Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-05 / 31. szám
lamosmegállóban. Sőt, ín, amerre a sínek veit egyetlen lélek sem. Sejtette, hogy történik éjszaka nem közönséEgyszerűen faképnél Este színházban voltak. izonyt nézték meg, az ári szünet előtt. A színszeptemberben porol- A színészek meghajol- k, a függöny felkavarta ( - jelentette ki Jitka, .1 az ódon lépcsőkön. Itelennek tűntek, belein éjszakába. Az utcai keringtek. Kézen akar- ka finoman elhúzódott, leszünk, hiszen tudod \ hőség fullasztó. Kiol- ít, s a zakója zsebébe k a hársfák. Átkozott znek a fehér izzadsággy, csak úgy egyedül, , hiszen olyan messzire il utazni. ne mehetne egyedül? , ott egy nyugágy a ten- úgy haza. Soha életéveméi, de valahogy így ismered az embereket! ozelését megsértette, nerem - próbálkozott, nert sehová nem jársz, ázba, egy szökőévben főúton, és befordultak szkodó rövid utcácská- idik házban lakott Jitka. hogy igaza van a lány- vá nem járt, mert ket- 5 meg a béna nagyany- nem szállt le az ágyról, ez tulajdonképpen már apban lesz hét éve. De tt valakinek magyarázrt nem mehetek, e pedig, mint ez a mai, pelj el! - Ezek a szavak it szúrták. Egyedül állt a villamos megállóban. Az utca szemközti oldalán egy boltíves ablakban fény gyúlt, megjelent benne egy fej:- Ma már semmi nem megy, fiatalember. Most már csak lábbuszon utazhat. Körülnézett, de az utcán sehol senki, tehát a tanács neki szólt. Hallgatott. Öltönye zsebéből előhúzott egy gyűrött csomag Startot. Sajnálkozva állapította meg, hogy a cigarettáinak több mint a fele ketté törött. Legalább kevesebbet szív, csak feleket. Elmosolyodott ezen. A dobozt visszacsúsztatta a zsebébe, s rágyújtott egy cigarettatorzóra. Az órájára pillantott. Fél kettő. Jól elmaradtak Jitkával, és minden hiába, mert a végén Jitka közölte vele:- Ne gyere ide többet. Egyáltalán ne gyere.- Miért?-Azért.- No de igazán, mit bolondozol? Miért ne járnék ide?- Nem érdekelsz. Ahhoz túl komoly vagy, hogy komolyan vegyelek, és veled meg semmi zrit nem él meg az ember. Ahhoz meg túl öreg vagyok, hogy a kezem szorongasd.- Vén tizennyolc éves fruska. - Nem hagyhatta ki a megjegyzést.-Te pedig húszéves, berozsdásodott aggastyán vagy! - Ügy becsapta a bejárati ajtót, hogy kinyílt a levélszekrény. Ácsorgott még egy ideig, várta, mikor gyúl világosság a lány erkélyes szobájában. Úgy érezte, végtelenül hosszú ideig tart. Már-már kavicsot akart dobni az ablakba, de aztán meggondolta. Eszébe jutott Polda, a gyerekotthonbeli barátja. Az utóbbi időben, pár hónappal korábban, hogy kibocsátották őket az életbe, azt mondogatta: ,,Te pancser, ne légy marha. Éjszaka lehetnek ráncaid, akkor senki sem lát. De nappal mosolygó ábrázatot ölteni! Vigyorogj, mint a napocska, mert a mosoly siker, s az ilyenektől félnek az emberek." Polda alighanem olvasta ezt valahol, mert mindig olvasott. Amikor először mondta, azonnal megtetszett neki. Nem hajított követ az ablakba. Minek tudja meg Jitka, hogy ma ráncai vannak az éjszakának?- Nincs tüze? Elmélázott, s nem vette észre, hogy közben a megállóan feltűnt egy lány. A haja, mint a rézdrót, a háta közepéig ér, a szoknyája jó ha húsz centiméter hosszú. Kis ideig kábán bámult, képtelen volt oly sebesen átdobni a váltót Jitkáról vissza az utcára. Mellettük sebesen elhajtott egy taxi. A lány integetett, de haszntalanul, az autó eltűnt a kanyarban, csak a féklámpája villant fel egy pillanatra.- Kérem? - fordult a vöröshajúhoz.- Azt kérdem, nincs-e tüze?- Van, természetesen. Egy pillanat. - Ismét keresgélni kezdett a zsebében, megint kihúzta a valamivel még gyúröttebb cigarettásdobozt, néhány használt villamosjegyet, három érvényeset, Bozena nagymama lakáskulcsait, s végül egy doboz gyufát. A lány Spartát vett elő a táskájából és cigarettára gyújtott.- Köszönöm szépen! - Egyenesen az arcába fújta a füstöt. Félrehajtotta a fejét, mégis érezte, hogy csípi a szemét.- Gondolja, hogy megy még valami?- kérdezte a lánytól, mert teljesen mindegy volt neki.-Tuti, kettőkor indul a pályaudvarról, negyedkor itt lehet. - Ismét mélyet szippan-, tót. Szvetterét a vállára terítette. - Hideg van. Már ahhoz képest, hogy nyár van.- Nem is. - Újra eszébe jutott, hogy tulajdonképpen még mindig melege van. Felajánlotta a zakóját. Julo Polák rajza- Hát te tényleg irtó rendes vagy. Úgy fogok kinézni, mint egy madárijesztó. - A lány tegeződésre váltott.- Dehogyis vagyok! Maga fázik, nekem meg melegem van, és egyébként sincs itt senki. Ha jön a villamos, visszaadja.- Hagyjuk a magázódást. Luna vagyok, igazából Miluna, de senki sem hív másként, csak Lunának.- így rövidebb.- És szebb. A taxi jött vissza, de a lány már nem integetett. Valószínűleg úgysem állna meg. Fázósan begombolta a zakót, és sarkával széttaposta a cigarettacsonkot.- Munkát keresel?- Munkát? Munkám van. Az irodagépjavítóban dolgozom, írógépeket bütykölök, néha mást is, amire éppen szükség van...- Én ápolónő voltam a kórházban, nem nagy szám, annyit mondhatok, hát otthagytam. Aztán a Grand Hotelben mosogattam, de az meg kulimunka volt. Nem tehetem magam tönkre, még fiatal vagyok. így aztán hétfőtől kiflit fogok széthordani. Frantával, tudod ö a fiúm. A kocsikísérője leszek. A lány belemelegedett. A kivilágított kirakatok mellett idősebb pár tántorgott. Jókedvük volt.- Elegük van, mi? - A lány hangosan felnevetett és hozzátette: - Reggel majd szétpattan a fejük... Szerelmet keresel?-Szerelmet?... Van szerelmem... vagyis néhány órája még volt.- Meghalt, mi?- Meg.- így szokott ez lenni. A szerelmek nem halhatatlanok, kivéve az enyémet meg a Frantáét, egyébként mindig újak születnek és a többi szerelmek meghalnak. Emiatt ne fájjon a fejed.- Nem is fáj. Mit is tehetnék? Tulajdonképpen mindegy. Éppen csak ez az éjszaka nem sokat ért.- Ma szakítottatok? Ezt ismerem. Ez az éjszaka, amelynek nem kellett volna lennie.- Egyszerűen ráncai vannak az éjszakának.- Ez szép, te találtad ki?- Ugyan, dehogy, valami híres embertől származik. A kanyarban feltűnt a villamos. Tele volt bóröndös emberekkel, akik valahonnan hazatértek. Felszálltak, szorosan az ajtóhoz. Érezte a lány vörös hajának csábító illatát.- Ha valamikor arra jársz, dobj be néhány ropogós kiflit a műhelybe, cserébe bármilyen kacatot megjavítok. A harmadik megállónál kiszállt a lány. A rézszínü haja a sötétben is világított egy darabig. Bozena nagymama lakását a lehető legcsendesebben nyitotta ki, de hiába. Az előszobában alighogy levetette a cipőjét és felakasztotta a zakóját a fogasra, kiszólt a szobából:- Hol voltál ilyen sokáig, Kája? Majdnem egész éjszaka.- De nagyi...- Hol voltál? Tudod, hogy alig bírlak kivárni. Legalább főzz egy kis teát.- Igen, nagymama. Feltette az öreg kandlit a tűzhelyre, elővett egy zacskós teát, beletette egy nagy csészébe, és fáradtan leült az asztalhoz. Most nyugodtan láthatják a ráncaimat, hiszen még mindig éjszaka van. Tűnődéséből a víz zubogása rezzentette fel. Leforrázta a teát, beledobott két kockacukrot a csészébe és bevitte a teát a szobába. Leült a nagyanyja mellé.- Lesz friss kiflink, olyan szép ropogós, ismerek valakit a pékségben.- De hol voltál, Kája? Ilyen lumpoló életmódot folytatni...- Nagymama, egész éjjel lányokat csíptem fel. Leoltotta a kislámpát az éjjeliszekrényen, s kis idő múlva már az ágyban feküdt. KOPASZ CSILLA fordítása iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiim ik térdre! térdre kényszerül, térdre smények, a nem várlak, rhek alatt rogyik térdre, fenségek, transzcendens titárok és oltári csacsisáritkán) né is lehet a doa kacifántos bevezetés, in szó, hogy valamikor, nyol filmet, ha jól emléket a címe, amelyben is tk között arra tanította az lyol grandokat, miképpen ölgyekkel, mindenekelőtt szemben: példul, ha táncifjú leveszi széles karimá- myol kalapját, a kezével éhány széles S-betűt és Az egész tanítás olyan snyúgöző volt, hogy a mai emlékezetemben, sót, né- 'vem és a reumám sem /akorottam ezt a fennkölt indani sem kell: a hölgyek szeretik, ha egy-egy férfi >1 a feleségek sem kivéir csodálatosan hűséges légemmel, hogy már az nlékszem, nem is tudom, futó a huszonötödik vagy 1 inkább harminc szegfűt mnáért. in eltoltam a dolgot: még sztendeje étünk együtt a feleségem szerint azt iteni akarom ót... leki a harminc szegfűből igái átkötött ünnepi csokrot, eszembe jutott az a bizonyos spanyol tánctanár, és... mert épp a Széplak utca sarkán találkoztunk, azon a sarkon rajzoltam hatalmas S-betűket a levegőbe és nyújtottam át szerény (harminc szegfűs) csokromat féltérdre ereszkedve. (Azt, hogy két térdre ereszkedjek, tiltja reumám: esetleg nem bírnék felállni.) És Ó??? Csak ennyit mondott: ,,Légy szíves és ne térdepelj ezen a mocskos utcasarkon! Csak vest kapok, hogy utána megnyalhatom mind a tíz parancsolatot. Viszont egy orvosnő azt mondta nekem, hogy szigorú diétát kell tartanom, szerinte nagyon sokszor kell ennem, de nagyon keveset; bableves, egyéb hüvelyesek kizárva, ha nem akarok idő előtt elpusztulni, táplálkozzam észszerűen. Nem akarok még elpusztulni. Hol táplálkozzam ésszerűen? Ebben a vendégfogadóban ez ZS. NAGY LAJOS nem képzeled, hogy mindennap mosni fogom a nadrágod?!" Nem tudom, megszámolta-e már a csokorba kötött szegfűket, én mindenesetre azt javaslom kedves férfi felebarátaimnak: Uraim, ne essünk térdre - a feleség előtt sem... Dőljön össze ez a vendégfogadó Lassan már csak népdalfrázisokban tudok gondolkodni, mert úgy látszik, a népdalban minden jóra, rosszra akad példa. Mondjuk: micsoda vendéglő ez itt az orrom előtt, ahol éppen délben nem adnak enni? Reklamálok. Tiltakozom. Földhöz vágom a sapkámat. Azt mondják, várjak még egy félórát és ne alakítsak itt holmi hisztérikus vénkisasszonyt, egy félóra múlva olyan bableteljesen lehetetlen: abba belényugszom, hogy a bableves másfél órát késik (azt úgysem ehet- ném meg), de késik ám itt a kukoricakása is (amit utoljára Romániában ettem - tíz évvel ezelőtt), késik a zabpehely, pedig mindez megtalálható az étlapon. Sőt, ezen az étlapon borovicskát, cseresznyepálinkát, pilzeni sört is kínálnak. Ezek ugyan nem diétás itatok, az orvosok egyáltalán nem javasolták a gyomromnak, de egyéb, egyebek híján már ezekkel is beérném. Sajnos, mert már a pincér is késik, illetve teljesen elmarad, hiába vágom a sapkámat a plafonhoz. Rózsi néni Rózsi néni, anyám nővére, már nyolcvanhárom éves, én ezt azonban alig-alig akarom elhinni, ha véletlenül együtt megyünk az utcán, mindig lemaradok tőle, nem bírom vele tartanii a lépést, mert ö egyszerűen fut, szalad, néha vissza-visszapillant rám és kedvesen nevet: Mi az, nem bírod, fiam? A legjobb süteményeket (krémest, tortát stb.) még mindig ó süti a faluban. Kacsákat, libákat, tyúkokat, pulykákat nevel. Ha megkérem öt, elmondja nekem az egész Toidit, legalább ötven Petőfi-verset tud hibátlanul, pedig azokat, ugye, már legalább hetven évvel ezelőtt tanulta. Valamikor Ortáson laktak, az ura, Gyuros sógor, cseléd volt a Mihalovics-féle uradalomban (két hónapja halt meg). Gyerekkoromban jártam Óriásra, egyszer Gyúrás Józsi unokaöcsémmel majdnem fölrobbantottuk az uradalmat, egy tarisznya géppuskagolyót raktunk a tűzbe, de azután futottunk is Gyuros sógor elöl egészen Varbóig. Egyszer befogott ám bennünket Rózsi néni répakapálásra. De az is lehet, hogy krumplit kapáltunk, erre ő jobban emlékezne. Soha olyan gyönyörű kapálást: Rózsi néni egész idő alatt mesélt. Majdnem végigmondta nekünk Jókai Mire megvénülünk című regényét (mikor volt ideje olvasni, föl nem foghatom), s csak azért nem fejezte be, mert észrevette, hogy én meg Józsi öcskös nagy ámulatban a gyom és gaz helyett már a répát (vagy krumplit?) vagdaljuk ki. Tavaly, amikor édesapám meghalt, sírhelyet kerestünk a zsélyi temetőben. Rózsi néni is ott volt természetesen. Kerestük, kerestük a sírhelyet, de nem találtuk. Egyszer csak hallom kedves, rekedtes hangját (édesanyámhoz szólt):- Gyere, Mariska, keressünk mi is sírhelyet magunknak, itt a patak mellett! Tudod milyen jó, friss lesz itt a levegő? És - az arcukon könnyes mosollyal - tényleg szétnéztek a patak mentén. Azért én remélem, hogy még nagyon sokáig nem kell azokat a sírhelyeket elfoglalni. AT A ATADZSANOV A kertész boldogsága Bármeddig éljen a világon, De háromszor boldog egy éven A kertész a maga kertjében. Nektek is ugyanezt kívánom, Legalább háromszor egy éven. Először, ha az idő elválik, A szorgos kertész boldog éppen, Hisz a kertje virágzik. Az árny minden utast megállít. Boldog, ha gyümölcse érésben, Meg-megrázza a fák koronáit, Az ágról egy almát megáhít, Boldog a kertész mindenképpen. Boldoggá végül akkor válik, Ha mutatja roskadó fáit S kínálja, aki megáll itt, Meglátogatja kertjében. Bármi történjék a világon, Mindenképp boldog egy éven, Aki fárad, arat kertjében... Nektek is ugyanezt kívánom, E három boldogságot egy éven. Kalász Márton fordítása
