Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-19 / 33. szám
Jozef Sola, a hengerelt betonacélt gyártó részleg előkészítő gépegységének működését ellenőrzi mezöbb.) így hasznosítani tudják a gyengébb minőségű acélt is, hiszen az elavult technika miatt a minőségen nem sokat tudnak javítani. Évente 290 ezer tonna acélt öntenek, ebből 175 ezer tonna alkalmas a húzott vagy sajtolt csövek gyártásához. Ha nem lenne a profil- hengermű, akkor a két iménti mennyiség közötti különbséget - tehát 115 ezer tonnát - újra kellene olvasztani.- Nem is ragaszkodunk mi annyira ahhoz a hengerműhöz - mondja az igazgató - és szívesen meg is szabadulunk tőle, ha majd az összes acélt a csövekhez használhatjuk fel. Ez utóbbiakra volna vevőnk szinte az egész világon, és jó árat is kapunk érte. Örülünk tehát, ha többet tudunk majd belőle gyártani. .. I Acélból is „megárt“ a sok... Teljesítette tervét (vagy nem?...) a Őverma Vasmű A féléves gazdasági eredmények statisztikai értékelése többek között arra is rámutatott, hogy a terven felüli eredmények általában ott születtek, ahol éppen csökkenésnek kellett volna a tervek szerint bekövetkeznie. Példa erre a kohászat. A kohászok tehát nem teljesítették tervüket, mert túlteljesítették azt? Nos, mit szólnak ehhez ők? t A Podbrezovái Sverma Vasmű azok szá'- mára, akik csak átutaznak ezen a településen, akár egész Podbrezovát jelentheti, hiszen végig az út jobb oldalán a vasgyár kerítése húzódik. Könnyű tehát megtalálni a vállalatot, és a gyárkapuban még a portás sem annyira „morcos", mint sok helyen másutt. Bizonyára van okuk az elégedettségre, hiszen túlteljesítették féléves tervüket. Jogos a prémium, a vastagabb boríték. De valóban jogos-e? Hiszen tőlük nem ezt várták...-Mi az ötéves tervet, amit számunkra előírtak, nem fogadtuk el - mondja Anton Stulrajter, a vállalat igazgatója. - Nem fogadhattuk el, mert az ilyen radikális döntésekre fel kell készülni, nálunk pedig a készülődés még csak most kezdődött el. Egyelőre nem mehetünk lejjebb a gyártott acél mennyiségével. S ezután jönnek sorban az érvek. A vállalat magasabb, progresszívabb tervet állított fel, mint ahogy azt a felsőbb szervek előírták, de azzal a céllal, hogy a fejlődés dinamikája a gazdálkodás rentabilitása ne csökkenjen. Nem arról van szó tehát, hogy ráfizetéses lenne termelésük, s ezért kellene azt csökkenteni, hanem a kedvezőbb értékesítés végett. Ezt azonban - véleményük szerint - nem lehet egyetlen döntéssel megoldottnak tekinteni. Tervet dolgoztak ki, azoknak a feltételeknek a megteremtésére, amelyek teljesülése azután elvezethet a legyártott acél mennyiségének csökkentéséhez, a profilhengermű leállításához és a csógyártási program fellendítéséhez. Ez majd a kívánt változásokat is magával hozza, ami azt jelenti, hogy kevesebb energiát, anyagot és több munkát, tudást „tartalmaznak" majd termékeik, s ezzel természetesen magasabb áron lesznek értékesíthetők. Ez azonban nem valósítható meg néhány fontos változás nélkül, - elsősorban az acélgyártás jelenlegi módszerében. Három Martin-kemencében és két kisebb elektromos ívkemencében olvasztják az atíélt, kizárólag vashulladékból. Ezek a technológiák azonban nem produkálnak olyan minőséget, ami világ- színvonalú csőgyártáshoz megfelelő acélt tudna adni. Eléggé bizonytalan (!) a minősége, s ha nem olyan, amilyen a csövekhez kell, akkor viszik a hengerműbe, mert betonvasnak, szerkezeti acélnak még mindig megfelel. (Ez egyébként nagyon keresett termék itthon is, külföldön is, csak nem éppen a legjövedelEnnek azonban két feltétele van: a csőgyár bővítése és az acél minőségének javítása. A két problémát egyszerre akarják megoldani az elkövetkező években. Majd 1990-ben elkezdődik egy hatalmas elektromos olvasztó- kemence építése, amely megfelelő minőségű acélt gyárt kizárólag hazai nyersanyagból. Ugyanakkor folyik a csógyári részleg automatizálása és robotosítása, ily módon növelhető a legyártott mennyiség, és természtesen javulhat a termékek minősége is. A csövek értéke hússzor nagyobb, mint a hengerelt árué, tehát az ő érdekük is az, hogy az utóbbi gyártását mielőbb abbahagyják. A korszerűsítési folyamat a tervek szerint 1993-ban fejeződik be, tehát ekkorra érik el az ideális termékszerkezetet, és ekkor már kevesebb acélt is kell gyártaniuk. Addig sem várnak azonban ölbe tett kézzel, és a legyártott cső mennyiségét úgy próbálják növelni, hogy különféle módon javítják addig is az acél minőségét. Nemrég fejezték be - rekordidő alatt - a két elektromos kemence automatizálását és másik fontos feladatuk a folyamatos acélöntés berendezéseinek korszerűsítése. Ezen belül főleg a kristalizátorok működésének automatizálása fontos, mert nem kis mértékben múlik azokon az acél minősége. Alkalmazzák majd az olvasztókemencén kívüli acéltisztítást is, amihez a szükséges berendezést várhatóan a év végén adják át. Mindezeket az átalakításokat természetesen a meglévő Berendezések teljes üzemelése mellett kell elvégezniük. A végső cél egy teljesen automatizált acélöntöde és egy robo- tosított csőgyártó üzem. E feltételek teljesítése mellett megindulhat a legyártott acél mennyiségének csökkentése. Hogyan értékelhetjük viszont az elmúlt félévi eredményeket a vállalat és a népgazdaság szempontjából?- A vállalat szempontjából mindenképpen jól- hangzik az igazgató véleménye. - Szinte minden tervmutatónkat túlteljesítettük, de nemcsak a mennyiségieket, hanem főleg a minőségi és gazdaságossági mutatókat, így a nyereséget s az exportot is. Ez számunkra csak jó eredmény lehet. Emellett pontosan betartottunk minden szállítási határidőt és megrendelőinknek a szerződésbe foglalt mennyiséget és választékot küldtük el. Azt hiszem, hogy ez nemcsak a mi szempontunkból, hanem a népgazdaság egészét tekintve is csak jó eredmény lehet. Ha megszüntettük volna a hengerművet, mert keveset kapunk ezért az áruért, akkor hová küldtem volna az ott dolgozó több mint 200 embert? És megkezdhettem volna minden negyedik csapolás újraolvasztását? Ez biztosan nem lett volna gazdaságos - védi meg még álláspontját a igazgató. Úgy érzem, neki kell igazat adnom. Világ- jelenség, hogy az acéltermelés a fejlett országokban csökken, de a jobb, nemesebb acélok, az azokból készülő jó minőségű, pontos termékek viszont keresettek. Hengerelt áruból túlkínálat van, de az acélipari csúcstermékekből szinte mindent el lehet adni. Természetes dolog, hogy a mi kohászatunknak is ebbe az irányba kell haladnia, és végre kell hajtania a szükséges szerkezetváltást. Ez azonban - a fenti példa szerint - az iparág jellegénél fogva nem oldható meg egyetlen „ugrással", egyik napról a másikra. Beruházni, korszerűsíteni kell, s ha terveit a Sverma Vasmű valóra váltja, jó esélye van arra, hogy belső és külső megrázkódtatások nélkül hajtsa végre az elkerülhetetlen változásokat egy reálisnak tűnő 4-5 éves időszak alatt. SZÉNASI GYÖRGY Ondrej Pecnik méretre állítja a hengersort. A Sverma Vasműben a betonacél-hengermű dolgozói pontos munkájukkal 1700 tonna acélt takarítottak meg az elmúlt esztendőben. Ez idén a tervek szerint 8000 tonna acél illetve fém megtakarítátás tűzték ki célul. Pavel Túrna a rövid betonacélt - hűtés után leszedi a gépsorról (ŐSTK-felvételek) A — Ipoly menti Téglagyárakban az utóbbi években többször volt termékváltás a piaci igények rugalmas kielégítése érdekében: 1979-ben megkezdte üzemelését a brezniökai épületelemgyár, két évvel ezelőtt a ajnácskői (Hajnáőka), tavaly pedig a tisoveci téglagyárban álltak át a panelgyártásra. A termékváltás eredményességét bizonyltja, hogy a házgyárak nyereségesen termelnek. Emellett a vállalat fejleszti a téglagyártó üzemelt Is, mivel a Közép-szlovákiai kerületben nagy kereslet mutatkozik e falazóanyag iránt. Bonyolítja a helyzetet, hogy a megrendelők igénye gyakran - megtörténik, hogy havonta - változik. Ez megköveteli a gyártótól, hogy gyorsan reagáljon, a termékváltást rövid időn belül végrehajtsa. Az Ipoly menti Téglagyárak vállalati igazgatóságán arra kerestem a választ, milyen rugalmasságot követel a gyártóktól a változó piaci kereslet, Illetve, hogy milyen gondokkal jár a gyors ütemű, többszöri termékváltás. Mintegy két évvel ezelőtt, magam is meggyőződhettem arról, hogy az ajnácskői üzemben elég kezdetleges módszerekkel gyártották az épületelemeket. DOLEÍEL FERENC osztályvezetőt kérdeztem, változtak-e azóta a munkafeltételek.-Természetesen változtak, az ön által említett, akkor kezdetleges módszer csak ideiglenes volt, tudniillik gazdasági kényszerből alkalmaztuk azt a technológiát. Az a termékváltás évében volt. Az 1987. évben már az előírt, korszerű technológiával készült a panel az ajnácskői gyárunkban is. Egyébként fennáll annak a lehetősége is, hogy a tégla gyártásával nem állunk le véglegesen. Ha a népgazdaság igényei megkövetelik, mi újból téglát gyártunk ebben az üzemünkben. A dolgozók átképző tanfolyamokon is részt vettek. • A gazdasági eredmények azt mutatják, hogy az épületelemek gyártása sokkal hatékonyabb, mint a téglagyártás...-Azáltal, hogy a panel felhasználásával az építkezés időtartama lerövidül, tulajdonképpen hatékonyabb munkát végzünk. A vállalat nyereségének 50 százalékát a panel- gyártás eredményezi. • A nagyobb nyereség érdekében van-e lehetőségük az épületelemgyártó részlegek bővítésére?- A piaci igény változó. Pillanatnyilag elég nagy mennyiségben tudunk gyártani, s vevő is bőven akad. Tehát a bővítés most időszerű lenne. De elképzelhető, hogy jövőre már kevesebbet fognak tőlünk kérni. Mi nem akarjuk, hogy növekedjen a raktárkészlet, azon vagyunk, hogy minden évben annyi mennyiségű panelt gyártsunk, amennyire az építőiparnak szüksége van. HÁZGYÁR VAGY TÉGLAGYÁR? Az építőanyag-gyártás dilemmái • A kereskedelmi forgalom értékét illetően az 1988. év mennyiben lesz más, mint tavaly?- Egyre nagyobb az igény a téglaipari termékek iránt. Erre mi felkészültünk, átépítettük a zvoleni gyárunkat, és nemrég befejeztük a Nitrianské Pravnó-i üzemünk rekonstrukcióját, ahol áprilisban indult be a gyártás. Ha ez a két gyár teljes kapacitással fog termelni, az igényeket teljes mértékben ki tudjuk elégíteni. A Közép-szlovákiai kerület járásaiban ebben az évben több építkezési engedélyt adtak ki - magánlakás-építők részére - mint a múlt években, tehát több falazóelemet kell a piacra adnunk, mint, mondjuk, a tavalyi évben. Persze, ugyanilyen nagy a kereslet a panelek iránt is. Tehát a piaci lehetőség adott, csak rajtunk múlik, képesek leszünk-e kielégíteni a szükségleteket. Az év végén bővíteni fogjuk kínálatunkat, megkezdjük az ún. termoblokkok gyártását. • Általában az üzemekben előforduló termeléskieséseket a gépek, gépsorok gyakori meghibásodása és a pótalkatrészhiány okozza. Önöknél milyenek a tapasztalatok?- Mi a terveket mindig teljesítettük, tehát kiesésről nálunk szó sem lehet. Persze, a pótalkatrészhiány minket is érint. A helyzeten úgy segítünk, hogy a hibás alkatrészt megjavítjuk, ha kell, többször is. A vállalatnak két szolgáltató üzeme van, az egyiknek éppen az a feladata, hogy a szükséges pótalkatrészeket előállítsa. Az azonban egyszerűen képtelenség lenne, ha az összes hiányzó, vagy meghibásodott alkatrészt legyártsák számunkra. Sót, egyes alkatrészek, részegységek gyártása egy külön gépsort igényelne. Mivel erre nincs lehetőségünk, azért más gyárakkal kooperálunk - példáuk a Kelet-szlovákiai Vasművel, illetve a losonci (Luőenec) gépgyárral - a pótalkatrész-elöállitás terén. Ezeknél a vállalatoknál gyártják számunkra azokat az alkatrészeket, amelyeket mi - gépek híján - nem vagyunk képesek elkészíteni. Az alkatrészekre pedig nagy szükségünk van, hiszen a zvoleni gyárunkban például 30 százalékkal növeljük a kapacitást. Nem beszélve arról, hogy amíg eddig csak egyfajta téglát gyártottunk Zvolenban, ezután négyfélét is képesek leszünk piacra dobni. Az a célunk, hogy az építők a mi gyárainkból megvehessék a falazóelemek egész skáláját. • A téglagyártásban is érvényes, hogy sok esetben a nehéz munkával előállított termék ugyanannyiba kerül, mint a könnyebb munkával előállított. Várható-e változás ezen a téren, lesznek-e ármódosítások?- Termékeink valóban nem minden esetben részesülnek olyan elbírálásban, ahogy azt megérdemelnék, mivel munkaigényesek, és önköltségüket sem fedi az eladási érték. De 1989 januárjától az olyan termékek nagykereskedelmi ára, amelyek előállítása munkaigényesebb, remélhetőleg kedvezőbben alakul az eddigieknél. MOLNÁR JENÓ
