Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-12 / 32. szám
Tanácskozás a kocák etetökocsija felett: Spánik Béla, Lombos Kornél és Závodsky Erzsébet E zerháromszáz malac és egyetlen gondozó, Kohel Ilona. Még sincs túlterhelve, sőt amint elmondta, korábban a feleannyi állat ellátása is több munkával járt. A korábban mindössze néhány hónapja volt, amikor a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság zárt körű sertéshizlaldájában még a hagyományos technológiát alkalmazták. Időközben azonban óriásit változott a helyzet. Az ehetőből és az elöne- velóból, valamint az elóhizlaldából összevont malacutónevelőben új technológiát szereltek be. Kohel Ilona ez utóbbi helyen dolgozik.-A malacokat 35 napos korukban kapom meg és további 70 napon át gondozom. Az állatok innen közvetlenül a hizlaldába kerülnek. Egyedüli munkám az etetés és afel- ügyelés. A kitrágyázás elmarad, mivel a. malacketrecek alja nem betonpadló, hanem megemelt taposórács. Ennek lyukain az állatok áttapossák a trágyát, amit csak a kitelepítés után távolítunk el. Nézze, milyen tiszták az állatok. Azelőtt, ha naponta háromszor lemostam a betonpadlót, akkor sem voltak ilyenek. Mivel nem használunk vizet az istálló levegője is más. Nem nyirkos, hanem száraz, egészségesebb. MUNKÁBAN AZ ÚJÍTÓK Az etetés módját is bemutatta. A darát kocsiból vödörrel adagolja. A kocsi „embermeghajtású", de már tervezik a villanymotorral működőt, így a jövőben az etetés is köny- nyebb lesz. A szomszédos „pavilonban" ezt Spánik Béla főgépesítő is megerősítette. A gazdaság igazgatójával és az ágazatvezetóvel épp az anyasertések etetökocsija felett tanácskoztak. Mi maradhat meg az eredetiből, és mit kell megváltoztatni, hogy a moslék összekeverésére, szállítására és adagolására alkalmas kocsi a malacok etetésére is használható legyen.- Az ötlet eredeti. Miért ne köny- nyítenénk az állatgondozók munkáján, ha van rá mód. Az átalakítás lényeges kérdéseiben már megegyeztünk. Még egy munkavédelmi feltételt kell megoldani. Olyan indítási módot akarunk hasznáini, hogy amikor az etető lelép a kocsiról, az automatikusan álljon meg - magyarázza a fógépesítö. A „SZÜLÉSZETEN11 Miközben az etetókocsival kapcsolatos eszmecsere folytatódott, Pöthe Benedek csoportvezetővel az ehetőbe is benéztünk. Itt az előzőkben látott taposópadlójú ketrecekben 35 napon át az anyák mellett nevelik a malacokat. A csoportvezető a látnivalót szavakkal is kiegészítette.- Az elhullás úgyszólván teljesen a nullára csökkent. Ennek egyik feltétele a ketrec ideális megoldása. A koca helye középen van. Az anyaállatot körülvevő rács megengedi, hogy lefeküdjön, de csak lassan, így a malacok jobbra-balra idejében elhúzódhatnak. Ezen túlmenően az elhullás lecsökkenését az egészséges légkör és a tiszta környezet is elősegíti. Mivel itt is csak a kitelepítés után takarítunk, az istálló nem nyirkos, hanem száraz. Amint látja, az állatok olyan tiszták, mintha naponta fürdetnénk őket. Ezért a fertőzésnek nagyon kicsi a valószínűsége. Előny még az is, hogy az eredeti nagy térséget felosztottuk rekeszekre vagy kisebb részekre. Ezek szervesen kapcsolódnak a malacutóne- velö egyes rekeszeire. E felosztás előnye, hogy a ki- és betelepítés, és e kettő közé eső takarítás, tisztítás, valamint fertőtlenítés a maradó állatokra nincs hatással. A NEHEZEBBJÉT IS MEGKÖNNYÍTIK Szalay István sertésgondozó kollégájával az épp kitelepített részt takarította és fertőtlenítette.- Előbb felszedjük a taposórácsot, majd a felgyülemlett trágyát vízsugárral eltávolítjuk. Ez a takarítás legnehezebb része. Ezt követően ugyancsak vízsugárral mindent lemosunk végül pedig fertőtlenítünk. Az istálló előterében közben befejeződött az etetókocsi feletti eszmecsere. A benti tapasztalatokat Závodsky Erzsébet mérnökkel, az ágazat vezetőjével beszéltük meg.- A felgyülemlett trágya eltávolítása valóban a takarítás legnehezebb része. De már nem sokáig. Azt tervezzük, hogy készítünk egy „szippantókocsit", amivel beférünk a ketrecek között húzódó folyosóra. Ezzel a takarítást nagyban meg- könnyítjük. Tervünk még, hogy külön takarító csoportot alakítunk. E technológiával a takarítás és a fertőtlenítés ugyanis nagyon fontos munkafolyamat, amit hozzáértően kell végezni. SZERVEZÉSBŐL IS JELES Az istállók átépítését és az új technológia beszerelését február végén kezdték és látogatásunk napján fejezték be. Vagy 48 órával a nagy munka, az aratás megkezdése előtt, mivel a szerelőkre már ott volt szükség. Az időbeni összehangolás nem véletlen. Mint ahogy az sem, hogy az átépítés nem jelentett kiesést a termelésben. Sőt, éppen fordítva. Az első félévben a sertéshús eladási tervét a gazdaság 109,9 százalékra teljesítette.- Az átépítésre pontos ütemtervet dolgoztunk ki. Ezt fokozatosan valósítottuk meg, hogy közben a termelés is folyhasson. Most, hogy befeKohel Ilona állatgondozó az etetés módját is bemutatta jeztük, elmondhatom, az emberek nagyszerű munkát végeztek - mondta Lombos Kornél mérnök, a gazdaság igazgatója. Néhány adatot is felsorolt, amelyek az új technológia előnyeit egyértelműen bizonyítják. Az eredeti „pavilonokban" a 400 anyasertés helyett 570 számára lesz férőhely. Az évi hetven vagon sertéshús kitermeléséhez szükséges malacmeny- nyiségen túl a régi ezer darabos többletnek négyszeresét tudják előállítani. A beruházás megtérülési ideje alig több mint 2 év. A termelés hatékonyságát a régi technológiához hasonlítva a kisebb vízigény és villanyáram-szükséglet, valamint a takarékosabb takarmányozás és a kisebb munkaerő-szükséglet növeli. A villanyáram-fogyasztásban sokat jelent például a rekeszek szerint bekapcsolható világítás. Nagy előny az anyasertések ketreceiben levő melegíthető padlórész, amely a fűtésre fordított költségek csökkentését teszi lehetővé. A szakmai dolgok további részletezése nélkül is egyértelműek az új technológia előnyei. A gazdaság felelős vezetői ismételten bebizonyították, hogy aki nyitott szemmel jár, odafigyel az újdonságokra, vállalja a meghonosításukkal járó többletgondokat és munkát, az megtalálja a hatékonyabb termelés módját. Az egyre szigorúbb gazdálkodási feltételek, a vállalati önállóság, önellátás és önfinanszírozás felé vezető útra ennél jobb ajánlólevél aligha létezik. EGRI FERENC Szalay István a kitelepített részt fertőtleníti (A szerző felvételei) II AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁT A SERTÉSGONDOZÓK IS DICSÉRIK Az egységes földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok gépesítóinek és anyagbeszerzőinek nagyon sok a gondja, amíg a gépek és gépi berendezések üzemeltetéséhez beszerzik az alkatrészeket. Mert ezek nélkül még az ügyes kezű mesterek sem végezhetik el a szükséges javításokat. Ha nincs mivel kicserélni a kopott vagy törött tengelyt, csapágyat, elhasználódott fogaskereket, ékszíjat, akkor bizony tétlenségre van ítélve a gép. Híves György mérnök, a Nagykürtösi (Vel'ky Krtís) Járási Mező- gazdasági Igazgatóság fögépesítóje hű képet adott arról, hogy a Közép-szlovákiai kerület egyik legtermékenyebb vidékén a növény- termesztésben és az állattenyésztésben milyen gyors ütemű a gépesítés. Több mint 15 ezer hektáron nagy teljesítményű traktorok, talajművelő és vetőgépek szükségesek a gabonatermesztéshez. Tizenhárom egységes földműves-szövetkezet, két állami gazdaság, valamint egy gép- és traktorállomás 150 kombájnnal rendelkezik. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az együttműködési szerződések alapján kölcsönzött közel száz kisegítő kombájn is dolgozik, akkor nem csoda, hogy csak 15-20 napig tart az aratás. Természetesen csak akkor, ha minden gép üzemképes és a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtja. Ennek elérése érdekében a mezőgazdasági vállalatoknál mindig alapos ellenőrzéseket végeznek - felmérik, hogy milyen állapotban vannak a gépek - és ennek alapján dolgozzák ki a terveket az egyes idénymunkákra, a javítások elvégzésére. Az idei gabonabetakarításra például már a múlt nyár végén megkezdődött a gépesítők felkészülése. Minden kombájn, szalmagyűjtő, tarlóhántó, szervestrágya- és mútrágyaszóró gép nyilvántartási lapjára pontosan feltüntették, hogy melyik alkatrészeket kell kicserélni vagy felújítani. Az ilymódon összesített igénylések alapján idejében továbbították az Agrozet vállalat rimaszombati (Rimavská Sobota) és losonci (Luőenec) üzemébe, valamint a Mototechna vállalat több szakboltjába a megrendeléseket, hogy a téli hónapokban fennakadások nélkül dolgozhassanak a javítóműhelyek szerelői. A fógépesítö ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az előző évekhez hasonlóan nem dolgozhattak zavartalanul, mert a pótalkatrész-megrendelések 70 százalékát csak április végére teljesítették a szállítók. A júniusban megtartott aratás előtti gépszemléken a gabonabetakarításhoz szükséges gépeknek és gépi berendezéseknek csak a 96 százaléka állhatott rajtra készen. A kombájnokhoz több alkatrész hiányzott. Még szerencse, hogy a gépszemléken jelen voltak az Agrozet vállalat képviselői is. Kiss László, a rimaszombati és Jankovszky Géza, a losonci üzem igazgatója nyomban intézkedéseket tett az annyira fontos alkatrészek gyors beszerzésére. Ennek köszönhető, hogy az aratás kezdetéig mégis meg lehetett javítani a kombájnokat. Több gépen ugyan elég kopottak voltak az ékszíjak, de az már nem az Agrozet mulasztása volt. Igaz, a szállítólevél idejében megérkezett, de az ékszíjakat hozó vasúti kocsik hosszú ideig bolyongtak az országban. Az is nehezítette a munkát, hogy a kombájnok rendszeres üzemeltetéséhez az aratás megkezdéséig nem sikerült beszerezniük a cseremotorokat. Az indulás óta két motor már felmondta a szolgálatot és azóta úgy látszik, újabb motorokat kellene kicserélni. A Nagykürtösi járás mezőgazdasági vállalatait mintegy 80 százalékban az Agrozet rimaszombati és losonci üzemének kellene ellátnia. Az értékelések szerint, ha időnként késve is - ez főleg a gépgyárak mulasztásából ered mindig megkapják az igényelt alkatrészeket. Más alkatrészek után - amelyekről elsősorban a Mototechna kereskedelmi vállalatnak kellene gondoskodnia - az anyagbeszerzőknek sokat kell utazgatniuk. A gépesítő elpanaszolta, hegy a villamossági berendezések megjavításához nagyon nehéz alkatrészt szerezni. A Mototechna üzleteivel elég nehéz együttműködni. A Skoda 180-as traktorok javításához - amelyekből 46 üzemel a járásban - szinte egy vállalat sem biztosít elegendő alkatrészt. Amikor elromlanák, közvetlenül a gyártóknál kell kilincselgetni, sokszor eredménytelenül. Még szerencse, hogy a jelenlegi időszakban ezeknek a nagy teljesítményű traktoroknak szinte 100 százaléka üzemképes. A hosszan tartó szárazság következtében viszont elég nehéz a szántás és előfordulhat, hogy a gépek egy része meghibásodik. Beszélgetésünk befejező részében azt taglaltuk, milyen módon lehetne a pótalkatrész-ellátást javítani. Abban megegyeztünk, hogy í ez elsősorban a gépgyártók kötelessége lenne. Nagy előnyt jelentene, ha egy kereskedelmi szervezet kapná feladatul az összes alkatrész forgalmazását. Sajnos, jelenleg elég mostoha a helyzet. A Mototechna szinte nem tekinti partnerének az egységes földműves- szövetkezeteket, az állami gazdaságokat, a gép- és traktorállomásokat. Számára ez nem nagy üzlet. Ezért a mezőgazdasági vállalatok anyagbeszerzőinek kilincselniük kell - sokszor ismeretség keresésével -, hogy megszerezhessék az alkatrészeket. A járás gépesítői és gépjavítói a nehéz helyzetben maguk is sokat tesznek, hogy többféle módon enyhítsék az alkatrészellátást. Minden vállalatnál nagy gondot fordítanak a már megkopott alkatrészek felújítására. Nagyon sokat segít ez a helyzeten. A felmérések szerint a gépek jelentős része - mégpedig nemcsak a régebbi gyártmányúak, típusúak -, alkatrészhiány miatt nem dolgozhat. A mezőgazdasági vállalatok vezetői ezért nagyon felkarolják az újítómozgalmat. A járásban évente 25-30 újítási javaslatot is felhasználnak a legügyesebb szerelők a már említett elhasználódott alkatrészek felújítására, vagy újak gyártására. Számos mezőgazdasági vállalat élen jár ezen a téren. Kiemelhetjük az ipolybalogi (Balog nad Ipl'om) Ipoly mente Egységes Földmúves-szövetkezetet, ahol Lestyánszky Imre műhelyvezetőnek és munkatársainak érdeme, hogy az E 516-os kombájnokat üzemképessé tehették. A Dacov Lom-i Efsz gépjavítói a vágóasztal megerősítésének még az eredetinél jobb módszerét is kidolgozták. A felmérések szerint ötletekben, tenniakarásban más mezőgazdasági vállalatoknál sincs hiány. A munkakezdeményezés nagyon sokat javít a helyzeten, de ezzel természetesen még nem adódik meg a probléma. Egyes alkatrészek felújítása vagy gyártása a mezőgazdasági vállalatok javítóműhelyében a felszereltség hiánya miatt bizony komoly nehézségekbe ütközik. Ezért ezeket az alkatrészeket - amint már említettük - a mezőgazdasági vállalatok anyagbeszerzői csak sok utánjárással szerezhetik be a gépek üzemeltetéséhez. Az alkatrészellátás jó együttműködéssel bizonyos mértékben biztosítható, főleg akkor, ha az ellenőrzéseket és a felméréseket az idénymunkákhoz igazítják. Ennek ellenére a felelős gazdasági szer- > veknek is többet kellene foglalkozniuk ezzel a problémával, hogy a nyári és őszi munkák időszakában a gépek minél nagyobb teljesítményt nyújthassanak, és amikor szükség van rájuk, minden mezőgazdasági vállalatnál rendeszeresen üzemeltethessék őket. LALO KÁROLY Alkatrészellátás együttműködéssel I Az idénymunkákhoz igazítják az ellenőrzéseket
