Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 3. szám
A világ 1978 novemberében borzalmas tragédiáról értesülhetett. A trópusokon fekvő Guyana dzsungelében az Egyesült Államok 918 állampolgára pusztult el, akik a Népek Temploma szekta tagjai voltak. Az amerikai sajtó akkor azt írta, hogy ezeknek az embereknek a halálát az a méreg okozta, amelyet vezetőjük, Jim Jones parancsára vettek be. Az ismerté vált tények azonban megcáfolják azt a verziót, hogy „vallásos fanatikusok tömeges öngyilkossága“ történt. ,,Ha beteg vagy, ingyen meggyógyítunk, ha éhes vagy, enni kapsz tőlünk és egy centet sem kérünk, ha megaláztak és megsértettek, segítünk visszaszerezni a hitedet“ - Jim Jones ezen szavai a lehető legjobban tükrözik a Népek Temploma tevékenységének a lényegét. A szervezetet a hatvanas évek közepén hozták létre az amerikai Indianapolis városában, és a hetvenes évek közepére már Kalifornia állam több mint húszezer nincstelen polgárát egyesítette. Az akkori amerikai újságok a Népek Templomát „Amerika egyik leggyorsabban fejlődő vallási mozgalmának“ nevezték. A hivatalosan vallási közösségként bejegyzett szervezet tevékenyen fellépett a polgári és a demokratikus szabadságjogok mellett, maga Jim Jones pedig - mint hivatalos életrajzából kitűnik - ,,a szocialista eszméket propagálta“. Mint ismeretes, a szocialista eszmék hirdetése az Egyesült Államokban nem népszerű dolog, és ezért Jim Jones „becsületes lelkészből“ igen gyorsan a „nép ellenségévé“ vált. Többször megfenyegették, megpróbálták megölni vagy megmérgezni. Még rá is lőttek. Sőt, kiskorú gyermekeit is üldözni kezdték, követték őket, csapdát állítottak nekik, és meg is verték őket. Számos vandál akciót követtek el olyan épületek ellen is, ahol a szervezet tagjai találkozni szoktak. Az elviselhetetlen körülmények arra késztették a Népek Temploma vezetőségét, hogy Guyana kormányától az ország belső, erdős részén földet kérjenek a szervezet számára. Amikor megkapták az engedélyt, Jim Jones híveinek nagy csoportjával együtt elhagyta az Egyesült Államokat, és áttelepült Guayanába. Új lakóhelyükön szocialista típusú mezőgazdasági közösséget szerettek volna létrehozni. Erről a következőket írta John Moore, az ismert amerikai lelkész: „Az emberek azzal az új reménnyel mentek Jonestownba (az új települést a Népek Temploma vezetőjéről nevezték el), amely az Egyesült Államokban elvesztett reményeikből született. SZÜNTELEN MEGFIGYELÉS ALATT... A guyanai dzsungel megnyílt előttük. Az őserdőtől elhódított területeken ültetvényeket létesítettek, kerteket hoztak létre, műhelyeket, óvodákat és iskolákat építettek. Az Amerikából áttelepültek „mezőgazdasági és egészségügyi szövetkezetnek“ nevezték el a közösségüket, amely jól jövedelmező és nagy termelékenységű gazdasággá fejlődött. S ami a legfontosabb, a különféle fajokhoz tartozó emberek Jonestownban teljes egyetértésben és békességben éltek. ,,Faji szempontból ez volt a legharmonikusabb integrált társadalom, amelyet valaha is láttam, vagy amilyenről valaha is hallottam. A Népek Temploma közösségében teljesen újfajta értékrend uralkodott; az emberekről való gondoskodáson és az irántuk való tiszteleten alapult“- irta Mark Lane amerikai jogász, aki többször is járt Jonestownban. A Népek Temploma azonban nem érezhette magát biztonságban Guyanában Tevékenységét különös buzgalommal tartotta megfigyelés alatt a CIA három munkatársa, Weber, Rees, és Hartman, akik hivatalosan diplomaták voltak az Egyesült Államok nagy- követségén. Hamis híreket terjesztettek a közösség „borzalmas életfeltételeiről“, provokációkat szerveztek Jonestown ellen. így néhány hónappal a véres tragédia előtt zsoldosok egy nagyobb csoportja May Sore CIA- ügynök vezetésével lopva megközelítette a Népek Temploma települését, amelyről úgy tudták, hogy „fegyveresek által őrzött és szögesdróttal körülvett koncentrációs tábor“. Olyasmi történt azonban, amire a támadás megszervezői nem számítottak. A támadók, amikor meglátták a békés életet élő boldog embereket, nemcsak kárt nem tettek bennük, hanem figyelmeztették is Jonestown lakóit arra, hogy a CIA újabb provokációkat szervezhet ellenük. Egyébként fennmaradt az a magnószalag, amely a May Sore és a Népek Temploma vezetői között lefolyt beszélgetést rögzítette. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jonestown létezése szálka volt az amerikai kormányzat szemében. Éppen ezért - mint későb Thomas Reston, az amerikai külügyminisztérium szóvivője elismerte - „az amerikaiak ezen csoportjára“ valóban „nagyobb figyelmet fordítottak, mint az amerikai állampolgárok külföldön élő bármely más csoportjára“. A közösség tagjainak biztonságáért aggódva a Népek Temploma vezetősége 1978 szeptemberében a Szovjetunió guyanai nagykövetségéhez intézett kérelmében egyebek között hangsúlyozta: ,, Szövetkezetünk biztonságának érdekében, amelyet az amerikai reakciósok fenyegetnek, a közösség nevében kifejezzük azt az óhajunkat, hogy vezetőségünk tagjainak küldöttsége a Szovjetunióba látogathasson, és megvitathassa tagjaink politikai emigránsként való áttelepülését a Szovjetunióba. Ottani tartózkodásunk állandó jellegű lenne egészen addig, amíg a feltételek nem lesznek alkalmasak az Egyesült Államokba való visszatérésünkhöz, és nem vehetjük ki hasznosan a részünket ezen ország társadalmi átalakításából. “ Jim Jones és a Guyanában dolgozó szovjet diplomaták között hamarosan létrejött találkozón megegyezés született arról, hogy a Népek Temploma küldöttsége 1978 november végón-december elején ellátogat a Szovjetunióba, és megtárgyalja a közösség áttele- pülésének módját és idejét. Erre a látogatásra azonban már nem kerülhetett sor... SŰRŰSÖDTEK A BALJÓS FELLEGEK 1978. november 17-én Jonestownba érkezett az 53 éves Leo Ryan, az amerikai képvi- selöház demokrata Párti tagja, akit hazájában gyakran „félelem és gáncs nélküli lovagnak" neveztek. Ryan volt az egyik kezdeményezője annak a törvényjavaslatnak, amely a CIA külföldi titkos akcióinak ellenőrzését és korlátozását irányozta elő. Guyanába indulása előtt kijelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz a közösség valóságos helyzetének megismerése érdekében. S nyilatkozta mindezt annak ellenére, hogy az anyja szerint „legalább száz olyan figyelmeztetést kapott, amelyben fizikai megsemmisítéssel fenyegették meg, és óva intették attól, hogy Guyanába repüljön“. Jonestownban Ryan és a kíséretében levő amerikai újságírók nagy alapossággal szemlélték meg a települést, és számos lakójával beszéltek. Látogatása végén az amerikai képviselő beszédet intézett a Népek Temploma egybegyült tagjaihoz és kijelentette előttük, hogy a lehető legjobb benyomásokkal tér haza. Amikor pedig november 18-án este Ryan az erdei repülőtérre érkezett, hogy visszainduljon az Egyesült Államokba, ismeretlen személyek automata fegyverekkel közvetlen közelről agyonlőtték a kíséretében levő három újságíróval - Don Harisszel, Greg Robinsonnal és Bob Brownnal - együtt. Ryan néhány útitársának azonban, halottnak tettetve magát, sikerült megmenekülnie. JONESTOWN, NOVEMBER TIZENNYOLCADBA Ryan és a három amerikai újságíró orvul történt meggyilkolása - mint azóta nyilvánvalóvá vált - előjátéka volt a Jonestownban bekövetkezett további tragikus eseményeknek. Este nyolc óra felé kisírt szemekkel érkezett vissza a településre Johnny Jones, aki Jim Jones fogadott fia volt. Apja elküldte az amerikai kongresszusi képviselő búcsúztatására, és így látta a repülőtéren történteket. Johnny még el sem tudott mindent mondani, amikor a település felett megszólalt a sziréna hangja, majd utána gépfegyverropogás hallatszott. A Jonestownba betört zsoldosok megkezdték a leszámolást a fegyvertelen és békés lakosokkal. Az elsők között ölték meg - a fejére irányzott lövéssel - Jim Jonest a saját házában. Amikor a lövések után csend lett, még körülbelül négyszázan maradtak életben, főként nők, öregek és gyermekek. Csoportokba osztották és azonnali kivégzésükkel fenyegetőzve ciánkáli és nyugtatószer keverékéből álló „nyugtató“ bevételére szólították fel őket. A „halálos ital" szinte azonnal hatott, az emberek görcsök között, egymás után pusztultak el. Néhányan közülük próbáltak megszabadulni a méregpohártól, őket közvetlen közelről agyonlőtték. Másokkal erőszakkal itatták meg a méregkeveréket, torkon ragadták őket, és késsel feszítették szét a szájukat. A gyermekekkel még „egyszerűbben“ bántak el. Karjukat leszorították, befogták az orrukat, amikor pedig fulladozni kezdtek és kinyitották a szájukat, beléjük csepegtették a mérget. Sokakat úgy végeztek ki, hogy a földre kényszerítették őket, és a ruhájukon keresztül adták be nekik a halálos injekciót... Mindezek a vérfagyasztó részletek csak később váltak ismertté a Népek Temploma szervezet olyan tagjainak az elbeszéléséből, akiknek csodával határos módon sikerült túlélniük a mészárlást, és akik természetesen nem akarják az életüket kockáztatni a nevük nyilvánosságra hozatalával. De elhangzott néhány, az újságírók ellőtt tett nyilatkozat is. így például Michael Prox, a Népek Temploma egyik vezetője, négy hónappal a tragédia után sajtóértekezletet hívott össze Modesto kaliforniai város moteljében, ahol abban az időben lakott. Prox írásos nyilatkozatot osztott szét a megjelent újságírók között, amelyből részleteket fel is olvasott. Ez a nyilatkozat egyebek között megállapította: ,,Az igazságot Jonestownnal kapcsolatban azért takargatják, mert az Egyesült Államok kormányszervei a legtevékenyebben vettek részt a település megsemmisítésében. Azért vagyok erről meggyőződve, mert magam is a CIA titkos informátora voltam...“ Ezt követően Prox bezárkózott a fürdőszobájába, és agyonlőtte magát. Érdekes módon egyetlen befolyásos amerikai újság sem közölte mindazt, amit öngyilkossága előtt Prox a dokumentumban leírt, noha néhányuk birtokában volt a nyilatkozat szövegének. A NYOMOK ELTÜNTETÉSE Az amerikai állampolgárok tömeges meggyilkolása után azonnal Jonestownba érkezett az Egyesült Államok hadseregének egyik alakulata William Gordon ezredes parancsnoksága alatt, és körbezárta a települést. Az USA kormánya azonban nem sietett feltárni az igazságot a történtekkel kapcsolatban. Csak néhány nap elteltével - vezető amerikai bírósági szakértők csoportjának erőteljes követelésére - adott utasítást arra, hogy a forró trópusi napsugárzásnak kitett holttestek tömegéből válasszanak ki „néhány kevésbé oszlásnak indult tetemet“, és boncolják fel. A holttesteket jobbára az Egyesült Államok légierejének szigorúan őrzött doveri (Delaware állam) támaszpontjára szállították, és az orvosi szakértők és az áldozatok hozzátartozói tiltakozása ellenére elégették. Sót még kísérletet sem tettek az azonosításukra. George R. Moscoon, San Francisco város polgármestere az egyike lehetett volna azoknak, akik meg tudták volna világítani a 918 amerikai állampolgár tragikus halálának okait, és szándékában is állt ezt megtenni. Moscoon ugyanis hosszú ideig baráti kapcsolatban volt Jim Jonesszal. A polgármesternek azonban már nem volt erre lehetősége, mert saját irodájában agyonlőtték. (Részlet Andrej Ickov Jonestown elpusztítása - a CIA bűntette című könyvéből) A Népek Temploma véres tragédiája A kábítószerhelyzet alakulásáról tájékoztatták az újságírókat a moszkvai belügyi szervek képviselői. Mint elmondták: jelenleg a szovjet fővárosban 438 kábítószerfogyasztót tartanak nyilván. Emlékeztettek rá, hogy tavaly nyáron fogadták el a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksének határozatát a Büntető Törvénykönyv egy sor cikkelyének módosításáról. Az új jogszabályok egyike kimondja, hogy csekély mennyiségű narkotikum birtoklása - nem eladás céljából - csak adminisztratív felelösségrevo- nást tehet indokolttá. Egyelőre azonban még nem döntötték el, mit jelent a „csekély mennyiség", s ez természetesen megnehezíti a nyomozó szervek munkáját is. A tavalyelőtti 25-ről 1987-ben 35-re növekedett azok száma, akik hamis orvosi vényeket próbáltak beváltani. Terjedőben vannak a házilagos készítésű kábítószerek, öt éve az ilyen esetek száma alig 2 százalékot, 1986-ban már 12-16 százalékot tett ki, 1987-ben pedig meghaladta a 30 százalékot is. Ugyanis egyre bővül a kábítószer hatású gyógyszerek választéka. Sajnos, éppen úgy, mint az alkoholizálok esetében: a lakások egyre nagyobb számban válnak a kábítószerezés színtereivé. Ma az esetek 62 százalékában lakásokban folyik a drogfogyasztás. Akár az ital, a drog is bevonult az utcáról, a kapualjakból, a parkokból a négy fal közé. Érdekes módon az utóbbi időben kevesebb a drogosok között a visszaeső bűnöző. Gyarapodott viszont a fiatalkorú kábítószeresek száma. Éppen az ö érdekükben szükséges időről időre ismételten felülvizsgálni a kábítószeresek gyógyításának hatékonyságát és a kórházi, klinikai droghasználat ellenőrzését. Ma Moszkvában két szakkórház - 165 ággyal - fogadja a drogosokat. A gyógyítás hatékonysága a szervezésben is rejlik: a kortól, a nemtől és a drogfüggőség fokától függően folyik a terápiás kezelés. Ismeretessé vált, hogy a kábítószer-beszerzők egyik fő forrása: a kórház. Az illegálisan megszerzett drogok 35 százaléka az egészségügyi intézményekből származik. A városi belügyi szervek javaslatára tíz hónap alatt a moszkvai kórházak 73 dolgozója ellen indítottak .büntető eljárást hanyag drogkezelés és - tárolás miatt. Mióta a nyomozó hatóság kérésére a főváros kórházaiban jobban ellenőrzik a kábítószer tartalmú gyógyszerek felhasználását, fogyasztása a hetedrészére csökkent. Narkotizáló készítményekből 1985- ben a gyógyszertárak 227 kilogrammot forgalmaztak, 1986- ban - amikor bevezették a megszigorított nyilvántartást - 87 kilogrammot, s tavaly már csak 54,5 kilogrammot adtak ki. A nyomozók 196 városi rendelőintézetben hajtottak végre ellenőrzést tavaly, s 89 esetben derült fény súlyos szabálysértésre. Sajnos, az ismételt ellenőrzés arra mutatott rá, hogy e téren a helyzet most is változatlan. A korábbi tapasztalatok szerint a nepperek ritkán kerülnek bíróság elé. Eddig 35 kábítószer-terjesztőt vontak felelősségre. Egy év leforgása alatt nagyon keveset változott a helyzet. A veszélyek ugyanazok, mint korábban. Röviden: a kábítószer-élvező, ha nincs elszigetelve, 10-15 embert is „megfertőzhet". Az erősen drogfüggő személyeknek mindössze a 10 százaléka képes teljes értékű emberré válni a gyógykezelés után. A drogfogyasztás és a bűnözés szoros kapcsolatban áll. A drogos, hogy „éhségét" csillapítsa, sok rubelt kénytelen kábítószer-beszerzésre költeni. S ezt az összeget már kezdetben sem tudja becsületes úton megszerezni. A kábítószer-kereskedelemből komoly összegek származnak. Még nem zárták le például a kazahsztáni drogkereskedők ügyét. Itt a beszerzők 10 rubelt fizettek egy adag hasisért, amit persze, később Moszkvában többszörös áron értékesítettek. A rendőrség ma igen aktívan vesz részt az augusztusban meghirdetett kábítószer-ellenes komplex programban, melynek célja: a drogfogyasztás terjedésének meggátlása, a kábítószer-élvezés elleni harc fokozása. (APN) A Jonestownban meggyilkoltak egy csoportja (Archív felv.) Harcban a kábítószer-terjesztőkkel
