témakört még fizikus édesapjától „örökölte", akinek nem sikerült kielégítő magyarázatot találni arra, hogy egyes anyagok miért sugároznak ki látható fényt. Az ülésen felvetette, hogy összefüggés lehet az átható röntgensugarak és a fluoreszkálás között, sőt feltételezte, hogy a sugárzást kiváltó ok is azonos. Becquerel, hogy állítását igazolja, elvégezte az ellenőrző kísérletet. Több réteg fekete papírba csomagolt fényképezölemezt tett ki a napsugárzásnak. A lemezen semmi elváltozást nem tapasztalt. Viszont ha uránsót helyezett a csomag tetejére, az uránkristály alakjának megfelelően a fényérzékeny réteg megfeketedett. A kísérlethez kálium- urán-szulfátot használt, mely napfény hatására világítani kezd (fluoreszkál). Ezzel feltevése igazoltnak látszott, hiszen a röntgensugarak ugyancsak megfeketítették a fényképezőlemezt. Csakhogy később arra is rájött, akkor is megfeketedik a fényérzékeny réteg, ha az uránsót előzőleg nem érte napsugárzás. Következésképpen nincs összefüggésben a napfénnyel. Ezt követően csak idő kérdése volt annak kiderítése, hogy a fényképezőlemezre nem minden fluoreszkáló anyag van hatással, csak azok, amelyek uránt tartalmaznak. Ezzel sikerült egyetlen

Legközönségesebb, mindenütt látható madarunk, ennek ellenére szokásainak és biológiájának vizsgálata még az elkövetkező években is szolgálhat meglepetésekkel. A szövőmadarakkal rokon, erre utalnak azok a fészkek is, amelyeket, néha több pár is együtt, szabadon építenek az ágak között.

Bécsy László felvétele

A házi veréb napjainkban szinte az egész világon előfordul; Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Afrika déli felére betelepítés útján jutott el. Nálunk az emberi településekhez kötődik, zárt erdőben nem telepszik meg. A tojó és a fiatalok egyszerű „verébszínűek", a hím, különösen a szaporodási időszakban nagyon szép madár. Csőre, torka és begye fekete, feje teteje hamuszürke. Pofáin piszkosfehér folt látható, tarkója, háta

és szárnyai meleg barna színűek. Szárnyaiban fehér csíkot visel.

A házi veréb állandó madár, télen és nyáron egyaránt költőhelye környékén található. Szalma- és szénaszálakból, rongy- és papírdarabokból álló, kócos fészkét a tető réseiben, ereszek alá, fali üregekben, a gólyák nagy fészkeinek oldalában, ritkábban szabadon, a fák ágai között építi. A fészek belsejébe a párok, nagyon sok tollat és szőrszálat hordanak az udvarokról és az utcákról. Évente háromszor költenek, a fészekalj egy-egy alkalommal öt-hat tojásból áll. Az egyes példányok tojásai eltérőek lehetnek, így vannak világosabbak és sűrűn fokozottak, ahol az alapszín alig látszik. A kotlási idő 13-14 nap, a fiókák 10-15 napos korukban röpülnek ki.

A házi veréb tápláléka növényi és állati eredetű. A fiókákat főként hernyókkal, sáskákkal és szöcskékkel, lepkékkel táplálják. A verebek a költési időszakban, éppen nagy számuknál fogva rengeteg rovart pusztítanak el, de később a már felnökevedett fiókákkal csapatosan járják a határt, és a gabonában, napraforgóban károkat is okoznak. Ősztől tavaszig gyakran közös alvóhelyeken, nemegyszer nagy tömegekben gyülekeznek. Ebben az időszakban a lakott területek közelébe húzódott karvalyok és kis sólymok fő táplálékát éppen a verebek jelentik.

SCHMIDT EGON

Gondolkodom, tehát...

MEGJÖTT A CIRKUSZ A párduc már készülődik az esti díszelőadásra. Nem egyedül lép föl, rajta kívül szerepel más állatszám is.

Csúsztasd le

a kacskaringós vonalak mentén a betűket az üres mezőkbe, akkor megtudod, kik lesznek a társai.

vegyi elemre leszűkítenie a sugárzás előidézőjét. További kísérleteivel azt is igazolta, hogy téves volt kezdeti feltevése, ugyanis az általa észlelt sugárzásnak semmi köze a röntgen- sugarakhoz, sőt a „hideg fénynyel", a fluoreszkálással és a foszforeszkálással sincs kapcsolatban. Akkor viszont csak egy teljesen új fizikai jelenségről lehetett szó. Becquerel e témakör iránti kezdeti érdeklődése hamarosan megcsappant, és a Zeeman-jelenséggel kezdett foglalkozni. Volt egy harmincéves, tehetséges és rendkívül munkabíró asszisztensnője, a lengyel származású Maria Sklodowska-Curie, aki folytatta a kísérleteket, és később férjével együtt diadalra vitte. Felfedezéséért Becquerel elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Két tanítványával, a Curie házaspárral, Maria Sklo- dowskával és Pierre Curie-vel együtt 1903-ban vette át.

OZOGÁNY ERNŐ

NÉVKERESŐ

A kezdőbetűkből egy költő neve áll össze.

I

I

I

|

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

|

I

I

I

I

1

Az agusztus 5-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1 -c, 2-a, 4-c, 5-b; Mikszáth Kálmán, Juhász Gyula. Nyertesek: Kovács Péter, Kisgéres (Maly Horeá); Zahorcsek Sebastian, Perbete (Pribeta); Garai Éva, Budapest; Sykora Róbert, Léva (Levice); Szakái Gábor, Kassa (Koáice).

■i ■§ m

m m m wmwm ai ■

1988

b

k

• ■VHIVwiflvvv W MJVafA/w* n ,m Wlrllrllf tliyf n

l\