Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-29 / 30. szám
Q—amarkand piacán - amely a legnaOZ gyobb Közép-Ázsiában - nem annyira a már május közepén is rendkívül gazdag zöldség- s gyümölcskínálat nyűgözi le az idelátogató idegent, hanem a bazár hamisítatlan keleti hangulata. A színes áruhegyek között hömpölyög a tömeg. Piacra menni: esemény, sőt egyfajta rituálé. Az árusok éneklő hangon kínálgatják portékájukat, a vásárlók hozzáértően válogatnak. Kóstolni kötelező, alkudni nem éppen, de - illik. Vasárnap lévén a tömeg a szokásosnál is nagyobb és színesebb. Üzbegisztánban ugyanis vidéken még mindig a hagyományos népviselet dívik, a nagyvárosokban már inkább az egyszerűbb és több szempontból is praktikusabb európai stílusú öltözködést részesítik előnyben, viszont az ünneplő itt is szinte kötelezően a népviselet, vagy legalábbis annak egyes elemei. Ha elgondolom, mikor látok idehaza népviseletbe vagy legalább „népiesen" öltözött embereket - elszorul a szívem! Mennyivel szegényebbek vagyunk, mennyivel unifor- mizáltabbak, szürkébbek praktikus egyen- konfekciónkban. Maradjunk a konfekciónál. Az üzbég ruhagyárak termékei - a természetesen elsősorban a női és gyermekruhák - példásan hagyományőrzők, szabásukban, díszítésükben, alapanyagukban egyaránt. Vezet készült, leggyakrabban csíkos mintázatú vagy egyszínű bélelt köpeny és a bő nadrág, kiegészítője a puha szattyáncsizma, a fejre selyem vagy vászonturbán kerül, a fiatalok szinte kizárólag ugyancsak tyube- tejkát hordanak, de ez a férfiak esetében nem mindig kerek, egyes vidékeken a szögletes formákat kedvelik. Természetesen az „igazi" az ünnepi, elsősorban a lakodalmi viselet. A menyasz- szonyon csak a ruha selyem, a nadrág, a mellény, a tyubetejka, a cipő hímzett bársony ugyanúgy, mint a díszruha „koronája", az aranyhímzéses köntös, amelyet gazdagon díszített öv fog össze. Igyekeztem megtudni, ki és hol készíti ezeket a hímzett csodákat, kik a híres üzbég aranyhímzök mai utódai. Így jutottam el Buharába az aranyhímző gyárba. NOURALOM Stílusosan eperfák szegélyezik az utcát, ahol a gyár áll. Dzsamila Hakimovna Taso- va, a gyár igazgatója fogad. Ot éve áll ezen a poszton, korábban egy ruhagyárban töltött be több vezető tisztséget, pedig csak úgy negyvenvalahány éves. Sűrű hímzéssel borítják a püspöklila bársonyt. Ez az aranyhim- zés hagyományos alapanyaga, bár a fiatalok számára bordó, az idősek számára fekete bársonyra Is készítenek hímzéseket. SZÚ 5 /II. 29. a bársony és a selyem, a leggyakoribb díszítőelem a gépi hímzés. A lényeg: a ruhadarabok összetéveszthetetlenül üzbé- gek. Még a fehér ingblúzban sem kell megnézni a cégjelzést: a gallér és a mandzsetta szolid hímzése mindent elárul. ^ MILYEN AZ IGAZI? Üzbegisztán legfőbb kincse a gyapot, ez legjelentősebb exportcikke. A belőle készült olcsó anyagokból azonban a múltban csak a szegények varrták ruháikat, de még ők is arra törekedtek, hogy asszonyaiknak legyen egy-egy selyem ruhadarabjuk. A gazdagok számára viszont a selyem volt Szövik a híres selymet Dzsamila asszony. - A 18-19. században volt Buharában az aranyhímzés fénykora. Víz alig volt a városban, s az asszonyoknak el kellett végezniük minden házimunkát. így aztán aligha maradhatott tiszta a kezük... Hát ilyen hétköznapi ok miatt nem hímezhettek. M GYAKORLATIASAN Megtudom, az utolsó hivatásos buharai férfihímző két éve ment nyugdíjba, de otthon még dolgozik. Egyébként a gyár dolgozóinak több mint fele, pontosan 700 személy bedolgozó. A lányok, akik a gyárban tanulják ki a mesterséget, férhezmenetelük, a gyerekek születése után otthon dolgoznak, csak a gyerekek felcseperedése után térnek vissza a gyárba.