Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-03 / 22. szám
Harmincöt évesek a polgári ügyek testületéi Beszélgetés dr. Varjú Istvánnal, a testületek szlovákiai tanácsának titkárával Életünk nem csupán hétköznapokból áll. Az ünnepek, a megemlékezések megálljt parancsolnak a rohanásban. De ilyenkor nem jó az egyedüllét, szükségünk van embertársainkra. Több mint három évtizeddel ezelőtt új, szocialista hagyományt kezdtünk kialakítani, hogy az örömteli pillanatokban és a bánat óráiban is érezzék embertársaink: társadalmunk nem feledkezik meg róluk. A polgári ügyek testületéinek tagjai azóta érdemdús munkát végeztek. Erről beszélgetünk dr. Varjú Istvánnal, a polgári ügyek testületéi szlovákiai tanácsának titkárával. M A polgári ügyek testületéi idén ünnepük megalakulásuk 35. évfordulóját. Hogyan értékeli tevékenységüket és eredményeiket?- Harmincöt év nem nagy idő, de ezalatt az aránylag rövid időszak alatt a polgári ügyek testüietei, illetve aktívái figyelemre méltó munkát végeztek. Alapvetően megváltozott a polgári szertartások és ünnepségek eszmei, kulturális, esztétikai és szervezési színvonala. Kiépült a szocialista szertartások teljes rendszere, mely mindennapi életünk természetes velejárójává vált. A polgári ügyek testületéinek tevékenysége ma már a nemzeti bizottságok politikai, művelődési és nevelő tevékenységének szerves részét alkotja. Az elért eredményeket tükrözi a statisztika, 1972-től állandóan növekszik a szertartások száma, s ezzel összefüggően ezek társadalmi hatása is. Mondhatjuk úgy is, hogy az ezeken jelenlevők egyben világnézeti hovatartozásukat is kifejtik 1972-ben az újszülöttek 42 százalékának szerveztek névadót, 1987-ben már 94 százalékának. Az említett időszakban a polgári temetések száma 13 százalékkal növekedett. A polgári esküvőket egyre ritkábban követi egyházi szertartás. De a fejlődést nem csupán a rendezvények számával lehet érzékeltetni. Megváltozott a szertartások és az ünnepségek tartalma és színvonala. Ezrek lelkesedésének köszönhető, hogy például az esküvőket ma már nem a nemzeti bizottságok irodáiban, hanem a legtöbb helyen méltó környezetben és az eseményhez illő légkörben tartják, s az ünnepségeken egyre többen vehetnek részt. Hálával kell gondolnunk azok önfeláldozó tevékenységére, akik a polgári szertartások és ünnepségek hagyományainak alapjait lerakták. ■ A névadók és az esküvők örömteli pillanatok. Ezek megszervezésével túlnyomó többségben elégedett a lakosság. A temetések és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatások színvonalát viszont gyakran jogosan bírálják. Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni?- A névadóknak tulajdonképpen kikristályosodott tartalma és szervezési rendje van. Állandóan növekszik az egyéni névadók száma, és a csoportos rendezvényeken igyekeznek egyszerre kevesebb újszülöttet köszönteni egy-egy alkalommal. Ezek a tények, valamint a kedves műsorok, a gyermekek jelenléte méltó légkört teremt az ünnepséghez. Mindezek ellenére nem vagyunk elégedettek a helyzettel. Még gyakran túl sok gyermeknek szerveznek egyszerre közös névadót. A házasságkötések között is nagy különbségek vannak. Vidéken inkább érvényesül a szertartás szocialista jellege - az ifjúsági vagy szövetkezeti esküvőkre gondolok - jobban kihasználják az ünnepség szervezésekor a népszokásokat, a hagyományokat. A nagyvárosokban némely esetben bosszantóan lerövidítik a szertartást, néha 10-15 percre, s ez az idő bizony kevés ahhoz, hogy az esemény társadalmi jelentőségének megfelelő színvonalú legyen. Sajnos, továbbra is előfordulnak a temetkezési szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyatékosságok. Az erre vonatkozó kormányhatározatokat még a járási székhelyeken sem valósították meg. A temetők hiányos felszereltsége és a jelenleg rendelkezésre álló anyagi-műszaki alap nem nyújt megfelelő lehetőséget e szolgáltatásokhoz. Nincs hangtechnika és a temetők karbantartása is sok kívánnivalót hgy maga után. Nem hallgathatjuk el a koporsók gyártásával, a sírásással kapcsolatos gondokat sem. Nem kedvező a helyzet a zenekarok és a szónokok szervezésével sem. Mindezek ellenére helytelen volna, ha nem értékelnénk az elért eredményeket és nem emelnénk ki példaként a bratislavai, a vágsellyei (Sal'a) temetkezési szolgáltatások jó színvonalát. A fogyatékosságok felszámolása komplex hozzáállást igényel, kezdve az anyagiműszaki alap megteremtésétől, a temetések formai, szervezési és személyi biztosításáig. Az új krematóriumok és a korszerű ravatalozók részben hozzájárulnak a helyzet javításához. MA polgári ügyek testületéin kívül növekszik a szakszervezeti üzemi bizottságok mellett, a földműves- szövetkezetekben, az állami gazdaságokban és az egyéb intézményekben a polgári ügyek aktíváinak száma. Hogyan jellemzi ezek tevékenységét?- Szlovákiában jelenleg 5081 aktívában 24 419 önkéntes tisztségviselő tevékenykedik. Az a feladatuk, hogy részt vegyenek dolgozóink polgári szertartásainak és életük jelentős eseményeinek méltó megünneplésében. Véleményem szerint az aktíváknak az elkövetkező időszakban egyre nagyobb lesz a szerepük, hisz általuk kellene megnyilvánulnia a munkáltató törődésének, gondoskodásának, nemcsak addig, amíg munkaviszonyban van a dolgozó, hanem a nyugdíjas évek alatt is. Sajnos, még nem mindenütt értették meg a gazdasági vezetők, hogy a dolgozók életének mérföldköveiről való megemlékezést a szociálpolitika természetes részének kell tekintem. Szép példát találhatunk erre a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyi Művekben és a légi (Lehni- ce) földműves-szövetkezetben. Szerintem nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításának sikere nagymértékben függ a dolgozók hozzáállásától. M A polgári ünnepségek színvonalát jelentősen befolyásolja a szertartástermek milyensége. Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet? Dr. Varjú István (Jozef Vadovicky felvétele)-A szertartástermeknek nagyon fontos a szerepük. Párt- és állami szerveink határozatai értelmében a nemzeti bizottságok kezdeményezésére a lakosság tevékeny hozzájárulásával az elmúlt időszakban jelentősen javult az anyagi-műszaki ellátottság. Szlovákiában egész sor szép szertartásterem épült. Például Somorján (Samo- rín), 2iar nad Hronomban, Nagykürtösön (Vel ky Krtíá). A szertartástermek egy részét a meglévő épületek átalakításával nyerjük, kár, hogy e célra nem használjuk ki az eddiginél jobban a műemlékeket. Bratisla- vában kritikus a helyzet, kevés a szertartásterem, pedig szerintem több műemlékünk alkalmas lenne a rendezvények lebonyolítására. Az új létesítményekkel is sok gond van: a szakszerűtlen tervezés miatt gyakran kell módosításokat, sőt átalakításokat végezni a kész épületeken, s ezeknek a munkáknak a költségei feleslegesen terhelik a használót, a társadalmi, erkölcsi kárról már nem is szólunk. A ravatalozók építésével kapcsolatban szintén sok bírálat hangzik el. Pedig a ravatalozókra nem kis összegeket fordítunk, s a legtöbb esetben a lakosság társadalmi munkával járul hozzá a létesítmény elkészítéséhez. M Titkár elvtárs, ön évek óta végzi ezt a nem könnyű munkát, irányítja Szlovákiában a testületek tevékenységét. Mi szerez önnek örömet munkája során, s mi az, ami elszomorítja?-örömmel tölt el, ha a szertartásokon gyermekeket és időseket látok ünnepelni. Csodálom a gyermekek közvetlenségét, játékosságát, bánt, ha olyan utasításokat adnak nekik, hogy vigyázzban álljanak, vagy koruknak nem megfelelő szöveget mondjanak el. Az idősebbeknél csodálom a lelkesedésüket, az örömüket, hogy másoknak örömet szerezhetnek. Leginkább az bánt, ha közömbösséget, politikai és társadalmi szűk látókörűséget tapasztalatok a testületek tevékenységével kapcsolatban. Sajnos, a gyors élettempó, az elidegenedés, az emberek értékrendjének negatív változásai kedvezőtlenül befolyásolják az emberi kapcsolatokat. Az anyagi javak hajhászása mellett gyakran háttérbe szorul az erkölcs, a becsületesség, a szeretet, az együvé tartozás és az egymás megbecsülésének fontossága. Sokan nehezen értik meg a testületek tagjait, azt, hogy miért csinálják éveken át, mit ad nekik ez a munka. Szerintem csak olyan emberek vonják kétségbe becsületes hozzáállásukat, és nem értékelik a sok lemondást, önfeláldozást, akik maguk nem képesek másoknak jót tenni. Minden emberi megnyilvánulás mögött az érdeket keresik. Épp ezért kell értékelnünk azokat az embereket, akik nem kötelességként, előírások szerint, hanem saját lelkiismeretük alapján vannak jelen társaik örömteli és szomorú pillanataiban. Tudatosítani kell, hogy a polgári szertartások és ünnepségek milyen fontosak a jó társadalmi légkör megteremtéséhez. Ezreket nyerhetünk meg, de érzéstelen, felelőtlen hozzáállással az ellenkezőjét váltjuk ki. Ezért bánt, ha az emberek leegyszerűsítve néznek a testületek munkájára. Remélem, hogy a polgári ügyek testületéiben és aktíváiban továbbra is több nemzedék szerepel együtt. Azt szeretném, ha a szertartások és ünnepségek valamennyi előkészítője és lebonyolítója olyan felelősséggel végezné ezt a szép munkát, mintha saját szüleinek, saját gyermekeinek akarna örömet szerezni. Főképp azt szeretném, ha valamennyi ünnepség őszinte kézszorítással végződne, s az sem baj, ha az öröm és a hála könnyeit csalná elő, hisz ez a jele: érdemes volt, megérte a fáradságot. DEÁK TERÉZ A településfejlesztés ismert nehézségei mellett a gömöri aprófalvak egyik legnagyobb gondja manapság a lakóhelyek tisztasága, az emberek védelme a különböző - mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés fejlesztésével összefüggő - környezeti ártalmaktól. Nincs ez másként Abafalván (Abovce) sem, ahol a legutóbbi években bizony nem sok pénz jutott fejlesztésre, környezetkímélő beruházásokra. A források különösen a helyi földműves-szövetkezet beolvadásával, az iskolák körzetesítésével és a helyi nemzeti bizottság hatáskörének csökkentésével apadtak ki. Igaz ugyan, hogy még 1975-ben befejezték a művelődési ház építését, a szép létesítmény egész évi üzemeltetésére, teljes kihasználására azonban már nem futja a jelenlegi költségvetésből. Mindenekelőtt a téli fűtés megoldatlan, így a hétszáz lelket számláló község társadalmi élete éppen abban az időszakban stagnál, amikor a művelődésre, kultúrára és szórakozásra a legtöbb idejük jutna az embereknek. Na, de ez már egy másik téma. Visszatérve a bevezető gondolathoz, Kovács Lajos, a hnb elnöke két dolgot tart igazán lényegbevágónak a falu lakosságának közhangulata és egészségvédelme szempontjából. Az egyik az ivóvízhiány, a másik a falu központjából terjedő trágyalébúz megszüntetésének kérdése. Az elsőre ígéret már van, ám pénz még nincs. A vezeték építését Méhi (Vőelince) irányából tervezik, sajnos, minden valószínűség szerint csak az elkövetkező tervidőszakban. A királyi (Kráf) földműves-szövetkezet - amely a község lakosságának túlnyomó többségét foglalkoztatja - állattartó telepét már évekkel ezelőtt meg kellett volna szüntetni, de késik az új építése, s az átadásig a lakosoknak - sajnos - együtt kell élniük az ártalmakkal. Pénz persze sok egyébre is kellene. A falu közepén lévő kastélyt felújítás után közcélokra is használni lehetne, s bizony a közlétesítményekre is ráférne már a tatarozás. A nehézségek ellenére a község lakosai nem vesztették el kedvüket, aktivitásukat. A pinceklub felújítása után most a ravatalozó építésén fáradoznak, s a fiatalok kezdeményezésére hamarosan a teniszpályák építése is megkezdődik. A község fiataljaira egyéb vonatkozásban sem jellemző a passzivitás, a. jó ügyekért mindig tudnak lelkesedni. Éppúgy lehet rájuk számítani a kulturális rendezvényeknél, mint a közmunkáknál. A falu vezetője szerint nincs különösebb probléma a cigány lakossággal sem. Túlnyomó többségük rendszeresen dolgozik, s a gyermekek iskolalátogatása is csak egy-két családban jelent gondot. Ettől függetlenül, többet kell tennie a falu vezetésének, a társadalmi szervezeteknek és maguknak a lakosoknak is a 250 főt is meghaladó cigányközösség szociális és kulturális felemelkedéséért. A közelmúltban történtek bíztató próbálkozások, a felvilágosító munka azonban nem lehet kampányszerű, sem rövid távú; türelemre és kitartásra van szükség. A fiatalok szervezetén, a SZISZ-en kívül jól működik a tűzoltószervezet és a Vöröskereszt, s olykor hallat magáról a Csemadok is. A nőszövetség egykor jól működő szervezetétől és a sportszervezettől viszont többet várnak a falu lakosai. Nem segítette elő a falu művelődését a könyvtárak körzetesítése sem, mert a jó, és a lakosság többségének anyanyelvén íródott könyvekért a szomszédos községekbe, esetleg a városokba kell utazni. A szolgáltatások is fejlesztésre, minőségük javításra szorul. A Jednota vegyeskereskedésében ugyan megvásárolhatók a legszükségesebbek, ám a lakosok a legutóbbi falugyűlésen is szóvá tették, hogy - különösen a téli időszakban - alig lehet gyümölcsöt és zöldséget kapni. Régi, nem túl tágas épületben kapott helyet a Jednota méteráru üzlete. Kósik Ilona üzletvezető a forgalomra nem is panaszkodik, hiszen eléri, olykor meg is haladja a havi hatvanezer koronát, a választék azonban gazdagabb lehetne. Különösen bosszantó, hogy a nyári használati cikkeket télen szállítja a nagykereskedelem, nyáron viszont jóformán csak téli holmikat kínálnak. Hiány van olcsó, faluhelyen keresett praktikus ruhadarabokban - melegítőben, zokniban, munkaruhában is. S egy kicsit bizony sérelmesnek tartja az üzletvezető, hogy az árumegrendelés és -kiválasztás alkalmávala sor végére kerülnek a falusi üzletek. Jóformán alig kapnak szép gyermekholmit, pedig a szülők többsége szeretné jól és ízlésesen öltöztetni gyermekét. A falu jövője és fennmaradása szempontjából Kovács Lajos a gyerekek, a fiatalság nevelését, formálását tekinti döntőnek:- Arra kell törekednünk - mondotta hogy az új nemzedék számára vonzóvá tegyük a falusi életformát, hogy a természet és a föld szeretetére neveljük gyermekeinket, s emellett megadjuk számukra a lehetőséget a széles körű művelődésre, a szórakozásra és sportolásra is. Roppant fontosnak tartom például, hogy az alapiskolában jól működnek a szakkörök, s ezek keretében sok mindennel megismerkedhetnek a tanulók, így a számítógépekkel, a programkészítéssel is. A falu vezetőinek szemlélete mindenképpen rokonszenves, még ha eddig látványos eredményeket nem is hozott (hozhatott). Bíztató, hogy megszűnőben van a hatvanas-hetvenes években tetőzött elköltözési hullám, s mind több fiatal házas dönt a lakásépítés, azaz a végleges letelepedés mellett. HACSI ATTILA
