Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-17 / 24. szám

• Fólialepel alatt virágzott a korai burgonya Viliam Morvay kiskertjében (A szerző felvétele) Mi van a kerítés mögött? Látogatás egy üzemi kerttelepen- Ez a mi kis birodalmunk - mutatta Viliam Mon/ay a drótkerítéssel körülzárt, közel negy­venáras területet, majd javasolta, nézzük meg közelebbről, mi mindent termesztenek. Egyik-másik kiskert végében megállt és a látnivalót külön magyarázattal is kiegészí­tette. — Ez itt az egyik legszorgalmasabb kolléga kertje. Neki van a legtöbb termő gyümölcsfá­ja... Ezt a területet az idén vette át az új használó. Még látszik rajta, hogy az előző tulajdonosa nem győzte, vagy elhanyagolta a munkát. Hat év alatt ez a második eset, hogy szakszerűtlen gondozás miatt megvontuk vala­kitől a használati jogot... Ezt a kertet viszont júliusban kellene megnézi, amikor ötvennél is több színben pompáznak benne a kardvi­rágok. .. Vendéglátónk természetesen a saját kiskert­jével is eldicsekedett. Annál is inkább, mert valóban volt mivel. A kis fóliasátorban már virágzott a paprika és a paradicsom. Tizenhat szamócafajtát termeszt, s egyes korai fajták beérését talajtakarással, illetve fóliaalagutak segítségével sietteti. Az ugyancsak fólia alatt termesztett korai burgonya már szinténvirágzott, ami május derekán szép eredmény. Védett helyen, műanyag edényekben csíráztatta-haj- tatta a gumókat, majd a már leveles növényeket földlabdával együtt kiültette. Miközben végignéztük a tizenhárom kiskertet, kísérőnk mást is elmondott. Megmutatta, hol voltak korábban azok a betonlapok, amelyeken az építők garázsai álltak. Kissé távolabb egykor jókora verem tátongott, a szomszédságból pe­dig a kovácstüzhely maradványait kellett elhor­daniuk a terület hasznosítására vállalkozó kert­barátoknak. Csak vashulladékból négy tonnát gyűjtöttek össze, az egyéb hulladékról - sze­métről, visszamaradt sóder- és homokbuckák­ról - nem is beszélve. A legtöbb munkát a gaz­dátlan betonelemek „eltakarítása" adta.- Másfél hónapig tartott, amig az építők után megtisztítottuk a területet, de megérte a fárado­zást. Különösen így, az idő távlatából mérlegel­ve a dolgot, amikor a sok munkát, gondot már összevethetjük azzal, amit a kerttelep jelent számunkra. Kikapcsolódást, felüdülést a min­dennapi munka után. Meg természetesen bizo­nyos hasznot is, hiszen zöldségért, gyümöl­csért és virágért már nem kell pénzt adnunk.- Számomra és az egész családom számá­ra, zömmel ez a darabka föld adja a hétvégi programot - mondta Elena Palatická, az egyik kiskert használója. - Sőt. Ha szép az idő, a napi műszak után is ide vezet az utam, és csak sötétedéskor indulok haza. Ha az ideje engedi a férjem is kijön segíteni, és a tízéves fiunk is szívesen van itt. Legutóbb maga kezdemé­nyezte, hogy megtisztítja az ágyások közötti utakat. Csak látta volna, milyen büszke volt, amikor befejezte a munkát és megdicsértük a szorgalmát. Viliam Morvay mester, Elena Palatická pedig raktáros a losonci (Luőenec) tejüzemben, és a többi tizenegy kiskert használója is ebben az üzemben dolgozik. Egyébként a kerttelep a tej­üzem belterületén létesült. Olyan területen, amelyen ha egyszer majd bővítik az üzemet építkezni fognak. Addig átengedték az üzem kertészkedni vágyó dolgozóinak. Immár hatodik éve díszük zöldség, gyümölcs és virág a koráb­ban elhanyagolt, gyommal, bozóttal benőtt te­rületen. Mi kellett a változáshoz? Néhány lelkes vállalkozó, jó szervezés, és persze megértés az üzem vezetőinek részéről.- Évekig kihasználatlan volt ez a terület, és a látványa sem volt éppen kellemes - mondta Viliam Morvay. - Javaslatunkkal felkerestük az üzem vezetőségét, és rövidesen létrejött a megállapodás. Művelésbe vettük a földet, s a szívességért cserébe elvállaltuk a zöldöve­zet és a rózsaágyások gondozását. A kiskertek csak az üzem vezetőségének hozzájárulásával cserélhetnek gazdát, s a volt használók „lelé­pőként“ csupán a gyümölcsfákért kérhetnek pénzt. Ez a lényeg, amit néhány gondolat erejéig viszont még érdemes kiegészíteni. Például em­lítést érdemel a kerttelep közösségformáló ere­je, hiszen a kertbarátok a téli időszakban is találkoznak, amikor fagyos a föld és hó borítja a kerteket. Megbeszélik, ki miről olvasott, amit a többieknek is figyelemébe ajánl, milyen új fajtákkal vagy termelési módszerekkel ismer­kedtek meg stb. A kezdőknek tanácsokat ad­nak, sót segítenek is. Ha valaki elhanyagolja a kertjét, azt jóindulatúan figyelmeztetik, ne szaporítsa a gyomot és kártevőket, mert annak mindenki kárát látja. És olykor, munka, vagy pihenés közben, az üzem dolgairól is elbeszél­getnek. Volt rá példa, hogy ilyen kötetlen be­szélgetés közben érlelődött konkrét javaslattá a gondolat, miként lehetne jobbá, hatékonyab­bá tenni a munkát, miben és hogyan segíthetne az egyik részleg a másiknak. Röviden ennyit egy jó ötletről. Talán édemes volna másutt is bekukkantani a kerítés mögé, hogy hány vállalatnál, üzemnél lehetne kama­toztatni a tervezett fejlesztés céljaira fenntartott, évekig, talán évtizedekig parlagon heverő föld­terület kihasználásával kapcsolatos losonci ta­pasztalatokat. EGRI FERENC Uj utakon a cukorrépa- termesztésben A művelőutas technológiával kísérleteznek Az Opava-Katerinky-i Béke Efsz-ben új cukor­répa-termesztési technológia kifejlesztésével kí­sérleteznek. A 36 centiméteres vetési sortávol­ság alkalmazására alapozott, úgynevezett ágyá- sos termelési eljárás egyféle kompromisszumot jelent a gépesítek; illetve a növénytermesztők által ideálisnak tartott technológia szempontjából. A hektáronkénti tőszámot és a növényzet kedve­ző fejlődését tekintve ugyanis az volna a legked­vezőbb, ha a répaegyedeket a 30 cm-es egyenlő szárú háromszögnek megfelelő távolságra ten­nének egymástól, csakhogy ezt a gépek üzemel­tetése miatt egyszerűen lehetetlen megoldani. A kompromisszumos megoldást a Semöicei Cu­korrépatermesztési Kutató és Nemesítő Intézet, a Prága-repyi Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet és az említett szövetkezet szakemberei közösen ötlöttók ki, s nyomban hozzáláttak a kísérlete­zéshez. A 60 hektáros kísérleti parcellán Becker típusú gépekkel vetették el a cukorrépát. A termés betakarításakor a hagyományos KL 6-os gépen kívül a még fejlesztés alatt álló KR 7 típúsú répabetakarítót is kipróbálták, melyet a szövetke­zet saját újítóinak javaslata alapján a Steyer 8300-as gépkocsira szerelve üzemeltetett, 8,1 méteres munkaszéleségget. Megállapították, hogy az új eljárással termelt cukorrépa minősége semmivel sem rosszabb, mint a hagyományos technológia alkalmazása esetén, és a betakarító gépek is jól vizsgáztak: nem okoztak több sérü­lést a répán és földből sem került több a pótko­csikra, mint a hagyományos termelési és betaka­rítási technológiák alkalmazásánál. Ezért a kuta­tók és a gyakorlati szakemberek arra a következ­tetésre jutottak, hogy érdemes folytatni a kísérle­teket az ágyásos, vagy ha úgy tetszik, művelő­utas termelési technológiával. Miben rejlik az új eljárás lényege? A hagyomá­nyos technológiának az egyenetlen növényállo­mányon kívül további nagy hátránya a 45 cm-es sortávolság. A korszerű, nagyteljesítményű gé­pek kerekei már nem férnek el ezekben a szűk sorközökben, így a keréknyomok melletti sorok növényzete rendszerint károsodik, nem beszélve a talaj tömörítödésének a növényzet fejlődésére gyakorolt, közvetett hatásáról. Azt is meg kell említeni, hogy a szemenkénti vetésnél a nagyobb sortávolság és a gyengébb csíraképességű vető­mag alkalmazása, valamint egyéb tényezők kö­vetkeztében gyakran túl ritka, „foghíjas" a növényállomány. A gépesítek 50 cm-re szeret­nék növelni a sortávolságot, de ez a kérés nem teljesíthető, hiszen akkor valószínűleg még ki­sebb volna a hektáronkénti töszám és nagyobb kockázattal járna a kézi egyelést-ritkítást mellőző termelési technológia érvényesítése. Ezzel szemben a sortávolság csökkentésével növelni lehetne ugyan a területegységenkénti tőszámot, de a kisebb sorközök lehetetlenné tennék a ha­gyományos gépek üzemeltetését. Az új eljárás alapvetően megváltoztatja a cu­korrépa-termesztésben eddig alkalmazott terme­lési technológiát, hiszen a múvelőutak - a gabo­natermesztésben már Szlovákiában is alkalma­zott technológiához hasonlóan - tulajdonképpen ágyasokra osztják a parcellát. Itt a keréknyomnak kihagyott sáv 54 cm széles, a két keréknyom között hét növénysor van 36 cm-es sortávolság­gal, vagyis az alkalmazott gépek nyomtávolsága 2,7 méter. A fejlesztés célja, hogy még nagyobb munkaszélességű gépeket alkalmazzanak, olya­nokat, amelyek egy menetben legaláb három ágyást művelnének meg egyszerre. Erre a célra az UNAG típusú eszközhordozó felel meg a leg­jobban, a cukorrépa-termesztésben használatos többi gép esetében az új technológiának megfe­lelően kell módosítani a nyomtávolságot. Az új technológia kedvezően hat a sortávolság csökkentésére, a területegységenkénti töszám alakulására és a növények életterének változá­Sára. A hagyományos technológiához képest, a produktív sorok hossza egy hektáron 3752 méterrel növekszik, s mivel a kisebb sortávolság révén a növények közelebb kerülnek egymáshoz, csökken a hiányos kelés vagy egyéb kiesés következtében fellépő „foghíjasság“. Ez egyben azt jelenti, hogy a rosszabb kelési eredmények ellenére kevesebb kockázattal jár a nagyobb távolságra történő szemenkénti vetésre való átté­rés. Vagyis ennél a technológiánál nem kell tartani attól, hogy a kisebb tőszám miatt keve­sebb répa terem egy hektáron és kisebb lesz az átlaghozam. További előnyként említhető, hogy a művelő- utak a fejlődési szakaszoktól függetlenül, a tenyészidö bármely szakában hozzáférhetővé teszik a gépek számára a területet. A hagyomá­nyos technológiánál négysoronként fenyegeti tip- rási károsodás a növényzetet, a müvelóutas technológiánál viszont huszonegy sorából csu­pán kettőt veszélyeztetnek a kerekek. S ami szintén említést érdemel: a művelöutak szélessé­ge lehetővé teszi, hogy a gépeknél szélesebb gumiabroncsot használjanak, s ezzel lényegesen csökkentsék a nehéz erő- és munkagépek talaj­tömörítő hatását. Az Opava-Katerinky-i Efsz összesen 580 hek­táron termel cukorrépát. A hagyományos techno­lógiával tavaly 48 tonnás hektárhozamot értek el, a 60 hektáros kísérleti területen pedig 48,5 tonna répájuk termett egy hektár átlagában. Az idén folytatják a kísérletet, s a tapasztalatok alapján a sortávolságot 40, az egyedsürűséget pedig 18, illetve 24 cm-re növelik, mert tavaly túl sűrűnek tűnt a növényzet. Példájukat követve, a Kutná Hora-i járáshoz tartozó Potéhyi Efsz is kísérletet tesz az új módszerrel. A müvelóutas cukorrépa­termesztés szélesebb körben történő alkalmazá­sának legfőbb akadálya, hogy az új technológiá­hoz szükséges gépek egyelőre nem állnak ren­delkezésre. (A Zemédélské noviny nyomán) A dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Agrofrigor közös mezőgazdasági vállalat­nál április 20-án ért véget a múlt év augusztusában megkezdett feldolgozási idény. A vállalat összesen háromezer tonna fél­készárut állított elő a szövetke­zetektől és állami gazdaságoktól felvásárolt sárgarépából, petre­zselyemből, zellerből és különfé­le gyümölcsökből. Termékeik egy része az élelmiszer-ipari vállalatok alapanyag-ellátását szolgálja, a többit megfelelően tartósítva a kiskereskedelmi bolthálózat forgalmazza. A feldolgozási idény tehát vé­get ért, ám a munka most sem szünetel a vállalatnál. A dolgo­zók zöme az üvegházakban és fóliasátrakban serénykedik, ahol bő termést érlel a paradicsom és szépen virít a szegfű. Persze a feldolgozó részlegeken is bő­ven akad tennivaló, hiszen a fel­dolgozás befejeztével azonnal megkezdődött az új idényre való felkészülés. Ezzel kapcsolatban Szabó Alfréd, a részleg vezetője el­mondta, hogy az intenzifikációs program keretében hozzáláttak egy korszerű zöldségfeldolgozó gépsor szerelési munkálataihoz. Az ország egyik legkorszerűbb berendezését a Bratislavai Élel­miszer-ipari Gépgyár dolgozói Készülnek az idényre Az Agrofrigor a tagüzemek részére is vásárol gépeket szerelik. A 3,5 millió korona rá­fordítással készülő gépsor sze­relési munkálatait előreláthatóan augusztus végére befejezik, s már az idei feldolgozási idény­ben kipróbálják. A vállalat veze­tői úgy számítják, hogy az új gépsor üzembe helyezésével mintegy 50-60 százalékkal nö­velhetik a feldolgozó részleg tel­jesítőképességét. Ennek való­színűleg nem csupán a zöldség- és gyümölcstermesztésre sza­kosodott mezőgazdasági válla­latok örülnek, hanem az a hu­szonhat élelmiszer-ipari vállalat is, melyek egyebek között az Agrofrigor közös mezőgazdasá­gi vállalattól kapják az alap­anyagot. Említést érdemel a vállalat­nál kidolgozott intenzifikációs programcélja nem csupán az, hogy a vállalaton belül gyorsítsa meg a termelés korszerűsítését és hatékonyabbá tételét. Ahhoz, hogy a vállalat egyre több alap­anyagot kapjon és az elképzelé­seknek megfelelően fejleszthes­se a feldolgozó részleget, min­denekelőtt az alaptermelést kell felfuttatni, korszerűsíteni, s ezzel egyidöben el kell mélyíteni a szövetkezetek és állami gaz­daságok közvetlen érdekeltsé­gét. Nem titok, hogy a gazdasá­gok általában munkaerőgondok­kal küszködnek, s mivel a kerté­szeti termelés gépesítése vi­szonylag alacsony színvonlon van, a termelők nem nagyon lel­kesednek a gyümölcs- és zöld­ségtermesztés fejlesztéséért. A helyzeten változtatni kell, ezért a közös mezőgazdasági vállalat­nál olyan határozat született, hogy az Agrofrigor a jövőben hatékonyan fogja segíteni az alapító gazdaságokat a termelés korszerűsítésére és fejlesztésé­re irányuló törekvések megvaló­sításában. Becslések szerint a következő két évben a vállalat képes lesz annyi betakarító gé­pet és osztályozó gépsort vásá­rolni és üzembe helyezni a me­zőgazdasági vállalatoknál, hogy lényegesen enyhítse a munka­erőhiányból eredő gondokat és hatékonyabbá tegye az utóbbi időben nem túl vonzó kertészeti termelést. SZITÁS GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents