Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-20 / 20. szám
A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat lévai (Levice) üzeme a múlt évben 5,6 millió korona nyereséggel zárta gazdálkodásának pénzügyi mérlegét. Ezzel szemben az idén 23 millió korona nyereség elérését vették tervbe az összesen háromszáz dolgozót foglalkoztató üzemnél. Miként lehet egy év alatt ilyen óriási fejlődést elérni? Egyebek között erről beszélgettünk a közlemúltban Klimant Tibor mérnökkel, az üzem igazgatójával.- Tudjuk, az igényesebb követelményekhez igazodva, mindenütt keresik a fejlődés meggyorsításának lehetőségeit. Úgy tűnik, ebben az üzemben alaposan nekigyürkőz- tek a tartalékok kihasználásának.- így is mondhatnánk - válaszolta az igazgató -, de az az igazság, hogy még 1983-ban kidolgoztuk az innovációs programot, melynek fokozatos megvalósítása élteti bennünk a reményt, hogy képesek leszünk teljesíteni az igényes feladatokat. Abból indultunk ki, hogy a korszerűsítéshez szükséges ráfordítás aránylag gyorsan megtérül. A dolgozók megértéssel fogadták és Pecsenyecsirke és tojáspor exportra TÖBBET, JOBB MINŐSÉGBEN ÉS NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN TERMELNEK támogatták fejlesztési elképzeléseinket, ami lényegesen megkönnyítette a dolgunkat.- Mi tette szükségessé az üzem korszerűsítését?-Termelési programúkban jelentős szerepet kapott az export, következésképpen egyre nagyobb figyelmet kell szentelnünk a minőség javításának. Nem szeretnénk elveszíteni partnereinket, ezért korszerű technológiát kell alkalmaznunk. Ezzel egyidejűleg az élet- és munkakörülmények javítását is fontosnak tartjuk. Meggyőződésünk, hogy a termékek minőségének javításából származó többletjövedelem egyúttal a dolgozók érdekeit, létbiztonságuk szilárdulását s munkafeltételeik javulását is szolgálja. Nagyon fontos szempont ez most, amikor lépten-nyomon a gazdaságosság követelményét hangsúlyozzuk és arról beszélünk, hogy a ráfizetéses, tehát életképtelen vállalatok akár meg is szüntethetők.- Hol tartanak a korszerűsítésben?- A tojásszárító részlegünket már átalakítottuk. Ez 10 millió koronánkba került, de nem sajnáljuk a pénzt, mert most már nem kell félnünk a tojástermelés idényjellegéból származó feldolgozási gondoktól. Mint ismeretes, tavasszal a háztájiban ugrásszerűen fellendül a termelés, így a boltokban kevesebb tojás fogy. Hogy konkrét számokról beszéljünk, télen havonta 2,2 millió tojásra akad vevő járásunkban, de a nyári hónapokban a kereslet visszaesik 700 ezerre. A külföldi piacokon nagyjából hasonló a helyzet. Az új szárító részleg tehát a termelők gondjain is enyhít, mert minden fölösleges tojást fel tudunk dolgozni. Túltermelés esetén 100 tonna tojásport és 500 tonna szárított tojásfehérjét tudunk exportálni. A központi fútóház és a víztároló felújítása 7 millió koronánkba került. Eddig legtöbbet - összesen 30 millió koronát - a baromfifeldolgozó részleg korszerűsítésére költöttünk. Mindent együttvéve, az utóbbi öt év folyamán 50 millió koronát áldoztunk a termelés korszerűbbé tételére. Most a tollfeldoglozó részleg kerül sorra. Erre is szükség van, hisz évente mintegy 14 millió devizakorona értékben szállítunk tollat az NSZK-ba. Legvégül a hűtötárolóinkat újítjuk fel.- Valóban komoly beruházásról van szó. Például a baromfifeldolgozó részleg esetében mennyi idő alatt térül meg a 30 millió korona ráfordítás?- Számításaink szerint, három éven belül. Az új gépsoroknak köszönhetően egy- harmadával növekedett a termelésünk, így óránként négyezer pecsenyecsirkét tudunk feldolgozni. A vállalat évi kapacitása 1,5 milló tonna, ebből üzemünk 400 tonnával részesedik. A folyamatos termeléshez naponta 32 ezer pecsenyecsirkére van szükségünk.- Honnan szerzik be, és hol helyezik el levágásig ezt a rengeteg állatot?- Úgy szerveztük meg a Szállítást, hogy szálláshelyről ne kelljen gondoskodnunk. Gépkocsijaink éjszaka 2 órakor indulnak útnak a Komáromi (Komárno), Érsekújvári (Nová Zámky) és természetesen a Lévai járásba, hogy a folyamatos üzemeléshez mindig elegendő csirke, illetve tojás álljon rendelkezésre. Alapanyaghiány miatt egyelőre nem kellett kényszerpihenőt tartanunk. Alexander Kotrusnak, a termelés vezetőjének kíséretében végigjártuk az üzemet, majd a feldolgozó részlegen megtekintettük az új gépsorokat. Közben a dolgozók anyagi érdekeltségének elmélyítéséről beszélAz üzemben naponta 32 ezer pecsenyecsirkét dolgoznak fel. A felvétel a csomagoló részlegen készült. gettünk. Késérőnk kiemelte, hogy az érdem szerinti javadalmazás hívei, ezért bevezetik a brigádrendszerú munkaszervezést és javadalmazást. A baromfifeldolgozó részleg számítógépes irányítóközpontjában Laskay Róbert mérnök arról tájékoztatott, hogy a korszerű technikának köszönhetően bármikor pontos adatokat tudnak szolgáltatni a részleg munkájáról, teljesítményéről. Az akkori műszak látogatásunk idejéig 1 tonna 1200, és szintén 1 tonna 1300 grammos „konyhakész“ pecsenyecsirkét csomagolt be, exportra előkészítve. Vendéglátóink elmondták, hogy a számítógép azt is kimutatja, melyik műszakban hányán és milyen hatékonysággal dolgoznak. Az új gépsorokat a korábbi 100 fő helyett 75 dolgozó szolgálja ki, miköben olymértékben javult az elvégzett munka minősége, hogy többszörösére nőtt az exportképes áru mennyisége. A felszabadult munkaerőket persze nem bocsájtották el, hanem átcsoportosították más részlegekre. Ez lehetővé tette, hogy bővítsék a baromfihús-készítmények választékát, növeljék a fogyasztók körében keresett termékek készítését. Több porciózott csirkét, csirkeaprólékot, füstölt baromfihúst és felvágottat terveznek szállítani a kereskedelemnek, s csirkehúsból készült préssajt készítését is tervezik. A termelés növelése és a választék bővítése nem öncélú, hisz ez a baromfitenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági vállalatok és a fogyasztók érdekeit is szolgálja, s egyszersmind hozzájárul ahhoz, hogy az üzem a gazdasági mechanizmus átalakítása után is képes legyen eleget tenni a társadalmi elvárásoknak. POVAÍSKY NORBERT Laskay Róbert mérnök és Alexander Kotrus a számítógépet „faggatja" feldolgozó részleg teljesítményét rögzítő (A szerző felvételei) A szójatermesztési rendszer jövője a tét Szövetkezetünk, a keszegfalvi (Kame- niőná) Steiner Gábor Efsz 1982-ben kapott megbízatást a szójatermesztési rendszer megalakítására. Nekünk az volt a feladatunk, hogy kidolgozzuk a Nyugat-szlovákiai kerület feltételeinek megfelelő termelési technológiát, felettes szerveink pedig vállalták, hogy megteremtik a rendszer működtetésének anyagi-műszaki feltételeit. A rendszer 20 alapító taggal alakult meg, a partnerkapcsolatokat kétoldalú gazdasági szerződésekre alapoztuk. A szerződések legfontosabb pontja az volt, hogy a rendszer- gazda - a technológiai fegyelem megtartása esetén - a termelés anyagi és műszaki feltételeinek megteremtésével a tagüzemekben garantálja az előző három év átlagának megfelelő terméshozama elérését. A kifejlesztett technológia ehhez minden feltételt biztosít, csakhogy megbízóink nem állják a szavukat, s nem látják el a rendszert az ígért gépekkel és az eredményes termeléshez nélkülözhetetlen vegyszerekkel. És sajnos, a termés feldolgozása-hasznosítá- sa is sok problémába ütközik, mert a feldolgozóipar nem készült fel a feladatra. Kár, hogy így van, hisz nagy fehérje- és aminosav-tartalma, valamint kedvező étrendi hatása ismeretében, újabban az egész világon szorgalmazzák a szójater- mesztés fellendítését. Nem beszélve arról, hogy a szója a takarmányok fehérje- és energia-tartalmának növelésében szintén nagy segítségünkre lehetne. A termelési rendszer kezdettől fogva bizonyítja létjogosultságát. Ennek bizonyítására hadd említsek legalább néhány adatot. A rendszer 17 taggazdasága 1983-ban több mint kétezer hektáron 1,33 tonnás átlaghozamot ért el. Ezzel szemben tavaly 9 mezőgazdasági vállalat 1 506 hektáron termelt szóját útmutatásaink alapján, s az átlagos hektárhozam 2,12 tonna volt. A legjobb eredményt a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz érte el, ahol a hektáronkénti terméshozam 2,68 tonna volt. Eredményeink tehát világviszonylatban a legjobban közé tartoznak. Ezért érthetetlen számunkra, hogy megbízóink miért nem fordítanak nagyobb figyelmet a munkánkat segítő feltételek megteremtésére. Felettes szerveinknek minden évben jelezzük, milyen anyagi-műszaki ellátásra van szüksége a rendszernek, pontosabban a rendszergazdának ahhoz, hogy teljesíteni tudja a gazdasági szerződésekben vállalt kötelezettségét. Ha csupán elméleti útbaigazítást és tanácsokat tudunk adni a termelőknek, de a biológiai és műszaki szol- gáltásokkal adósok maradunk, elveszítjük a taggazdaságok bizalmát és szójater- mesztés iránti érdeklődését. Mint a fentiekből kitűnik, 1983 óta taggazdaságaink száma 17-ről 9-re csökkent, s most további gazdaságok fontolgatják a termelési rendszerből való kilépés gondolatát. Ennek a már elmondottakon kívül további okai is vannak. Az egyik, hogy az állami, illetve a takarmányalapba történő terményfelvásárlásnál az értékesített szója mennyiségét nem veszik figyelembe, következésképpen a termelő nem igényelhet takarmánykeveréket a szója ellenében. Mi az 1:2,5 arányú ellenszolgáltatást javasoltuk, de ezt a mai napig nem tudtuk jóváhagyatni. A termelőkedv alakulására a felvásárlási ár szintén kihat, hisz egyre inkább előtérbe kerül a gazdaságosság kérdése. Nálunk a szója felvásárlási ára a napraforgóéval azonos szinten van, holott a szója elsősorban a fehérjeprogram teljesítésében játszik szerepet, csak ezt követően mondható olajnövénynek. A szója hüvelyes növény, márpedig ebben a kategóriában éppen a szója felvásárlási ára a legalacsonyabb. A probléma megoldására évek óta javasoljuk a 3000 korona tonnánkénti árkiegészítést, sajnos eredménytelenül. A termelési rendszerek létrehozásával azt a célt követjük, hogy a termelő vállalatok részére megteremtsük a kedvező anyagi- műszaki feltételeket, s egyúttal meggyorsít- sük a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítését. E tekintetben kizárólag a biológiai szolgáltatások vonatkozásában tudunk jó eredményekről beszámolni. A Slo- vosivo tudományos-termelési társulással együttműködve, kiváló termóképességú fajtákat tudunk biztosítani rendszerünk tagjainak. Ezzel szemben a (gyomirtó szerek beszerzése egyre több gondot okoz. Hasonló problémákkal küszködünk a speciális gépek, mindenekelőtt a külföldről vásárolt, a betakarítási veszteségek csökkentése szempontjából nélkülözhetetlen hajlékony vágószerkezet beszerzésénél. A szóját a jövő növényeként szokás emlegetni, de a hangzatos szavak nem oldják meg sem a gondjainkat, sem a központilag meghirdetett fehérjeprogramot. A rendszer megalakítása óta eltelt öt év alatt nem javultak, inkább romlottak a szója- termesztés feltételei. Ideje volna eldönteni végre, fontos-e számunkra a szója vagy sem, mert a rendszergazdát is lejárató formalitás kedvéért szerintem nincs értelme fenntartani a termelési rendszert. BÉKÉSI PÉTER mérnök, a szójatermesztési rendszer vezetője Érsekújvári (Nővé Zámky) járás mezőgazdasági vállalatainál a múlt évben minden eddiginél szorgalmasabban tevékenykedtek az újítók, összesen 255 újítási javaslatot nyújtottak be, vagyis 65-tel többet, mint az előző évben. 'v Az újítómozgalom járási szintű értékeléséből kitűnik, hogy főleg az egységes földműves- szövetkezetek újítói kutatták aktívan a gépek és berendezések korszerűsítésének, illetve a termelési technológiák tökéletesítésének lehetőségeit. Tavaly ők összesen 233 újítási javaslatot terjesztettek elő, melyek nagyobb hányadát Tevékeny újítók a vállalatok azonnal érvényesítették a gyakorlatban. Az állami gazdaságoknál 14, a közös mezőgazdasági vállalatoknál pedig ezúttal 8 hasznos ötlet érett újítási javaslattá. A járási mezögazdsági igazgatóság által meghatározott 62 tematikus feladatból az újítóknak 35-öt sikerült megoldaniuk, s ezekből 26-ot azonnal alkalmaztak a gyakorlatban. Mindent együttvéve, a járásban 100 mezőgazdasági dolgozó átlagában 1,7 újítási javaslatot nyújtottak be, s a megvalósított ötletekből 173 korona társadalmi haszon jutott száz dolgozóra. A járási mezőgazdasági igazgatóság és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottsága erkölcsileg és anyagilag egyaránt ösztönzi az újítók tevékenységét. Egy idő óta rendszeresen meghirdetik és értékelik a legeredményesebb újítók és vállalatok versenyét. Tavaly Herman László mérnök, az Érsekújvári Efsz dolgozója nyújtotta be a legértékesebb - összesen 239 ezer korona társadalmi hasznot jelentő - újítási javaslatot. A második helyen Jozef Pittner, a manai, harmadikon pedig Pavol Kanak, az udvardi (Dvory nad Zitavou) szövetkezet dolgozója végzett. A me- zőgazdasági vállalatok versenyét az udvardi Auróra Efsz nyerte, megelőzve az érsekújvári és a szímői (Zemné) szövetkezetét A legjobb újítók oklevelet és pénzjutalmat kaptak, az udvardi szövetkezet pedig elnyerte a legjobbat megillető vándorzászlót. KAPLAN LÁSZLÓ
