Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

Az évzáró taggyűlések, a járási és a ke­rületi pártkonferenciák tanácskozásai teljes mértékben igazolták, hogy ha következete­sen meg akarjuk valósítani a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos feladatokat, a pártszervezeteknek széles körű politikai, szervező és ideológiai munkát kell kifejte­niük, amellett minőségileg magasabb szint­re kell emelniük a pártmunka stílusát és módszerét, hogy az megfeleljen a jelenlegi időszak támasztotta követelményeknek. A pártszervezetek konkrét élete azt mu­tatja, hogy a párt szerepe csak úgy növe­kedhet, ha minden tevékenysége tökélete­sebbé válik, beleértve a káder-, szervezó- és ideológiai munkát is, és ha az ezeken a területeken kifejtett erőfeszítés teljes ter­jedelmében megfelel a jelenlegi időszak újszerű feladatainak. Teljes mértékben igazolták ezt az SZLKP alapszervezeteinek az évzáró taggyűlései, az üzemi, a városi, a járási és kerületi pártkonferenciák. Ezek határozatából kitű­nik, hogy minden erőt mozgósítani kell az 1988-as és az egész 8. ötéves terv feladatai következetes teljesítésére, meg kell terem­teni a feltételeket a gazdasági mechaniz­mus átalakítására, a társadalmi élet demok­ratizálására, amely előfeltétele a dolgozók sokoldalú aktivizálásának. Elmondható, hogy a kommunisták többsége tudatosítja a saját és a pártszervezete kollektívájával szemben támasztott nagyobb igényeket. Ezért a feladatok teljesítésének elemzése nyíltabb, igényesebb és tárgyszerűbb volt. A tanácskozások egyértelműen rámutattak a párt vezető szerepe tökéletesítésének és megszilárdításának, az ideológiai munka színvonala emelésének, a gazdasági veze­téssel szemben fennálló ellenőrzési jog kö­vetkezetesebb érvényesítésének szüksé­gességére, mint a meglévő problémák és fogyatékosságok leküzdésének lehetséges módjára. E tanácskozásokon megmutatkozott, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítá­sának problémái fokozatosan bekerültek a kommunisták és a dolgozók tudatába. Az átalakításnak egyértelműen bizalmat sza­vaztak, és azt várják, hogy segít megoldani az anyagi-műszaki ellátásban mutatkozó régi nehézségeket, tökéletesednek a szállí­tói-megrendelői kapcsolatok, a tervezés; megszilárdul a munka- és a technológiai fegyelem és megvalósul a dolgozók érdem szerinti jutalmazása. Kifogásolható azon­ban, hogy sok kommunista és más dolgozó azt gondolja, hogy mindezt az átalakítás a felsőbb irányítás szférájában oldja meg. A pártszervezetek jelentős része még nem ismerte fel saját szerepét és feladatát az átalakításban. Még mindig kevés a kezde­ményezés a problémák saját erőből történő megoldására. Jelentős figyelmet szenteltek tanácsko­zásukon a kommunisták társadalmi életünk demokratizálása kérdéseinek. Az eddigiek­nél nagyobb elismerést kapott a párt és a társadalom életéről nyújtott nyíltabb és nagyobb tájékoztatás. Amellett felmerült az az igény is, hogy ezt gyorsabbá és szaksze­rűbbé kell tenni. A társadalmi élet demokratizálása ked­vezőbb feltételeket teremt a párt ideológiai munkája további fejlesztéséhez. Fölvetették annak igényét, hogy a gazdasági átalakítás és a társadalmi élet demokratizálása szük­ségszerűségének általános magyarázatáról át kell térni ezeknek a fogalmaknak konkrét megvilágítására. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták, hogy sokat várnak e téren a párt­oktatás rendszerének átalakításától, amely­nek hozzá kéne járulnia a CSKP jelenlegi politkája mélyebb megértetéséhez és elsa­játíttatásához. Fölmerült a pártélet tökéletesítésének szüksége is. Ezzel kapcsolatban nagy hangsúlyt kapott a pártélet lenini normáinak és alapelveinek kifejezettebb megvalósítá­sa. Jobban érvényesül a kollektivitás elve a pártbizottságok munkájában, az alapszer­vezetek tanácskozása tárgyszerűbb és je­lentőségük - mint legfelsőbb szervé - növe­kedik. Másrészt nyíltan meg kell mondani, hogy