Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-24 / 25. szám
/ ehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1987 decemberi és 1988 áprilisi ülésén elsősorban társadalmunk átalakításának kérdéseivel foglalkozott. Ezek a tanácskozások ismét megerősítették, hogy az átalakítás tartalmát két alapvető kérdés jelenti - a gazdasági mechanizmus átalakítása és a szocialista demokrácia fejlesztése. Ahhoz, hogy helyesen értelmezzük és oldjuk meg ezeket a kérdéseket, tudatosítanunk kell dialektikus egységüket. Ha azt akarjuk, hogy az átalakítás alapvető változásokat hozzon a társadalomban, át kell hatnia az egész gazdasági és társadalmi életet. Az alábbiakban az átalakításnak azzal a területével foglalkozom majd, amely a szocialista demokrácia további fejlesztésére, mint a szociális és gazdasági fejlesztés gyorsítási stratégiája megvalósításának alapvető feltételére vonatkozik. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésein hozott határozatokból következik, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése tükröződik a politikai rendszer átalakításában, különösen a párton belüli demokrácia elmélyítésében, a nyílt tájékoztatáshoz szükséges feltételek megteremtésében, az illetékes szervek és szervezetek, valamint ezek vezetőinek tevékenységére vonatkozó nyílt tájékoztatás feltételeinek megteremtésében. Ezenkívül tökéletesítenünk kell választási rendszerünket, helyesen kell meghatároznunk a Nemzeti Frontnak, a társadalmi szervezeteknek, a nemzeti bizottságoknak mint helyi államigazgatási szerveknek és a szocialista állam más szerveinek szerepét és feladatait, fejlesztenünk kell az önigazgatást, mindenekelőtt a dolgozókollektívák és az állampolgári kollektívák révén. Véleményem szerint nem egyszerű megérteni a Szovjetunióban és a nálunk végbemenő átalakítás lényegét és értelmét. Ehhez le kell vonni a tanulságot az SZKP XXVII. kongresszusának dokumentumaiból, vezetőinek, mindenekelőtt Mihail Gorbacsovnak, a KB főtitkárának beszédeiből, valamint a CSKP Központi Bizottságának határozataiból. A legvilágosabban Mihail Gorbacsov fogalmazta meg az átalakítás kérdéseit. Hangsúlyozta: az átalakításnak az a célja, hogy elméletileg és gyakorlatilag teljes mértékben felújítsa a szocializmus lenini koncepcióját, amelyben visszavonhatatlanul elsőséget élvez a dolgozó ember, eszméi és érdekei, valamint a gazdaság, a szociális és politikai viszonyok és a kultúra humanista értékei. A forradalmi megtisztulásba és megújhodásba vetett hitünk a szocializmus hatalmas szociális forrásainak feltárásából indul ki, a személyiség és az emberi tényező aktivizálása alapján. Az átalakítás eredményeként a szocializmus teljes mértékben érvényesítheti - és érvényesítenie is kell - a reális humanizmus embert szolgáló rendszerének lehetőségeit. Ez a társadalom az emberekért, alkotómunkájuk, jólétük, egészségük, testi és szellemi fejlődésük felvirágoztatásáért van, olyan társadalom, amelyben az ember nemcsak gazdának érzi magát, hanem a valóságban is az. Az átalakítás a radikális társadalmi változások olyan folyamata, amely során az ember sorsa saját kezébe kerül. Közvetlenül tőlünk függ, milyen lesz a jövő és hogyan alakul sorsunk. AZ EMBEREKTŐL FÜGG Ezek a megállapítások gondolkodásra késztetnek. Nyilvánvaló, hogy ránk, társadalmunk átalakítására is teljes mértékben vonatkoznak. Mindenekelőtt a szubjektív tényezőtől, az embertől függ az átalakítás megvalósítása. Erre mutatott rá Milos Jakeé, a CSKP KB főtitkára a CSSZSZK Nemzeti Frontja, valamint a CSSZK és az SZSZK Nemzeti Frontja központi bizottságainak február 3-i ülésén. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsításának, az átalakításnak és a demokratizálásnak a stratégiai irányvonala csak a nép közös erőfeszítésével valósítható meg. Mindenkivel számolunk, aki becsületesen elő akarja segíteni országunkban a szocializmus további tökéletesítését. A feladatok megvalósítása szempontjából döntő a szocialista demokrácia elmélyítése. Ez megköveteli, hogy minden egyes szervezet munkájában fokozzuk az önállóságot, korlátozzuk azt a gyakorlatot, hogy a felsőbb szervek határozzák meg tevékenységük tartalmát. Ennek fontos feltétele- ezt bizonyítják a Szovjetunió tapasztalatai is- a politika nyíltsága, az állampolgárok széles körű tájékoztatása és részvétele az ellenőrzésben, az élet és a munka döntő területein, valamint a felelősségtudat, a fegyelem és a rend. Az átalakítás megvalósításában pótolhatatlan szerepük van a nemzeti bizottságoknak. Ezért megkülönböztetett figyelmet fordítunk munkájukra. A CSKP Központi Bizottsága szerint a nemzeti bizottságokra mint a helyi államhatalmi és államigazgatási szervekre jelentős feladatok hárulnak a szocialista demokrácia elmélyítésében és az önigazgatási funkció gyakorlásában. A CSSZSZK Alkotmánya úgy jellemzi a nemzeti bizottságokat, mint a dolgozók legszélesebb korú szervezeteit. A nemzeti bizottságok tevékenysége a társadalmi szervezetektől eltérően valamennyi állampolgárt érint, tekintet nélkül munkahelyi beosztásukra, korukra, nemükre és érdekeikre. A nemzeti bizottságok gondoskodnak a szó legtágabb értelmében a szolgáltatások (a közszolgáltatások, a közlekedési, kulturális, egészség- ügyi, szociális stb. szolgáltatások) fejlesztéséről, a művelődésről, az állampolgárok sokoldalú kulturális és fizikai fejlődéséről stb. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. A másik abban rejlik, hogy a nemzeti bizottságoknak reális lehetőségeik vannak arra, hogy megteremtsék a feltételeket valamennyi állampolgár aktív részvételéhez a helyi és társadalmi ügyek intézésében és irányításában, mindenekelőtt szerveik, aktíváik révén, a különböző nyilvános gyűlések, választási gyűlések és olyan találkozók szervezésével, amelyeken a képviselők számot adnak tevékenységükről. Mindez lehetővé teszi, hogy az állampolgárok elmondják észrevételeiket, javaslataikat olyan kérdésekben, amelyek személyesen érintik őket, vagy pedig társadalmi jelentőségük van. A nemzeti bizottságok jogköre és felelőssége jelentősen kiszélesedett a nemzeti bizottságokról szóló törvény 1982. évi módosítása értelmében. Elsősorban nőtt a nemzeti bizottságoknak, mint az adott terület átfogó gazdasági és szociális fejlesztéséért felelős államigazgatási és államhatalmi szervekkel, a gazdálkodó szervezetekkel, a szövetkezeti szervekkel és a területükön működő más szervezetekkel szemben, tehát az olyan szervezetekkel szemben is, amelyeket nem a nemzeti bizottságok irányítanak. KÖZÖSEN AZ ÁLLAMPOLGÁROKKAL A mai helyzetből kiindulva, mindenekelőtt a nemzeti bizottságok és az állampolgárok kapcsolatának elmélyítése érdekében, módosítani kell a nemzeti bizottságok szerepét. így például a nemzeti bizottságokról szóló törvény értelmében a helyi vagy városi nemzeti bizottság, mielőtt határozatot hoz a község vagy város életét érintő fontos kérdésben, megvitathatja azt az állampolgárokkal. Ilyen lehet a község területfejlesztési terve, a községek összevonása vagy más fontos területi módosítás kérdése. Helyes lenne, ha ezt a döntést úgy módosítanánk, hogy a nemzeti bizottságoknak kötelességük megvitatni az állampolgárokkal a legfontosabb kérdéseket, esetleg lehetővé kell tenniük, hogy az állampolgárok szavazzanak az elvi kérdésekben. Ilyen például a városfejlesztés koncepciója, a község területfejlesztési terve, az épülő létesítmények fontossági sorrendjének összeállítása, a szociális fejlesztési programok kidolgozása, a környezet védelme és alakítása, az eszközök összevonása stb. Ez a kötelesség valamennyi szintű nemzeti bizottságra vonatkozna. El kell gondolkodni afölött is, vajon nem kellene-e a törvénynek meghatároznia, melyek azok a kérdések, amelyekben az állampolgároknak szavazás útján kell állást foglalniuk és a többi esetben a nemzeti bizottság dönthetne, hogy kikérik-e szavazás útján az állampolgárok véleményét. Arra kell törekedni, hogy az állampolgárok valóban részt vegyenek a fontos kérdések megoldásában, elmondhassák nézeteiket, esetleg szavazás révén. Az állampolgárok csak akkor kapcsolódhatnak be öntudatosan a kérdések megoldásába, ha tudják, hogy lehetőségük nyílik „beleszólni" a dolgokba, ha tudatosítják, hogy az ő nézetüktől, javaslatuktól, állásfoglalásuktól is függ a város, a község további fejlődése, a létfontosságú problémák megoldása. ' A nemzeti bizottságok döntő szerve a plenáris ülés. A legfelsőbb párt- és állami szervek dokumentumai kiemelik, hogy fokozni kell ezeknek az üléseknek a szerepét. Ha növelni akarjuk a plenáris üléseknek, mint államhatalmi szerveknek a nemzeti bizottság végrehajtó szerveivel szembeni pozícióját, akkor például el kellene érni, hogy legalább két javaslatot terjesszenek a plenáris ülés elé az osztályvezető funkciójának betöltésére. Véleményem szerint ezt az elvet mindenütt érvényesíteni kellene, ahol a választott szervek a vezetők kiválasztásáról döntenek. Ha a nemzeti bizottság dolgozóját javasolják osztályvezetőnek, helyes lenne, hogy az osztály kollektívája elmondaná erről véleményét. Ebből az álláspontból indulna ki a plenáris ülés a kiválasztás során. Véget kellene vetni annak a gyakorlatnak (nemcsak a nemzeti bizottságokon), hogy a vezetők kinevezésére vonatkozó javaslatokban a jelölteknek csak a pozitívumait emelik ki. Megfeledkeznek arról, hogy mindenekelőtt a jelölt érdeke tevékenységének objektív értékelése. A jelölt gyengébb oldalainak, esetleges hibáinak feltárása lehetővé tenné, hogy a jóváhagyó szerv abból a szempontból is figyelemmel kísérje a vezető tevékenységét, hogyan tudja hiányosságait kiküszöbölni. Ezzel szemben az a gyakorlat, hogy amikor valakit leváltanak, akkor rendszerint csak a fogyatékosságait sorolják fel, eredményeiről megfeledkeznek. A CSKP KB 1987. decemberi 7. ülésének a kádermunkára vonatkozó határozatával összhangban nagy figyelmet kell fordítani a jelöltek erkölcsi tulajdonságaira, arra, hogyan viszonyulnak munkatársaikhoz, meg tudják-e teremteni a kollektíva kezdeményezését és aktivitását, bírá- lóan viszonyulnak-e mások és saját fogyatékosságaikhoz. v Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzeti bizottság választott szerveinek tevékenységével foglalkozva, hogy sok járási és kerületi nemzeti bizottságon a választott szerveken (tanácson, bizottságokon) kívül egy új szerv is alakult az ún. „nemzeti bizottságok vezetősége". Igaz ugyan, hogy a törvény meghatározza a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek - az elnök, az alelnökök és a titkár - szerepét, de ebből nyilvánvaló, hogy a nemzeti bizottság ezen tisztségviselői nem alkotják a nemzeti bizottság valamilyen szervét („vezetőségét“). Koordinációs jellegű feladatokat teljesítenek, amelyekkel a nemzeti bizottság tanácsa bízza meg őket és ezek nem igényelnek kollektív döntéshozatalt. Tekintettel erre, nem dönthetnek olyan kérdésekben, amelyekben a nemzeti bizottságok választott szervei, vagy pedig az osztályvezetők illetékesek. Nem helyeselhető az az elvétve előforduló gyakorlat sem, amely szerint a nemzeti bizottság „vezetősége“ dönt azokban a kérdésekben, amelyekben a törvény vagy más rendeletek értelmében az osztályvezetők illetékesek. Ugyanakkor hiba lenne, ha megkérdőjeleznénk annak szükségét, hogy a nemzeti bizottságok vezetői egyes kérdéseket az kollektív szervek tanácskozásain kívül is felülbíráljanak (elnök, alelnök, titkár), így például akkor, amikor a nemzeti bizottság rendeltetésszerű működéséről van szó. Egybe kell hangolni például a nemzeti bizottság tisztségviselőinek és vezetőinek munkáját olyan kérdésekben, mint az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságok szerveinek tanácskozásain való részvétel, a különböző, főleg magasabb szintű szervek tanácskozásain, aktívaértekezleteken, konferenciákon, ellenőrző napokon, a dolgozókollektívák tanácskozásain, a társadalmi szervezetek szerveinek ülésein való részvétel. A nemzeti bizottságok vezetőinek találkozásai információs funkciót is betöltenek. KOLLEKTÍV DÖNTÉSSEL Helytelen, káros gyakorlat, amikor a nemzeti bizottság „vezetősége“ helyettesíti a tanácsot, amikor ez a „vezetőség“ a tanács ülése előtt megvitatja a kérdéseket és aztán az ülésen ismertetik álláspontját. Ez a gyakorlat gyengíti a tanács egyes tagjainak és az egész tanácsnak a felelősségét az intézkedések elfogadásáért. Ha találkoznak a nemzeti bizottság vezetői, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást és egybehangolják tevékenységüket, az ilyen tanácskozásaikon csak szervezési intézkedéseket hozhatnak. A párt- és kormányszervek dokumentumai is kiemelik, hogy következetesen érvényesíteni kell a nemzeti bizottság tanácsai kollektív döntésének alapelvét. Az állami szervek, főleg a nemzeti bizottságok iránti bizalom elmélyítésének egyik feltétele az, hogy tájékoztassuk az állampolgárokat e szervek tevékenységéről. Ez a nemzeti bizottságok egyéni döntéshozatalaira is vonatkozik. A Szlovák Szocialista Köztásaságban a nemzeti bizottságok évente mintegy 1,2 millió egyéni döntést hoznak az állampolgárok és szervezetek jogairól és kötelességeiről. Ugyanúgy, ahogy a nemzeti bizottságok a jelenleg érvényes jogszabály értelmében kötelesek nyilvánosságra hozni a lakásigénylök névjegyzékét, kívánatos lenne, hogy nyilvánosságra hozzák az építési engedélyért folyamodók, továbbá az állami tulajdonban levő családi házak iránt érdeklődők listáját is, esetleg az ingatlanok árának feltüntetésével együtt. Ugyancsak nyilvánosságra kellene hozni azok névjegyzékét, akik építési engedélyt kaptak, vagy különböző dolgokat vásároltak. Általánosságban lehetővé kellene tenni, hogy a közvélemény tájékozódhasson arról, ki mennyiért vett meg valamit azokban az esetekben, amikor az állami tulajdonban levő dolgok magántulajdonba mennek át. Ugyancsak nyilvánosságra kellene hozni olyan kérdéseket, mint például pénzügyi eszközök odaítélése magánépítkezések esetében, szociális és más segélyek odaítélése (magatehetetlenségi pótlék stb.). Az állampolgároknak figyelemmel kellene kísérniük, s ezáltal ellenőrizniük a lakásgazdálkodási szervezetek tevékenységét, így például az állami lakások felszereltségére fordított összegeket stb. Ezáltal áttekintést kapnának arról, hogy az egyes lakáshasználók hogyan óvják (rongálják) a lakás felszerelését, esetleg arról is, hogy egyes állampolgárok lakásának ellátottsága nem haladja-e meg az átlagot. A VÁLASZTÓK EGYENLŐSÉGE Politikai rendszerünk átalakításának folyamata megköveteli választási rendszerünk tökéletesítését. Választási rendszerünk alapelvei - az általános jelleg, a választók egyenlősége, a választások közvetlensége, a titkosság - helyesek. Választási rendszerünk további demokratizálása azonban jó feltételeket teremtene a képviseleti testületek tevékenységének további javításához. A CSKP KB 9. ülésének határozatai több javaslatot tartalmaznak ezzel kapcsolatban. A képviseleti testületek és az egyes képviselők munkájával kapcsolatos eddigi tapasztalatok szerint helyes lenne meghatározni, hogy az állampolgár hány megbízatási időszakban jelöltetheti magát ugyanabba a szervbe, tekintet nélkül arra, hogy munkája eredmenyes-e vagy sem. A több időszakra való megválasztásnak előnyei vannak, így például a képviselő alaposabban megismerheti az adott területet, az egyes szervezetek vezetőit stb. Ez azonban bizonyos mértékben negatívan befolyásolja a szervezetek és a rábízott területek bíráló értékelését. Irányító munkájában bizonyos sztereotípiák alakulnak ki, csökken fogékonysága az új dolgok és új megközelítések iránt, megelégszik az elért eredményekkel és ez objektíve bizonyos stagnáláshoz vezet. Azoknak, akik beváltak a tisztségekben, lehetővé kellene tenni, hogy képességeiket új helyen kamatoztathassák. Ezeknek az állampolgároknak a nemzeti bizottságok aktivistáikként is ki kellene használniuk gazdag tapasztalataikat és szervezőképességüket. Normális folyamatnak kellene tekinteni egy bizonyos tisztségből való távozást, valamint a más tisztségekbe való átmenetet. x Társadalmunk demokratizálása, mint az átalakítás része, bonyolult, sokrétű folyamat. Csak néhány kérdést és javaslatot vetettem fel, amelyek megvalósítása hozzájárulna társadalmunk haladásához. Ezen a téren is érvényes, hogy az állami szervek tevékenységében bi xDnyos javaslatok, saját kezdeményezések felülről jövő utasítások nélkül is megvalósíthatók. A glasznoszty elve már napjainkban is érvényesíthető és nemcsak a nemzeti bizottságok és más állami szervek tevékenységében. Minden szervnek, szervezetnek és állampolgárnak el kell gondolkodnia afölött, milyen a szerepe szocialista társadalmunk fejlődésének mai szakaszában. Tudatosítanunk kell: az átalakítás, a szociális és gazdasági fejlesztés meggyorsítása csak akkor valósítható meg eredményesen, ha valamennyien aktívan viszonyulunk az előttünk álló problémák megoldásához. A CSKP KB Központi Bizottsága 9. ülésének határozatai is kezdeményezésre, önállóságra és felelősségvállalásra ösztönöznek bennünket. Dr. JÁN FILKO kandidátus, az SZLKP KB előadója h IZOKimiITH DEMOMtiUn ELMFLYÍTFlE
