Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-19 / 33. szám

- . ...... Vasárnap 1988. augusztus 21. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.40. nyugszik 19.39. Kozép-Sziovakia: 05.47, nyugszik 19.46. Nyugat-Szlovákia: 05.53, nyugszik 19.52 órakor. A HOLD kei - Ketet-Szlová- kia: 15.25, nyugszik 22.58, Közép-Szlovákia: 15.32, nyugszik 23.05, Nyugat-Szlovákia: 15.38, nyugszik 23.11 órakor. Névnapjukon szeretettet köszöntjük SÁMUEL -JANA nevű kedves olvasóinkat • 1913-ban született Viktor ROZOV szovjet író, színházi szakember • 1923-ban szüle­tett Zdenék KRYBUS cseh szonbrász, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KÁRTYALAPOK Részlet Bohuá Chnoupek: Feltört pecsétek című könyvéből AZ ELNÖK „DISZKÓ- ÖLTÖZETBEN“ Morvay Gábor riportja EMLÉKMŰ A DUNA-PARTON Ladislav Takác írása a szlovák nemzeti felkelés bolgár részvevőiről CSÚCSTARTÓK GYÖTRELMEI Július Tadian riportja SZÁZEZREKET „FOGTAK" A MINŐSÉGÉN Kádek Gábor írása AHOGYAN A SZÍV DIKTÁLJA Deák Teréz riportja TURISTA VOLTAM JAPÁNBAN Péterfi Szonya riportsorozatának első része PÉLDAKÉPE: PETŐFI Mikulás Nevrly cikke ISZKRA NEM ALKUSZIK G. Szabó László írása A közelmúltban fejezték be a Szczecini Mű- emlékfelújító Vállalat dolgozói Bratislava törté­nelmi városköz­pontjában, egy 13. században épített polgári la­kóház (a felsó képen) felújítá­sát. A rekonstru­ált épületben egyebek között a Polytechna külkereskedelmi vállalat irodái kapnak helyet. Az alsó képen a felújított ház első vendégei. (Vlastimir Andor _ felvételei-CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Dubcek szemmel láthatóan nagy történelmi személyiség akart lenni, és mind a mai napig nem kíván lemondani ezekről az ábrándjairól. Ebben ót többen támogatják. 1968-ban redkívül rövid idő alatt népszerű­ségre tett szert Csehszlovákiában, és neve bejárta a világot. Ennek ellentmondásos okai voltak. Az emberek az ő személyével és főleg tisztségével, a beígért demokratikus reformok­kal, a gazdaság felélénkítésével, az anyagi és szellemi színvonal növekedésével kapcsolatos reményeikkel és várakozásaikkal kapcsolták össze. Ugyanakkor nagy reklámot csaptak sze­mélyének a jobboldali és a kimondottan anti- kommunista körök is. Észrevették gyengéit és saját lehetőségüket látták meg benne. Az op­portunista, szovjetellenes politika jelképévé, a nemzetközi kommunista és munkásmozgal­mon belüli ellentétek szításának eszközévé vál­toztatták. A jobboldal kihasználta gyengéit és hiúsá­gát. Ő a funkcionáriusoknak ahhoz a típusá­hoz tartozott, akik számára mindent „előkészí­tettek". A beszédeit is csupán felolvasta, de mások írták őket. Amikor „papír nélkül" volt kénytelen beszélni, gondolatai zavarosak vol­tak. Nemzetközi tárgyalások során is kimondot­tan kínos jelenetekre került sor. A külföldi partnerek nem értették összefüggéstelen sza­vainak értelmét, a tolmácsok kétségbe voltak esve, és nem tudták, mit fordítsanak. Ez nem túl nagy képességeinek, de annál nagyobb kényel­mességének az eredménye volt. A sorsdöntő pillanatban ez tette lehetővé, hogy a háttérből az ő nevében beszéljenek és döntsenek a ve­szélyes „szürke eminenciások". Felmerül a kérdés, mi a helyzet ma interjúival és nyilatkozataival. Semmi ok azt feltételezni, hogy a múlthoz viszonyítva változás követke­zett volna intelligenciájában és munkamódsze­reiben. Az ügyes manipulátorok gyorsan felismerték Dubcek hiúságát és önteltségét, azt, hogyan részegíti meg a dicsőség. Saját érdekeit szem előtt tartva a komédia határait súroló ünnepsé­geket rendeztek a számára. Ezzel lekötelezték öt, s a népszerűségének, valamint a népszerű­ség csökkenése veszélyének adagolásával ma­nipuláltak vele. Dubőek - amint az nyilvánvaló - még ma sem józanodon ki ebből a hamis megrészegedésból, és nem képes valósághűen és kritikusan értékelni történelmi szerepét. (Részlet Milán Matousnak Alexander Dub- öek útja a tragédiától a komédiáig című cikkéből.) „Hatodik éve dolgozom itt, de még egyszer sem jutott eszem­be, hogy esetleg elmenjek más munkahelyre. A kollektíva jó, és ez elsősorban a vezető érdeme. Igazságos, ha személyes prob­lémánk van, megértő. Szerintem senki sem tudna róla rosszat mondani." „Én sem, pedig már hetedik éve a főnököm. Szigorú, megkö­veteli a jó munkát, de az igyeke­zetben ő is példát mutat. Mind­annyian tudjuk, hogy azért kere­sünk többet, mert nemcsak azt áruljuk, amit a nagyraktárból kül­denek. Járja az országot, és a termelőktől vásárolt áruval bő­víti a választékot." A megértő és fáradhatatlan főnök a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Centrum bevá­sárló központ textilrészlegének 58 éves vezetője, Végh Tibor. Még a huszadik évét sem töltötte be, amikor eljegyezte magát a kereskedelemmel, és már an­nak is harmadik évtizede, hogy kisebb-nagyobb kollektívákat ve­zet. Jelenleg 22 eladó munkáját irányítja. A véleményekből is ítélve céltudatosan és hozzáér­tően. Úgy, ahogy azt a szövetke­zetben bevezetett új gazdálko­dási alapelvek egy vezetőtől megkívánják.- Korábban fizetésünk két­harmada volt az állandó rész és csak harmada függött a forga­lomtól. Most fordított a helyzet. Ráadásul a forgalom után járó rész 30 százaléka közös, amit egyéni érdemek szerint osztha­tok el. A felelősségem ezzel (A szerzó felvétele) megnagyobbodott, mégis örülök a változásnak, mivel munkánk­ba, életünkbe visszahozta a ke­reskedelmi szellemet. Azt, ami szakmáját vonzóvá és széppé teszi számára. Szinte kifogyhatatlanok szavai, amikor kérésre megrajzolja a jó üzletve­zető portréját.- Az üzletvezető feladata, hogy felkutassa az árut, ami ke­lendő, amit a vevő keres. Sajnos ez egyelőre még mindig nehéz feladat. A nagyraktárban csak abból rendelhetünk, amit felkí­nálnak. A mi kívánságainkra nem nagyon figyelnek oda. A nagykereskedőt az üzleti szel­lem még nem kerítette hatalmá­ba. így maradnak a termelők. Forgalmunk mintegy 40 százalé­kát a közvetlenül tőlük vásárolt áruval csináljuk. Persze ez ne­hezebb és hosszabb út, hiszen ahány termelő, annyi város, és egyik sincs közel. Ezért is bosz- szantanak fel gyakran a TV vita­fórumai, amikor azt bizonygat­ják, hogy lenne áru, ha rendelne a kereskedelem. Ilyenkor meg­kérdezem a képernyőtől, hogy engem ki kérdezett meg és mi­kor? Mert lennének tanácsaim!- És ki a jó eladó?- Az, aki tiszteli a vevőt. Ha egy negyvenes inget kér, hatot tesz elé, hogy választhasson. Ha nincs a kért áru, felkínál egy másikat és felsoroja annak elő­nyert. Aki érti a módját, hogy az árura miként lehet felhívni a fi­gyelmet. Például a legutóbbi pa­mutszállítmány fajtáiból és szí­neiből összeállítottunk egy be­mutatót a pulton. És az is fontos, hogy az eladó beszélni tudjon a vásárlóval. Az önkiszolgálók­ban tanuló tanoncok többségé­nél ez a készség sajnos hi­ányzik.- Beosztottjainál mindezt észre­veszi?- Az irodámban keveset ülök, többnyire az üzletben tartózko­dom, és figyelem a munkát. ugyanakkor a számlák is sokat elárulnak. Például azt, hogy azo­nos idő alatt ugyanazon az osz­tályon ki milyen forgalmat csinál. A tapasztalatokat mindig meg­beszéljük. Szermélyesen és kö­zösen is, hogy mindenki tanuljon és fejlődjön.- Még üzletvezetői szintre is?- Igen. A szövetkezet vezető­sége már több elárusítómat ki­emelte és megbízta üzletveze­téssel. Ilyenkor az egyik sze­mem sír, mert elvesztettem egy ügyes emberemet, de a másik nevet, mert ismereteimet, ta­pasztalataimat és tanácsaimat valaki továbbviszi, hasznosítja.- Ezek a gondolatok már ré­szei a nyugdíjba készülő­désnek?- Nem! A szakmám nehéz, sokat kell utaznom, de szeretem, amit csinálok, És ha valami szép, amiben örömet talál az ember, annak nehézségei is könnyebbnek tűnnek. Természetesen kitüntetéseit is számba vettük. A szövetkezet járási vezetősége és szlovákiai szövetsége is már nem egy íz­ben elismerő oklevéllel méltá­nyolta eredményes munkáját, sőt egy ízben az országos szo­cialista munkaversenyben is az élen végzett. Ezekhez még egy, ugyancsak nagyra becsült és számára kitüntetéssel felérő elismerést mondhat magáénak. A kollektíva szeretetét és tagjai­nak ragaszkodását. EGRI FERENC A kollektíva elismerését is nagyra becsüli 1988. V

Next

/
Thumbnails
Contents