Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-10 / 23. szám

Dél-Szlovákia szocialista fejlődésének négy évtizede Lévai (Levice) járás Büszkék vagyunk az eredményekre Összefoglalni az elmúlt negyven esztendő fejlődését nem könnyű feladat. Az elért eredményekről, a megtett út legfontosabb állomásairól beszélgettünk Kakas Zoltánnal, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság titkárával. A kazántól az atomerőművekig • Elöljáróban talán le kell szögezni, hogy a szocializmus felé haladó út eb­ben a járásban sem volt zökkenőmentes. A fejlődő társadalom minden poszton felelősségteljes, odaadó helytállást kö­vetelt mindenkitől. A IX. pártkongresz- szus kitűzte a szocializmus építésének irányvonalát, a szocialista iparosítást, a kollektivizálást és a kulturális forradal­mat. Hogy mutatkozott meg ez a járás életében?-Történelmileg rövid idő alatt kiépí­tettük azt az anyagi-műszaki bázist, amely lehetöyé tette az ipar gyors fej­lesztését, illetve a gazdaság strukturális változásait úgy, hogy az megfeleljen az akkori követelményeknek. A mezőgaz­daság kollektivizálásának hatására meg­változott a járásban élők életformája. A szocialista mezőgazdasági termelés alapjainak lefektetését társadalmunk for­radalmi változásainak legnagyobb vív­mányának tartjuk, hiszen megszűnt a ki­zsákmányolás, a szociális és nemzetisé­gi jogtalanság, a nyomor, a munkanélkü­liség. • Negyven évvel ezelőtt a Lévai járást mezőgazdasági járásként tartották szá­mon, hiszen a február előtti ipari terme­lés jelentéktelen volt, alacsony fejlettsé­gi fokon állt. Jelenleg mezőgazdasági- ipari jellege van a járásnak, de a tervek szerint, követve a kor követelményeit, ipari-mezőgazdaságivá válik.- Annak ellenére, hogy termőföldünk 113 297 hektár - ez országos viszonylat­ban a legkiterjedtebbek közé tartozik -, ez így igaz. A járás területén csupán néhány gyár üzemelt, az oroszkai (Po- hronsky Ruskov) cukorgyár, két tégla­gyár, a szappangyár, néhány kis aszta­losműhely, illetve a lévai malom. Február után épült fel a hús- és a tejüzem, a Pal­ma és a szántói (Santovka) ásványvíz­palackozó üzem. Az ötvenes években Szlovákia iparosítása keretében meg­kezdődött a tlmaőei Sz. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyár építése, később az ipolysági (Sahy) Strojstavé, majd a lévai Nyugat-szlovákiai Energetikai Műveké is. Az utolsó évtizedben, de főleg a 7. ötéves tervidőszakban kezdődött já­rásunk iparának rohamos fejlesztése. Legfontosabb, természetesen, a mohi (Mochovce) atomerőmű építése, de a ma már 7 ezer embert foglalkoztató tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyár bővítése is jelentős. És nemcsak a járási székhely iparosodott gyors ütemben, ugyanez vo­natkozott Ipolyságra és Zselizre (2elie- zovce) is. Járásunkban felépült többek között a korszerű tej- és húsüzem, a Le- vitex, a Piéta, a Preciosa stb. Fejlődött az építőipar, a közlekedés, az úthálózat, emelkedett a lakosság életszínvonala. Természetesen a mezőgazdaság fejlesz­tése sem maradt el. 1949-ben a föld még 22 161 tulajdonosé volt. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy az ország első szövetkezete a mi járásunkban, Tőrén (Túrán) 1948. szeptember 27-én alakult meg. Sikeres 40 esztendő áll mezőgaz­dasági dolgozóink mögött. Csak ók tud­ják, mit jelentett például tavaly a rossz időjárási viszonyok ellenére is egy hek­tárról 5,14 tonna gabonát és 6 tonna kukoricát takarítani be. Jelenleg a járás területén 26 szövetkezet, két állami gaz­daság, egy mezőgazdasági iskola, egy magnemesító, illetve egy tenyészgazda- ság üzemel. • A szolgáltatások, az üzlethálózat bővítése is ilyen egyenes ívű volt?-Őszintén meg kell mondani, hogy kezdetben a feladatok teljesítését még birtuk erővel. Ma már kissé nehezebb a helyzet, annak ellenére, hogy a járás­ban létrehoztuk a szolgáltató vállalatot, a járási lakásgazdálkodási vállalatot, hogy három szolgáltatóház, két autójavi- tómühely stb. áll a lakosok rendelkezé­sére. Nem vagyunk elégedettek az üzlet- hálózat fejlődésével és korszerűsítésé­vel sem, de egyelőre nem győzzük kielé­gíteni az igényeket. Ugyanis Léva lakos­sága megnövekedett, az atomerőmű épí­tői is ebben a városban találtak ideigle­nes otthont. És ez nehézségeket is okoz. • Járásunkban a lakossági kezdemé­nyezés, a Z-akció keretében számos óvoda, bevásárlóközpont stb. épült, összegezné az elért eredményeket?-A teljesség igénye nélkül néhány adatot sorolnék fel: 37 óvoda, 6 alapis­kola és iskolai étkezde, 10 sportpálya, 8 hnb-épület, 45 művelődési ház, 4 egészségügyi központ, 92 ravatalozó létesült Z akcióban. Például 1981 -85-ben a felépített létesítmények értéke 162,1 millió korona volt. • Az oktatás, a kultúra, az egészség- ügyi és a szociális ellátás fokozatosan fejlődött a negyven esztendő alatt. Míg 1945-46-ban a járásban 12 óvoda műkö­dött (464 gyerek látogatta) jelenleg a 114 óvodát 5663 gyerek látogatja, s a beisko­lázás 06,5 százalékos. Az alapiskolák hálózatának kiépítése is ilyen zökkenő­mentes volt?- Igen, és ezen a téren nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változá­sokról is beszámolhatunk. 535 alapisko­lai osztály épült, több napközi és klub is. A járás gyerekeit 437 óvónő, 763 peda­gógus és 243 nevelő oktatja. 1948 óta 47 új művelődési központot adtunk át és 53 épületet újítottunk fel. Szólnom kell az egészségügy fejlődéséről is. A járás je­lenleg 385 bölcsődei hellyel rendelkezik, a kicsik számára 57 tanácsadó működik. 5 míg 1945-ben hét orvos gondozta a la­kosságot, ma a járásnak 315 orvosa és 886 egészségügyi dolgozója van. Az el­következő hetekben, hónapokban minő­ségileg javul az egészségügyi ellátás. A járás lakosai, 122 ezren, büszkék az elért eredményekre, ám látják, érzik a hi­ányosságokat is. Tudatosítjuk vala­mennyien, hogy csak következetes, be­csületes munkával válthatók valóra cél­kitűzéseink a még szebb, még boldo­gabb jövő reményében. Néhány tucat kilométerrel feljebb a Garam mentén nem egy gyár, ipari üzem kéménye emelkedett az ég felé már a századelőn iá- ha nem is kalácsot, de kenyeret adva a vidék szűkén termő talaján gazdálkodó lakosságnak. Itt délebbre azonban nem na­gyon telepedett meg az ipar, s amikor 1949 decemberében megíródott a Lévai Kazángyár alapítólevele - mellesleg Tlmaőe község fel- szabadulásának ötödik évfordulóján, decem­ber 21 -én - nemcsak a gyárat kellett felépíte­ni, hanem az embereket is meg kellett tanítani a gyárbwi dolgozni, a vasat megmunkálni. A vállalat 1950. január 1-jén alakult 350 alkalmazottal, de az első időben csak az üzem építése és a szakemberek képzése lehetett a program, a gyártás egy év múlva, áprilisban indult meg. Év végére már készen állt az első csarnok, s ekkor vette fel az üzem Szergej Mironovics Kirov nevét. A következő évben már szinte minden együtt volt, ami a fémipari gyártáshoz az adott körülmények között kellett. A forgácsoló és alakítórészleg, a szerszámkészító-múhely, a bentlakásos szaktanintézet, a raktárak. A gyártási prog­ramba különböző, technológiailag kevésbé igényes termékek, élelmiszer-ipari tartályok, elektromos szűrök kerültek, de az alapítás utáni harmadik évben legyártották az első kazánokat, s a következő esztendőben már szovjet megrendelésre is szállítottak. 1955-ig csak a kazángyártással foglalkoz­tak, de ezután a megrendelések már kevés­nek bizonyultak az egyre növekvő termelőka­pacitás kihasználására, amelyet ezért mező­gazdasági gépgyártással is igyekeztek leköt­ni. Ez 1960-ig tartott, amikor újra a gőzkazá­noké lett a főszerep a gyárban. Létrejöttek a technológiai fejlesztőrészlegek, és öt év múlva már jogot kaptak a nagynyomású gőz­kazánok gyártására, szerelésére és javításá­ra is. Ekkor már az egész világon ismerték a gyár termékeit. Tervezörészleggel és az energetikai hőcserélők kutatását végző tudo­mányos kutatóintézettel is bővült, s így igazi nagyvállalattá vált a hetvenes évek elejére a Szlovák Energetikai Gépgyár. A mai program az erömúvi berendezések széles skáláját öleli fel, legnagyobb mennyi­ségben gőzkazánt, túlhevítőt, kondenzátort, csőrendszereket készítenek. Egyre bővül a gyártási kapacitásuk, beindult a termelés zselizi üzemükben, és rövidesen Nová Balgá­ban is részlege lesz a vállalatnak. Küldetés ,,A Csemadok helyi szervezetének meg­alakulásával egyidőben munkához láttak a színjátszók is, és hihetetlenül rövid idő- egy hónap - múlva már színpadra is léptek. Idézzük ... Az Új Szó tudósítóját (1949. július 15.): »A CSEMADOK lévai kultúrestje - a ga- rammenti magyarság nagy ünnepe. Alig egy­hónapos megalakulása után rendezte meg a CSEMADOK lévai helyi csoportja első nyil­vános kultúrestjét, mely sikerével minden te­kintetben túlszárnyalta a legmesszebbmenő reményeket is. Ott láttuk a zsúfolásig telt Városi Színház első soraiban a párt, a szak- szervezet, a járás és a város vezetőit, a hala­dó munkásság és értelmiség képviselőit, s mögöttük Léva és vidéke magyarságát. A Csemadok lévai alapszervezetének nyolcvannégyes évkönyvéből idéztem ezeket a sorokat. Nem tudom, hogy lapunk egykori tudósítója sejthette-e azon az emlékezetes estén, hogy az évszázados hagyományokra visszatekintő lévai - magyar nyelvű - színját­szás miként alakul a következő esztendők­ben, tény, hogy azóta is létezik, darabok tucatjait mutatták be, elsősorban Nagy László rendezésében, aki 1964-től a városi művelő­dési ház keretében megalakult Garamvölgyi Színpad vezetője és rendezője. De működött A fentiekben felsorolt tények, események egy nem éppen sima, de mindenképpen sike­resnek mondható útról tanúskodnak. Alig több mint három évtized alatt olyan ágazatban, mint az energetikai gépgyártás elérni a világ- színvonalat, s azt, hogy a vállalat nevét is­merjék Dél-Amerikától Ázsiáig, nem csekély­ség, de ezt a színvonalat megtartani sem az. így azután, igazodva az energetikában vég­bemenő műszaki fejjódéshez, figyelembe vé­ve az új energiaforrások felhasználását, a tlmaőei gyárban is szerkezetváltásra került (kerül) sor. A termékszerkezetben a váltás már tíz évvel ezelőtt elkezdődött, amikor a Plzeni Skoda Művekkel együttműködve megkezdték az atomerőművek részegysé­geinek gyártását. Termékeik ott vannak a már működő Jaslovské Bohunice-i és dukovanyi erőművekben és ott lesznek a mohi és temelí- ni atomerőműben is. Most a termelés technológiai átalakításán van a sor, elsősorban a robotok és manipulá­torok nagyobb arányú alkalmazásán, és a konstrukciós és tervezőmunka automatizá­lásán. Ezek a feladatok nemcsak műszaki problémákat jelentenek, hanem legalább olyan mértékben a szakemberképzést és át­képzést is megkövetelik, s ez méreteiben és jelentőségében talán az első kezdeti évekhez hasonlítható csak, amikor a gyár szakmun­kásgárdája alakult. Energiára, tehát energetikai gépekre is mindig szüksége lesz a világnak. Nem félnek tehát a jövőtől, de azért figyelve a világban végbemenő folyamatokat, távlati programjuk­ban helyet kaptak olyan termékcsoportok is, mint a célgépek, a biotechnológiai eljárások­hoz szükséges berendezések, a környezet- védelmi eszközök - elsősorban a víztisztítók amelyeknek gyártásával a következő öt­éves tervidőszakokban szeretnék bővíteni termékkínálatukat. De akkor is elsősorban az energetikai berendezéseken lesz a hangsúly, ezek azonban szintén nem nélkülözhetik a rendszeres innovációt. Szükséges ez már csak a fűtőanyagok állandóan változó (romló) minősége miatt is. Talán egy számadattal érzékeltethető, mire is alapozzák a vállalatok­nál a jövőbe, programjukba vetett bizalmu­kat. Az ötvenes évek elején létrejött kazán­gyártó üzem a tervek szerint 1990-ben már majdnem kétmilliárd korona értékű terméket állít elő - nagyobbrészt exportra. Imponáló fejlődés, és ahogy itt mondják: megbízható alap a jövőre nézve is. tovább és működik a mai napig a Csemadok színjátszócsoportja is. Tehát egy városban két magyar amatőr színházi társulat! Voltak olyan Jókai Napok, melyeknek mindkettő résztvevője volt. Hogy Léván és Komáromon (Komámo) kívül Szlovákia hány helységében szerepeltek még, sokáig tartana sorolni. A Csemadok együttese a nyolcvanas években olyan darabokat mutatott be, mint az Elveszett paradicsom, Tóték, Egy lócsiszár virágvasárnapja. A tavalyi Jókai Napokon Ha­lasi Mária Ártatlan bűnösök című darabjával szerepeltek, az idein Görgey Gábor Galopp a vérmezőn című drámájával. Valamennyi középpontjában az ember áll, pontosabban az a kérdés, miként viselkedik, illetve tudja megőrizni emberségét, erkölcsét bizonyos (történelmi) helyzetekben.-Az irodalomcentrikus színházat szere­tem - mondja Újváry László, aki nyolc­vanegytől rendezője az együttesnek. - Tisz­telem a gondolatot, és ez vezérel már eleve a darabválasztásban. Hogy miért csináljuk? Mert kell, és mert szeretjük a színházat, bár nem kis áldozat manapság létrehozni egy előadást. Komoly, súlyos darabokat játszanak, szin­te kivétel nélkül. Ez elsősorban azért figye­lemre méltó, mert régóta hangoztatott nézet, hogy a közönségnek szórakoztató vígjátékok kellenek manapság.- Úgy tapasztaljuk, hogy Léván és környé­kén igényli a közönség az effajta színházat- mondja dr. Zoller Mihály, a társulat egyik szereplője, aki civilben osztályvezető-helyet­tes. - Mi magunk is hatékonyabbnak tartjuk, mint a könnyed, olcsó eszközökkel szórakoz­tató produkciókat. Küldetésnek tekintjük ezt a tevékenységünket.- Az érdeklődésről mi sem tanúskodik job­ban, mint az, hogy telt házak előtt játszunk- teszi hozzá Csáky Pál mérnök, aki több előadásnak volt a főszereplője. Nevével egyébként találkozhattak már olvasóink la­punk hasábjain, szatírák, novellák élén. A Ga­lopp a vérmezőn műsorfüzetébe egyebek között ezt írta az előadással kapcsolatban: „... remélhetőleg megérinti (a nézőt) a darab hangsúlyos, fő mondandója: az EMBERSÉG, amelynek hitünk szerint ott kellene fénylenie minden történelmi időben, helyzetben és vi­szonyban, ahol EMBEREK kerülnek kapcso­latba egymással". t957-ben tartották Zselizen az első országos szabadtéri rendezvényt. Azóta a csehszlo­vákiai magyarok népművészetének országos seregszemléjén a legjobb együttesek rendszeresen bemutatják néphagyományainkat, dalainkat, táncainkat, népszokásainkat. A találkozó nagy ösztönzést jelent, amatőr együtteseink munkájuk egyik legnagyobb elismerésének tartják a hagyományos találkozón való részvételt.

Next

/
Thumbnails
Contents