Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-05 / 31. szám

KRISTA BENDOVÁ A városi kisfiú Volt egyszer egy nagy golyó* úgy hívták, hogy Föld. Borzasztó sok ember élt rajta, sok felnőtt, még több gyerek, legtöbben azonban a különféle állatok vol­tak, kezdve a legparányibb szú­nyogoktól a leghatalmasabb ele­fántokig. A Földön voltak városok is. Az egyikben élt egy kisfiú. Minthogy gyermek volt, jó ötletek születtek fejében.- Nagy a világ - mondta egy­szer a kisfiú az édesanyjának -, és sok különféle állat van a vilá­gon. Nekem is kellene valami­lyen, hogy vidámabban érezzem magam itthon.- Lehetetlen - sóhajtott fel az édesanyja. - Először is, város­ban lakunk; másodszor, a mi lakásunk a huszonkilencedik emeleten van; harmadszor, nincs balkonunk.- Nem baj - mondta a kisfiú.- Én bárányokat szeretnék. Ad­nának nekünk sajtot és gyapjút. Alhatnának az én ágyam alatt.- Lehetetlen - sóhajtott fel is­mét az édesanyja. - A bárányok szünet nélkül bégetnek. Apuka itthon is dolgozik, zavarnák ót.- Hát jó - mondta a kisfiú -, ha nem lehetnek bárányok, ak­kor lesz tyúk vagy kakas. A tyúk ad majd tojásokat, első osztályú­akat, a legnagyobb fajtából, a kakas pedig kukorékolni fog, nem kell ébresztőóra.- Nem lesz itt tyúk - válaszol­ta az édesanyja. - A tyúk min­denbe belecsíp, még felcsipked­né a perzsaszőnyegünket. A ka­kas meg túl korán ébreszt, az az időpont nem felel meg nekünk. A kisfiú elgondolkodott.- Akkor jobb lenne, ha libákat tartanánk itthon. Adnának ne­künk tollat a párnába, aztán megsütnénk őket.- Nem - kiáltott fel az édes­anyja. - A libáknak patak kell. Nekünk meg csak fürdőkádunk van, az nem jó nekik.-Akkor veszek egy gólyát- mondta a kisfiú. - Annak pont megfelel a fürdőkád.- Elég volt - szólt immár dü­hösen az édesanyja. - A gólyá­nak kéményre vagy magas fára van szüksége, hogy fészket tud­jon rakni. Ősszel pedig mele­gebb tájakra repül, fölösleges gondokat okoznánk neki.- Igazad van - mondta elgon­dolkozva a kisfiú. - Akkor nem marad más hátra, lesz egy kö­zönséges macskánk. Nem ad ugyan tojást, sajtot sem, nem is kukorékol, de mégiscsak állat.- Megbolondulok - mondta az édesanyja. - A macska mindent összepiszkít, nyávog, karmol... Találj ki valamilyen csendes álla­tot, amely nem fog mászkálni a lakásban. A kisfiú gondolkozott, gondol­kozott, aztán... Leült az asztal mellé, és lerajzolt minden állatot, melyet szeretett volna a lakásba. Ekkor így szólt az édesanyja:- Látod, most már megvan neked mindegyik, nekem pedig nyugalmam lesz. A kisfiú sóhajtott egy rövidet és azt mondta:- Szerencsétlen városi gye­rek vagyok én. Nagyon csodál­kozom rajtad, hogy nem falun hoztál engem a világra. Vagy legalább a földszinten, balkonos lakásban. BODNÁR GYULA fordítása Ravasz József Bagolyhajnal % csillagvirág szirmát bontja körbe-körbe pislant bóbitáját felemelve éjmadárnak köszönt fénye csodaország szorgos népe dolgozni megy álomrétre verset mesét rendre vágva napnyugtáig meg sem állva álomrétre csönd borul vers és mese Szerte hull T udod-e, hogy a delfinek na­gyobb része csoportokban él? Együtt úsznak, esznek, sőt tá­madóik ellen is együttesen védekez­nek. Ellenségeik közül leggyakoribb a cápa. Hogyan társalognak egymás között - kérdezhetitek - ezek a szá­munkra oly kedves emlősök? Ho­gyan fejezik ki a félelmet és a baráti közeledést? Több tudós is tanulmányozta a fenti kérdéseket. A delfinek fütyü­lő, csattogó, kerregö hangokat ad­nak ki, melyeket a kutatók számító­gép segítségével érzékelhető hullá­mokká alakítanak át. A gép képer­nyőjén megjelenő hullámokkal egyi- döben feljegyzéseket készítenek az emlősök mozgásáról is. A mozgás és a hang együttes megfigyeléséből A delfinek életéből megkísérlik egynéhány kérdés meg­fejtését: például hogyan beszélget­nek a delfinek egymás között? Le­hetséges-e a „beszélgetés" az em­ber és a delfin között? Az ember és a delfin közötti „be­szélgetés" megvalósításához hoz­zásegíthet a következő kísérlet is: a medencében jelekkel ellátott nyo­mógombokat helyeznek el. Ha a del­fin „kér" valamit, akkor orrával meg­nyomja a megfelelő gombot. A há­romszög jele például a labdát jelenti, vagyis azt: „A labdát akarom!" A H jel az emberi kezet, vagyis azt: „Simogass meg! Vakarj meg!" Ami­kor a delfin orrával megnyomja a gombot, a számítógép a delfin természetes fütyüléséhez hasonló hangot ad ki. Mindegyik látható jel­hez egy hallható jel is tartozik. A del­fin, mielőtt a gombot megnyomná, a látható jelhez tartozó hangot adja ki. Sőt, néha, ha a labdával játszot­tak, az is előfordult, hogy a labda hangjelét fütyürészték. Nem tudjuk, eljön-e az az idő, amikor beszélgetni tudunk majd a delfinekkel. Valójában nem lesz ez valódi beszélgetés. De a kísérletek elvezetnek bennünket egy újfajta módszerhez, mellyel nyilván köny- nyebb lesz az ember és a delfin közötti párbeszéd. A National Geographic World alapján Dr. GERGELY KATALIN s 6. „Királycsináló" fizikusfejedelem A politikában „királycsináló- nak" szokták nevezni azokat az éles szemű, biztos kezű szerve- zözseniket, akik idejekorán felis­merik és egyengetik a fiatal te­hetségek útját. A századforduló fizikájának egyik legjelentősebb alakja, „királycsinálója" volt Jo- seph John Thomson angol fizi­kus, aki nemcsak elméleti tevé­kenységével tűnt ki, hanem arról is híres, hogy sok kivételes tu­dóst nevelt. Tanítványai közül heten kaptak fizikai Nobel-díjat, és saját fia is átvehette ezt a je­lentős kitüntetést. Javarészt az ő érdeme, hogy századunk első harmadában az atomfizikai kuta­tások legfőbb központja volt Anglia. Mérnöknek készült. A fizika érdekelte. 1876-ban, húszéves korában Cambridge-be kapott ösztöndíjat. Hatvannégy évig élt a híres egyetemi városban, Itt végezte kutatásait, és itt tanít- gatta a tudósok egész sorát. Thomson is behatóan foglal­kozott a kisülési csövei. Ot is izgatta a ritkított gázban megfi­gyelhető különleges fényjelen­ség. A katódsugárzás mágneses térben elhajlik. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy villa­mos töltése van. William Croo- kes, a reklámcélokra használt neoncső feltalálója (angol nyelv- területen a neoncsöveket Croo- kes-csöveknek nevezik) 1879­ben megállapította, hogy a ka- tódsugarak a vékony fémfóliát akár a vörösizzásig is felhevítik, tehát nem elhanyagolható mennyiségű energiát is visznek magukkal. Ez idő tájt - főleg a neves német fizikus, Heinrich Hertz elképzelései alapján - a legtöbb tudós úgy gondolta, hogy a katódsugárzás a fényhez hasonlóan elektromágneses hul­lámzás. Ekkoriban derült ki a lát­ható fény elektromágneses jelle­ge, ezért minden egyéb fényje­lenségnek is ilyen tulajdonságot tulajdonítottak. Eltérés viszont abban volt megfigyelhető, hogy mivel a fénynek nincs villamos töltése, mágneses térben nem hajlik el, a katódsugárzás viszont igen. A kutatók gyanítani kezd­ték, hogy az elektromosságnak is van „atomja", amit ma elemi töltésnek nevezünk. J. J. Thom­son a kisülési csővel kísérletez­ve úgy gondolta, hogy létezését kimutatja a katódsugárzásból. A katódsugarakat mágneses el­hajlásnak vetette alá. A leírt kör­pálya sugara, a részecske se­bessége és a mágneses térerős­ség közötti összefüggésből meg tudta állapítani a katódsugarat alkotó részecskék - az elektro­nok - töltésének és tömegének arányát. Később a Wilson-féle ködkamrával megmérték az elektronok töltését is. Az meg­egyezett a Faraday-törvény egy­vegyértékú ionjainak a töltésé­vel. Azt is sikerült kideríteni, hogy az elektron tömege csak­nem kétezerszer kisebb a hidro­génatom tömegénél. Thomson felfedezése nem­csak azért volt jelentős, mert igazolta az elektron létezését, megtalálta az elemi villamos töl­tést, hanem azért is, mert elő­ször sikerült érzékelni az atom­nál kisebb részecskét. Egyértel­művé vált, hogy az atom osztha­tó, kisebb alkotóelemekből áll. Mivel az atom villamos töltése semleges, szükségszerű, hogy az elektronok negatív töltését valamilyen pozitív töltésű ré­szecske semlegesítse. így alkot­ta meg Thomson az első atom- modellt, amely szerint az atom egy viszonylag nagy tömegű po­zitív töltésű gömb, s benne he­lyezkednek el a negatív töltésű elektronok. Az elektronok száma annyi, hogy semlegesíteni tudják az atom pozitív töltését. Elkép­zelését később tanítványa, Er- nest Rutherford fejlesztette tovább. Igazolta, hogy az elekt­ronok a pozitív töltésű atommag körül, pályákon keringenek. Thomson a továbbiakban is be­hatóan foglalkozott a csősuga­rakkal, több elképzelését tanít­ványai fejlesztették tovább. Az elektron felfedezéséért (1897- ben történt) 1906-ban neki ítél­ték oda a fizikai Nobel-díjat. OZOGÁNY ERNŐ Égi és földi idő A sumérek, az akkádok, majd a babiloniak hónapjai mindig akkor kezdődtek, amikor megjelent az égen az újhold. így aztán minden hónapjuk 29 vagy 30 napos volt, hiszen a Hold fényváltozásai alig 29 és fél nap alatt mennek végbe. A tavaszi újholdtól kezdték számítani az évet, ennek 12 hónapját, de ezek a holdhónapok együttesen nem tettek ki 365 napot. Hogy pótolják a nyolc-tíz napos hiányt, három-, négy-, esetleg ötévenként, királyi rendelettel, csatoltak az évhez egy- egy póthónapot. így aztán vagy 12 hónapból állt az esztendő vagy 13- ból. Az égi és a földi idő összeigazítása igen fontos kötelessége volt a királynak. A Napot és a Holdat ezek a régi népek ugyanis hatalmas isteneknek hitték. Ezek járásától és jókedvétől függött szerintük az egész ország sorsa. Az új év első éjszakája, a Hold sarlójának első feltűnése máris sokat elárult nekik - úgy gondolták - az elkövetkező esztendőről. „Ha az első újhold megjelenésekor tiszta az ég, és a nép ünnepléssel köszönti a Holdat, jó lesz az esztendő" - olvashatjuk például egy óbabiloni szövegben. A csillagjósok igen jól megfigyelték a bolygó járását. Rájöttek arra is, hogy a Nap közelében hol estelente - nyugaton -, hol hajnalonta - keleten - megjelenő „csillag" ugyanaz a Vénusz. El is nevezték NIN.DAR.AN.NA-nak, ami annyit tesz, hogy „az Ég szeszélyes királynője". Hosszú évszázadokig folytatott megfigyelések és számítgatások után az i. e. első évezred közepe táján végül azt is felfedezték, hogyan jósolhatják meg jó előre a fontosabb égi jelenségeket, a hold- és napfogyatkozásokat, a Vénusz és a többi bolygó megjelenését, eltűnését vagy azt: hol lesznek a bolygók az állócsillagok között valamely éjszakán. Az égitestek mozgásában megfigyelt, állandó időtartamokat vetették össze és szakaszolták igen ügyesen. Sikerült is olyan matematikai módszereket kidolgozniuk, amelyeknek a meg­fejtése még korunk tudománytörténészeit is próbára tette. Pontosságukat olykor csak csodálni tudjuk. A Nap, a Hold és a bolygók helyzetét biztos égi pontokhoz, jól felismerhető állócsilla­gokhoz viszonyították. A Nap évi járása, a mindig újra eltelő esztendő ott tükröződött immár az égbolton: az egymást követő hónapok egyetlen égi sáv, az „állatöv" egymást követő csillagképeinek feleltek meg. Az állatöv sávjában mozogtak a bolygók is. Rengeteg számolnivalójuk volt a babiloni csillagászoknak. Már csak azért is, mert - mint mondottuk - az időszámításunk alapjául szolgáló holdnaptárt össze kellett egyeztetniük az év valóságos hosszúságával, azzal az idővel, amely az egyik tavaszi napéjegyenlő­ségtől a másikig telik el. Nem volt ez könnyű mesterség! Hiszen a Hold és a Nap egymáshoz viszonyított mozgása - amely a holdhó­napok változó hosszát meghatározza - több olyan tényezőtől függ, amelyről a babiloniaknak még fogalmuk sem lehetett. A sok-sok megfigyelés és a jó számolási módszerek mégis segítettek. Sikereik jele, hogy a csillagászok mindmáig az ő hatvanas szám- rendszerüknek megfelelő fokbeosztással mérik az eget. De sikereik jele az is, hogy tudományuk már annak idején széles körben elterjedt. Az állatövi csillagképek - az „égi hónapok" - hasznos tájékoztatói, útbaigazítói lettek a parasztoknak, kereskedőknek, hajósoknak. VEKERDI LÁSZLÓ CSAK EGY IGAZ 1. Puskin - a) nagy fegyvermúzeum Bulgária legmagasabb hegycsúcsa, a Botev-csúcs alatt; b) az orosz cárok temetkezési helye; c) az orosz romantika legnagyobb költője, Jevgenyij Anyegin című verses regény szerzője. 2. Husziták - a) hatalmas erejű egyházellenes és antifeudális mozgalom hívei Csehországban a XV. században; b) az angol huszárezred katonái, akik a Falkland-szigeteken pár évvel ezelőtt győzelmet arattak az argentin csapatok fölött; c) dróthuzalokból készített furcsa alakú sziták. 3. Modus - a) népszerű szlovák popzenekar; b) férfimellénye­ket értékesítő divatház Prágában; c) japán autómárka. 4. Deklaráció - a) haragtartó csoport a sportszervezetben; b) szavalóverseny, melyen csak tréfás verseket lehet előadni; c) kormány vagy párt nevében tett nyilatkozat, alapelvek ünnepé­lyes meghirdetése. 5. Katona József - a) a budapesti Katona József Színház igazgatója; b) drámaíró, a Bánk bán szerzője; c) népdalgyűjtő zenetanár. (Legalább három megfejtését kérjük.) EGY ÍRÓ - EGY KÖLTŐ Induljatok el a bal felső sarok M betűjétől és lóugrásban ha­ladva olvassátok össze a betűket úgy, hogy egy magyar író és egy magyar köl­tő nevét kapjá­tok eredményül. M L a A A A T N S H U M K I A A A H Z J S L Y K a A G U Z ijtés A július 22-i számunkban közölt feladatok megfejtése: paróka, farkas; 1-a, 2-c, 3-b, 4-b, 5-a. Nyertesek: Takács Tímea, Dunaszer- dahely (Dunajská Streda); Öllé Krisztián, Nagymegyer (Őaiovo); Fejes Mária, Rimaszécs (Rimavská Sec); Fehér Erika, Bogyarét (Bodza-Lúky); Kondé Barnabás, Nyárasd (Topofníky). I I I I I

Next

/
Thumbnails
Contents