Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
KAREL NAXERA - VÁCLAV BENDA Miliő mauunás egy méltóságteljes idős bácsi, fejét hófehér hajglória övezte.- Üdvözöljük a világűr vándorait! - suttogták ajkai. - Köszöntjük önöket! Már hosszú, hosszú évek óta várjük önöket... A három felderítő úrutas - egy férfi és két nő - alig tudta palástolni meghatottságát, még az automata fordító is csak dadogott a mindkét részről elhangzott elismerő szavak hallatán. Az aggastyán oldalán hirtelen megjelent még két ember, és megkezdődött a kölcsönös bemutaktozás:- Erp, Ella... és Run! A három úrutas rövid neve. Milyen feltűnőek voltak ezzel szemben a földiek archaikusán hangzó hosszú nevei:- Albert Einstein, sir Alexander Fleming, Marié Curie-Sklodowska! Az emberiség és a Földön kívüli civilizáció első találkozása - az elképzelések ellenére - minden különösebb látványosság nélkül zajlott le 1986 telének végén, egy hideg nyirkos estén. S bár az eset hagyományosnak nem mondható, a földiekre nézve csöppet sem volt rossz hatással. A világűr ide tévedt vándorai kellemes emlékekkel távoztak, a homo sapiens képviselői meg szilárdul hihették, hogy csak a színtiszta igazat mondták. Mindez a véletlennek volt köszönhető, melynek nagy a jelentősége és nagy is marad, napjainkban is egyik „legbefolyásosabb tényezője" mindenféle eseménynek. A véletlen játszott szerepet abban, hogy a CXB béta típusú felderítő úrhajó kénytelen volt megváltoztatni eredeti útirányát, mert a 0-5A szektorban felrobbant szupernóva a mi galaxisunk szélére sodorta. A világűrnek ez a térsége minden térképen bekarikázott lángocskákkal van teleszórva, melyek „izzó köveket" jelentenek. A csillagvilág hajójának személyzete nagyon meglepődött, amikor az egyik bolygó, valamiféle törpe fehérség körül keringve, egyes hullámhosszokon olyan fényesnek tűnt, akár egy központi csillag. A napnál is világosabb volt, hogy gondolkodó lények által kibocsátott nagykiterjedésú rádió- vagy tévésugárzásról van szó, ezért a személyzet rövid tanácskozás után úgy döntött, hogy tiszteletüket teszik a bolygón, szemügyre veszik azt. A következő véletlen, mely azonban büntetendő mulasztásként is felfogható, már a Föld körüli pályán történt. Az Aspa űrhajó éppen monitorozta a televízió- állomások sugározta zagyvalékot Euró- ázsia fölött, mikor Kloo, elmélázva a szülőföld emlékein, megbotlott a saját lábán és estében megnyomta a folyékony hidrogén vészszelepének be nem biztosított gombját. A nagyértékú H, amely a villanymotor mágneses tekercsének hűtésére szolgált, elillant a kozmikus térségbe, így a H20, illetve a földre szállás egyszeriben a lenni vagy nem lenni kérdése lett. Az Aspa személyzete végső megoldásként tápoldatot telepített algák hizlalására, hogy így nyerjenek legalább minimális mennyiségű hidrogént, aztán á legrövidebb úton a föld felgzíne felé vették az irányt. A sárga korong átszelte a tornyosuló felhők pirosló alját, és megállt az alkonyba merülő táj fölött. Ekkor következett sorrendben a harmadik véletlen: a képernyőkön ideges jelzés jelent meg. Radar, kezdetleges ugyan, de minden kétséget kizáróan az! Már nem volt idő a tanakodásra. Az űrhajó kilőtt két szondát, hogy álcázza magát, azután gyorsan leereszkedett egy erdős völgy ölébe, elrejtőzve a tapogató hullámok elől. Még mielőtt kinyújtotta volna pókszerú lábait, hogy elhelyezkedjen a latyakos terepen, Erg kapitány szárazon megjegyezte, hogy, sajnos a lakossággal való találkozás elkerülhetetlen lesz. Nem messze az űrhajótól, a fák mögött, hatalmas komor épülettömb ablakai mögött gyulladt ki a fény. Kis idő múlva, valamivel odébb, újabb ablakok kezdtek világítani. A messzi Aspáról érkezett vendégek ünnepi úrruhájukba bújtak gyorsan, és feszülten várták a földi lakók érkezését. Erg kapitány kitartóan ismételgette az üdvözlő szöveget, melyet szabály írt elő hasonló találkozások esetére. De a szürke épületek, fénylő ablakaik százaival, mélyen hallgattak. Kis idő múlva felszikrázott valami a közelükben, az indikátoron piros fény cikázott. Azt jelentette, hogy a masszív telefonkábel megszűnt működni, az épülettömb összeköttetése megszakadt a külvilággal. Az űrhajó személyzetét azonban inkább az lepte meg, hogy a bolygó lakói nyilvánvalóan a semlegesség, nem pedig az ignorálás mellett döntöttek.- Ha ők nem jönnek hozzánk, kénytelenek leszünk mi menni hozzájuk - döntött a parancsnok. - Nem ismerjük a helyi szokásokat. Hátha erre várnak? Aztán töprengett egy ideig, hogy kijelölje a háromtagú személyzetet, rájuk hárul majd e nagyon is rendkívüli feladatnak a teljesítése. x A felvételi osztály főnévére tágra nyitott szemmel, csöppet sem palástolt félelemmel rontott a szolgálatos főorvos dolgozószobájába.- Mi van, mi a baj, Janka? Az ábrázatából ítélve három egyszerre!- Még annál is rosszabb, főorvos úr - lihegte Janka Nováőková. - A kertben.. az intézet mögött... marslakók szálltak le repülő cszészealjjal! Konrád főorvos hozzászokott már az ilyen hírekhez, ezért mindjárt reagált is:- Mióta gondolja, hogy figyelnek minket a marslakók?- De főorvos úr...!- Bocsánat, egy pillanatra megfeledkezA barátságos földi tudósok kékcsíkos, testre szabott ruhában voltak, rajta jól látható helyre varrt háromszög, melyen P betű virított. Nem, ezeknek az abszolút szimpatikus, bizalmat keltő lényeknek nem hazudhatnak. .. Az úrutasok röviden elmondták, mi történt velük, és mit kérnek tőlük. Doktor Fleming egyre csak megértőén bólogatott, és felszólította az egész csoportot, hogy kövessék öt a központi kazánházba. Egy maszatos alak - ahogy meglátta őket - rémülten hajította el a lapátját, és ordítva rohant neki a kokszot hordó társának.- Az istenbe, meg kell itt őrülni! - mordult rá a másik és... Aztán már csak a hamutároló ajtaján lévő m. . Szkukálek Lajos rajza tem magamról. Mit is látott tulajdonképpen?- Az intézet mögötti erdőcske tisztásán leszállt egy repülő csészealj, és marslakók másznak ki belőle. Szegény Janka, már neki is az agyára mentek a páciensek, gondolta Jaroslav Konrád, és éppen még valami kedveset akart mondani régi munkatársának, hogy megnyugtassa, s gondolatait másfelé terelje, amikor további két nővér rontott be Janota ápolóval együtt.- Főorvos úr, főorvos úr! - kiabáltak egymás szavába vágva -, az intézet mögötti kertben...-.. marslakók szálltak le - szakította félbe őket Konrád főorvos.- Dehát honnan...- Az osztály vezetőjének tudnia kell mindenről. Vagy tán nem? És most üljenek le szépen mindannyian, és kezdjenek hozzá valamelyik pszichoterápiás játékhoz, mondjuk játsszanak vonatosdit vagy valami hasonlót. Én meg addig megnézem, hogy is állnak a dolgok. A kisegítő egészségügyi személyzet szófogadóan helyet foglalt, mialatt a főorvos az épület másik felébe sietett, az erdőcske irányába. Ahogy kitekintett az ablakon, ugyancsak meg kellett emberelnie magát, hogy össze ne essen az épület poros mellvédjén... A háromtagú felderítő csoport épp akkor lépett a tágas előcsarnokba, melyet csak néhány kék búra fénye világított meg. A legnagyobb meglepetésükre, itt sem várta, meg nem is veszélyeztette őket senki. Erp, Ella és Run már néhányszor találkozott idegen bolygók lakóival, most azonban ők sem tudták, mitévők legyenek.- Elképzelhető egyáltalán, számukra nem nagy ügy, hogy idegen lények érkeznek hozzájuk a Kozmoszból? - jegyezte meg Run szinte csak önmagának.- Valami rejlik emögött - mondta Erp és szorosabban fogta vegyipisztolyát.- Ne bomoljatok! - intette őket Ella. - Hátha csak lassabban reagálnak a dolgokra. S valóban. Néhány másodperc múlva a széles lépcsők legfelső fokán megjelent tolózár kattanását lehetett hallani, melyet üvegcsörömpölés meg pléhszekrények csikorgása kisért, amint ijedtükben az ajtóhoz tolták őket.- Ne törődjenek velük! - nyugtatta meg a vendégeket sir Alexander. - Tudják, ez itt bolondokháza, közönséges bolondokháza. Aztán megnyitotta a vízvezeték főcsapját, mire hatalmas sugárban lövellt a víz egészen a mennyezetig, s onnan áttetsző zuhatagként hullott alá.- Tessék a víz, vihetnek amennyit csak akarnak, egy kis szeszkó azonban jobb lenne! Ez az ember láthatóan nem sokat ért a technikához, dehát mi várható egy biológustól. A felderitök nyomban kapcsolatot teremtettek az űrhajóval, ahonnan két terepjáró robot máris tolta a csövet a kazánházba. Amíg sir Alexander Fleming tapssal kísérte a víz csobogását, Albert Einstein Sklodowska asszony segítségével főbb vonalakban elemezte .Földünk történetét. Hihetetlen szörnyűségekről, kegyetlenségekről meg barbár tettekről meséltek! Mennyi értelmetlen háború a civilizáció történetében! De végre megjött az emberiség esze...- Például az a Napóleon is lakat alatt ül a tizenhármasban - mondta Albert Einstein.- Igen, lakat alá került, mert mindig háborúzott és verekedett az ápolókkal - jegyezte meg Marié Sklodowska, s csöppet sem titkolt megvetéssel még hozzátette:- És szidta Konrád főorvost. Pedig olyan rendes ez a Konrád! Mennyi szép könyvet adott, hogy olvassunk... kiegészítve a saját életrajzunkkal, hogy ez olyasmi, mint...- Gyógymód - segítette ki Albert Einstein, s még idézte is az ide ülő képletet: R=m.Cz. Kintről ideges hangok hallatszottak.- Újabb barátok érkeztek - jegyezte meg elégedetten Erp. Sir Alexander Fleming abbahagyta a tap- sikolást és kilesett a kulcslyukon.- Ezek nem barátok, hanem az ápolók- mondta rémülten. - Gyorsan el kell tűnnünk!-S kik azok az ápolók? - kérdezte kíváncsian Run kisasszony.- Úgy vigyáznak ránk, mint a szemük fényére - sóhajtott fel Albert Einstein.- Egy időben nálunk is volt személyi testőre minden tudósnak - mondta Ella megértőén.- A tartályok megteltek, térjetek vissza!- hallatszott a fejhallgatóban a parancsnok hangja.- Értettem! - válaszolt Erp, és alárendeltjeihez fordult:- Hallottátok?- Hallottuk - mondták egyszerre -, de...- Én tudom, a kötelesség azonban előbbre való. Ne feledjétek, hogy be kell hoznunk a késést a megadott szakaszon... x A korong csaknem hangtalanul emelkedett a magasba, és tűnt el a messzeségben, mint valami illanó árnyék a leszálló ködben. A startot észre sem vette senki azon a három emberi lényen kívül, akik betegségüknek köszönhetően azonosultak a híres tudósokkal. Tényleg senki? Albert Einstein feltekintett, mert halk pityergés hallatszott onnan felülről. Bonaparte Napóleon sírdogált az első emeleti ablak rácsain függve, mert arra gondolt, ha neki annak idején van ilyen gépezete, nem veszít csatát Waterloonál. Az emberiség első találkozása a földöntúli civilizációval tehát nem végződött éppen rosszul. Leghübb igazolása ennek a CXB béta típusú űrhajó fedélzeti naplójának bejegyzése, mely ezzel a mondattal zárul: „Amíg élnek olyan emberi lények, mint sir Alexander Fleming, Albert Einstein vagy Mari Curie-Sklodowska, addig feltétlen bizalommal fordulhatunk ürtestvéreinkVÉRCSE MIKLÓS fordítása w A Gene v A Fred a sem másunkra < rövid lesz. tartó bánat tént. K éső tavas mint őre barátot keresve és átsegíti nehe tós kapcsolat. I kis időre, amíg san fáradt vo teljesen közö Kétségtelen, h nehéz leheteti melyeket bátc azonban sikerű nyű feladat eg\ aki már koráná Eleinte a töl tőle, de úgy törődik ezzel. A ta javult, és m csatlakozott he együtt egy kicsi a helyére, a ve figyelte révede: mintha régen kezne. Velünk se te Iákra jellemző tással fogadta sem reagált, ar tűk. Néha-néh megvakargattul Ilyenkor lefekü bamra hajtotts majd nagyot n) Hagytam, hog^ neki. Néhány hón tünk után - Fr< Volt egy kedver szemeimmel n amint egy róni szadozik, roh, a kesztyűt a m szik elkapni. És reményében, hí tya is bekapc! Sajnos, nem íi semmi érdeklőc a játék iránt. I hiábavaló uga után, Fred fel: magával vitte e alá. Hetenként e személyes oko beálltáig kint mi laszokás. Egys; pig nem jött ház Éjszakai szí éppen meg, am hogy valaki a jc 22-es kaliberű f vos vélemény enyémmel. Miu rolta a húst, ári reméltük, hogy bejön. M arika tétován állt a szekrény előtt.- Talán ezt veszem föl - húzta ki a nejlonzsákba burkolt szürke ruháját. Épp a hirdetéseket olvastam. Szeretem az aprót. Lehet bennük valami fontos. Egyszer kerti szerszámok eladását hirdették; áron alul. Jeligét adtak meg. De a levelemre nem válaszoltak. Ez is olyan szélhámosság. Miért ne érdekelhetné a vevőt, hogy mikor készült a fűrész, a sarló, a metszóolló. Hátha még háború előtti. Valami igazán jó cég is készíthette. Márika meg azt kérdezte:- Minek nekünk a szerszám? Vagy veszünk telket mi is? , Rendes az asszony. Kicsit ostoba. A pénzt azt beosztja, aztán semmi. Most is csak áll a szekrény előtt. Leintem. > - Csak semmi flanc. Olyanok leszünk ott is, mint máskor. Inkább feketét vegyél föl. Az ünnepélyesebb. És nem olyan rövid. ^ Márika keresgél a szekrényben. Kihámozza a kék ruhát a zsákból.- Csak azt nézem, hogy nem híztam-e ki. A cipzár alig megy össze.- Nagyon jó ez, Márt Ez éppen megfelel az alkalomra.- Csak nem divatos. Most másfélét hordanak.-Mi baja van ennek a ruhának? Már neked is csak a flancon jár az eszed. Az érettségidre csináltattad. Azóta alig van rajtad. Nem pecsétes, nem szakadt, a színe ünnepi. Hát mi a bajod vele? Márika érettségije. Szőke, koszorúba font hajából kibomlik egy-egy tincs. Gallérja fehér csipke. A melle asszonyosan telt. A lába, a csípője vastag, kedvesen aránytalan. Legalább nem jutott eszébe a divat szerint nadrágot hordani. Egyszer azért próbálkozott.- Mindenki nadrágban jár. Nagyon praktikus.- Az én feleségem nő. Senki se bámulja a fenekét. Mári haja már fakóbb. Nem nagyon őszül, csak úgy nem szőke. Vagy az arcszí- nétöl látszik fakónak? Régen rózsás volt. Ha elpirult, vörös. Most fakó. A tizenötödik házassági évfordulónkra pezsgőt hozott Pista sógor. Márika egész este nevetgélt. Pista sógornak is feltűnt, hogy milyen rózsaszín az arca.- Olyan vagy - mondta Pista sógor -, mint egy menyasszony.- A csipkét azt leveszem - mondta Márika. Ekkor láttam meg az újabb hirdetést. Tiszta becsapás. Még hogy használt bútort magas áron.- Emlékszel Márika, hogy százhetven forintért akarták megvenni a heveröt? Amit boldogult apád a barátjával csináltatott? Még jó, hogy nem hallgattam rád, és nem potyáztuk el. Ilyen príma epedát tízszer annyiért se kapnánk. Lehet, hogy ez az emlék hozott ki a sodromból. Márika csipke nélkül jött el. A nyakába gyöngyöt akasztott. Nem is láttam, de nem volt időm megkérdezni tőle, hol vette. Gráci már a ruhatárban hátba vert.-Édes öregem, hát ezt is megértük. Emlékszel, milyen jó hecceket esi a Malaccal? Porpos tanár úrral! Gráci tényleg telenkedett. A tanár urat az égés arcszíne és a szőke, rövid haja miatt Malac jelzővel a vásottabbak. Egysz tette a kérdést:- Na, mi az én csúfnevem? Gráci jelentkezett.- Malac, tanár úr kérem. A szünetben megkerestem a tan, ISZLAI ZOLTÁN- Tanár úr kérem, ez nem is iga;- Mi nem igaz?-A malac, tanár úr kérem. É sohasem hallottam.- Menj a fenébe - és rám csapta i ajtaját. Ilyen gorombának még sohase Iá Az asztal az eseményhez méltó ti kapott. Tányérok, poharak, kések rendben. Középre került a virágfüzér tékek mellett egy-egy kis pohár ne illatozott. Négyszáz forintot kellett egy sze fizetni. Ebből persze húsz-harminc