sem az alapszervezetek évzárói, sem pedig a konferenciák előkészítésében és megtartásában nem nyilvánult meg jelentő­sebb mértékben a kritika és önkritika lenini alapelve, mint olyan eszközé, amely na­gyobb mértékben járulhatna hozzá a párt tevékenységének tökéletesítéséhez, a problémák megoldásához és a fogyaté­kosságok kiküszöböléséhez. A pártszervezetek tanácskozása szoro­sabb kapcsolatban volt a párt és társadalom időszerű feladataival. Hozzásegített a mun­ka mélyebb átgondolásához a pártszerve­zetek életének valamennyi területén. Noha a munka értékelésében még mindig túlsúly­ban voltak a mennyiségi mutatók, fokozódik az igényesség a szervezetek és valamennyi kommunista munkájával szemben, és ez elgondolkodásra késztet a tevékenység mi­nőségi vonatkozásairól is. Ez elsősorban a tagsági alap minőségének javításában mutatkozott meg, ahol a fegyelmet a tagje­löltek felvételén kívül a fegyelmi eljárásra, a kommunisták aktivitásának és elkötele­zettségének fokozására irányították. Sok bírálat hangzott el arra vonatkozóan, hogy a pártszervezetek nem érvényesítik kellő eréllyel ellenőrzési jogukat a gazdasá­gi vezetéssel szemben. Rámutattak első­sorban arra, hogy szakítani kell a régi gyakorlattal, amikor is a tervfeladatok telje­sítését statisztikai módszerekkel értékelték. Kritika nélkül vették át a pártszervezetek a gazdasági vezetők nézeteit‘és vállalták át a gazdasági feladatok teljesítéséért a fele­lősséget. Épp ezért a pártszervezeteknek a jövőben elvszerűen kell megoldaniuk a problémákat, nyíltan, becsületesen, való­ban pártosan, elvtársiasan és az ügy érde­keinek megfelelően, hogy a tevékenység elmélyítse a párt bolsevizálásának folya­matát. JÁN PEtKO, az SZLKP Banská By strica-i Járási Bizottságának vezető titkára A járási pártkonferencián elfogadott hatá­rozatok fontos útmutatók a pártalap- szervezetek számára, hogy a CSKP KB 7. és 9. ülésének szellemében milyen sajátosságokra összpontosítsák figyelmüket. A pártalapszerve- zetek többségében már az áprilisi taggyűlésen megvitatták a konferencia határozataiból adódó feladatokat és azok teljesítésének feltételeit. Így tettek a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Agrokémiai Vállalatnál is. Az időszerű feladatok többsége gazdaságpolitikai jellegű. A pártbizottság hatékony tömegpolitikai munká­val a dolgozók, elsősorban a kommunisták gondolkodásmódját igyekszik megváltoztatni, hogy megértsék és elfogadják azokat az újsze­rűségeket, amelyekkel a személyes felelőssé­get és az anyagi érdekeltséget mélyítik el.- Fő mutatónk a saját teljesítményünk érté­ke, és ez a tény a szemléletmódot egyértelmű­en meghatározza. A gazdaságosság és a haté­konyság valamennyi munkaszakaszon elsődle­ges szempont, hiszen csakis a tiszta jövede­lemből fejleszthetünk. Az anyagi javakból első­sorban azok részesednek, akik nagyobb nyere­séggel dolgoznak. A vállalaton belül önelszá­ösztönzőbb és hatékonyabb munkaformákkal Gazdaságpolitikai pártmunka a járási konferencia után móló egységeket alakítottunk ki. Először a talaj- és levélelemzéseket végző laboratórium kollek­tívája lett önelszámoló, majd a patkánymente- sító csoport. Jelenleg már a javítóműhely, a mezőgazdasági szolgáltatásokat végző cso­port és a melléküzemág is érdekeltségi rend­szerben dolgozik - mondta Sebő Gyula mér­nök, a melléküzemág vezetője, pártelnök. A gazdálkodás újszerűségeit azért össze­gezte, hogy ezek tükrében a pártmunka néhány sajátosságáról is szólhasson. Az átalakítást ugyanis az alapszervezetnek, a pártbizottság­nak és a pártcsoportoknak is hatékonyan kell segíteniük. Elsősorban azzal, hogy megértetik lényegét és szükségszerűségét. Egyben elfo­gadtatják a legfontosabbat, mely szerint az átalakítást mindenkinek önmagánál kell kez­denie.-A legnehezebb talán ez lesz, ezért is helyezzük a pártmunkában előtérbe a szemé­lyes agitációt. Napokkal ezelőtt részlegem egyik dolgozója megkérdezte, hogy vállalatunk­ban mikor lép életbe már a peresztrojka. Kávé- ivás közben, vagy negyedórával a reggelire kijelölt idő után? Megmagyaráztam, hogy töb­bek között akkor, amikor az étkezésre kijelölt szünetet önkényesen már senki sem fogja túllépni, mert társai, a kollektíva tagjai ezért elmarasztalják. Azt hiszem, hogy ez a példa valóban az egyik legfontosabb pártfeladatra mutat rá. El kell érnünk, hogy a saját munkahe­lyén mindenki olyan felelősséggel és öntudattal dolgozzon, mintha saját házatáján serény­kedne.- Ennek valóban így kellene lennie. De a va­lóság? És milyenek a lehetőségek?-A valóságot önkritikusan felfedjük. A jó, vagy kevésbé jó közösségen belül azt is meg­nézzük, hogy milyen az ember, és szigorúan érdemei szerint jutalmazzuk. A pártmunkában ezzel kapcsolatosan három feladatot emelnék ki. Kollégák és kollégák, beosztottak és vezetők között el kell mélyíteni a kritikus szemléletmó­dot. Úgy, hogy mindenki mindenkinek meg­mondja, mit csinál rosszul, mire kellene jobban odafigyelnie. Ezzel egy másik feladat is szoro­san összefügg. Mindenkivel elhitetjük és min­denkinek bebizonyítjuk, hogy aki bírál, annak abból baja nem lehet.. Ha igaza van, a párt megvédi, még a felettesével szemben is. Sőt ezen túlmenően nagyon odafigyelünk a bírálat­ra. Ha jogos s nem történik javulás, hozzáér­tőbb vezetőt keresünk. Végül, de nem utolsó­sorban azt szeretnénk elérni, hogy a dolgozó­kollektívákon belül is megerősödjön a kritikus szemléletmód. A felületes, hanyagul dolgozót a kollektíva tagjai is ítéljék el. Dr. Miklós Tibor, a vállalat igazgatója is ez utóbbit tartja a legfontosabbnak.- Szolgáltatásokat végzünk, így munka­időnkkel megrendelőink, a mezőgazdasági üzemek igényeihez kell alkalmazkodnunk. En­nek ellenére egyik dolgozónk a közelmúltban az egyik hét végi napon a kijelölt üzemben nem jelentkezett munkára. Az illető kommunista, ügyével a pártalapszervezet foglalkozni fog. Ezen túlmenően azonban a kollektívának is el kell marasztalnia, hiszen tettével az egész közösség hírnevét rontotta.- Mi kell ahhoz, hogy egy kollektíva tagjai maguk büntessék meg a munkafegyelem ellen vétő társukat?,- Szerintem elsősorban anyagi érdekeltség és pontos tájékozottság. A dolgozónak tudnia kell, hogy miért mennyit kap, de azt is, hogy melyik társa milyen vétséggel mennyi pénztől fosztotta meg. Például azzal, hogy hanyag munkát végzett, nem tartotta be a munkaidőt, vagy gondatlansága miatt idő előtt nagyjavítás­ra szorult a permetezőgép, gépkocsi stb. Meg kell mondani, hogy ez mennyivel növelte az önelszámoló csoport kiadásait, vagyis mennyi­vel csökkentette a szétosztható nyereséget. Tehát mindenről nyíltan kell beszélni. Elsősor­ban a párttaggyülésen, hogy az ottani kritikus hangnem és légkör a termelési értekezleteken is érvényesüljön. Ezen túlmenően a személyes kapcsolatot is nagyon fontosnak tartom. Ha nem kell elutaznom, naponta legalább három­négy dolgozónkkal mindenképpen elbeszélge­tek. Meghallgatom javaslataikat, észrevételei­ket és nézeteiket. Ezek irányító munkámban értékes ismeretek. Szlovák Iván mester a gépműhelyben dolgo­zik és a pártbizottság tagja. A kérdés, hogy a járási pártkonferencián hallottak alapján mint vezető, milyen alapelvekhez igazodik, nem érte felkészületlenül. Amint elmondta, ezt már rész­letesen átgondolta.- Mindenkit következetesen érdemei szerint fogok jutalmazni. Az a gépszerelő, aki ügye­sebb, gyorsabban megtalálja a hibát és rövi- debb idő alatt eltávolítja, ugyanazért a munká­ért többet érdemel. Az ilyen kiemelést nem kell titokban tartani, sót éppen fordítva, beszélni kell róla. A másik, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy mindenkinek legyen véleménye. Még ak­kor is, ha észrevételei az én munkámat érintik. Én is követhetek el hibát, csinálhatok valamit rosszul. A tekintélyemet még nem csorbítja, ha odafigyelek beosztottaim szavára. Sót szerin­tem éppen fordítva, ezzel csak segítem a mun­kámat. A pártbizottság tagjaként a pártmunka egészében is ilyen szemléletmódért fogok kiáll­ni. Ennek helyességéről ugyanis a járási konfe­rencián ismételten meggyőződtem. EGRI FERENC I Hivatástudattal, elkötelezetten Munka közben a csapatvezető. A pionírokkal folytatott beszélgetés után Fábry Erzsébet, az oswiecimi haláltábor egykori foglya beírja nevét a csapat krónikájába. A mikor a Galántai (Galanta) Járási Ifjúsági és Pionírház­ban olyan pedagógus felöl érdeklődtem, aki jó ered­ményeket ér el a pionírokkal végzett munkában, elsősorban Eperjessyné Takács Évának, a Nádszegi (Trstice) Alapiskola József Attila Pionírcsapata vezetőjének a neve került szóba. A vágkirályfai (Krárová nad Váhom) születésű, sportos ter­metű, mozgékony fiatalasszonyról nem is gondolná az ember, hogy idestova tizennyolc éve végez elismerést érdemlő mun­kát a pionírokkal. 1970-ben érettségizett a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban, s még az év szeptemberében nevelő lett a Sókszelöcei (Selice) Alapiskola napközi otthonában. Mun­kája mellett a Lévai (Levice) Pedagógiai Szakközépiskolában érettségit szerzett. A József Attila Pionírcsapat vezetője 1974- ben lett, miután megszerezte Bratislavában az első fokú pionírvezetöi képesítést is. Ettől kezdve minden energiáját a pionírmunkának és a falu politikai és társadalmi szervezetei­ben végzett tevékenységnek szenteli. Azok közé a pedagógusok közé tartozik, akik utolsóként szoktak távozni este az iskolából. Munkanapja általában a csapat tevékenységével kapcsolatos adminisztratív teendők végzésével kezdődik.- Rengetek jelentést, kimutatást kell készíteni. Sajnos az ilyen papírmunka egyre több - panaszkodik kissé rezignáltam Pedig elveszett időnek tekint minden percet, amelyet nem a pionírok közt tölt el. Az érdemi munka számára tulajdonképpen délután kezdő­dik. Attól függően, hogy milyen nap vein, tartanak csapatgyű­lést, szikraösszejövetelt vagy szakköri foglalkozást. Ha nincs is jelen mindenütt, mert az lehetetlen volna, a tevékenységet szervezi, ellenőrzi; tanácsokat, utasításokat ad és segítségére mindig és mindenütt számíthatnak. Szakkörvezetóként a legjobb eredményt a bábszínjátszók­kal érte el.*1976 óta sikeresen szerepelnek a Duna Menti Tavasz országos versenyein. Mindemellett kiveszi részét a falu társadalmi, politikai szervezeteinek munkájából. Nemcsak úgy, hogy kulturális műsorok biztosításával emeli egy-egy gyűlés, összejövetel ünnepélyességét, hanem tevékenyen bekapcsolódik a külön­böző bizottságok munkájába. Tagja a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom Galántai Járási Tanácsa elnökségének is. Rendkívül időigényes hivatása sem gátolja őt abban, hogy részt vegyenek lakhelyének, Vágsellyének (Safa) társadalmi, kulturális életében. Az ország egyik legrégibb és legnevesebb művelődési klubjának, a helyi Vörösmarty-klubnak a vezetője. Ilyen szerteágazó társadalmi tevékenységre csak az képes, akinek lételeme a közösségért végzett munka. Sajnos, az embereknek ez a típusa mintha egyre ritkább volna. Áldozatos tevékenységét társadalmunk megbecsüli. Ered­ményei legnagyobb elismerésének tekinti, hogy 1978-ban részt vehetett a Havannában rendezett Világifjúsági Találko­zón. Szavai szerint az itt eltöltött két hét valóban felejthetetlen, és egész életre szóló élménnyel gazdagította. A pionírmozgalom felsőbb irányítószervei is méltányolják áldozatkész nevelómunkáját. Nemrég tüntették ki a Szocia­lista Nevelésért Aranyplakettel. Ö maga mégis a legbecse­sebb elismerésnek, jutalomnak a kis szikrák és pionírok ragaszkodását, szeretetét tartja. A nádszegi pártalapszervezet Eperjessyné Takács Éva e sokrétű, elkötelezett társadalmi tevékenységét és emberi, erkölcsi magatartását alapul véve tavaly úgy döntött, hogy a CSKP tagjelöltjeinek sorába választja ót. MORVAY GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents