Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-24 / 25. szám
A.-ak üy s nk a ckjII rakran találkozunk velük, hiszen szinte naponta betérünk a*boltokba, hogy a szükséges árut megvásároljuk. Tehát nemcsak az áru van a kirakatban, hanem minden túlzás nélkül mondhatjuk, az elárusítók munkája is legalább olyan szembeötlő, mint az általuk kínált portéka. így aztán nem véletlen, hogy sokszor felfigyelünk olyan apróságokra is, amelyek ha az élet más területén fordulnának elő, jelentéktelennek minősítjük őket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy felnagyítsuk a kereskedelem fogyatékosságait, de arra is, hogy általánosítsuk a negatív jelenségeket. Tény viszont, hogy ez utóbbiakból bőven akad az ágazat különböző szintjein, s ezért érdemes néhány adatot is szemügyre vennünk, hogy tisztább képet alkothassunk a helyzetről. MEGALAPOZOTT ÉS NÉVTELEN LEVELEK Egyfajta mércének is tekinthetjük a lakosság panaszait, észrevételeit és javaslatait. Az elmúlt évben az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumához tartozó szervezetekhez, illetve közvetlenül a minisztériumhoz összesen 5 768 levél érkezett, s ez az előző évhez viszonyítva 437-tel, 1985-höz képest pedig 1 026-tal több. A felülvizsgált panaszok 49,6 százaléka bizonyult jogosnak, illetve részben megalapozottnak. S hogy mire panaszkodott a lakosság a leggyakrabban? A kiszolgálás és a szolgáltatások nem kielégítő színvonalára, az árdrágításra és az áru rossz minőségére. Az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumának kimutatása szerint a legtöbb jogos panasz a bútorforgalmazó vállalatra, a Klenoty, a Zdroj és a Javorina vállalatokra érkezett. A névtelen levelek száma ugyan 64-gyel csökkent az előző évhez viszonyítva, de több mint 40 százalékos megalapozottságuk arra enged következtetni; okuk van a levélíróknak arra, hogy nevüket elhallgassák. Elsősorban a kisvárosokban, a falvakban van ez így, ahol a panaszos továbbra is vásárolni kénytelen, s attól tart, a megbíráltak bosszút állnak a jelzésük miatt. Az előbb felsoroltakon kívül ezekben a levelekben rámutattak a beosztással való visszaélésekre és a jogtalan haszonszerzés eseteire is. De szinte valamennyi elégedetlenséget kiváltó ok előfordult a levelekben. Rámutattak azokra a fogyatékosságokra, melyekkel mindannyian találkozunk, csak épp nem fogunk tollat: az árusítás kifogásolható higiéniájára, a boltok indokolatlan, önkényes bezárására, a palackok akadozó visszavásárlására, a pult alóli árusításra, a panaszkönyv kiadásának megtagadására, az elárusítók helytelen magatartására, a reklamációs szabályzat be nem tartására, a pontatlan tájékoztatásra a megvásárolt áruval kapcsolatban, egyszóval sok-sok olyan visszásságra, melynek szocialista kereskedelmünkben nincs helye, s melyeket mielőbb fel kell számolni. A panaszok kivizsgálása során kiderült, hogy az irányító-ellenőrző tevékenység nem tökéletes az érintett szervezetekben. A felelősségrevonás ugyan egyetlen esetben sem maradt el és az ellenőrző szervek számtalan határozatot is hoztak a helyzet javítása érdekében. Ezeket kell - nem holnap, hanem már ma - következetesen megvalósítani. A FOGYASZTÓK MEGKÁROSÍTÁSÁNAK FORMÁI ~- Ahol pénzzel dolgoznak, ahol mérnek, ott, sajnos, mindig fennáll a tévedés vagy szándékos csalás veszélye - mondotta nemrég megtartott sajtóértekezletén Július Hríbik, a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség központi igazgatója. Ebből az „alapelvből“ indulnak ki az ellenőrök, amikor munkájukat végzik. Nem az a céljuk, hogy kimutassák, minden rendben van. Arra törekednek, hogy minél több negatívumot fedjenek fel. Tehét nem csak az objektív helyzet- felmérés az ellenőrzéseik célja, hanem a hia ritka esetek Közé, azt az ellenőrök tapasztalatai is bizonyítják. Csupán az elmúlt évben mintegy 21 millió korona értékű áru értékesítését állították le, megakadályozva így a fogyasztók megkárosítását. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei sem kecsegtetőek: a felügyelőség laboratóriumaiban, az állami minőségellenőrző intézetekben és a közegészségügyi szolgálat ilyen jellegű munkahelyein több mint 32 000 árumintát vizsgáltak meg, s ezek több mint 13 százalékánál mutattak ki fogyatékosságot. A felsorolt vétkeket előidézők természetesen nem maradtak büntetlenül. Közülük 2 315-en az ellenőrzés helyszínén a felügyelőség munkatársai által kirótt összesen 263 540 korona bírságot fizettek. 3 443 esetben hoztak határozatot 200-tól 5000 koronáig terjedő büntetésekről, - összesen 3 219 080 koronát inkasszáltak be. Nyolcán azért fizettek 7 500 koronát, mert az ellenőrzést nehezítették, illetve annak eredméA LAKOSSÁG PANASZAI, AZ ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI ÉS A BŰNÜLDÖZŐ SZERVEK FIGYELMEZTETÉSEI bák feltárása. Tavaly például Szlovákia több mint 28 ezer belkereskedelmi egysége közül több mint 13 ezret látogattak meg. Ezekben 11 ezer alkalommal végeztek ellenőrző bevásárlást, s megállapításaik összegezése nem mutat örvendetes képet A vásárlásaik 34,6 százalékánál a kelleténél többet számoltak nekik a pénztárosok. De arra is érdemes odafigyelni, hol fordult elő legtöbbször „elszámolás“. A magánárusok „vezetnek“, majd az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségéhez tartozó boltok, ezek után a vendéglátóipari egységek és a fogyasztási szövetkezetek következnek a sorban. Az állami kereskedelmi szervezetek dolgozói 27,3 százalékban ludasak a statisztika ilyen alakulásában. A magánárusokkal kapcsolatban felfigyeltető a felügyelőség tapasztalata: a nemzeti bizottságok azzal, hogy kiadják az engedélyt bizonyos tevékenység végzésére, befejezettnek tekintik az ügyet, a kapcsolatot az engedély tulajdonosával. Gyakran megfeledkeznek az ellenőrzési kötelességükről, sót azzal a jogukkal is nagyon ritkán élnek, hogy a meghatározott feltételek nem teljesítése vagy visszaélések esetén megvonják az engedélyt. S úgy látszik, a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség bírságainak sincs meg a kellő „nevelő hatásuk“. Tudni kell azt is, hogy az árdrágítás nem az egyedüli módja a fogyasztók megkárosításának. Találkozhatunk más, rejtettebb formáival is. Például azzal, hogy a vevő nem az árnak megfelelő minőségű árut kapja pénzéért. S hogy ez sem tartozik 1 124. got mutat a társadalmi együttélés írott és íratlan, erkölcsi és jogi szabályainak tiszteletben tartására.- Milyen bűncselekmények elkövetése jellemzi a fiatalkorúakat?-A skála rendkívül széles, a tűlopástól kezdve a gyilkosságig. A bűncselekmények döntő többsége, mintegy háromnegyede, azonban vagyoni jellegű. A statisztikai adatok szerint eredménnyel lépünk fel ezekkel szemben, hiszen a számuk csökkent. Növekszik azonban az erőszakos bűntettek száma, s ami még aggasztóbb, fokozódik az elkövetők támadásának kegyetlensége, brutalitása.- Hasonló jelenségeket tapasztalnak a fejlett tőkés országokban is, ahol mindezt a filmekben, tévéműsorokban bemutatott jelenetek fokozódó brutalitásával magyarázzák. Elvétve már otthon is találkozhatunk a filmek és a tévé ilyen elmarasztalásával.- Ezek a feltételezések nehezen bizonyíthatók. A statisztikai adatok nem igazolják őket. Bratislava gyermek- és ifjúsági bűnözési statisztikája nem rosszabb, mint Kassáé (Kosice), pedig az itt élő fiatalok nézik a nyugati filmeket, horrorokat, krimiket bemutató bécsi tévé adásait. Persze, találkoztunk már a filmekre való hivatkozással. A Fantomas című filmek vetítése után egy betöréssorozatot derítettünk fel. A betörő mindenütt névjegyet hagyott - FANTOMAS. Körülbelül a tizedik betörés után megtaláltuk a tettest. A fiúnak túlzott önbizalma volt. Azt mondta, amit Fantomas megtehet, megteheti ö is. Ám tekintsünk el ettől az esettől, nézzük a filmet a néző szemével. Van, aki visszataszítónak lát egy kegyetlen, véres jelenetet, van, aki elgondolkodik fölötte. De normálisnak tekinthető az, aki követendő példaként nézi?! Nem hibáztak el valamit az ilyen egyén érzelmi, erkölcsi nevelésében?- Az utolsó kérdésem, mit tehet a rendőrség a gyermek- és fiatalkori bűnelkövetés megakadályozásáért?- A kérdés ismerős, bár másképp szokták feltenni. Úgy, mintha a családnak, az iskolának, a SZISZ-nek, s más tömegszer-^ vezetéknek nem lenne semmiféle feladatuk” a gyermeknevelésben. Mintha a rendőrségtől várnák el, hogy nevelje a gyermekeket. Ezt vallják egyes pedagógusok is, amikor azt kérdezik, hogyan akarjuk megszüntetni a gyermekkori bűnelkövetést, mit teszünk felszámolásáért. Ám látni kell, mit tehet az állami kényszer, a bűncselekmények felderítésére szakosított rendőrség és mit tehetne a sok tízezer pedagógus, SZISZ-funk- cionárius, a sok százezer szülő a gyermekek érzelmi, erkölcsi és értelmi neveléséért. A bűnelkövetési statisztikák végül is valahol a nevelés hibáit tükrözik és nem a represz- szió alkalmazásának hiányát. A fiatalok beilleszkedése a társadalomba persze rendkívül összetett kérdés, szerepet játszik benne a szakképzett és erélyes pedagógusok hiánya, munkájuk anyagi megbecsülése, a szülök elfoglaltsága, munkahelyi és társadalmi kötelességei stb. Gyakran vitatkozunk ezekről a kérdésekről a pedagógusokkal, nevelőkkel, a társadalmi szervezetek tisztségviselőivel. Az órákig tartó vita lázát nagyon le tudja hűteni egy prózai kérdés: tudja, höl van most, milyen társaságban és mit csinál a gyermeke? Pedig a bűnmegelőzést, a gyermekvédelmet a saját gyermekeinknél kell elkezdenünk! FEKETE MARIAN nyeit próbálták megsemmisíteni. De nemcsak egyének, hanem szervezetek is kaptak büntetést a feltárt fogyatékosságok miatt: 53 esetben összesen 334 000 koronát. A felsoroltakon kívül a figyelmeztetésnek számos más formáját is alkalmazták az ellenőrök, 43 komolyabb esetet pedig a bűnüldöző szerveknek továbbítottak. A RENDŐRSÉG LELEPLEZ ÉS SEGÍT Sajnos, az SZSZK Belügy- és Környezetvédelmi Minisztériumának munkatársai is arról számoltak be, hogy a belkereskedelmi ágazatban a negatív jelenségek növekvő tendenciát mutatnak. Míg 1983-ban 612 gazdasági bűncselekményt lepleztek le, 1987-ben számuk elérte a 774-et, s ez az előző esztendőhöz képest 98-cal több. Az okok között a társadalmi tulajdon következetlen védelmét, az önvédelem alacsony hatékonyságát és nem utolsósorban a belső ellenőrzés fogyatékosságait említették. Elgondolkodtató tények. Az viszont még inkább, hogy a bűncselekményeknek több mint a felét vezető beosztásúak követték el. ját, reménykedve, hogy ismételten már nem botlik meg, vagy pedig fizetik a nemzeti bizottságnak az akár 50 ezer korona bírságot azért, hogy vezető híján zárva marad a bolt. A lakosság elégedetlenségéről már nem is szólva, hogy rövidebb-hosszabb ideig zárva a bolt. A szocialista vagyon következetlen védelme, illetve annak megkárosítása legnagyobb mértékben a leltárhiányokban nyilvánul meg. Ezek csupán a Jednota fogyasztási szövetkezetekben évente 15 millió koronát tesznek ki. Nem véletlen, hogy a rendőrség ezek megelőzésében és szélesebb körben a vagyonvédelemmel kapcsolatban szorosan együttműködik a minisztériummal, illetve közvetlenül a kereskedelmi szervezetekkel. De nemcsak úgy, hogy igyekszik minél előbb felderíteni a bűncselekményeket, rámutatni a visszaélésekre, hanem a megelőzésben is aktív. Tavaly például a rendőrség a kereskedelem vezető dolgozóinak 3300 figyelmeztető levelet küldött, melyben feltüntették, hol fordulnak elő olyan fogyatékosságok, amelyeket a bűnözésre hajlamosak esetleg ki tudnak használni. A felelősségteljesen dolgozók tettek is egy s mást a megelőzés érdekében, de sok címzett csupán felesleges iratnak tekintette a levelet és az utólagos ellenőrzés során a rendőrség megállapította: a helyzet nem változott. AMIRŐL TEHETNEK ÉS AMIRŐL NEM A negatívumok felsorolásával egyáltalán nem az volt a szándékunk, hogy a becsületes kereskedők munkáját kétségbe vonjuk, s egy zsákba dobjuk őket azokkal, akik ezt a pályát a könnyű és a jogtalan meggazdagodáshoz vezető útnak tekintik. Az is tény, sokszor bántalmazzuk, szidjuk az eladókat olyankor is, amikor nem ők az okai elégedetlenségünknek. Tehetnek ők arról, hogy egyre többen fordítanak hátat a boltoknak, más, kevésbé megterhelő munkát választva, s emiatt kell korlátozniuk a nyitva tartási időt? Vagy például az áruválaszték bősége mennyiben függ tőlük, az egyszerű eladóktól? Csupán kis részben. S jogosan érvelnek a tárca illetékesei, ha elegendő volna mindenből, megszűnne a pult alóli árusítás is. Az áru minőségéért is csak részben vonhatjuk felelősségre a kereskedelem dolgozóit. A szállítóktól érkező árut ugyan az átvételkor ellenőrzik (illetve ezt kellene tenniük), de a csupán laboratóriumban kimutatható fogyatékosságok, vagy a használat során megmutatkozó hibák miatt is gyakran őket okoljuk. Az is nyílt titok, hogy manapság nagy erőfeszítésekbe kerül az árubeszerzés. Árulni viszont kell, a forgalmi tervet is teljesíteni kell, hisz ha ez nem sikerül, ők látják így aztán nem csoda, hogy az ellenőrzést - hiszen ez tulajdonképpen az ó feladatuk lett volna - nem tarthatjuk kielégítőnek. S ha mindehhez hozzászámítjuk még a kereskedelmi szervezetekben, az irányítás különböző szintjein dolgozók, az ellenőrök, a leltárakat végzők mulasztásait, pontosan kialakul a fenti kép. Hisz nem egy olyan esetet leplezett le a rendőrség, melyet szándékosan nem jelentettek az illetékesek, bár tudták, hogy törvénysértésről van szó, és az is többször előfordult, hogy a leltárhiányt a boltvezető és a leltározó együtt simította el. Természetesen kölcsönösen megegyezve. Több tízezer becsületes elárusító kerül a leleplezett esetek nyilvánosságra hozatala után pellengérre. Mert az sem ritka, hogy a beosztottak mit sem sejtenek a főnök üzelmeiről. Főképp az olyanok ügyeskednek, akiknek már egyszer sikerült jogtalan haszonhoz jutniuk. Sőt, egyesek kihasználják azt a helyzetet, hogy bizony nem egyszerű az üzletekbe, áruházakba vezetőket találni. Az anyagi felelősség - a nagyobb egységekben milliókról van szó - nem vonz sokakat ilyen beosztásba. A kereskedelmi szervezetek sincsenek könnyű helyzetben: két rossz közül választhatnak, vagy felveszik azt, aki jelentkezik, nem kutatva múlt(Gyökeres György illusztratív felvétele) kárát, s ezért gyakran még a törvénytelen utaktól sem riadnak vissza az árubeszer- zök. A szállítói-megrendelői kapcsolatok gyakran csak akkor működnek, ha a gépezetet kellőképpen megkenik. Az eladói (vagy akár az üzletvezetői) fizetések pedig ehhez mérten túl alacsonyak. így aztán, ha más módja nincs, ezt valahol be kell hozni, hiszen saját magát és a családját senki sem akarja és nem is hajlandó megkárosítani. Vagy nem így van? Ml A VÉLEMÉNYE AZ OLVASÓNAK? Érveket, ellenérveket sorakoztathatnánk fel a kereskedői becsületességgel, illetve becstelenséggel kapcsolatban. Nem csodálkozunk azon, hogy akik évtizedekig odaadással végezték munkájukat, a kemény bírálat hallatán nemtetszésüket fejezik ki. Szívesen helyet adunk olvasóink véleményének a felvetett kérdésekkel kapcsolatban. Gazdasági mechanizmusunk átalakítása a belkereskedelemre is vonatkozik. Szembe kell néznünk á feltárt hibákkal, hogy egyre inkább háttérbe szoruljanak a nemkívánatos jelenségek, s a kereskedelem jobban szolgálja a fogyasztókat, becsületesen elégítse ki a lakosság igényeit. DEÁK TERÉZ
