Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-12 / 32. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA — VASÁRNAPI KIADÁS 1988. augusztus 12. XXI. évfolyam 32. szám Ára 1 korona A lig kelt fel a nap, sugarai máris a hangulatos falvakkal váltakozó, lágyan ringó gabonatáblákat, a tarkálló gyümölcsösöket és réteket perzselik. Szinte izzik a táj. Azt hihetné az ember, hogy ebben a mozdulatlanságban csak a közeli Duna vize hömpölyög, hozzá illő csendes méltósággal. Am a Csallóköz fölé meredő erdönyi óriási toronydaru egyike-másika már serényen forgolódik terhével, alattuk meg - mint megannyi szorgos hangya - emberek, gépek dolgoznak nagy igyekezettel. Még a nagyépitkezésekhez szokott szemnek sem mindennapi látvány a több emeletnyi mélységű óriási munkagödör, a belőle kimagasló rettenetes tömegű, karvastagságú acélrudakkal sűrűn teletűzdelt betonkolosz- szus. A távolban nehéz földgépek dolgoznak, óriási a munkatempó. Épül a Gabőíko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, Magyarország és Csehszlovákia vízgazdálkodásának leendő páratlan nagyságú közös létesítménye. Mi ezúttal az építkezés igazgatóságára tartunk először, de nem a tizenöt és fél milliárd koronás nagyberuházáson folyó munkálatok menetéről, hanem az itt dolgozó emberekről, a vízlépcsőhöz való viszonyulásukról szeretnénk egyet-mást megtudni. Már csak azért is, mert tudjuk a beruházás csehszlovák része több mint ötezer építőjének legtöbbje környékbeli. Vajon miképpen vélekednek ők az oly sokat vitatott építkezésről?' Mit jelent számukra most, és mit várnak tőle miután elkészül? Először dr. Dunai Sándort, a Gabőíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építkezési pártbizottságának elnökét kérdezzük, aki a környékről származik, s legalább olyan jól ismeri a Csallóközt és lakóit, mint az építkezéssel kapcsolatos kérdéseket.-A Csallóközben már régen, gyermekkoromban elterjedt a hír, hogy rövidesen vízerőmű épül a Dunán. Abban az időben, az ötvenes években bizony gyakran volt víz alatt ez a táj. Később fokozatosan kiépítették a vízelvezető rendszert, de még a szövetkezetesítést követően is előfordult, hogy vízben arattak a környező falvak határaiban. A hírt ezért mindenki örömmel fogadta, különösen az 1954-es árvíz után érezték úgy az emberek, hogy a vízerőmű biztonságot jelentene számukra. Építése azonban csak húzódott-halasztódott, helyette a gátakat erősítették meg, 1965-ben Csicsónál (Cíőov) mégis átszakadt a gát. Aki mindezt átélte, ma is azt tartja, szükség van a vízlépcsőre. Köztük én is, bár tudom, valóban nem kis beavatkozást jelent a természet rendjébe. Ám a világon számos példa bizonyítja, hogy a vízerőművek építésével megváltoztatott körülményekhez az emberek és a természet egyaránt tud alkalmazkodni. A vízlépcsőrendszer építését sokévi tudományos munka előzte meg, amelynek során szinte mindennel számoltak. Ha erről kellően lett volna tájékoztatva a nagy nyilvánosság, akkor most kevesebb lenne a kételkedő - mondja meggyőződéssel a pártelnök, majd folytatja: - S hogy miképpen vélekednek a vízlépcsőről itt az emberek? Tőlük kell megkérdezni! Az építkezésen eddig elért kiemelkedő eredmények azonban utalnak hozzáállásukra. Az elején sokukat inkább csak a lakóhelyükhöz közeli munka lehetősége, az ingázás fáradalmaitól való megszabadulás és persze a jobb kereset reménye csábította. Akik megfogták a munka végét, azok nem is csalódtak. De itt aztán igazán keményen meg kell dolgozni a jó fizetésért. Ezért akik azt hitték, hogy majd kevés munkával is sok pénzhez jutnak, gyorsan odébbálltak. Csak a legdolgosabb- ja maradt itt. Aki kezdettől bírja az iramot, (Lörincz János felvétele) bizony ember a gáton - mondja elismerően dr. Dunai Sándor. A vízerőműhöz Miroslav tavoda mérnök és Ján Kiőina mérnök, építésvezetők kalauzolnak. Egyikük meg is jegyzi, hogy ha így folyna miden építkezés az országban, nem lenne gond az építőiparral. Igaz, itt megkülönböztetett gondot fordítanak a munka- szervezésre, az anyagellátásra, de elsősorban a munkások dolgoznak jobban.- Bizony előfordult, hogy a munkások noszogatták a mestert, gondoskodjon elegendő építőanyagról, mert az egye? munkacsoportok versengtek egymással, de nem felsőbb utasításra. Egyre-másra dőltek meg a betonozási rekordok - toldja meg kollégái megállapítását Németh Gusztáv gépmester, aki éppen ellenőrizte, hogy a bratislavai Hydrostav vállalat egyik legjobb betonozó csoportját ellátták-e emberei betonnal.- Még jobban is mehetne a munka, ha kellően el lennének látva építőipari gépekkel - kapcsolódnak a beszélgetésbe Juhász János, Boros Pál és Both Lajos, miután befejezték a betonozást.- A munkaszervezésen is lehetne javítani. Tudjuk, ez nem egyszerű dolog ilyen hatalmas építkezésen, de például a mellettünk dolgozó lengyel munkások, akik a betonacélt készítik a vasbetonszerkezetekbe, legalább hatvanan vannak, mégis csak egy építésvezető és két mester irányítja munkájukat ... Nálunk meg tíz-tizenkét munkásra jut két-három vezető is. Ez aligha gazdaságos munkaszervezés... - És sorolják tovább mindazt, ami szerintük kifogásolható az építkezésen. Közben néhány percre lejött magasan elhelyezett irányítófülkéjéböl a gabcíkovói születésű Brezovsky Vilmos is, a betonszállító rendszer csoportvezetője, aki húsz éve dolgozik a Hydrostav vállalatnál.- Megjártam már az országot, volt köny- nyebb munkám is, de amióta ide kerültem, többet lehetek a családdal, és ez nem kevés. Ráadásul jobban is keresek, igaz három műszakban dolgozom, és tizenkét órás a munkaidőm, de nem sajnálom. S hogy mire számítok, ha elkészül a vízlépcső? Ez a vidék az építkezés előtt mocsaras volt. Ma már nem az. Ha a vízlépcső a tervnek megfelelően megszünteti az árvízveszélyt, csökkenti a talajvíz túlzottan magas szintjét, általa vilianyenergiához jutunk, és még a folyami hajózást is segíti, akkor büszke leszek arra, hogy én is dolgoztam itt. Ha pedig ártani fog a természetnek, mint azt egyesek jósolták, sajnálni fogom ezt a gyönyörű tájat. Nekünk akik itt dolgozunk, reménykednünk kell abban, hogy hasznos munkát végzünk, különben nem menne úgy, mint eddig... - fejti ki véleményét, s közben kérdően tekint Kürti Imrére, régi munkatársára, aki 24 éve daru- kezelő. Közel negyed évszázadon át 40-70 méter magasságból balesetmentesen kezelni a hatalmas emelőszerkezetet nem kis teljesítmény. Ó volt az első hazai darukeze- ló, aki az óriás Potain darukat irányította az építkezésen. Ekképpen vélekedik:- Mindig nagy építkezésen dolgoztam, de még soha nem vártam ennyire, mint most, hogy elkészüljön. Azt hiszem így van ezzel itt mindenki, mert tisztában vagyunk e nagyberuházás jelentőségével. Az itt dolgozó sok-sok vállalat munkásai segítik egymást, mert egymásra vannak utalva, csak így végezheti ki-ki jól a munkáját. Az nem lehet, hogy ilyen hatalmas összefogást ne koronázzon siker! Rajtunk nem múlik. BARANYAI LAJOS
