Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-10 / 23. szám

r í I I I I I I I TORDON ÁKOS Mese a Az égben, a földben, víz alatt, fü alatt mélyen elrejtve lakott a Tűz, lányával, a Lánggal, és fiával, a Füsttel. Ég el nem árul­ta, föld el nem árulta, hallgatott a víz, hallgatott a fű. Állat nem tudta, ember sem tudta. Senki sem tudta. A Tűz égett, a Láng lángolt, a Füst kesergett:- Világot akarok látni, anyám, engedj utamra!- Nem tehetem, fiam! Árulóm lennél, s örökre átkoználak! füstről a kígyóhoz. A kígyó már várta. A Füst elmondta neki a titkot. Otthon a Tűz égett, a Láng lángolt, a Füst beállított észre­vétlen, s azontúl nem kesergett. A kígyó pedig elmondta min­den állatnak a titkot. És minden állat sorra elment a Tűzhöz, de egyik sem tudta meghódítani. Akkor az állatok elmentek az Emberhez, és az Ember elment a Tűzhöz, és meghódította. A Láng lángolt és táncolt, és pici nyelveket öltögetett a Füstre. És múlt az idő, és semmi sem változott. A Tűz égett, a Láng lángolt, és a Füst kesergett:- Világot akarok látni, anyám, engedj utamra! - kérlelte anyját. Az a fejét rázta:- Nem tehetem, fiam! Árulóm lennél, s örökre átkoználak! Ekkor a fiú kis időre s titokban eltávozott. Találkozott a Széllel, az a hátára kapta, és elvitte ót DAGMAR LHOTOVÁ A Tűz örökre elhagyta házát, és így szólt az Emberhez: -Minden időkre hatalmassá teszlek, Ember. Hatalmassá, hogy uralhassad a Földet! A fiának pedig ezt mondta:- Te elárultál engem, s én ezért megátkozlak, és az idők végezetéig elűzlek magamtól! Ezért száll fel a füst a tízből, ezért tekeredik kígyózva a ma­gasba, és ezért lett ó a világ vándora. Anyuka boldogtalan volt, mert a kisfia majdnem mindenre azt felelte: „Félek!“ Pedig nem küldte őt almáért a sötétbe, és nem mesélt neki rémtörténete­ket. Szó sincs ilyesmiről. Elég volt, ha kisfiát - Félszkének be­cézte —, megkérte, menjen át a szomszédba egy kis sóért, az máris kész volt a válasszal: „Nem megyek, mert a sarkon megijeszt valaki.“ Bizony Félsz- ke még a gyerekek közé sem akart menni, attól tartott, hogy kitolnak vele. Sétálni pedig azért nem járt, nehogy elessen, és leverje a térdét.-Ez a kisfiú tönkretesz en­gem! - panaszkodott anyuka nagyapónak, aki látogatóban volt náluk. - Mákszemnyi bátor­sága sincs. Ez így nem mehet tovább!-Kitalálok valamit - ígérte nagyapó. Hamarosan remek ötlete tá­madt. Következő látogatásakor fehér porral teli dobozt hozott ajándékba a kisfiúnak.- Félelem elleni gyógyszer - mondta Félszkének. - Regge­lenként beveszel belőle egy csi­petnyit, éppen , csak a nyelved hegyére, és néhány nap alatt Bá­torka lesz belőled. Félszke reggel megkóstolta a csodaport, aztán lement a ját­szótérre. Játszott a gyerekekkel, mégsem történt baja. A követke­ző reggel megint bevett a porból, és olyan bátor lett, még anyuka levelét is ő vitte le bedobni a pos­taládába. Egyedül. Amikor har­madszor vett be a porból, elment bevásárolni is. Hét végén pedig a sötét kamrában válogatta az almákat. A kisfiú napról napra bátrabb lett, végül odaállt nagy­apó elé.- Elfogyott a gyógyszer - mondta -, és már nem félek. Éjfélkor is elmennék egyedül az erdőbe. Még ha tíz ördög várna (tt, akkor is.-Minek mennél? - kérdezte nagyapó. - Az a fontos, hogy legyőzted magadban a félelmet. És elárulom neked, hogy a csoda- gyógyszer, amit beszedtél, kö­zönséges porcukor volt. OREL ÉVA fordítása Víz alatti hullámok Fridthof Nansen, a híres norvég sarkkutató, az egyik század eleji útja alkalmával furcsa jelenségre, figyelt föl. Amikor megközelített egy olvadóban lévő nagy, úszó jéghegyet, hajója - noha ennek motorteljesítménye változatlan maradt - egyre lassabban haladt előre, s elérve egy bizonyos távolságot, szinte egyáltalán nem tudott közelebb jutni a jéghegyhez. Az áramló folyadékok törvényei alapján azután sikerült magyarázatot találni e jelenségre. Az olvadó jégből származó édesvíz kevésbé sűrű, mint a sós tengervíz, ezért nyugalmi állapotában fölötte külön réteget alkot. A hajó mind a két folyadékrétegnek a részecskéit mozgásba hozta, felkavarta. A könnyebb rétegbe feljutó nehéz részecskék a súlyuk miatt lefelé tartottak, míg a nehezebb rétegbe kerülő könnyebb részecskék fölfelé törekedtek. Az állandó mozgás, örvénylés a víz alatt hullámzást hozott létre. E hullámok fölemésztették a hajó motorjának energiáját, s emiatt a hajó lassabban haladt előre, sőt, jobbára egy helyben taposott. É. T. Osállatok napjainkban Az ötven éve megtalált, hetvenmillió éve kihalt „maradványhal“ képmása. Jól láthatók a sajátos bojtos úszók. Közismert tény, hogy a rég­múlt földtörténeti korok élőlé­nyeinek többsége kipusztult. Ma már csak a kiásott, megkövese­dett maradványaik (főleg cson­tok, pikkelyek stb.) tanúsítják egykori létezésüket. Hol vannak már a félelmetes sárkánygyíkok és társaik? Ro­bosztus testük évmilliók óta az enyészeté... Ennek ellenére té­vedés volna azt gondolni, hogy napjainkban már nem élnek „ósáliatok“. Néhány fajnak - a véletlen, a kedvező környe­zet stb. jóvoltából - sikerült több száz millió éves múltját megőriz­ni és mind a mai napig fennma­radni. A csótányok a ma élő rovarok legősibb képviselői. Elődeik már a felső karbon korban - vagyis 250-280 millió évvel ezelőtt - is éltek. Az, hogy a mai csótányok főleg alkonyaikor merészkednek elő, nem a véletlen műve: őseik olyan időszakban éltek, amikor Földünket vastag felhóréteg bo­rította, gyakoriak voltak az esők, meleg és párás - másrészt bo­rult (tehát fényszegény) - idő­szakok. Minden bizonnyal emiatt kedvelik a meleget és nyirkossá­got. Másrészt ezért kerülik az erős fényt. Mintegy 3000 fajuk ismert, többségük a szubtrópusi és trópusi földrészeken él. A tokfélék családjához tartozó kecsege - amely a Dunában időtlen idők óta őshonos - túlzás nélkül ösállatnak tekinthető, hi­szen váza, gerince még nincs elcsontosodva, az még mindig porcos, másrészt bőrét nem pik­kelyek, hanem vértek borítják. A kecsege ősei - az őslénytan­nal foglalkozó szakemberek sze­rint - már a földtörténeti triász­ban (vagyis mintegy 200-210 millió évvel ezelőtt) megjelentek. 1938 decemberében - vagyis fél évszázada - Dél-Afrika keleti partvidékén, nem messze a Chalumna folyó torkolatától egy különleges, addig még nem látott, tudományosan soha le nem írt halkülönlegesség került a halászok hálójába. Az állatról ugyan készült egy hevenyészett vázlat, de maga a test a kará­csonyi piacra került, és valahol valakik jóízűen megették. Pedig ha tudták volnak, hogy valósá­gos zoológiái szenzáció került a tányérjukba, bizonyosan le­mondtak volna a lakoma örömé­ről. A vázlat alapján kiderült, hogy olyan öshal akadt a halá­szok hálójába, amelyről azt hit­ték, hogy 70 millió évvel ezelőtt kipusztult! Aztán 14 évvel ké­sőbb, 1952 decemberében egy újabb példányt sikerült zsákmá­nyolni a Comore-szigetekhez tartozó Anjouan-sziget tószom­szédságában. Akkor már egyér­telműen sikerült megállapítani, hogy az ún. bojtosúszójú „ma- radványhalrQl" (tudományos ne­ve: Latimeria chalumnae) van szó, amely a halak közül a leg­közelebb áll a szárazföldön „megkapaszkodott" gerincesek őséhez, vagyis afféle átmeneti alaknak is tekinthető a halak és a kétéltűek között. Jóllehet ez a maradványhal még ízig-vérig halnak számít. E hal ősei tisztes múltra tekinthetnek vissza; már a devon földtörténeti korban (te­hát 300-320 millió évvel ezelőtt) is éltek! -pb­Dobi Tóth Margit K. Németh Szilvia Tavasz ébred, vígan vagyunk, zümmög, nyüzsög a kaptárunk. Napkeltekor útrakelünk, édes nektárt gyűjtögetünk. Vár minket a virágszirom, „ mézillatú birodalom. Kanizsa József Éjjel szép álom vár: ismeretlen tájakon mesebeli lények, kővárakban vad szörnyetegek, s köztük királynő vagyok. Ütöm, ütöm a vasat, megpatkolom a lovat. Falum legszebb pejlovát! Ne ficánkolj, szépen állj! KÉT FA Húzd ki a szö­vegből az itt lát­ható növények nevét, és a mara­dék betűkből két fa nevét állítha­tod össze. A K A c G E S z JL T Y E N Y E E G C D 1 a E L R OQHQWQ HEDHÖQB MEGFEJTÉS A május 27-i számunkban közölt feladatok megfejtése: A nagy képen egy C-vel több és eqv H elemmel kevesebb van; villám, fagylalt. Nyertesek: Galo Tünde, Safárikovo, Molnár Tibor, Rimaszécs (Rimavská Seő); Barczi Gabri­ella, Galánta (Galanta); Sándor Gyula, Nádszeg (Trstice); Hulkó László, Deménd (Demandice). CSAK EGY IGAZ 1. ARAL - a) a Magas-Tátra legma­gasabb csúcsa; b) Kanada leg­északibb tartománya; c) földünk egyik legnagyobb kiterjedésű le­folyástalan sós tava a Szovjet­unióban. 2. NOVÁ DÓBA - a) 1897-ben elő­ször megjelenő szlovák nyelvű munkásfolyóirat; b) a szlovák nemzeti felkelés színhelye; c) az 1950-es években épült ifjúsági falvak egyike. 3. ARNICA - a) kiállítóterem Prága központjában; b) gyógynövény, melynek alkoholos kivonatát főleg zúzódások, sebek gyógyítására használták; c) Eugen Suchon szlovák zeneszerző leghíresebb operája. 4. GÁRDONYI GÉZA - a) író, új­ságíró, tanító, az Egri csillagok szerzője; b) zeneszerző, a buda­pesti Zeneművészeti Főiskola ta­nára; c) az Észak-Olaszország felszabadításáért harcoló, 1944- ben létrehozott partizánhadsereg vezetője. 5. SPARTACUS - a) lovasjátékokat rendező nemzetközi sportszövet­ség; b) a rabszolgatartó Róma ellen irányuló rabszolgafelkelés vezetője; c) régi germán néptörzs, a longobárdok vezére. -yb­Legalább három megfejtését kérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents