Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-13 / 19. szám

(kJ szú A z évfordulóknak különös varázsuk van. Egyik hangosabb, rangosabb, a másik szerényebb - de mindegyiknek megvan a sa­játos helye életünkben. Mindig újraéled egy- egy darab múlt, feltöltödik a jelen gondjaival- örömeivel. Ilyen évforduló a Magyar Museum megjelenésének 200. jubileuma. Mikor, s hogyan is született meg ez a könyvvé duzzadt,, folyóírás“, az első olyan tudatosan szerkesztett kiadvány, amely „esz­tendőn által négyszer kisebb vagy nagyobb darabokban (mert szakaszainak vastagságát előre meghatároznunk nem lehet) közrebo­csáttatni“ (...) akartak a szerzők?! A ..Társaságkötés" az 1787-es év Szent András havának 13. napján történt (novem­ber). Kazinczy Ferenc ekkor - második kassai (Koáice) tartózkodása idején - tanfelügyelős- ködött, Baróti Szabó Dávid szerzetespapta­nár, Batsányi pedig pénzügyi kamarai tisztvi­selő volt ugyanott. A társaságkötésröl így ír Kazinczy később a „Pályám emlékezeté“- ben „Egy estve (1787. nov. 3 - a szerző megj.) meglátogatóm Barótit. Felmelegülve a beszédben, tudatám vele, mit forgatok... Nagy örömmel vette a hírt... Nyílék az ajtó, s Bacsányi jött. Hallá mit végezénk ketten, s három kívánsággal álla elő: hogy az első kötetben egyedül mi, Kassán lakók jelenjünk meg; hogy minden kérdést a voksok többsége döntsön el; hogy a suffixumaink j-betúit én is változtassam ypszilonná"... „Bacsányi nem tűre ellentmondást, ő akara felüllenni min­denben"... Kazinczy másnapi találkozójukra magával vitte a már előre megszövegezett ,,Élőbe- széd“-ét is. Bár Batsányi Kazinczy beleegye­zése nélkül kétszer is átdolgozza azt, mégis kitetszik belőle a szerző eredeti elképzelése: ...,,Szükségünk vagyon minékünk Hlyen egy Társaságra, melly mind a maga tagjait költsön segítséggel, mind egyéb Magyar írókat hasz­nos tanács-adással a Tudományoknak Ha­zánkban való terjesztésére, az anyai nyelv­nek szépítésére serkentse és ösztönözze; a közrebotsátott munkákat próba-kövére húz­ván a józan Critikának szövétnekével minden részrehajlás nélkül meg-vizsgállya, ami azok­ban követésre méltó vagy távoztatni való, ki­mutassa; és e szerint Hazánk fiait a Szépnek és Rútnak, az Igaznak és Nemigaznak; a Tö­kéletesnek és Hibásnak megkülönböztetésé­re, s eleven érzésére vezérellye“... Megjele­nik tehát az első olyan „folyóírás“- a Magyar Museum - melyet „esztendőn által négyszer kissebb vagy nagyobb darabokban ‘ ‘ bocsáta­nak közre, de a lap elindítója, Kazinczy, mindjárt az első szám megjelenésekor kiválik a „Társaság“-ból, bár a második számot Batsányi és Baróti még Kazinczy versével indítja. írták már azt is a hazai magyar sajtóban, hogy Kazinczy Kassán raboskodott (Hét, 1977, 52. szám), a Madách kiadó által megje­lentetett Irodalmi lexikon-ban azt olvashatjuk: .......a második szám után kilépett a Társaság­ból“ ... (Kassai Magyar Társaság címszó, 62 .....old.). Mindkét adat pontatlan. Kazinczy sohasem volt fogoly Kassán, s a levelezésé­ből világosan kitetszik, hogy a társak között mindjárt a Magyar Museum első számának a megjelenésekor szakadás áll be. Ezt írja Kazinczy egyik atyai barátjának, Ráday Ge­deonnak 1788. május 19-én: ... „A Museum nevezete nékem teljességgel nem tetszett. Engedtem mindazonáltal társaimnak... Ke­rültem a kedvetlenségeket s a kassai Museu- mot segéllém dolgozásaimmal s annak dolgo­zótársakat gyűjték. De midőn látám, hogy béadott dolgozásaimat nem okok, hanem kéj (önkény, - a szerző megj.) veti meg; minden lárma nélkül vonám félre magamat“... Tehát akkor a lap első száma már megvolt (de a második még nem), s valószínű, hogy Rádaynak küldött is belőle - ezért volt szük­ség az indoklásra. Nincs tehát létjogosultsága annak a feltevésnek sem, hogy a lap - ellen­tétben a Bévezetés dátumával (1788. május hava 1 -jén) később jelent volna meg. Annál is inkább, mert a második számot Kazinczy versével indítják Batsányiék, s annak keletke­zési dátuma: 1788. június. A „triász" között a Batsányi által követelt három pont megtartása, a lap címe, stb. mellett még más vitás kérdés is akadt. Töb­bek között maga az előszó, amelyet a „Tár­saságkötés“ utáni napon ismertet Kazinczy Batsányival és Barótival: ... „Másnap felol­vasván elóttök Élőbeszédemet, mely, régolta készen állott... Az Élőbeszédet elvivé Bacsá­nyi bővebb áttekintés végett; s az némely változtatásokkal második összegyűlésünkben elfogadtaték. De visszatérvén kevés napi tá- volylétem után Kassára, Baróti tudatá velem, hogy élőbeszédemet Bacsányi újradolgozá, kitoldá"... I lyen körülmények között jelent meg tehát az első szám, aránylag rövid időn belül, a „Társaságkötés“ dátumától számított (1787. nov. 13.) öt és fél hónap múlva (1788. május 1.), ha hozzászámítjuk azt a körül­ményt is, hogy a nyomtatás nem Kassán, hanem Batsányi kívánságára Pesten végez­tetik (a kassai kezdetleges, kevés betűtípus­sal dolgozó nyomda, és sok hibát ejt) Trattner Mátyás nyomdájában. És bár Kazinczy mindjárt az I. negyed megjelenésével kilépett a Társaság-ból, a Magyar Museum így is elválaszthatatlan munkásságától. Sokan azt tartják, hogy nyelvművelő tevékenysége csak a hat és fél esztendeig tartó fogságából való szabadulása utáni időre esik, mondván: más lehetősége nem volt a megnyilatkozásra. Ellenkezőleg! Kazinczy életének központi gondolata, mun­kásságának jelentős hányada: a.nyelv pallé­rozása, művelése érdekében végzett széles körű tevékenysége volt.... „Akkor közelítünk majd leg-nagyobb lépésekkel a tökéletesség­kedö író-olvasó ember megütödve kapja fel a fejét, amikor az egyik iskolai irodalmi tan­könyvünket lapozgatva ezt olvashatjuk: Ba­tsányi János: Bevezetés a Magyar Museum- hoz. (Irodalom a középiskolák I. osztálya számára, II. rész 39. old. SNP, Bratislava, 1984.) Ugyanennek a könyvnek a 40. oldalán elemzi is a szerző a Bévezetés-t, elmondván, hogy azt Batsányi 1788-ban írta, s benne részletesen taglalja a magyar irodalom, s egyáltalán a magyarság elmaradottságának okait. De miért is kell felkapnia a fejét erre az olvasónak? Gondolom, nyilván a fentiek elég­séges választ adtak erre. Honnan hát ez az egyértelmű szerzóváltásra jogosító ok? A tan­könyvszerzők bizonyára figyelembe vették azt az egyetemi segédkönyvet (Tankönyvki­adó, 1982. I. rész 430. old.), melyben az említett mű így szerepel: „Batsányi János: Bevezetés a Magyar Museumhoz. Tehát ez az a kiadvány, amely a „Bévezetés“-t Batsá­nyinak tulajdonítja. Sót, mi több, a róla írt ffl "ANYAI MYEUf ff KÉTSZÁZ ÉVES A MAGYAR MUSEUM hez, ha több tudós Magyarok egybeállván Nyelvünknek s Tudományainknak eló-mozdí- tására Társaságot szerveznek“... írja az ominózus „Bévezetés“-ben, szinte megis­mételve a nagy példakép: Bessenyei gondo­latát. Az anyanyelv szeretete, s a magyar iroda­lom felemelése, összefogása, szervezése - más nemzetek példája nyomán - adja magának a Magyar Museum megjelentetésé­nek a gondolatát. Nyelvkönyvet sürget, mely­ben minden magyar szó megvan. A lap, amelyet megindítanak, éppen azért volt jelentős a maga idejében, mert olyat hozott, amelyet eladdig még egyetlen ma­gyarországi próbálkozás sem vetett fel: összefogni az egész ország területén élő írókat, költőket (sót tudósokat: tudományos igényű dolgozatokat adnak ki például a fordí­tásról, a művészetről, a vallásról stb.), s helyet kap a „józan Critika“- megteremti azt a fóru­mot, mely az „anyai nyelv“ gyarapítására, a tudományok terjesztésére vállalkozik. Hi­szen voltak már hazai lapok, például Rát: Magyar Hírmondóba-, a komáromi Péczeli Mindenes Gyűjteménye - de egyik sem vál­lalta az egész élő magyar irodalom összefo­gását és terjesztését. A müveit, széles látókö­rű Kazinczy külföldi példák nyomán így igyek­szik megteremteni azt a folyóírást“, amely rendszeres megjelenésével képes vezetni, irányítani az irodalmi életet. B ár a Magyar Museum mindössze nyolc számot ért meg, jelentősége még így is nagy volt: vele és általa teremtődött meg a pezsgő magyar irodalmi élet, a szenvedé­lyes (és személyeskedő) viták áradata, mely a maga vaskossága mellett mégiscsak meg­szülte az addig csak áhított magyar köznyel­vet, s vele az irodalom egységesítését is; a könnyed prózai nyelvet - s ma már tudjuk, hogy francia mintára - Mikes mellett az első hazai földben gyökerező levélregényt is. Ol­vassuk csak ezt az addig nem tapasztalt könnyed elbeszélő stílust sugárzó sorokat:... „Egy vasárnap délután a legtisztább ég alatt megindulánk Kassáról Buzitára. De Nagy-lda körül tornyozódának a fellegek, szakada a zá­por... A villám agyon sújta egy szegény embert a szesztai templom körül. Midőn oda érénk, az egész falu körülötte állott. Két gyalog ember egymás mellett ballaga hazafe­lé az ösvényen, aki elől ment, látván, hogy a megette menő nem felel szavára, visszapil- lanta, s halva látta azt. A tűz leperzselő a három-négy hét olta nem beretvált szakáit, elvérezé a homlokot, s a patkós bakkancsot a szerencsétlen egyik lábáról leszakasztotta, messzire elvitte.“... Az alkalomhoz ugyan nem illő, de mégis, az évforduló kapcsán hadd mondjuk el: a klasszikus magyar irodaom emlőin nevel­bevezetó tanulmányában így nyilatkozik Ba­tsányi szerkesztői és prózaírói munkásságá­ról: ... „7 788-tól dolgozik Ossián-fordításán; ír több tanulmányt az írói alkotó munka és az irodalmi élet kérdéseiről (A magyar tudósok­hoz, 1821; Faludi Ferenc életéről, 1824), de ezek már nem olyan jelentősek, mint korábbi értekezései, például a Magyar Museum beve­zető tanulmánya, vagy A fordításról írott, MAGYAR IM 'Xv La lO* 'W T JbSJl 4yCJ ■ *'■ «£< - * 5 í+ £* melyben a pontos átültetés elveit fejtette ki még 1787-ben.“ Ha tovább kutatunk, megtaláljuk ennek az egyetemi segédkönyvben gondolatnak az alapforrását is. Az MTA által kiadott hatköte­tes Magyar Irodalomtörténet című könyv 3. kötetének 150. oldalán ez áll: „Kazinczy egyre jobban háttérbe szorult (a Magyar Mu­seum szerkesztésében - a szerző megj.) és 1789 tavaszán véglegesen szakított a folyói­rattal. A programot körvonalazó Elővezetését Batsányi alaposan átdolgozta, és később tel­jesen a maga szerzeményének tartotta. A fő szövegváltoztatások abból állnak, hogy Ba­tsányinál Ányos-múltszemléletének hatására - különös hangsúlyt kaptak a nemzeti ka­tasztrófák. “... Tehát a Batsányiról írt fejezet írója (III. kötet, 148-163. old.) azt is tudni véli, hogy melyek azok a részek, amelyeket Batsá­nyinak tulajdoníthatunk. Nem úgy azonban ugyanezen könyv Kazinczy életrajzírója. Ó így tudja (bár semmiféle forrásmunkát nem említ) ... „Kazinczy engedett, eltűrte, bár jogos felháborodással, hogy a Museum szá­mára írt bevezetését Batsányi önhatalmúlag a magáéval helyettesítette“ ... (III. kötet 265. old.) Kinek van igaza? Annak, aki azt is tudni véli, hogy mely részek származnak Batsányitól, illetve Kazinczytól, vagy annak, aki egyszerűen Batsányinak tulajdonítja az egészet - ugyanazon tudományos igénnyel megírt könyvben mindössze alig száz oldalnyi szöveggel arrább?! Lapozzunk csak bele a Magyar Museum- ba, vajon Kazinczynak a szerzöhármasból való kilépése után találunk-e valamilyen uta­lást a Bévezetés szerzőségére vonatkozó­an? Áttanulmányozva minden számot, csak ennyit állapíthatunk meg: Batsányi három esetben hivatkozik a szerkesztés folyamán a „Bévezetés“-re, de egyik helyen sem olyan értelemben, mintha az az ö kizárólagos mun­kája lenne. így például a lap 2. negyedének 106. oldalán a lábjegyzet így szól: „Lásd az első negyedben a Bévezetést .........A4, ne­gy ed Jelentés című írásában így nyilatkozik: ... „ rajta leszünk, hogy Munkánkat a Elveze­tésben már bővebben kijelentett szándékunk, s igyekezetünkhöz képest - hovatovább mind nagyobb tökéletességre vihessük." ... A II. kötet 2. negyedének 147. oldalán található lábjegyzetben arról vitatkozik, hogy a szere­lem és szeretet szók közötti különbség miben rejlik, ugyancsak megemlíti a Bévezetést: „amint a mi Elővezetésünkben is a XVII. old. 10 sor helytelenül van téve“... E gyik helyen sem állítja tehát Batsányi, hogy a Bévezetés egyedül az ö szer­zeménye lenne. Ugyanakkor bő forrásunk van Kazinczy Pályám emlékezetében, a szinte már közhelyként ismert szövegrész­ben: ... „Baróti tudatá velem, hogy élőbeszé­demet Bacsányi újradolgozá, kitoldá“... Hogy ez valóban így történt, abban nincs okunk kételkedni. Erre maga Kazinczy a biz­tosíték. És azért sincs, mert a Bévezetés a Magyar Museumban nincs aláírva. Vagyis egyik szerző sem vállalta, vállalhatta magáé­nak! Ugyanakkor minden más cikk, vers, próza aláírással, vagy könnyen feloldható szignóval jelent meg. Ne vezessen félre ben­nünket az, hogy a mai tudományos igénnyel készülő munkákban gyakran találkozunk a többesszámú első személlyel, mint nyomó­sító stíluseszközzel. Batsányinál a „Béveze- tésünk“ kifejezés az egységes kiállást - le­hetséges, hogy a közös szerzőséget - és szemléletet jelentette a velük szemben álló Rájniss-pártiakkal. Ezt látszik igazolni az is, hogy amikor saját mondandóját védi, vagy alátámasztja: csak egyes szám első személy­ben beszél. Például: a II. kötet 1. negyedének 88. oldalán ..........,A Museum III. negyedéhez va ló Toldalékban, nevezetesen a 306, 310 és 312-dik oldalon ez iránt már bővebben ki­jelentettem értelmemet“... Ugyanott a 319. oldalon: ... „Világos szókkal kitettem (a 40. old.) hogy midőn Ossián munkájit magyará­zón, azon szabások szerént igyekezem dol­gozni, mellyekkel a Fordíttásról adtam volt.“ Az említetteken túltéve magunkat, beszél­nünk kell még a Szöveggyűjtemény (1982. Tankönyvkiadó) elírásairól is. Aki ebből a szö­vegből akarja megismerni, vagy stíluskritikai vizsgálat alapján kideríteni: mennyi a Ka­zinczy- illetve Batsányi-szöveg a Bevezetés­ben, az eleve rossz úton haladna, mert akár harmadik szerzőtársat is kénytelen lenne ki­mutatni munkájában. Néhol egész szövegré­szek, másutt átírt, zavaros szerkezetű torz­szülöttek kerültek ki a „szerző“ tolla alól. Nézzünk meg például egy ilyen átírt szöveget: ... „De ritka jelenések voltak ezek, nem állan­dó jelenségek; melyek néminemüképpen csak azt látszottak mutatni, micsoda nagy mértékben vettük a természet ajándékát a szépnek és jónak érzésére, s elfogadásá­ra". .. Az eredeti szöveg viszont így hangzik: ...„De ritka jelenések voltak ezek, s nem állandók; jelenések, melyek néminemükép­pen csak azt látszottak mutatni." ... Tehát a másolók „elsinkófáltak“ egy gyönyörű szó­noki fokozást, nyomósító szóismétlést. Külön­ben az eredeti szöveggel összevetve - elte­kintve a mai helyesírás szerinti átírástól - 33 olyan hiba, változtatás fordul elő, amely értel­mi eltérést, más esetben mondattani zavart okoz. Még szerencse, hogy a szerzők az Irodalom a középiskolák I. osztálya számára című tankönyvben az eredeti szövegrészt tették közzé. M i lenne hát a megoldás a Bévezetés szerzőségének eldöntésében? Mivel nem valószínű, hogy akár stíluskritikai vizsgá­lattal eldönthetó-e az egyes fejezetek vagy szövegrészek szerzősége, gondolom - ma, a kassai Magyar Museum megjelenésének két évszázados fordulóján - az járna a legkö­zelebb az igazsághoz, aki az ominózus „Bé- vezetés“-t Kazinczy és Batsányi közös szer­zeményének tüntetné fe!, így: Kazinczy Fe­renc - Batsányi János: Bé-vezetés a Magyar Museumhoz. GYÜRE LAJOS 1918. V. 13. ti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents