Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-12 / 32. szám
I A Duna menti síkság peremén helyezkedik el a járás. Alig tagolt terepen, amelynek legmagasabb pontja a Hegyhát, csak 271 méterre emelkedik a tengerszint fölé. Erdőkben Szlovákiában a legszegényebb a köztudottan termékeny földjén belterjes mezögazdsági termelés folyik. Az, aki ezt a komáromi (Komárno) tájat közelebbről nem ismeri, úgy vélhetné, hogy itt aligha találhat rá olyan természeti értékekre, amelyekkel összefüggésben érdemes lenne szót ejteni természetvagy tájvédelemről. Mert mit is lehet itt óvni? Csakhogy ez a mondottak ellenére tévedés. Végső soron az sem volt véletlen, hogy nyolc évvel ezelőtt a Nagyiéli szigeten tartották meg a természetvédők - évről évre mindig másutt, a legszebb helyeken megrendezett - szlovákiai nyári táborozást. S tény az is, hogy szép számban akadnak bebarangolod bennfentes ismerői és szenvedélyes pártolói ennek a vidéknek,' amelyet talán nem is adnának másért. Ezeknek egyike őr. Szabó Erzsébet, aki, miután elvégezte az egyerásunk természete szlovákiai viszonylatban még mindig érdekes, gazdag és változatos. Hadd említsem meg, hogy a Szlovákiában védett 190 állatfaj közül járásunkban 171 megtalálható. Vagy azt, hogy huszonhat féle védett és 222 értékes, ritka, illetve kiveszőfélben levő növényfajtát tartunk számon.- Melyek járásuk legbecsültebb zugai?- Kétségtelen, hogy elsősorban az állami természetvédelmi területek, amelyekből jelenleg hat van. Csak távirati stílusban jellemzem őket. A Vág és a Nyitra folyó találkozásánál az Apáti nevezetessége főleg a vízi fauna. A hetényi (Chotin) rezervátum jellegzetessége a homok- kedvelő vegetáció és a melegkedvelő rovarok. A csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) védett területen a legnagyobb európai madarat, a túzokot igyekszünk megóvni a kiveszőstül. A csicsói (Ciőov) holtágnál, az ún. Lion rezervátumban értékes vízi és mocsári növények vannak, míg a festői szépségű Nagyiéli szigetet a Duna e szakaszát korábban általában díszítő fafajták és a motem természettudományi karát, immár tizenkét esztendeje felettesei szerint minden elismerést megérdemlő tevékenységet fejt ki az állami természetvédelem felelős járási munkatársaként, miközben ez év januárjáig egy évtizeden át egyidejűleg nagy és eredményes aktivitást tanúsított a természetvédők társadalmi szervezetének járási titkáraként is.- A kevesebbet a többnél is jobban kell becsülni s ha csak egy lehetőség van rá, átmenteni a jövő nemzedékei számára - vallja. - De azért van mivel büszkélkednünk is. Csodálatos tájegységekre találhatunk például a Duna, a Vág, a Nyitra és a Zsitva mentén. Élő és holtágakra, árterekre, berkesekre, mocsarakra és láposokra. Igaz, a mezőgazdaság gépesítése, kemizálása és a nagyüzemi intenzív gazdálkodás következtében kedvezőtlen biológiai változásoknak vagyunk tanúi, de jácsári, valamint az erdei madárfajok jellemzik. S végül a Kis sziget a Vág árterületében nemcsak esztétikai, hanem tudományos szempontból is figyelemre méltó. S akkor még nem szóltam húsz olyan területünkről, amely megfelel az állami védett te- rülettényilvánitás feltételeinek, a biológiai, valamint az esztétikai vonatkozásban értékes további 34 területről, illetve tájegységről, vagy a történelmi parkjainkról és sorolhatnám tovább is... Egyszóval van mivel törődnie az állami környezetvédelemnek, szoros együttműködésben - s erre dr. Szabó Erzsébet nyomatékos hangsúlyt helyez - a társadalommal, a nemzeti bizottságokkal, egyes társadalmi, illetve gazdálkodó szervezetekkel. Egyebek között például azzal, hogy megelőzze a védett területek peremeinek felszántását, tavasszal és ősszel a száraz növényzet felper- zselését, a vegyszerek túlzott és szakszerűtlen alkalmazását, áfák indokolatlan irtását, szeméttelepek létesítését nem engedélyezett helyeken, az ún. fekete építkezéseket, a talajjavító beruházások természetkárosító hatását stb. Ennek érdekében építették ki a járásban jelző szolgálatukat, amelynek tagjai természetkedvelő és -járó emberek, főleg halászok és vadászok. Társadalmi munkában felügyelnek a rendre, a szabályok megtartására, igazolvánnyal rendelkeznek és igazoltathatnak is, a szabálysértéseket - szankcionálás céljából - jelentve vagy az állami környezetvédelem járási szervének, vagy a jnb kulturális szakosztályának. Ezeknek az önkéntes felügyelőknek számát szeretnék megduplázni, ami már csaknem nyolcvan olyan ember bevonását jelentené, akiknek bensőséges a természet iránti viszonyuk.- Mi ugyanis nem mennénk semmire, ha nem állnánk szoros kapcsolatban a helyi nemzeti bizottságokkal, valamint a földműves-szövetkezetekkel, az iskolákkal és más intézményekkel, szervezetekkel. Akármennyire is terepjáró emberek vagyunk, egymagunk nem birkóznánk meg a sok tennivalóval. Egyébként ezekhez tartozik felvilágosító tevékenységünk, főképp előadáspropagandánk, de tanulmányi kirándulások, filmvetítések, kiállítások és egyéb akciók is. Holnap például tanítóknak tartok diavetítéssel egybekötött előadást a csicsói művelődési házban a járás természetvédelméről. Véleményünk szerint ugyanis a természeten ejtett sebeknek egyik elvitathatatlan oka, hogy sokan nincsenek tisztában a következményekkel, nem eléggé tájékozottak. Szóba kerül publikációs tevékenysége is. A járás természetvédelmi nevezetességeiről szóló képes, népszerűsítő kiadványokat böngészve ugyanis, mindenütt az ő neve szerepelt összeállítóként, és több ízben találkoztam már vele szakkiadványok cikkei alatt is.- Most nagyobb lélegzetű könyvem kéziratával készültem el - mondja, miközben elém teszi a testes, mintegy háromszáz gépelt oldalnyi munkát, amely több oldalról foglalkozik a járás természeti viszonyaival. Egyik további dédelgetett terve - ez már a gyakorlati tevékenységgel függ össze -, hogy a csicsói rezervátumban, amely a leglátogatottabbak közé tartozik, létrehozzák az ún. oktató ösvényt, amelyen a turistákat és a többi érdeklődött a környezetbe érzékenyen beilleszkedő, ismeretgazdagító szöveggel ellátott táblák tájékoztatnák. Szíwel-lélekkel végzett munkájának vezérfonala egyébként az állami természetvédelem ezredfordulóig kidolgozott járási koncepciója, s ennek alapján a védett területek jnb tanácsa által jóváhagyott tüzetes nyilvántartása. Az eredmények egyaránt nem maradnak el a gyakorlati, a módszertani, a kutatási és az ismeretfejlesztési tevékenységben. Persze, van ami bosszantja. Például az, hogy a Dunai Vízlépcsőrendszer építésének a Vág árterületén áldozatul estek fák is, amelyekből oly kevés van a járásban. S a gazdaságfejlesztésnek is adódott és adódik nem egy mínusza, amely másnak természetvédelmi igyekezetét könnyen megtörhetné. Az övét azonban nem.- Hogy mi a véleményem a jövőt illetően? Nos, mindennek dacára derűlátó vagyok. Tulajdonképpen optimizmus híján nem is tudnám végezni ezt a munkát... GÁLY IVÁN • Folyik a kirakodás (Lőrincz János felvétele) K éső este fekszenek le és a napfelkelte már úton találja őket. Megszokni ugyan nem szokták meg a hajnali keléseket, ám nincs mit tenni, a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt értékesíteni kell. S mert a felvásárló üzemek árait nem tartják megfelelőknek, piacozásra kényszerülnek. A bratislavai Miletiő utcai piacteret a város lakosainak, de a Csallóköz kistermelőinek sem kell bemutatni. Hiszen többnyire ők azok, akik nap mint nap áruval megrakott személy-, illetve teherautókon hozzák a megtermett „vitaminokat". Álmosan szállók ki az autóból, s bosszúsan vágom be magam mögött az ajtót. Négy órakor a parkolón még bőven van hely, meglep viszont a standok közötti forgalom. Néhány asztalon már ott a kirakott áru, igaz többnyire még zsákokban, ládákban. Nagy a jövés-menés, s annak ellenére, hogy még nincs nagy meleg, az emberekről folyik az izzadság. A legnagyobb terheket a dinnyések cipelik, de mint később megtudom, a legnagyobb haszon is az övék. Hangoskodás, veszekedés nélkül teszik dolgukat az emberek.- Ki korán kel, az jó asztalhoz jut - módosították a piacozók az ismert közmondást, és bizony fél ötre meg is telnek az első sorok. Az árusok, miután hozzátartozóik a piactérről már elhajtottak, rendezni kezdik az árut. A szépet előbbre, hadd csábítsa a vásárlót, a silányabbat hátrább, hogy a szép közé keverve az is elkeljen. Megfigyeltem, egyenként fényesítették a paradicsomot, a körtét, almát. Az egyik asztalnál álló fiatalasszony alig tudja elnyomni az ásítást. - Nagyon álmos? - kérdezem kissé sután, miközben nekem is majd leragad a szemem. - Nagyon - feleli őszintén - hiszen naponta hajnali háromkor szól az ébresztőóra. De majd télen kialszom, kipihenem magam - mondja nevetve, s mintha azonnyomban elszállt volna álmossága is. Kedvesen, készségesen meséli piacozása történetét.- Lassan tíz éve, hogy Eperjesről (Jahod- ná) az itteni piacra járunk. Az apósommal árusítunk, nagy a kert, paprikát, uborkát, görög- és cukordinnyét termelünk. Gyümölcsösünk is van. Ma, szerencsére, jó helyet kaptunk, az apósom az első sorban, én a harmadikban - talán könnyebben adunk el mindent. Tegnap este 18 óráig itt voltunk. - Sok a cukordinnyéd még? - kérdezi az átellenben álló árus beszélgetőtársamtól, Nagy Edittől.- Ez az utolja, tíz koronáért adom kilóját. Most végre megtudom hogyan képződnek a piaci árak - gondolom - s amikor rákérdezek, nagyon egyszerű magyarázatot kapok.- A kifüggesztett árjegyzék szerint alakulnak az árak. Érkezéskor először mindenki azt olvassa el, tájékozódik, s csak azután írja ki saját árait. Mivel tudom, hogy ezt a cukordiny- nyét már nem tudnám eladni rendes áron, olcsóbban árusítom, gondolván, így könnyebben vevőre talál. Nem tagadja, az utóbbi években drágult a zöldség, a gyümölcs, ezért egyre nehezebb az értékesítés. - Úgy három-négy éve, szombat délelőttönként 20 mázsa görögdinnyét is eladtunk, most ha elfogy öt mázsa, azt mondjuk, jó napunk volt. Az emberek egyre jobban meggondolják, mire adják ki pénzüket. Kérésemre elmondja, hogy jelenleg a dinnye jelenti a jó üzletet, nemcsak az ára miatt, hanem azért is, mert igénytelen tárolás mellett egy hétig is eláll. Talán ezért is egyre több adiny- nyetermesztő, s ezért nehezebb az értékesítés. Beszélgetés közben is rakosgatja, fényesíti a paprikát, s elárulja, újfajta palántával próbálkoztak az idén. Elégedett a terméssel, ám az igazsághoz tartozik, szerinte a jó paprika Naszvadon (Nesvady) terem. Körülnézek, s látom kezd megtelni a piac. Az órámra pillantok, fél hat van.- De jó hogy itt találom - áll meg az asztal előtt egy idősebb hölgy. - Tegnap nagyon jó volt a cukordinnye, ma kettőt vinnék. Nagy Edit begyakorolt mozdulatokkal szolgálja ki az első vevőt, majd elégedetten nyugtázza. - Jó érzés, ha vissza-visszatérnek a vásárlók, erről tudom, elégedettek az áruval. Felvetődött az a kérdés is, vajon megéri-e Eperjesről, illetve máshonnan a fővárosba utazni. Egyértelműen igenlő választ kapok és magyarázatot is hozzá. A felvásárló többnyire nem fizet azonnal, van úgy, hogy csak egymásfél hónap múlva, s mint a későbbiekben megtudom, előfordul az is, hogy mire a kistermelőhöz kerül az összeg, már kevesebb az előre megegyezettnél. A piacozás napi bevételt jelent. Tovább haladva, egy másik asztalnál álló férfi árust próbálok szóra bírni. Mogorván mér végig, nem árulja el sem a nevét, sem azt, honnan érkezett. - Csak szabadnapokon, szabadságom ideje alatt jövök fel. Négy után érkeztem, de már csak itt, hátul találtam üres asztalt. Nem is hiszem, hogy eladom a diny- nyét, s a salátauborkát, annak ellenére, hogy két koronáért adom. Egy férfi áll meg mellette, a fülébe súg valamit. - Hogy a paradicsomot tízért adhatnám? Nyolcért is a nyakamon rohad. Elköszönök, fél hetet mutat az óra és nekem úgy tűnik, hiába van hét közepe, sok a vásárló. A választék bőséges, az áru szép, de nem olcsó. A legnagyobb mozgás a virágkereskedők körül van. A szebbnél szebb kardvirágok, szegfűk, gerberák és rózsák szálanként, de ízlésesen megkötött csokorként is önmagukat kínálják. Ám úgy látszik, ez nem elég, az élelmesebb virágárusok leszólítják a járókelőket. Az egyik fiatalasszony csak néhány perce rakta ki virágait, s máris vevő érkezik. A virágárus csokrot köt, inkasszál, s a szerencse kedvéért megköpködi a pénzt. - Fontos az első kuncsaft. Remélem, jó napom lesz. Hét óra, a piac megtelt élettel, hangos szóval. Búcsúpillantást vetek Nagy Edit felé, s örömmel látom, megy az üzlet. PÉTERFI SZONYA • A Keszegfalu (Kameniéná) határában tervezett állami természet* i védelmi terület egyik részlete (Mária Siaviková felvétele) |
