Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-03 / 22. szám

Harmincöt évesek a polgári ügyek testületéi Beszélgetés dr. Varjú Istvánnal, a testületek szlovákiai tanácsának titkárával Életünk nem csupán hétköz­napokból áll. Az ünnepek, a meg­emlékezések megálljt parancsol­nak a rohanásban. De ilyenkor nem jó az egyedüllét, szüksé­günk van embertársainkra. Több mint három évtizeddel ezelőtt új, szocialista hagyományt kezd­tünk kialakítani, hogy az örömteli pillanatokban és a bánat óráiban is érezzék embertársaink: társa­dalmunk nem feledkezik meg ró­luk. A polgári ügyek testületéinek tagjai azóta érdemdús munkát végeztek. Erről beszélgetünk dr. Varjú Istvánnal, a polgári ügyek testületéi szlovákiai taná­csának titkárával. M A polgári ügyek testületéi idén ünnepük megalakulásuk 35. évfor­dulóját. Hogyan értékeli tevékenysé­güket és eredményeiket?- Harmincöt év nem nagy idő, de ezalatt az aránylag rövid időszak alatt a polgári ügyek testüietei, illetve aktívái figyelemre méltó munkát végeztek. Alapvetően meg­változott a polgári szertartások és ünnepsé­gek eszmei, kulturális, esztétikai és szerve­zési színvonala. Kiépült a szocialista szer­tartások teljes rendszere, mely mindennapi életünk természetes velejárójává vált. A polgári ügyek testületéinek tevékenysége ma már a nemzeti bizottságok politikai, művelődési és nevelő tevékenységének szerves részét alkotja. Az elért eredménye­ket tükrözi a statisztika, 1972-től állandóan növekszik a szertartások száma, s ezzel összefüggően ezek társadalmi hatása is. Mondhatjuk úgy is, hogy az ezeken jelenle­vők egyben világnézeti hovatartozásukat is kifejtik 1972-ben az újszülöttek 42 százalé­kának szerveztek névadót, 1987-ben már 94 százalékának. Az említett időszakban a polgári temetések száma 13 százalékkal növekedett. A polgári esküvőket egyre rit­kábban követi egyházi szertartás. De a fej­lődést nem csupán a rendezvények számá­val lehet érzékeltetni. Megváltozott a szer­tartások és az ünnepségek tartalma és színvonala. Ezrek lelkesedésének köszön­hető, hogy például az esküvőket ma már nem a nemzeti bizottságok irodáiban, ha­nem a legtöbb helyen méltó környezetben és az eseményhez illő légkörben tartják, s az ünnepségeken egyre többen vehetnek részt. Hálával kell gondolnunk azok önfelál­dozó tevékenységére, akik a polgári szer­tartások és ünnepségek hagyományainak alapjait lerakták. ■ A névadók és az esküvők örömteli pillanatok. Ezek megszer­vezésével túlnyomó többségben elégedett a lakosság. A temetések és az ezekkel kapcsolatos szolgálta­tások színvonalát viszont gyakran jogosan bírálják. Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni?- A névadóknak tulajdonképpen kikristá­lyosodott tartalma és szervezési rendje van. Állandóan növekszik az egyéni névadók száma, és a csoportos rendezvényeken igyekeznek egyszerre kevesebb újszülöttet köszönteni egy-egy alkalommal. Ezek a té­nyek, valamint a kedves műsorok, a gyer­mekek jelenléte méltó légkört teremt az ünnepséghez. Mindezek ellenére nem va­gyunk elégedettek a helyzettel. Még gyak­ran túl sok gyermeknek szerveznek egy­szerre közös névadót. A házasságkötések között is nagy különbségek vannak. Vidé­ken inkább érvényesül a szertartás szocia­lista jellege - az ifjúsági vagy szövetkezeti esküvőkre gondolok - jobban kihasználják az ünnepség szervezésekor a népszokáso­kat, a hagyományokat. A nagyvárosokban némely esetben bosszantóan lerövidítik a szertartást, néha 10-15 percre, s ez az idő bizony kevés ahhoz, hogy az esemény társadalmi jelentőségének megfelelő szín­vonalú legyen. Sajnos, továbbra is előfordulnak a temet­kezési szolgáltatásokkal kapcsolatos fogya­tékosságok. Az erre vonatkozó kormányha­tározatokat még a járási székhelyeken sem valósították meg. A temetők hiányos felsze­reltsége és a jelenleg rendelkezésre álló anyagi-műszaki alap nem nyújt megfelelő lehetőséget e szolgáltatásokhoz. Nincs hangtechnika és a temetők karbantartása is sok kívánnivalót hgy maga után. Nem hall­gathatjuk el a koporsók gyártásával, a sír­ásással kapcsolatos gondokat sem. Nem kedvező a helyzet a zenekarok és a szóno­kok szervezésével sem. Mindezek ellenére helytelen volna, ha nem értékelnénk az elért eredményeket és nem emelnénk ki példa­ként a bratislavai, a vágsellyei (Sal'a) temet­kezési szolgáltatások jó színvonalát. A fogyatékosságok felszámolása komp­lex hozzáállást igényel, kezdve az anyagi­műszaki alap megteremtésétől, a temeté­sek formai, szervezési és személyi biztosí­tásáig. Az új krematóriumok és a korszerű ravatalozók részben hozzájárulnak a hely­zet javításához. MA polgári ügyek testületéin kí­vül növekszik a szakszervezeti üze­mi bizottságok mellett, a földműves- szövetkezetekben, az állami gazda­ságokban és az egyéb intézmé­nyekben a polgári ügyek aktíváinak száma. Hogyan jellemzi ezek tevé­kenységét?- Szlovákiában jelenleg 5081 aktívában 24 419 önkéntes tisztségviselő tevékenyke­dik. Az a feladatuk, hogy részt vegyenek dolgozóink polgári szertartásainak és életük jelentős eseményeinek méltó megünneplé­sében. Véleményem szerint az aktíváknak az elkövetkező időszakban egyre nagyobb lesz a szerepük, hisz általuk kellene meg­nyilvánulnia a munkáltató törődésének, gondoskodásának, nemcsak addig, amíg munkaviszonyban van a dolgozó, hanem a nyugdíjas évek alatt is. Sajnos, még nem mindenütt értették meg a gazdasági veze­tők, hogy a dolgozók életének mérföldköve­iről való megemlékezést a szociálpolitika természetes részének kell tekintem. Szép példát találhatunk erre a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyi Művekben és a légi (Lehni- ce) földműves-szövetkezetben. Szerintem nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítá­sának sikere nagymértékben függ a dolgo­zók hozzáállásától. M A polgári ünnepségek színvo­nalát jelentősen befolyásolja a szer­tartástermek milyensége. Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet? Dr. Varjú István (Jozef Vadovicky felvétele)-A szertartástermeknek nagyon fontos a szerepük. Párt- és állami szerveink hatá­rozatai értelmében a nemzeti bizottságok kezdeményezésére a lakosság tevékeny hozzájárulásával az elmúlt időszakban je­lentősen javult az anyagi-műszaki ellátott­ság. Szlovákiában egész sor szép szertar­tásterem épült. Például Somorján (Samo- rín), 2iar nad Hronomban, Nagykürtösön (Vel ky Krtíá). A szertartástermek egy részét a meglévő épületek átalakításával nyerjük, kár, hogy e célra nem használjuk ki az eddiginél jobban a műemlékeket. Bratisla- vában kritikus a helyzet, kevés a szertartás­terem, pedig szerintem több műemlékünk alkalmas lenne a rendezvények lebonyolí­tására. Az új létesítményekkel is sok gond van: a szakszerűtlen tervezés miatt gyakran kell módosításokat, sőt átalakításokat vé­gezni a kész épületeken, s ezeknek a mun­káknak a költségei feleslegesen terhelik a használót, a társadalmi, erkölcsi kárról már nem is szólunk. A ravatalozók építésé­vel kapcsolatban szintén sok bírálat hangzik el. Pedig a ravatalozókra nem kis összege­ket fordítunk, s a legtöbb esetben a lakos­ság társadalmi munkával járul hozzá a léte­sítmény elkészítéséhez. M Titkár elvtárs, ön évek óta végzi ezt a nem könnyű munkát, irányítja Szlovákiában a testületek tevékeny­ségét. Mi szerez önnek örömet mun­kája során, s mi az, ami elszomo­rítja?-örömmel tölt el, ha a szertartásokon gyermekeket és időseket látok ünnepelni. Csodálom a gyermekek közvetlenségét, já­tékosságát, bánt, ha olyan utasításokat ad­nak nekik, hogy vigyázzban álljanak, vagy koruknak nem megfelelő szöveget mondja­nak el. Az idősebbeknél csodálom a lelke­sedésüket, az örömüket, hogy másoknak örömet szerezhetnek. Leginkább az bánt, ha közömbösséget, politikai és társadalmi szűk látókörűséget tapasztalatok a testületek tevékenységével kapcsolatban. Sajnos, a gyors élettempó, az elidegenedés, az emberek értékrendjé­nek negatív változásai kedvezőtlenül befo­lyásolják az emberi kapcsolatokat. Az anya­gi javak hajhászása mellett gyakran háttér­be szorul az erkölcs, a becsületesség, a szeretet, az együvé tartozás és az egy­más megbecsülésének fontossága. Sokan nehezen értik meg a testületek tagjait, azt, hogy miért csinálják éveken át, mit ad nekik ez a munka. Szerintem csak olyan emberek vonják kétségbe becsületes hozzáállásu­kat, és nem értékelik a sok lemondást, önfeláldozást, akik maguk nem képesek másoknak jót tenni. Minden emberi meg­nyilvánulás mögött az érdeket keresik. Épp ezért kell értékelnünk azokat az embereket, akik nem kötelességként, előírások szerint, hanem saját lelkiismeretük alapján vannak jelen társaik örömteli és szomorú pillanata­iban. Tudatosítani kell, hogy a polgári szertar­tások és ünnepségek milyen fontosak a jó társadalmi légkör megteremtéséhez. Ezre­ket nyerhetünk meg, de érzéstelen, felelőt­len hozzáállással az ellenkezőjét váltjuk ki. Ezért bánt, ha az emberek leegyszerűsítve néznek a testületek munkájára. Remélem, hogy a polgári ügyek testüle­téiben és aktíváiban továbbra is több nem­zedék szerepel együtt. Azt szeretném, ha a szertartások és ünnepségek valamennyi előkészítője és lebonyolítója olyan felelős­séggel végezné ezt a szép munkát, mintha saját szüleinek, saját gyermekeinek akarna örömet szerezni. Főképp azt szeretném, ha valamennyi ünnepség őszinte kézszorítás­sal végződne, s az sem baj, ha az öröm és a hála könnyeit csalná elő, hisz ez a jele: érdemes volt, megérte a fáradságot. DEÁK TERÉZ A településfejlesztés ismert nehézségei mellett a gömöri aprófalvak egyik legnagyobb gondja manapság a lakó­helyek tisztasága, az emberek védelme a különböző - minde­nekelőtt a mezőgazdasági termelés fejlesztésével összefüggő - környezeti ártalmaktól. Nincs ez másként Abafalván (Abovce) sem, ahol a legutóbbi években bizony nem sok pénz jutott fejlesztésre, környezetkímélő beruházásokra. A források különösen a helyi földműves-szövetkezet beolvadásával, az iskolák körzetesítésével és a helyi nemzeti bizottság hatáskö­rének csökkentésével apadtak ki. Igaz ugyan, hogy még 1975-ben befejezték a művelődési ház építését, a szép létesítmény egész évi üzemeltetésére, teljes kihasználására azonban már nem futja a jelenlegi költségvetésből. Mindenekelőtt a téli fűtés megoldatlan, így a hétszáz lelket számláló község társadalmi élete éppen abban az időszakban stagnál, amikor a művelődésre, kultú­rára és szórakozásra a legtöbb idejük jutna az embereknek. Na, de ez már egy másik téma. Visszatérve a bevezető gondolathoz, Kovács Lajos, a hnb elnöke két dolgot tart igazán lényegbevágónak a falu lakosságának közhangulata és egészségvédelme szempontjából. Az egyik az ivóvízhiány, a másik a falu központjából terjedő trágyalébúz megszünteté­sének kérdése. Az elsőre ígéret már van, ám pénz még nincs. A vezeték építését Méhi (Vőelince) irányából tervezik, sajnos, minden valószínűség szerint csak az elkövetkező tervidőszak­ban. A királyi (Kráf) földműves-szövetkezet - amely a község lakosságának túlnyomó többségét foglalkoztatja - állattartó telepét már évekkel ezelőtt meg kellett volna szüntetni, de késik az új építése, s az átadásig a lakosoknak - sajnos - együtt kell élniük az ártalmakkal. Pénz persze sok egyébre is kellene. A falu közepén lévő kastélyt felújítás után közcélokra is használni lehetne, s bizony a közlétesítményekre is ráférne már a tatarozás. A nehézsé­gek ellenére a község lakosai nem vesztették el kedvüket, aktivitásukat. A pinceklub felújítása után most a ravatalozó építésén fáradoznak, s a fiatalok kezdeményezésére hamaro­san a teniszpályák építése is megkezdődik. A község fiataljaira egyéb vonatkozásban sem jellemző a passzivitás, a. jó ügyekért mindig tudnak lelkesedni. Éppúgy lehet rájuk számítani a kulturális rendezvényeknél, mint a köz­munkáknál. A falu vezetője szerint nincs különösebb probléma a cigány lakossággal sem. Túlnyomó többségük rendszere­sen dolgozik, s a gyermekek iskolalátogatása is csak egy-két családban jelent gondot. Ettől függetlenül, többet kell tennie a falu vezetésének, a társadalmi szervezeteknek és maguk­nak a lakosoknak is a 250 főt is meghaladó cigányközösség szociális és kulturális felemelkedéséért. A közelmúltban tör­téntek bíztató próbálkozások, a felvilágosító munka azonban nem lehet kampányszerű, sem rövid távú; türelemre és kitartásra van szükség. A fiatalok szervezetén, a SZISZ-en kívül jól működik a tűzoltószervezet és a Vöröskereszt, s olykor hallat magáról a Csemadok is. A nőszövetség egykor jól működő szervezetétől és a sportszervezettől viszont többet várnak a falu lakosai. Nem segítette elő a falu művelődését a könyvtárak körzetesítése sem, mert a jó, és a lakosság többségének anyanyelvén íródott könyvekért a szomszédos községekbe, esetleg a városokba kell utazni. A szolgáltatások is fejlesztésre, minőségük javításra szorul. A Jednota vegyeskereskedésében ugyan megvásárolhatók a legszükségesebbek, ám a lakosok a legutóbbi falugyűlésen is szóvá tették, hogy - különösen a téli időszakban - alig lehet gyümölcsöt és zöldséget kapni. Régi, nem túl tágas épületben kapott helyet a Jednota méteráru üzlete. Kósik Ilona üzletvezető a forgalomra nem is panaszkodik, hiszen eléri, olykor meg is haladja a havi hatvanezer koronát, a választék azonban gazdagabb lehetne. Különösen bosszantó, hogy a nyári használati cikkeket télen szállítja a nagykereskedelem, nyáron viszont jóformán csak téli holmikat kínálnak. Hiány van olcsó, faluhelyen keresett praktikus ruhadarabokban - melegítőben, zokniban, munka­ruhában is. S egy kicsit bizony sérelmesnek tartja az üzletve­zető, hogy az árumegrendelés és -kiválasztás alkalmávala sor végére kerülnek a falusi üzletek. Jóformán alig kapnak szép gyermekholmit, pedig a szülők többsége szeretné jól és ízlésesen öltöztetni gyermekét. A falu jövője és fennmaradása szempontjából Kovács Lajos a gyerekek, a fiatalság nevelését, formálását tekinti döntőnek:- Arra kell törekednünk - mondotta hogy az új nemzedék számára vonzóvá tegyük a falusi életformát, hogy a természet és a föld szeretetére neveljük gyermekeinket, s emellett megadjuk számukra a lehetőséget a széles körű művelő­désre, a szórakozásra és sportolásra is. Roppant fontosnak tartom például, hogy az alapiskolában jól működnek a szakkö­rök, s ezek keretében sok mindennel megismerkedhetnek a tanulók, így a számítógépekkel, a programkészítéssel is. A falu vezetőinek szemlélete mindenképpen rokonszenves, még ha eddig látványos eredményeket nem is hozott (hozha­tott). Bíztató, hogy megszűnőben van a hatvanas-hetvenes években tetőzött elköltözési hullám, s mind több fiatal házas dönt a lakásépítés, azaz a végleges letelepedés mellett. HACSI ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents