Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-03 / 22. szám
A figyelem irányítása Az nyilvánvaló, hogy a járművezető figyelmetlensége mindig baleseti veszélyt jelent, s a tudatos, jól koncentrált figyelem a biztonság alapvető követelménye. A figyelmesség és figyelmetlenség ilyen szem- beállítása azonban túlságosan leegyszerűsített, és eltakarja azt a lényeges megkülönböztetést, ami szerint az emberben kétféle figyelemről is lehet beszélni. A szándékos, tudatos figyelmen kívül van bennünk - önkéntelen figyelem is! Ez az, amivel a külvilág jelenségeit, tárgyait szemléljük, minden különösebb megerőltetés nélkül. A járművezetés során állandóan dolgozik az önkéntelen figyelem is. Egy bizonyos tájékozódási reflexen alapul ez, amelynek működése függ a külső hatások erősségétől (pl. egy nagyon csinos nő a járdán!), de függ a szervezet mindenkori belső állapotától is (pl. a beteg ember figyelme eltompul!). Az önkéntelen figyelmet tehát az erős és érdekes inger váltja ki, köti le, ez azonban korántsem ,,célzott“ figyelem, mert abban viszont mindig csak a saját közlekedésünkre vonatkozó - kiválasztott ingerek kapnak helyet. Az a járművezető tehát, aki észleli magán, hogy élénken reagál a forgalmon kívüli benyomásokra is akinek mindenre jut egy-egy pillantása, ami újdonságot, kontrasztot jelent, akit a hirtelenség leköt stb. úgy érezheti, hogy megalapozott a biztonsága... Pedig ez az érzés csalóka, hiszen a szándékos figyelem éppen azt jelenti, hogy az ember gyakran nem az erősebb, hanem a számára néha leggyengébb (ám a forgalomban mégis fontos!) ingerre koncentrál, tehát szinte harcol minden más ellen, ami figyelmét önkéntelenül elfoglalná, hogy valóban csak az kerüljön figyelmének fókuszába, amire a közlekedése miatt adott pillanatban koncentrálnia kell! Az embernek ezt az irányítható, szándékos figyelmét a munkafeladat hozza létre, szerepe van benne az akaratnak, jellemzőié, hoqv mögötte egy-egy feladat megoldásának tudományos élménye van, sót bizonyos érzelmi törekvés is rejlik benne a feladat végrehajtására. A járművezetésben ezt nevezik a biztonság iránti érzékenységnek. A mindennapok sorában szükség van tehát arra, hogy bármilyen békés és nyugodt körülöttünk a közlekedési környezet, időnként kiragadjuk magunkat az önkéntelen automatizmusokból, és akkor is koncentráljunk saját vezetésünkre, amikor arra látszólag nincs is szükség. Csak ha ez szokássá válik, akkor leszünk képesek könnyedén koncentrálni a valóságosan nehéz helyzetekben is, amelyek - még kialakulóban lévén - tudatos cselekvéssel megelőzhetők. (ss) A legfontosabb szempont, hogy az olajcserét mindig az adott típusra gyárilag meghatározott kilométerteljesítmény után, a használati utasításban megadott, vagyis a gyárilag előírt minőségű olajjal kell elvégezni. A különféle márkajelzésű olajok egymással keverednek, tehát szükség esetén keverhetők. Még egy fontos figyelmeztetés: az olaj cseréjekor a szűrőt is ki kell cserélni. A megadott periódusidőben mindig ki kell cserélni az olajat, de sokszor előbb használódik el, mint ahogy az időben vagy kilométerben meg van határozva. Az olaj „használhatóságának“ eldöntése laboratórium nélkül is megvalósítható. Az olajszint ellenőrzésekor a nívópálcáról az olajat mutató-, s hüvelykujjunk között húzzuk le. A tiszta, még nem szennyezett olaj bársonyos tapitású. Az elhasználódott, szennyezett olaj már érezhetően tartalmazza azokat az anyagokat, amelyek árthatnak a motornak. (A fekete színűvé vált olaj még nem jelenti az erős elhasználódást!) ♦ Amennyiben magunk végezzük el az olajcserét, a következő szempontokat vegyük figyelembe: állítsuk sík területre a gépkocsit és helyezzük el az olajleeresztö csavar alá azt az edényt, amelybe a fáradt olajat kívánjuk ereszteni. Az elhasznált motorolajat akár a földre, akár a csatornába engedni tilos. I Az olajeleresztö csavar oldása után vegyük le az olajbeöntó nyílás zárófedelét és vegyük ki az olaj- szint-ellenőrzó pálcát. Feltétlenül várjuk meg, amíg az olaj teljesen kifolyik az olajteknóból és már csepegést sem tapasztalunk. Ennek érdekében az olajcserét mindig meleg motoron hajtsuk végre. Csavarjuk le az olajszűrő házat, amelyet az óramutató járásával ellenkező irányba kell oldani. Előfordulhat, hogy a műveletet kézzel nem tudjuk végrehajtani. Létezik erre a célra megfelelő szerszám, de ha nincs, akkor valamilyen szíjjal, például használt ékszíjat hurkoljunk át a szűröházon és azt megszorítva próbálkozzunk a lecsavarással. A szüróházból, amennyiben ilyen a rendszer - vegyük ki a használt szűrőt, majd a ház belsejét töröljük tisztára. Az új szűrőbetétet behelyezve csavarjuk vissza a házat úgy, hogy a talpán levő gumitömítés betölthesse feladatát. A szűrő visszahelyezésekor ügyeljünk arra is, hogy a szorítórugó a helyére kerüljön. A tömítőgyűrűt becsavarás előtt olajozzuk meg. Ha nincs külön betét, akkor a komplett új szűrőt is hasonló módon kell felrakni. Az olajleeresztő csavart először kézzel, majd szerszámmal rögzítsük. (Ez egyébként a követendő i tóctezer más csavarok rögzítésénél is!) Az olajbeöntó nyíláson keresztül töltsünk be a motorhoz előírt meny- nyiségnél 2-3 deciliterrel kevesebb olajat. Az olajszűrőt és az olajleeresztö csavar környékét töröljük szárazra. Helyezzük vissza az olajnívó-ellen- őrző pálcát. Indítsuk be a motort, közben figyeljük az olajnyomásmérőt, vagy az olajnyomásmérö piros színű ellenőrző lámpáját. Előfordulhat ugyanis, hogy az olajszivattyú szabályozóegységének szelepe alá szennyeződés kerül és nem alakul ki megfeléló olajnyomás. Ez ugyanolyan meghibásodást okozhat, mintha nem lenne olaj a motorban. Bármelyik esetben azonnal le kell állítani a motort és csak alapos vizsgálódás után döntsük el, hogy jelzési hiba vagy valóban az olaj hiánya okozta az „olajriadót“. Ha rendben van az olajnyomás, akkor alapjárati fordulatszámon egykét percig működtessük a motort. Ha leállítottuk, akkor csak pár perc múlva ellenőrizzük az olajszintet. Pótoljuk a hiányzó olajmennyiséget úgy, hogy a nívópálca maximum jelzése alatt 2-3 mm-rel legyen az olajszint. A motor beindítását követően ellenőrizzük, hogy a szúróház mellett, vagy az olajleeresztö csavarnál tapasztalunk-e olajszivárgást. Ilyenkor tisztítsuk meg az olajbeöntó nyílás környékét, valamint az olajbeöntó nyílás zárófedelét is. Célszerű, ha előre feljegyezzük magunknak az olajcsere várható időpontját, tehát a kilométeróra állását. Az olajcsere végrehajtása a motor élettartama szempontjából jelentős karbantartási feladat. (m.f.) Ladásoknak - a porlasztóról • Ez a kép fogad bennünket, amikor már leszereltük a karburátor fedelét. 1 - az üresjárati rendszer légfúvókája; 2 - zárószelep; 3 - fölégfúvókák; 6 - a szekunder kamra változó rendszerű üzemanyagfúvóka háza; 7 - a gyorsszivattyú porlasztószelepe A tapasztalatok szerint a Ladánál ritkán fordul elő olyan hiba a porlasztón, ami miatt a kocsival az utazást ne tudnánk folytatni. Mivel a jármű karburátora a viszonylag bonyolult szerkezetek közé tartozik, nem tanácsos saját kezűleg komolyabb beavatkozást elvégezni, már azért sem, mert mindennemű javítás kihatással van a CO-össze- tételre, ez pedig csak műszerrel szabályozható be Most csakis olyan hibaelhárításokat ismertetünk, amelyek a motor beindításához elegendők, de ezt követően a legközelebbi szakműhelyt szükséges felkeresni. Az egyik legjellemzőbb hiba a benzinszívó cső kiválása a karburátorfedél öntvényéből. A cső gyorsan keményedő, víznek, olajnak, benzinnek és oldószereknek rendkívül ellenálló, műgyanta alapanyagú kétkomponenses ragasztóval rögzíthető megnyugtatóan az öntvényben. Az üzemanyagszürö eltömődése, a föfúvókák elszennyeződése, az úszó tömítetlensége, illetve a tűszelep hibája okozhatja azt, ha a motor egyáltalán nem indul be, illetve nem működik megfelelő teljesítménnyel. A felsorolt hibák elhárításához feltétlenül le kell szerelnünk a karburátor fedelét, de először a légszúrőfedél három anyáját 10-es villás- vagy csillagkulccsal oldani. Utána vegyük le a szúrőházat a gumitömítéssel együtt. Vigyázat! Néha az egész töcsavar kijön az önzáró anya forgatásakor. Ha már így alakul, vegyük ki ezt a csavart, de visszaszerelés előtt feltétlenül járassuk meg az anyát bő olajozás kíséretében. Ez azért fontos, mert a tapasztalat szerint a töcsavar csak néhány ilyen ki- és becsavarást bír ki: a karburátorfedél könnyűfém öntvényében ugyanis a menet tönkremegy. Ha ez netán megtörtént, még egy esélyünk van arra, hogy ne kelljen új fedelet vásárolnunk, ami ráadásul gyakorta hiánycikk. Ezek után kéll kikötni a szívató működtető huzalját, majd kiakasztani a teleszkópos rudazatot. Magát a fedelet öt csavar rögzíti az úszóházhoz - ezeket csavarhúzóval távolíthatjuk el. Most már a fedél a tömítéssel és az úszóval együtt nagyon óvatosan felemelhető. Vigyázni kell, hogy az úszó lehetőleg ne érjen az úszóház falához, mert a kényes, igen precíz felfüggesztés, de a tengelye is megsérülhet! Az eltávolított fedelű karburátor igen érdekes képet mutat felülnézet- böl. Az úszóház alján összegyülem- lett benzint távolítsuk el, majd a ház alján található két fófúvókát csavarhúzóval tekerjük ki, de úgy, hogy egymással ne lehessen felcserélni. A fúvókák megtisztítása kizárólag átfúvással történhet. Nem szabad a fúvókákat és általában a karburátor alkatrészeit fémeszközzel, dróttal, tűvel, vattával vagy bolyhos textíliával törölgetni. A bolyhok ugyanis eldugaszolhatják az üzemanyag-vezetékeket. Ha már nagyon eldugultak, akkor acetonnal átitatott puhafából készült „tű“ a szakszerű tisztítószerszám. A Lada szerszámkészletében található pumpával, illetve a tömlő végére csavarható kúpos fúvókával fújjuk át a kicsavarozott fúvókák furatait is. Ezt követően a fúvókákat csavarozzuk a helyükre, és vegyük kezelésbe a karburátor fedelét. Villáskulccsal csavarjuk ki azt a nagyméretű sárgaréz csavart, amelyben az üzemanyag-szúröszita található. A szitát húzzuk ki, levegővel fújas- suk át, majd a ház tisztítása után tegyük vissza a helyére. Ne feledjük el a csavar alá a tömítést visszarakni. Ezután következik a legkényesebb • művelet, a benzinszint beállítása az úszóházban. A karburátor előírásszerű üzemeléséhez szükséges tüzelőanyagszintet a hibátlan tűszeleppel lehet elérni. Az úszón nem lehet sérülés vagy de- formálódás. Természetesen lyukas sem lehet A maximális megengedett tömege 11 és 13 gramm között kell legyen. Ha nem áll módunkban ilyen pontosan megmérni, rázzuk meg, s közben hallgassuk nem került-e bele benzin. Bármiféle gyanú esetén szereljünk be új alkatrészt. A tüszelep zárófelületén és a fészkén sérülés, karcolás nem lehet. A szerkezetnek hermetikusan kell zárnia. A szelepnek szabadon kell mozognia a fészkében. Ügyeljünk arra is, hogy az úszó tengelye a visszaszerelés közben ne ferdül- jön el. s A karburátor szerkezete nem teszi lehetővé, hogy az úszószint beállításakor akár tolómércével, akár más segédeszközzel, vonalzóval vagy mérőszalaggal küszködjünk. Roppant egyszerű kalibrálót készíthetünk kartonpapírból. Vágjunk 6,5, 7,5, 8 mm széles csíkot, attól függően, hogy milyen típusú a kocsink. A mérettúrés ±0,25 mm lehet. Mielőtt a beállításhoz hozzákezdenének, egy tévhitet kell eloszlatnunk. A motor akkor fog a legjobban pörögni, s a legkevesebbet fogyasztani, ha a gyári értéket betartjuk. Minden eltérést végső soron pénztárcánk bánhatja, mert vagy túl magas lehet a fogyasztás, vagy pedig szerkezeti károsodás érheti motorunkat. Anélkül, hogy a kocsi bármivel is gyorsabb lenne, vagy kisebb lenne az étvágya. Az úszószint beállításához a komplett fedelet a már ellenőrzött és jól beszerelt alkatrészekkel együtt rögzítsük függőleges helyzetbe. A 2. ábrán látható B távolság minden Ladánál egységesen 8 mm - először ezt állítsuk be az ábrán látható 8-jelú nyelv hajtogatásával. Ezután a 3-jelű ütköző állításával beszabályozzuk a 6,5, 7,5 vagy a 8 mm-es A-jelű távolságot a karburátorfedél és a zárt helyzetben levő tűszelep között (a megadott méretbe a fedél tömítése is beleszámít!) Ennél a műveletnél ügyeljünk arra, hogy az úszó nyelve épp csak érintse a tűszelepet, de ne nyomja le. Nos, ezzel beállítottuk a benzinszintet. A fedél visszaszerelése most már csak rutinfeladat. A fedél visszahelyezésénél arra kell nagyon ügyelnünk, hogy az úszó ne érintkezzen az úszóház fa• A tüzelőanyag szintjének beállításához a karburátor fedelét vízszintes helyzetben kell rögzíteni. 1 - porlasztófedél; 2 - a túzszelep ülése; 3 - ütköző; 4 - túzszelep; 5 - a zárötú golyója; 6 - a szeleptú visszahúzó villája; 7 - az úszó tartója; 8 - nyelv; 9 - úszó; 10 - tömítö alátét Az olajszűrő cseréjekor kenjük meg olajjal a tömítőgyűrűt Iával. A szívatóhuzalt is igen pontosan kell beállítani, mert ha a pillangószelep csak kissé is zár, az jelentősen növelheti a motor fogyasztását. A tokoshuzalt és burkolatát úgy kell rögzítene hogy a kihúzott szívatófogantyúnál a pilllangószelep zárjon, a visszanyomottnál pedig nyisson. A gázpedál rudazatát a következőképpen kell beállítani: teljesen benyomott pedálnál a primer kamra fojtószelepének teljesen nyitva kell lennie, a felengedettnél pedig zárva. Ha ez nem így lenne, akkor a pedál állását és a fojtószelep zárását a to- lórúd hosszának módosításával, a csatlakozófej be-, illetve kicsava- rásáva! lehet beállítani. A csatlakozófejek középpontjainak egymástól való távolsága 80 mm kell, hogy legyea (KRAT) ♦
