Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-19 / 33. szám

■9 bü ám mm i i i i i i i i i i i i i i i i i i B l HANA DOSKOŐILOVÁ Túl az erdőn és hegyeken volt egy útkereszteződés. Öt fehér út talákozott ott. Az útelágazás kö­zelében öreg kovácsmühely volt. Egymagában állt, mégis akkora volt benne a nyüzsgés, mint a humpolci vásáron. Aki arra járt, megállt a vaspatkós kapu előtt. Ugyanis, Simo kovácsék értették a mesterségüket. Élesen és si­mán patkolták meg a lovat, de fejszét, szögeket, fűrészeket, ki­lincseket is tudtak kovácsolni. Egyszóval náluk jobb mester nem akadt széles e vidéken. Ki tudja, hány emberöltő óta, apa és fia mindig együtt kovácsoltak. Párban jobban megy a munka. Amíg egyikük veri a vasat, a má­sikuk szítja a tüzet. Az utolsó Simót, Kleofást ko­vács-balszerencse érte. Hét gyönyörű gyereke közül egyik se viselt nadrágot. Egyedül még az ördög sem bír az ülővel -* bosszankodott Kleofás. Mi mást tehetett? Es mivel ahogy mondják, a baj bajjal jár, akkoriban kezdett garázdálkodni a fehér ország­utakon Vambert rablólovag. Mintha az ördög küldte volna Kleofás nyakára. Ahogy a rossz hir elterjedt a környéken, min­denki elkerülte az útkeresztező­dést, és így a Vaspatkó nevű kovácsműhely elnéptelenedett. Kleofás mesternek azonban nem szállt inába a bátorsága. Feleségét hét leánygyermekük­kel együtt elvitte Simo nagyma­mához a dombon túlra, ő pedig elővette nagyapjától örökölt mor- dályát. Kipróbálta, kifényesítette és várta Vamberket. Ám Vamberk először legfiatalabb szolgáját küldte el, hogy felderítse a tere­pet. Amikor a rabló feltűnt a ka­puban, a kovács célzott a mor- dállyal, és puff! Eltalálta a felfüg­gesztett patkó szélét, és ez meg­tette a magáét. A rabló össze- csuklott. Kleofás mesternek csak annyi ideje maradt, hogy a le­esett patkót felfüggessze a kapu fölé, máris jött a következő bi­tang.. Estére három rablót fogott a kovács, a pajtába vitte, és megkötözte őket. Ezután Vamberk is megjelent. Hátulról, a szérűn át osont be a kovácsműhelybe, mint valami szellem. Keleofás egyszer csak hátában érezte a rabló pisztolyá­nak csövét.- Fel a kezekkel, kovács! - utasította öt Vamberk.- Nocsak, messzebbről el sem találsz? - tréfálkozott a ko­vácsmester. - Ezek szerint ócs­ka pisztolyod van. Mutatok ne­ked jobbat. Kivett a zsebéből egy garast, feldobta, s amíg leesett, kilenc­szer lőtte keresztül a kovácsolt mordállyal.- Csodafegyver! - örvende­zett Vamberk. - De el is bú­csúzhatsz tőle. Tudod mit? Ké­szíts egy ugyanilyet! A bal ke­zembe is!- Kovácsolok én, hogyne ko­vácsolnék! Csakhogy egyedül vagyok a műhelyben. Nincs, aki szítsa a tüzet.- Ne köntörfalazz! - mondta Vamberk. - Ketten vagyunk! Én Valkó Sándor illusztrációja is tudok tüzet szítani, igazán nem nagy művészet.- Igen is, meg nem is! - neve­tett a kovács. - Minden attól függ Vamberk, szótfogad-e neked a tűz. Kipróbálhatjuk. Persze nem a mordállyal, valami egy­szerűbbel kezdjük. így is történt. Nekiláttak láncot kovácsolni. Simo mester dara­bokat csípett a vasrúdból. Ezu­tán volt szükség a tűzre. Vam­berk olyan erővel fújta a para­zsat, mintha vad északi szél sü­vített volna a torkából.- Túl erősen fújsz - suttogta a tűz. A rablólovag megpróbálta gyengébben.- Lépj közelebb az üllőhöz, és fújj egy kicsit szaporábban, hogy fellobbanjak és hegyesek legye­nek a lángok! - tanácsolta a tűz. A rablólovag szót fogadott. Megértették egymást. A kovács ámuldozott. Nagy­szerű segéd lenne - gondolta, de nem szólt. Miután összekala- pácsoltak kilenc láncszemet, Kleofás mesternek ötlete tá­madt. Szaporán kezdte ütni a láncszemeket. Vamberk ré­mülten vette észre, hogy a fur­fangos kovács hozzáláncolta ót az üllőhöz.- Te, kovács, ezt még megke- serülöd! Kintről lovak patáinak dobo­gása hallatszott, és nemsokára felfegyverzett pandúrok lepték el a műhelyt.-A rablólovag bandáját ül­dözzük - kiáltott a kapitány. - Kleofás, nem láttál errefelé gyanús alakokat? A kovács tétovázás nélkül elárulta a három léhútőt, akiket a pajtába zárt, de Vamberkről nem szólt.- Ez itt kicsoda? - kérdezte a kapitány. - Miért tartod láncra- verve?- Nálunk, kovácsoknál ez a szokás járja - válaszolta Kleo­fás. - Amíg az inas nem tanulja ki a mesterség fortélyait, meg­láncoljuk, el ne szökjék. Kiadta a pandúroknak a meg­kötözött rablókat és kikísérte őket a kapuig. Műhelyébe visz- szatérve, megdöbbenve látta, hogy a láncot elszakították. Vamberknek pedig se híre, se hamva.- Most aztán jól nézek ki! - só­hajtott fel a kovácsmester. - Va­jon mihez kezdjek?-Mihez? Talán patkócsiná- láshoz, mert láncot már tudok csinálni - szólt Vamberk a sötét sarokból. Azóta az öt út kereszteződé­sénél lévő kovácsműhelyt nem­csak Simoék műhelyének, vagy Vaspatkó műhelynek, hanem Vamberk, illetve Berk műhelye­ként is emlegetik. Ugyanis Simo­ék legidősebb lánya, Betulinka, sohasem ment volna feleségül rablólovaghoz. OREL ÉVA fordítása 8. Az atomkor bölcsője I Két hónappal a W. C. Rönt­gen felfedezése után a Francia Akadémia ülésén 1896. január 10-én Henry Poincaré, a nagy francia matematikus ismertette a találmányt, szemléltetve azt néhány röntgenfelvétellel és Röntgen eredeti cikkét is meg­mutatta a jelenlévőknek. Az ülé­sen részt vett Henry Antoine Becquerel is, aki élénk vitát foly­tatott az előadóval. Becquerel hosszú ideje foglalkozott a „hi­deg fény", a fluoreszkálás és a foszforeszkálás jelenségével. Ezt a témakört még fizikus édes­apjától „örökölte", akinek nem sikerült kielégítő magyarázatot találni arra, hogy egyes anyagok miért sugároznak ki látható fényt. Az ülésen felvetette, hogy összefüggés lehet az átható röntgensugarak és a fluoreszká­lás között, sőt feltételezte, hogy a sugárzást kiváltó ok is azonos. Becquerel, hogy állítását igazol­ja, elvégezte az ellenőrző kísér­letet. Több réteg fekete papírba csomagolt fényképezölemezt tett ki a napsugárzásnak. A le­mezen semmi elváltozást nem tapasztalt. Viszont ha uránsót helyezett a csomag tetejére, az uránkristály alakjának megfele­lően a fényérzékeny réteg meg­feketedett. A kísérlethez kálium- urán-szulfátot használt, mely napfény hatására világítani kezd (fluoreszkál). Ezzel feltevése igazoltnak látszott, hiszen a rönt­gensugarak ugyancsak megfe­ketítették a fényképezőlemezt. Csakhogy később arra is rájött, akkor is megfeketedik a fényér­zékeny réteg, ha az uránsót elő­zőleg nem érte napsugárzás. Következésképpen nincs össze­függésben a napfénnyel. Ezt kö­vetően csak idő kérdése volt an­nak kiderítése, hogy a fényképe­zőlemezre nem minden fluoresz­káló anyag van hatással, csak azok, amelyek uránt tartalmaz­nak. Ezzel sikerült egyetlen Legközönségesebb, mindenütt látható madarunk, ennek ellenére szokásainak és biológiájának vizs­gálata még az elkövetkező évek­ben is szolgálhat meglepetések­kel. A szövőmadarakkal rokon, er­re utalnak azok a fészkek is, ame­lyeket, néha több pár is együtt, szabadon építenek az ágak között. Bécsy László felvétele A házi veréb napjainkban szinte az egész világon előfordul; Ameriká­ba, Ausztráliába, Új-Zélandra és Afrika déli felére betelepítés útján jutott el. Nálunk az emberi telepü­lésekhez kötődik, zárt erdőben nem telepszik meg. A tojó és a fia­talok egyszerű „verébszínűek", a hím, különösen a szaporodási időszakban nagyon szép madár. Csőre, torka és begye fekete, feje teteje hamuszürke. Pofáin pisz­kosfehér folt látható, tarkója, háta és szárnyai meleg barna színűek. Szárnyaiban fehér csíkot visel. A házi veréb állandó madár, télen és nyáron egyaránt költőhe­lye környékén található. Szalma- és szénaszálakból, rongy- és pa­pírdarabokból álló, kócos fészkét a tető réseiben, ereszek alá, fali üregekben, a gólyák nagy fészkei­nek oldalában, ritkábban szaba­don, a fák ágai között építi. A fé­szek belsejébe a párok, nagyon sok tollat és szőrszálat hordanak az udvarokról és az utcákról. Évente háromszor költenek, a fé­szekalj egy-egy alkalommal öt-hat tojásból áll. Az egyes példányok tojásai eltérőek lehetnek, így van­nak világosabbak és sűrűn foko­zottak, ahol az alapszín alig lát­szik. A kotlási idő 13-14 nap, a fió­kák 10-15 napos korukban röpül­nek ki. A házi veréb tápláléka növényi és állati eredetű. A fiókákat főként hernyókkal, sáskákkal és szöcs­kékkel, lepkékkel táplálják. A vere­bek a költési időszakban, éppen nagy számuknál fogva rengeteg rovart pusztítanak el, de később a már felnökevedett fiókákkal csa­patosan járják a határt, és a gabo­nában, napraforgóban károkat is okoznak. Ősztől tavaszig gyakran közös alvóhelyeken, nemegyszer nagy tömegekben gyülekeznek. Ebben az időszakban a lakott terü­letek közelébe húzódott karvalyok és kis sólymok fő táplálékát éppen a verebek jelentik. SCHMIDT EGON Gondolkodom, tehát... MEGJÖTT A CIRKUSZ A párduc már készülődik az esti díszelőadás­ra. Nem egyedül lép föl, rajta kívül szerepel más ál­latszám is. Csúsztasd le a kacskaringós vonalak mentén a betűket az üres mezőkbe, akkor megtudod, kik lesznek a társai. vegyi elemre leszűkítenie a su­gárzás előidézőjét. További kí­sérleteivel azt is igazolta, hogy téves volt kezdeti feltevése, ugyanis az általa észlelt sugár­zásnak semmi köze a röntgen- sugarakhoz, sőt a „hideg fény­nyel", a fluoreszkálással és a foszforeszkálással sincs kap­csolatban. Akkor viszont csak egy teljesen új fizikai jelenségről lehetett szó. Becquerel e téma­kör iránti kezdeti érdeklődése hamarosan megcsappant, és a Zeeman-jelenséggel kezdett foglalkozni. Volt egy har­mincéves, tehetséges és rendkí­vül munkabíró asszisztensnője, a lengyel származású Maria Sklodowska-Curie, aki folytatta a kísérleteket, és később férjével együtt diadalra vitte. Felfedezé­séért Becquerel elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Két tanítványával, a Curie házaspárral, Maria Sklo- dowskával és Pierre Curie-vel együtt 1903-ban vette át. OZOGÁNY ERNŐ NÉVKERESŐ A kezdőbe­tűkből egy költő neve áll össze. I I I | I I I I I I I I I I I I I I I I | I I I I 1 Az agusztus 5-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1 -c, 2-a, 4-c, 5-b; Mikszáth Kálmán, Juhász Gyula. Nyertesek: Kovács Péter, Kisgéres (Maly Horeá); Zahorcsek Sebastian, Perbete (Pribeta); Garai Éva, Budapest; Sykora Róbert, Léva (Levice); Szakái Gábor, Kassa (Koáice). ■i ■§ m m m m wmwm ai ■ 1988 b k • ■VHIVwiflvvv W MJVafA/w* n ,m Wlrllrllf tliyf n l\

Next

/
Thumbnails
Contents