Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-19 / 33. szám

Jozef Sola, a hengerelt betonacélt gyártó részleg előkészítő gépegységének műkö­dését ellenőrzi mezöbb.) így hasznosítani tudják a gyengébb minőségű acélt is, hiszen az elavult technika miatt a minőségen nem sokat tudnak javítani. Évente 290 ezer tonna acélt öntenek, ebből 175 ezer tonna alkalmas a húzott vagy sajtolt csövek gyártásához. Ha nem lenne a profil- hengermű, akkor a két iménti mennyiség közötti különbséget - tehát 115 ezer tonnát - újra kellene olvasztani.- Nem is ragaszkodunk mi annyira ahhoz a hengerműhöz - mondja az igazgató - és szívesen meg is szabadulunk tőle, ha majd az összes acélt a csövekhez használhatjuk fel. Ez utóbbiakra volna vevőnk szinte az egész világon, és jó árat is kapunk érte. Örülünk tehát, ha többet tudunk majd belőle gyár­tani. .. I Acélból is „megárt“ a sok... Teljesítette tervét (vagy nem?...) a Őverma Vasmű A féléves gazdasági eredmények statiszti­kai értékelése többek között arra is rámuta­tott, hogy a terven felüli eredmények általá­ban ott születtek, ahol éppen csökkenésnek kellett volna a tervek szerint bekövetkeznie. Példa erre a kohászat. A kohászok tehát nem teljesítették tervüket, mert túlteljesítették azt? Nos, mit szólnak ehhez ők? t A Podbrezovái Sverma Vasmű azok szá'- mára, akik csak átutaznak ezen a települé­sen, akár egész Podbrezovát jelentheti, hi­szen végig az út jobb oldalán a vasgyár kerítése húzódik. Könnyű tehát megtalálni a vállalatot, és a gyárkapuban még a portás sem annyira „morcos", mint sok helyen má­sutt. Bizonyára van okuk az elégedettségre, hiszen túlteljesítették féléves tervüket. Jogos a prémium, a vastagabb boríték. De valóban jogos-e? Hiszen tőlük nem ezt várták...-Mi az ötéves tervet, amit számunkra előírtak, nem fogadtuk el - mondja Anton Stulrajter, a vállalat igazgatója. - Nem fogad­hattuk el, mert az ilyen radikális döntésekre fel kell készülni, nálunk pedig a készülődés még csak most kezdődött el. Egyelőre nem mehetünk lejjebb a gyártott acél mennyisé­gével. S ezután jönnek sorban az érvek. A vállalat magasabb, progresszívabb tervet állított fel, mint ahogy azt a felsőbb szervek előírták, de azzal a céllal, hogy a fejlődés dinamikája a gazdálkodás rentabilitása ne csökkenjen. Nem arról van szó tehát, hogy ráfizetéses lenne termelésük, s ezért kellene azt csök­kenteni, hanem a kedvezőbb értékesítés vé­gett. Ezt azonban - véleményük szerint - nem lehet egyetlen döntéssel megoldottnak tekinteni. Tervet dolgoztak ki, azoknak a feltételek­nek a megteremtésére, amelyek teljesülése azután elvezethet a legyártott acél mennyisé­gének csökkentéséhez, a profilhengermű le­állításához és a csógyártási program fellendí­téséhez. Ez majd a kívánt változásokat is magával hozza, ami azt jelenti, hogy keve­sebb energiát, anyagot és több munkát, tu­dást „tartalmaznak" majd termékeik, s ezzel természetesen magasabb áron lesznek érté­kesíthetők. Ez azonban nem valósítható meg néhány fontos változás nélkül, - elsősorban az acél­gyártás jelenlegi módszerében. Három Mar­tin-kemencében és két kisebb elektromos ívkemencében olvasztják az atíélt, kizárólag vashulladékból. Ezek a technológiák azonban nem produkálnak olyan minőséget, ami világ- színvonalú csőgyártáshoz megfelelő acélt tudna adni. Eléggé bizonytalan (!) a minősé­ge, s ha nem olyan, amilyen a csövekhez kell, akkor viszik a hengerműbe, mert betonvas­nak, szerkezeti acélnak még mindig megfelel. (Ez egyébként nagyon keresett termék itthon is, külföldön is, csak nem éppen a legjövedel­Ennek azonban két feltétele van: a csőgyár bővítése és az acél minőségének javítása. A két problémát egyszerre akarják megoldani az elkövetkező években. Majd 1990-ben el­kezdődik egy hatalmas elektromos olvasztó- kemence építése, amely megfelelő minőségű acélt gyárt kizárólag hazai nyersanyagból. Ugyanakkor folyik a csógyári részleg automa­tizálása és robotosítása, ily módon növelhető a legyártott mennyiség, és természtesen ja­vulhat a termékek minősége is. A csövek értéke hússzor nagyobb, mint a hengerelt árué, tehát az ő érdekük is az, hogy az utóbbi gyártását mielőbb abbahagyják. A korszerűsítési folyamat a tervek szerint 1993-ban fejeződik be, tehát ekkorra érik el az ideális termékszerkezetet, és ekkor már kevesebb acélt is kell gyártaniuk. Addig sem várnak azonban ölbe tett kézzel, és a legyár­tott cső mennyiségét úgy próbálják növelni, hogy különféle módon javítják addig is az acél minőségét. Nemrég fejezték be - rekordidő alatt - a két elektromos kemence automatizá­lását és másik fontos feladatuk a folyamatos acélöntés berendezéseinek korszerűsítése. Ezen belül főleg a kristalizátorok működésé­nek automatizálása fontos, mert nem kis mértékben múlik azokon az acél minősége. Alkalmazzák majd az olvasztókemencén kívüli acéltisztítást is, amihez a szükséges berendezést várhatóan a év végén adják át. Mindezeket az átalakításokat természetesen a meglévő Berendezések teljes üzemelése mellett kell elvégezniük. A végső cél egy teljesen automatizált acélöntöde és egy robo- tosított csőgyártó üzem. E feltételek teljesítése mellett megindulhat a legyártott acél mennyiségének csökkenté­se. Hogyan értékelhetjük viszont az elmúlt félévi eredményeket a vállalat és a népgaz­daság szempontjából?- A vállalat szempontjából mindenképpen jól- hangzik az igazgató véleménye. - Szinte minden tervmutatónkat túlteljesítettük, de nemcsak a mennyiségieket, hanem főleg a minőségi és gazdaságossági mutatókat, így a nyereséget s az exportot is. Ez számunkra csak jó eredmény lehet. Emellett pontosan betartottunk minden szállítási határidőt és megrendelőinknek a szerződésbe foglalt mennyiséget és választékot küldtük el. Azt hiszem, hogy ez nemcsak a mi szempontunk­ból, hanem a népgazdaság egészét tekintve is csak jó eredmény lehet. Ha megszüntettük volna a hengerművet, mert keveset kapunk ezért az áruért, akkor hová küldtem volna az ott dolgozó több mint 200 embert? És meg­kezdhettem volna minden negyedik csapolás újraolvasztását? Ez biztosan nem lett volna gazdaságos - védi meg még álláspontját a igazgató. Úgy érzem, neki kell igazat adnom. Világ- jelenség, hogy az acéltermelés a fejlett orszá­gokban csökken, de a jobb, nemesebb acé­lok, az azokból készülő jó minőségű, pontos termékek viszont keresettek. Hengerelt áru­ból túlkínálat van, de az acélipari csúcstermé­kekből szinte mindent el lehet adni. Termé­szetes dolog, hogy a mi kohászatunknak is ebbe az irányba kell haladnia, és végre kell hajtania a szükséges szerkezetváltást. Ez azonban - a fenti példa szerint - az iparág jellegénél fogva nem oldható meg egyetlen „ugrással", egyik napról a másikra. Beruházni, korszerűsíteni kell, s ha terveit a Sverma Vasmű valóra váltja, jó esélye van arra, hogy belső és külső megrázkódtatások nélkül hajtsa végre az elkerülhetetlen változá­sokat egy reálisnak tűnő 4-5 éves időszak alatt. SZÉNASI GYÖRGY Ondrej Pecnik méretre állítja a hengersort. A Sverma Vasműben a betonacél-henger­mű dolgozói pontos munkájukkal 1700 tonna acélt takarítottak meg az elmúlt esztendőben. Ez idén a tervek szerint 8000 tonna acél illetve fém megtakarítátás tűz­ték ki célul. Pavel Túrna a rövid betonacélt - hűtés után ­leszedi a gépsorról (ŐSTK-felvételek) A — Ipoly menti Téglagyárakban az utóbbi években többször volt termékváltás a piaci igények rugalmas kielégítése érdekében: 1979-ben megkezdte üzemelését a brezniökai épületelemgyár, két évvel ez­előtt a ajnácskői (Hajnáőka), tavaly pedig a tisoveci téglagyárban álltak át a panelgyártásra. A termékváltás eredményességét bizonyltja, hogy a házgyárak nyeresé­gesen termelnek. Emellett a vállalat fejleszti a téglagyár­tó üzemelt Is, mivel a Közép-szlovákiai kerületben nagy kereslet mutatkozik e falazóanyag iránt. Bonyolítja a helyzetet, hogy a megrendelők igénye gyakran - meg­történik, hogy havonta - változik. Ez megköveteli a gyár­tótól, hogy gyorsan reagáljon, a termékváltást rövid időn belül végrehajtsa. Az Ipoly menti Téglagyárak vállalati igazgatóságán arra kerestem a választ, milyen rugalmasságot követel a gyártóktól a változó piaci kereslet, Illetve, hogy milyen gondokkal jár a gyors ütemű, többszöri termékváltás. Mintegy két évvel eze­lőtt, magam is meggyőződhettem arról, hogy az ajnács­kői üzemben elég kezdetleges módszerekkel gyártották az épületelemeket. DOLEÍEL FERENC osztályvezetőt kérdeztem, változtak-e azóta a munkafeltételek.