- Azt mondják, jobb itt dolgozni, mint otthon, jobb a hangulat, jobban megy a munka. Igyekszünk is segíteni nekik: 220 gyereket tudunk elhelyezni a gyár bölcsődéjében és óvodájában. Persze, ahol több gyerek van, ott az óvoda nem megoldás. Meg aztán otthon a házimunkát is tudják közben végezni - nem gond, most már van víz - fűzi hozzá mosolyogva az igazgató. - Meg az otthon dolgozók sokszor többet keresnek, mint a bentiek, mert segítenek a családtagok is. Vagyis a férfihimző ma sem ritkaság! Sajátos rendszert dolgoztak ki a hímző- mesterek képzésére. A gyárban jelentkező lányok az alapokat már ismerik, otthon sajátították el. Nem ritkaság, hogy egész családi dinasztiák dolgoznak a gyárban, illetve a gyárnak. Három-négy hónapig tart a betanulás az oktató hímzők vezetésével, utána mestervizsgát tesznek a lányok: egy komoly hímzést kell elkészíteniük. Ha megfelelnek, már önállóan dolgoznak elsősorban nem a darabszám, hanem a minőség szerint kapják bérüket. A betanulás időszakában 45 rubel tanulópénzt kapnak és természetesen az elkészített hímzések szerinti bért. Aki még nem elég ügyes, még egy háromhónapos időszakra tanuló marad, ugyanolyan feltételekkel. A gyár „lelke" a hímzóműhely. A kifeszített tüllre ráfércelik a bársonydarabot, s a két anyagon keresztül hímezik a hagyományos, a művészi tanács által jóváhagyott illetve kidolgozott mintákat 5 százalékos aranyfonnallal és a világosabb, inkább ezüstnek ható 3 százaléknyi aranyat tartalmazó, aranyozottnak nevezett fonallal és színes selyemmel. Ezután a hímzést kivágják, a tüll egyben bélés is. A hímzett darabokat a varróműhelyben varázsolják csodálatos ruhákká, a cipészmúhelyben elkészülnek a hímzett topánkák. Például egy egész menyasszonyi díszruha ára a 250 rubelt is eléri. Aki valami szépre, de olcsóbbra vágyik, az biztosan talál valami szép ruhadarabot vagy lakásába térítőt, párnát, takarót a gyár gépi hímzésű selyem vagy bársony termékei közül. Elmenöben még megnézzük az arany- hímző gyár házi múzeumát. Dzsamila asz- szony elmondja, nincs az a magas jövedelem, amit az aranyhímzők oda ne adnának azért, hogy munkájuk bekerüljön ide. Végignézve a tárlókat, ezt készségesen elhiszem neki. GÖRFÖLZSUZSA Az üzbég népviselet elmaradhatatlan része a tyubetejka (APN-feivételek) a „hétköznapi" viselet, az „ünneplő" pedig a messzi földről - egykor elsősorban a Közel-Keletről - behozott bársony. Az üzbég selyemkelmék ma is híresek, magában a köztársaságban és egyáltalán Közép- Ázsiában a hagyományos szivárványszínű és geometrikus mintázatú selymeket kedvelik, míg az ország többi részébe elsősorban virágmintájú kelméket szállítanak. A selyemhernyó-tenyésztés errefelé olyan megszokott háztáji munka, mint a zöldségtermesztés vagy a baromfitartás. A kertekben az almafák mellé eperfákat ültetnek, eperfák „bólintgatnak" az utak mentén is. A gu- bókat a selyemfeldogozó gyárak vásárolják fel a lakosságtól. Talán maguk az üzbégek a legnagyobb fogyasztói a selyemnek, hiszen az egyszerű női viselet térdet takaró ruhából és szűk nadrágból áll. Ezt egészíti ki a hímzett, bársonyból készült mellény, cipő és az elmaradhatatlan tyubetejka, ez a kicsi kerek fejfedő. A hagymányos férfiviselet legfontosabb darabja a vastag, nehéz selyemből- Nem gond, hogy az igazgató nem aranyhímzö? - kérdezem.- Úgy érzem, nem. Nekem az az elsőrendű feladatom, hogy biztosítsam a zavartalan, folyamatos munkát, a piaci igények teljesítsék a jövedelmező termelést. Természetesen nem tudtam ellenállni ennyi szépség láttán, s magam is megtanultam valamit a hímzés titkaiból, de egyik hímző mellé se mernék odaülni. En már csak megmaradok lelkes amatőrnek. Megtudom, a gyárban valódi nőuralom van: az 1337 alkalmazott között csak a néhány karbantartó és technikus férfi, vezető közül csak a főmérnök és az anyagbeszerzés főnöke.-Mi aztán valóban megcáfoljuk a régi vélekedést, hogy az asszonyok nem tudnak ugyanolyan munkát végezni, mint a férfiak - mondja Dzsamila Hakimovna. - Nálunk hosszú évekre visszamenőleg nem volt lemaradás a tervtől, melynek évi értéke mindig 4 millió rubel körül mozog, az idén konkrétan 4 millió 230 ezer. Ugyanígy nincsenek minőségi kifogások, sem szállítási késések, de elfekvő raktárkészletek sem. Az évi tiszta nyereségünk mindig félmillió rubel körül van. El kell ismerni, nem minden gyárigazgató tehet manapság ilyen kijelentéseket, főleg, megalapozottan. Ilyen kelendő a hímzés? Vagy olyan drága? Kiderült, az egyik is, a másik is igaz. A gyár siekres gazdálkodásának alapvető titka azonban az, hogy gondosan felmérték a reális piaci igényeket, a tényleges keresletet, s ennek megfelelően termelnek. Minden szállítási tétel előre lekötött. A termékeiket, a hagyományos népviselet darabjait az egész díszöltözékeket forgalmazó üzletek vásárlók konkrét megrendeléseit továbbítják a gyárnak, illetve a kereslet alapján rendelnek hímzéseket. A gyáiíf fontos megrendelője a Berjozka külkereskedelmi vállalat, amelynek évente kb. 120 ezer rubel értékben szállítanak elsősorban emléktárgy jellegű termékeket.- Sikeres munkánk titka, hogy a minőség nálunk mindennél fontosabb. A gyárkapuját nem hagyhatja el selejt - jelenti ki határozottan Dzsamila asszony. - Minőségellenö- reink a legjobb és leghozzáértőbb hímzők, minden egyes terméket alaposan átvizsgálnak. De alig találnak hibás terméket, az önkontroll még náluk is szigorúbb. Jó hírnevünket nem kockáztathatjuk, ez a legfontosabb tőkénk, s természetesen a hagyomány is kötelez. Talán ezzel is bizonyítani akarnak a lá- nyok-asszonyok, hiszen egykor az aranyhímzés - bármilyen meglepő - szigorúan férfi munka volt, csak a század húszas éveiben, a forradalom után megalakult első hímzöszövetkezetben kezdtek dolgozni a nők. Nem tehetek róla, néha túl élénk a fantáziám, s ezt hallva, azonnal magam elé képzelem, ahogy csizmás-turbános, szakállas üzbégek hajolnak a bársony fölé és lelkesen öltögetnek...- Ma már valóban derültséget vált ki, ha magunk elé képzeljük az egykori aranyhím- zóket - mondja megbocsátó mosollyal FELFEDEZŐ ÚTON ÜZBEGISZTÁNBAN V. NMNYHflUOK