-Természetesen változtak, az ön által említett, akkor kezdetleges módszer csak ideiglenes volt, tudniillik gazda­sági kényszerből alkalmaztuk azt a technológiát. Az a ter­mékváltás évében volt. Az 1987. évben már az előírt, korszerű technológiával készült a panel az ajnácskői gyá­runkban is. Egyébként fennáll annak a lehetősége is, hogy a tégla gyártásával nem állunk le véglegesen. Ha a népgaz­daság igényei megkövetelik, mi újból téglát gyártunk ebben az üzemünkben. A dolgozók átképző tanfolyamokon is részt vettek. • A gazdasági eredmények azt mutatják, hogy az épü­letelemek gyártása sokkal hatékonyabb, mint a tégla­gyártás...-Azáltal, hogy a panel felhasználásával az építkezés időtartama lerövidül, tulajdonképpen hatékonyabb munkát végzünk. A vállalat nyereségének 50 százalékát a panel- gyártás eredményezi. • A nagyobb nyereség érdekében van-e lehetőségük az épületelemgyártó részlegek bővítésére?- A piaci igény változó. Pillanatnyilag elég nagy mennyi­ségben tudunk gyártani, s vevő is bőven akad. Tehát a bővítés most időszerű lenne. De elképzelhető, hogy jövőre már kevesebbet fognak tőlünk kérni. Mi nem akarjuk, hogy növekedjen a raktárkészlet, azon vagyunk, hogy minden évben annyi mennyiségű panelt gyártsunk, amennyire az építőiparnak szüksége van. HÁZGYÁR VAGY TÉGLAGYÁR? Az építőanyag-gyártás dilemmái • A kereskedelmi forgalom értékét illetően az 1988. év mennyiben lesz más, mint tavaly?- Egyre nagyobb az igény a téglaipari termékek iránt. Erre mi felkészültünk, átépítettük a zvoleni gyárunkat, és nemrég befejeztük a Nitrianské Pravnó-i üzemünk rekonst­rukcióját, ahol áprilisban indult be a gyártás. Ha ez a két gyár teljes kapacitással fog termelni, az igényeket teljes mérték­ben ki tudjuk elégíteni. A Közép-szlovákiai kerület járásai­ban ebben az évben több építkezési engedélyt adtak ki - magánlakás-építők részére - mint a múlt években, tehát több falazóelemet kell a piacra adnunk, mint, mondjuk, a tavalyi évben. Persze, ugyanilyen nagy a kereslet a pane­lek iránt is. Tehát a piaci lehetőség adott, csak rajtunk múlik, képesek leszünk-e kielégíteni a szükségleteket. Az év végén bővíteni fogjuk kínálatunkat, megkezdjük az ún. termoblokkok gyártását. • Általában az üzemekben előforduló termeléskiesése­ket a gépek, gépsorok gyakori meghibásodása és a pótal­katrészhiány okozza. Önöknél milyenek a tapasztalatok?- Mi a terveket mindig teljesítettük, tehát kiesésről nálunk szó sem lehet. Persze, a pótalkatrészhiány minket is érint. A helyzeten úgy segítünk, hogy a hibás alkatrészt megjavít­juk, ha kell, többször is. A vállalatnak két szolgáltató üzeme van, az egyiknek éppen az a feladata, hogy a szükséges pótalkatrészeket előállítsa. Az azonban egyszerűen képte­lenség lenne, ha az összes hiányzó, vagy meghibásodott alkatrészt legyártsák számunkra. Sót, egyes alkatrészek, részegységek gyártása egy külön gépsort igényelne. Mivel erre nincs lehetőségünk, azért más gyárakkal kooperálunk - példáuk a Kelet-szlovákiai Vasművel, illetve a losonci (Luőenec) gépgyárral - a pótalkatrész-elöállitás terén. Ezeknél a vállalatoknál gyártják számunkra azokat az alkat­részeket, amelyeket mi - gépek híján - nem vagyunk képesek elkészíteni. Az alkatrészekre pedig nagy szüksé­günk van, hiszen a zvoleni gyárunkban például 30 százalék­kal növeljük a kapacitást. Nem beszélve arról, hogy amíg eddig csak egyfajta téglát gyártottunk Zvolenban, ezután négyfélét is képesek leszünk piacra dobni. Az a célunk, hogy az építők a mi gyárainkból megvehessék a falazóelemek egész skáláját. • A téglagyártásban is érvényes, hogy sok esetben a nehéz munkával előállított termék ugyanannyiba kerül, mint a könnyebb munkával előállított. Várható-e változás ezen a téren, lesznek-e ármódosítások?- Termékeink valóban nem minden esetben részesülnek olyan elbírálásban, ahogy azt megérdemelnék, mivel mun­kaigényesek, és önköltségüket sem fedi az eladási érték. De 1989 januárjától az olyan termékek nagykereskedelmi ára, amelyek előállítása munkaigényesebb, remélhetőleg kedve­zőbben alakul az eddigieknél. MOLNÁR JENÓ

Next

/
Thumbnails
Contents